Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1855

Maűártömésröl. gyűjtemények nélkül a természettudományok soha azon roppant előhaladást nem teendették, mely ma nap oly feltünőleg mindenkinek szemébe ötlik. Gyűjtemények segítségével a természettudós néhány terem falai közt megismerkedhetik a természet három országa kincseivel, gyakorta nemcsak egyes hazának, hanem a föld minden öt részeinek gazdagságaival. De hogy gyűjtemények létrejöjjenek, kétség kívül mindenkinek, kinek a tudományok ez ága iránt bár mi parányi ösztöne van is, tehetsége szerint ezek létrehozásához s gyarapításához hozzá kell járulnia. Ha valahol, itt áll az, hogy ezeket Dii laboré vendunt, feltéve, mit egyeseknél, s átalán a tudományok kedvelőinél vakmerő Ítélet nélkül is feltenni lehet, hogy kész gyűjtemények megszerzéséhez nagyrészint az anyagi erő hiányzik. Gymnasiumainkban az iskolák uj szervezése ófa a természettudományok kellőleg képviselve lévén, valamint okunk nem volt kételkedni, ugy saját tapasztalásunk annál inkább azon meggyőződésre vezetett bennünket, hogy tanártársaink hazaszerte nemcsak azon fáradoztak, hogy tantermeikben a sikeres eléadáshoz szükséges gyűjtemények meg legyenek, hanem saját példájok s kegyes vezetésök mellett ösztönt, kedvet ébresztenek az ifjúságban növények, fák, pillék, rovarok, és több effélék gyűjtéséreNem lehet kételkedni, hogy ily ösztönzésnek, vezetésnek nagy haszna van. Azon kivül hogy kedvet ébresztenek ezen annyira életre való tndomány iránt, még ugyanannyi ügyes kezet készítenek elő, melyek valamint a tanintézeteknek válnak nagy hasznára, ugy nemcsak mivelődési eszközül, hanem egyszersmind kellemes és hasznos időtöltésül e tapasztalataikat az életbe viszik át. Hogy e tekintetben minél biztosabban czélt érjünk, kölcsönös felvilágosítások, tapasztalataink bizalmas közlése csaknem elmaradhatlan. Tanintézeteinknek jelen iskolai évben azon szerencse jutott, hogy az államgymnasiummá átalakult egykori pozsoni akadémiának egyik szinte oly fáradhatlan szorgalmú, mint tudós tanára utmutatása által az előadást rendkivülileg élénkitő állat, — nevezetesen madár-gyüjteménynek veté meg alapját, mely jelenleg bár 90 példányt számlál csak, biztat bennünket a remény, hogy gyors gyarapodásnak induland. A tanügynek hiszünk hasznos szolgálatot tenni, ha ez iskolai közlönyben a madártömés iránti eljárásunkat közzétesszük, melynek figyelembevétele mellett kevés gyakorlat segítségével az ily gyüjteménynyel még nem biró tanintézeteknek nem kellenti drága pénzen, mégis gyakran hiányos példányokat vásárlaniok. Hogy a tömési működést kellően végezhessük, alkalmas madarakról kell gondoskodnunk. Legtöbb esetben vadászat után jutunk legbecsesebb példányokhoz. Ha bár maga a tömő nem volna is vadász, alkalmunk volt tapasztalni, hogy vadászat kedvelő urak mindig örömest járulnak ritkább példányokkal a gyűjtemény gyarapításához. Ily uraknak nem leend helyén kivül az eljárás iránt rövid utasítással szolgálni. Ki e czélra indult ki vadászatra legyen fősz Cgypsz} vagy ennek hiányában fürészporral, apróra öszszevagdalt csepüvel, pamuttal, s papírral ellátva. Ha a vadász ideje engedi, el ne mulassza a madár állását figyelembe venni, mert azután az állást soha sem fogjuk ugy eltalálni, mintha az élő szabad madarat állásaiban tanulmáyozzuk. Ha hosszas czélzásra ajánlkozik a madár, ajánlanók, hogy kevésbé feltűnő helyre irányoztassék a lövés, így tökéletesen eltakarható a szárny alatti seb. Ha a madár leesik, a vadásznak gondja leend, hogy véromlás által a tollak be ne szennyezíessenek, hanem gyorsan elsimítva a seb körüli tollakat, azt fősz- vagy 1