Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1855

9 példája mily befolyással vannak reá azon mulatságok, melyekkel ezek társaságában idejét tölti? Hogy az erkölcsi veszélyt ne említsük, melybe a szórakozást kereső gyermek esik, ha őt minden válogatás nélkül dologkerülő suhanczok társaságába bocsátjuk, sokszor a szülék nem tudják magoknak megmagyarázni , honnan az illemről való megfeledkezés, sőt gyakorta valódi durvaságok, miket gyermekeik utczáról a házba, s innen a tanodába magokkal hoznak. Tudom én, sokan azt felelik e szavaimra hogy elfoglaltságok nem enged sok időt gyermekeikre fordítani. Ah, tisztelt szülék, fel áldozzuk-é tehát mindenkor az anyagnak a szellemet? s ha a jó nevelés gazdagon jutalmazó következményei semmi varázszsal nem birnak reánk nézve, felednők-e, hogy a gyermekeket illetőleg vannak Isten s a haza iránti szent kötelmeink? Valaha egy Cátó Major dicsőséggel tudá kormányozni a hatalmas római respublicát, egy Julius Caesarnak három világrészre hatott fejedelmi parancsszava, s e férfiak találtak időt hogy önmagok oktassák, neveljék gyermekeiket. Vagy ha e korban a szükség a férfiút távol tartja a családi tűzhelytől, nem kívánhatjuk-e, hogy az anya második Cornéliaként gyermekeiben keresse díszét s büszkeségét? De nem szövöm tovább gondolataimat. Bár fölvett tárgyam még számos észrevételre nyújtana alkalmat, első találkozásra ugy hiszem a mondottak elegedendők arra, hogy a tisztelt szülék bizalommal közelítsenek hozzánk: gyermekeik iránt tapasztalataikat s észrevételeiket leplezetlenül közöljék velünk; a tanároktól viszont gyermekeiket illető tán néha kedvezőtlen nyilatkozatokat is jó szívvel fogadják. Hisz nem azért értekezünk, hogy keserítsük egymást, hanem egyetértve közös buzgalommal fáradozzunk gyermekek boldogságán! Bizonyára, ki csak dicséreteket szór, kevésbé őszinte barátunk, mint ki javítás reményében a hiányokat is kéméletesen íelfödözi. Ha ez igénytelen sorok nyomán a szülék az iskola feladatit szóval és példával megközelíteni segítendnek, nem csak Isten trón, s a haza iránt róvjuk le kötelességeinket, hanem azon édes öntudat késérend még a halálba is, hogy jól nevelt gyermekek áldása teendik könnyűvé sírunk hantjait, míg ellenkező esetben a tév útnak eresztett gyermek utóbb az életben meghasonolva önmagával sújtó Ítéletet mondand azokra, kik az erény s bűn, a munka s henyeség szétágazó útjában a még vezérre szorulót nem utasíták oda hol szégyen s inség helyett nem csak jólétet, hanem tiszteletet is arathatott volna. IPuchs. 2