Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1872

foglalkozunk kiválóan, melyek az előbbiétől eltérnek, s itt nem hagyjuk emlilés nélkül, hogy éppen ezen különbségük által, miben térnek el egymástól életjelenségeinkben is stb. így haladunk tovább, de folyton az emlősöknél maradva, melyeknek mindegyikénél csak a legkiválóbbat veszszük szemlélet alá, a nélkül, hogy ezen utunkban ugyanazon fajból többet megismertetnénk vagy csak még is említenénk, úgy szintén hallgatunk a rendszrerröl is, hogy ennek fogalma önként ébredjen fel a gyermek lelkében, midőn őket fokozotosan felsőbbről alsóbbra vezethetjük és a szoros kapcsot, a lánczolatot, melylyel egymásba fűződnek, világosan kimutatjuk. Jgy haladva soha nem fogunk unalmasak lenni, mert mig egyrészt több irányba nem kénytelen a gyönge szellemi erő megoszolni, addig mégis mindig ujat adunk eléje, mely elméjét föliditi, tudvágyát fokozza, ügyeimét pedig nagyban eleveníti; azoniolül ezen eljárás még sok időt sem vesz igénybe, mert minden fajnál csak egy individuummal foglalkozunk és ennél sem bocsátkozunk nagyon mélyen a részletekbe; s ha igy elvégeztük az emlősöket képet tárunk a gyermekek lelki szemei elé, melyben mindnyájan örömmel fogják szemlélni a legfőbb, legkiválóbb helyeket, melyben mindnyájan észreveszik a szoros összefüggést és a fokozatot, amint alászállottunk a legmagasabbról a legalantabbira s mindannak daczára még is folyton ugyanazon kép határain belül vagyunk. Ekkor azután nevet is adhatunk eme öszhangzatnak és egyszersmind figyelmeztetjük is őket, hogy a következőket is hason módon fogjuk megismerni, és hogy a következők és eddigiek közt is létezik kapocs, mely őket szorosan összetartja. Előbb azonban — miután megmutattuk, hogy a kép még nem teljes, hogy abban egyes nevezetes szereplők kimaradtak — még egyszer az egészen átmegyünk, s a kihagyottakat saját helyükre beékeljek, ezen pedig annál hamarabb átesünk, minél szorgalmatosaiban tanulunk s merem állítani, miszerint a link legnagyobb része vetélkedve kívánja a minélnagyobb leczkét, hogy minél hamarabb az uj részhez jussunk. De azért nagyon élvezetessé lehet ezen ismétlést is tenni az által, hoíry nem is sejtett meglepetésekben részesítjük őket. Mig ugyan is eddig minden fajnál csak egy példányt szemléltettünk velük, addig most a hány példány csak van a muzeumban ugyanazon fajból mind bevitetjük az iskolába s a már ismerttel összehasonlítjuk s ekkor már alkalom nyílik az egyes valfajokat is bemutatni, úgy hogy lehetetlen nekik fogalmat nem szerezni szoros összefüggő rendszerről és fokozatról, szóval az egész állattanban egy szoros összefüggő egészről. Hasonló módon haladunk a madarak hüllők- és halaknál is — ámbár ez utóbbi kettőnél kissé göröngyösebb az ut, a mennyiben ez utóbbiakból sem teljes, sem csontváz példányokban nem igen szoktak a muzeumok bővelkedni: itt tehát legfölebb a jó rajz segíthet sokat a bajon; de néhány csontvázat és néhány borszeszben tartott példányt ezekből is megszerez magának a lelkes tanár; s ha be kell is ismernünk, miszerint ez utóbbi két osztálynál a fiuk lelki vidorsága némikép halványul, mintegy új erőre ébred ez ismét az izállatoknál, úgy hogy itt ugy szólván ragadják magukkal vezérüket a szabadba, a szabad kutatás szinterére. Itt aztán szed, gyűjt kiki kénye, kedve szerint, s a kérdés kérdést éri, de nem kell őket ez ártatlan mulatságukban megakasztani — hadd kérdezzenek; örül mindegyik, ha minél többet gyűjthet s minél többnek írhatja nevét felszúrt rovara alá. Sőt még az iskolában sem szükséges s nem is lehet valamely szoros s talán az egész ország rovarcsaládját és fajait magában foglaló rendszer mellett maradni, hanem legjobb talán az iskola számára is egy a vidéken található rovarokból — ha kissé hézagosabb rendszerű gyűjteményt is — összeállítani, hogy ismerjék legalább saját gyermekhelyük rovarait, melyre későbbi korukban is kedves lesz a visszaemlékezés. Azonban a fokozatos alábbszállást itt is meg kell tartani, lioixy aztán később, midőn az év vége felé az egész állatvilágról nyújtjuk nekik a képet, föllelhessék ebben is a szorosan összefüggő lánczolatott, mely az egészet összhangzatossá teszi. így szállunk tehát folyton alább és alább mindenütt csak a legkiválóbbat — a legjellemzőbbet ismertetve s különösen kiemelve az ezen s a közvetlen előtte álló közti különbséget, valamint ama közös szerveket, melyekben egymással mégis megegyeznek, nem különben soha nem feledve azon egymástól részben elütő, részben megegyező életjelenségeket, mozzanatokat, melyek épen e szervek különbözősége vagy megegyezéséből erednek; mig végre eljutunk az állatvilág legalsóbb rendűihez, hanem csak egy lépés cs már az elő ugyan, de nem érző világba találjuk magunkat.