Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1855
A tanoda s a szülék vagy helyetteseik közti viszony gyermekeik oktatását s nevelését illetőleg. Tisztelt szülék! Midőn a programmi értekezések szoros czéljától eltérve, jelen soraimmal Önöknek kétségkívül gyermekeik javáért fennen dobogó szivéhez fordulok, azon magasztos, bár nehéz czél lebeg előttem., melyre az iskola hivatva van, s egész súlyában érzem a felelőség terhét Isten és ember előtt azon megtisztelő bizodalomért, mely kezeinkre adja a viasz gyanánt hajtható ifjú lelkületet, — a haza reményeit, a szüléknek mint teljes szívből óhajtom s reménylem, egykori vigaszát. De egyoldalulag, segéd közremunkálás nélkül, sőt gyakran ellenkezőleg működő befolyás mellett megközelítheti-e az iskola azon fönséges eszményképet, mely felé becsületes, tiszta szándékkal, feláldozó munkássággal törekedni a tanári karnak szent kötelességében áll? Önök, önök feleljenek meg erre tisztelt szülék, kiket gyermekeik sorsa legközelebb érdekel, kik egykor valamint a jól vezetett nevelés örömeit közvetlenül élvezendik, ugy a fájdalom sújtó csapásait legérzékenyebben fogják szenvedni, ha a kellő irányt a zsenge ifjúság jövőjére nézve most szem előtt nem tartják. Nem hiszem, hogy volna Önök közül valaki, ki nem érezné annak szükségét, hogy tisztán s teljesen értsük meg egymást az iránt, mit akarunk a gyermekekkel? s tisztába hozva a czélU melyet szem elöl tévesztenünk nem szabad, ha a gyermeket sikerrel akarjuk iskoláztatni, egész bizalommal közelítsünk egymáshoz, — s ha lett volna, félretéve minden bizalmatlankodást — nem csak jó szándékkal, hanem egyszersmind folytonos tevékenységgel is munkáljunk egymás kezére, hogy a reánk bizott kincsért Isten s honfitársaink előtt nyugolt lélekkel, s tiszta lelkismérettel felelhessünk. Ha egész nyíltsággal kimondom, hogy az iskola — tisztelet az egyes kivételeknek — a szülék részéről még mindég nem találkozott azon közremunkálási készséggel, melyet az ügy fontossága kiván: távol van tőlem valakit a rossz akarat vádjával sújtani. Ki érezné ennek káros követvetkezményeit inkább, mint a szülék magok! Hanem a nevelés, az oktatás nem lehet mindenkinek szaktudománya, azért nem is lehet csodálkoznunk, hogy többen a tudományos intézetek külön föladatait minden részleteiben kellően nem ismerik, és azért ezeknek tudományos törekvéseit részben nem is támogatják. Továbbá tapasztalataink azon észrevételre hatalmaznak fel bennünket, hogy az iskolában kitűzött nevelési irány a tanoda körén kivül nem talál mindég elegendő tekintélyes súlyra. A tanoda feladatait fejtegetve, iránta a szülék osztatlan bizalmát felkelteni, más részről fölemlíteni, kimutatni a szülék s tanonczok kölcsönös viszonyait, hogy kitűnjék, mennyire szükséges a szülei házat az iskolával teljes összhangzásba hozni, — czélja e soroknak.