Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1855

6 az industria hatalmas fejlődése arányában támadt míveltségi szükségeit s igényeit rendeltetésénél fogva ki nem elégítheti; mintán a gymnasium tanonczait oly tanulmányokra is kötelezi, melyekre a jövendő iparosnak utóbb közvetlen szüksége nem leend; más részről a gymnasium szakképző intézet nem lévén az ipar s kereskedelmi élet külön viszonyaihoz sem—például, számtanban, természettanokban, s egyeb reáliákban — nem alkalmazkodhatik : Önökön áll, Pápa lelkes lakói, hogy versenyre emelkedve hazánk számos városainak szép példájára az iparos rész számára reáliskolákat állítsanak, melyek mint a legújabb kor szüleménye eddig is mindenhol a legszivesb elismeréssel találkoznak. —- A városoknak a nevelés és oktatás ügyében tett áldozatai legkétségtelenebb mérfokai szellemi emelkedettségöknek. Önök pedig tisztelt szülék, kik magasabb életpályát tűztek ki kitűnőbb észiehetségekkel megáldott gyermekeiknek, s hogy erre elkészítessenek, gymnasiumba adák őket, elismerve, hogy ha feladatának megfelelni akar, a régi classikai nyelveken, mint lényeges alkatrészén tul nem adhat, szóval, méltányolva a gymnasium kitűzött czélját: legyenek szívesek az oktatás pályáján velünk kezet fogni. Nem azt óhajtjuk mi, hogy a szoros oktatásban tevőleges részt vegyenek, vagy hogy házi tanítókat fogadjanak gyermekeik mellé. Ezt a tanoda a szüléktől nem kívánja. Hisz a tanodák története mutatja, hogy ezek azon szükségnek eredményei, miszerint a szülék a korigényelte tudományokat gyermekeiknek előadni képesek nem voltak, vagy dolgaik idejüket nagyrészint igénybe véve, a tanítás fáradságos kötelességének eleget nem tehettek. Épen azért az oktatást egész kiterjedésében a tanoda vállalta magára, a háztól csak azon éber felügyeletet kikérve, hogy az iskola méltányos igényei a gyermek iránt otthoni készület s munkásság által érvényesítessenek. De e felügyelet is csak ugy fog sikeres lenni, ha ez meggyőződésnek leend sugaiata, ha a szülék a tanár s tantárgya iránti vonzalmat a fiu szivében nem csökkenteni, hanem minden alkalommal tehetségűk szerint nevelni igyekeznek; másként minden törekvéseink hasonlitandnak az egymás iránti féltékeny festészekhez, midőn egyiknek keze a vászonról daczolva letörlé, mit a másik fáradsággal teremtett. Aztán, mire a szüléket egész tisztelettel fölkérni bátorkodom az, hogy gyenge tehetségű gyermekeiket a gymnasiumi pályától vonják vissza. Hogy valaki a felsőbb míveltség körében méltó helyet foglaljon, szükséges, hogy azon sphaerában, melyre utasítva van, egykoron közremunkálni, abban tevékeny szerepet tudjon vinni; ehhez pedig kiválóbb észtehetség kívántatik. Ha a házi tanítóknak kell utánsegíteni, már ezen körülmény oda mutat, hogy ily ifjak nem termettek azon pályához, melyen gyakran kényszerülve mozognak. A tárgyak az iskolában annyira kifejtetnek, hogy a tanoncz segítség nélkül is elvégezheti honn kötelességét, álljon az tanulásból, vagy Írásbeli feladványokból. Utóbbi fejlődés reményével bíztatnunk magunkat, legtöbb esetben csak öncsalás, melyre a gyöngéd szüléi szeretet, ritkább esetekben a hiúság szokott kivált nem elég erős lelkeket vezetni. Tudunk ugyan példákat, minő Kisfatudy Károly, Schiller, Linné, kik az iskolai pályán semmi reményt nem nyujtottak, s utóbb mégis vezérfáklyát ragadtak a művészet s tudományok világában; de e kivételes példák nem jogosítanak fel bennünket ily ritkán teljesülő reményekre. Mindenkit oda alkalmazni, hová tehetségénél fogva való, elvitázhatlan életbölcsességi szabály. —- Annál kevesbé helyeselhető azon több oldalról nyilvánított nézet > hogy azon tekintetnél fogva kívánnák korlátoltabb tehetségű gyermekeikkel is legalább a négy gymnasiumi osztályt elvégeztetni, hogy mesterképző intézetbe mehessenek. Ily alanti nézeteink vannak-e azokról, kik arra hivatvák, hogy alapos ismeretekkel felruházva vezessék hazánk ifjúságát a míveltség csarnoKaiba, vezessék a kezeikre adott szent zálogot a közboldogság templomába, melynek a neveléssel testvérült oktatás teszi legszilárdabb talpkövét? Szomorú jelensége a hazánkban mélyen sülyedt néptanítói állapotnak, hogy a közvélemény ily alanti fokra szállítja kellékeit; bár nem kételkedünk, hogy a legújabban erélyesen foganatba vett intézkedések kellő tiszteletet vívandnak ki a néptanítóknak.