Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1854

5 istenített por előtt leborulva látni, s az istenségek csodaszerüen nevekedtek. A királyok először istenek fiai voltak: Lagus Jupiter fia, Seleucus Apolló fia volt, utóbb élő istenek gyanánt tiszteltettek, mint: Soter, Epiphanes, Kallinicos. Mind ezen hazug elnevezések keserű gúny gyanánt tlinnek föl; mert a Kallinicos épen úgy leveretett, mmt a többi Antiochusíg a fényes győzőig, ki legnagyobb elhagyatottságban halt el. Ez istenségeknek minden fényes czimein keresztül világított tehetetlenségük, s a mi roszabb, kegyetlenségük s elvetemültségök. Mind ezekben egy magasb igazság szava nyilvánult. „Coluerunt ct servierunt crealurae potius, quam Creatori — propter quod tradidit illos Deus in reprobum sensum , ut faciant ea, quae non conveniunt;'' mondja a nemzetek apostola a rómaiakhoz irt levelében. Az először kinyilatkoztatott igazságok hajótörésének közepette az egy teremtő, a végetlenül nagy, végetlenül tökéletes Léíiy dogmája gunynyá lön; aztán, mert az eleseti ember szelleme tévedéseiben sem állapodik meg, — kellett, hogy a megvakított szellem tévedéseinek legrútabb eltéréseit is lássa, mig végre feltűnhetett előtte azon mélység borzasztósága, és felfoghatta az önmaga készítette nyomorúságot. Az emberiség szerencsétlensége, — melyet Sándor önző politikája csak nevelt — kezdetét onnan vette, hogy saját parányiságához mérte az Isten. — A lények lényét már Homér és Hesiod az emberi szenvedélyek részesévé tették , midőn pedig a görög uralom kezelői, hogy hatalmukat a meszsze vitt hódításokban örökítsék, kelet s nyugot vallási tévedéseit inkább mint vallását összevegyítvén, maguknak áldozatokat s oltárokat követellek , nem csak csökkenni kellett az isteni név tiszteletének, hanem a közerkölcsi érzelem is szükségképen sülyedt és hanyatlott. A Sándor által megkísérteti egység következményei tehát szomorúak voltak. Nem is leheled ez másként, az alap,-melyre építeni akart, rosz, természeténél fogva romlott volt, s czélja is csak biralmának — melynek határait meszszebb terjeszté, mint fegyvereivel föntarlhaíta volna — biztosítása lévén, az emberi nem javítása sem gondolatában, sem halalmában nem volt. Más Isten kelletett, mint Ammon fia a világ regeneratiojára, más hatalom, más czél, más eszköz mint Sándoré, hogy az alásülyedt népeket kiemeljék romjaikból. A diadalmas vezér nem akart, nem is remélt mást, mint egységet önteni roppant kiterjedésű birodalmába. Ez néki azonban épen nem sikerült. Véres harczok 22 éven át rongálták csaknem mind azon országokat, miket diadalmas fegyvereivel bejárt, és majd minden nemzetet, melyek egykor hatalmának hódoltak, kegyetlen háborúk — azon idők szokása szerint — tizedeltek; — sőt Sándor minden ivadéka egész családja is 16 évvel halála után már ki volt irtva; és noha Görögországon kivül még Thraeliát, Bylhiniát, Pergamot, belső Asiát s Egyptomot vezéreinek utódai kormányozták, de mit Sándor a vallások összeolvasztása által elérni akart, a birodalmi egység, miből az erők egyesítése által annyi haszon háramolhatott volna a népekre fájdalom! be épen nem következett. — Azonban, ha nem boldogult is Sándor azon igyekezetében, hogy Indus partjaitól a görög tengerekig, Duna habjaitól Nilus áradozásaig egy trónt alkosson, egy uralkodót tisztelhessen: tagadhatatlan mégis, hogy a világ három részében a népek erkölcseire nézve riagy befolyást szerzett a görög szokásoknak ; csakhogy ezen érintkezés által a hajlékony görög jellem szinte sokat változott azon nemzetek izlése szerint, melyek hatalmas vezére előtt meghajoltak. A szelíd éghajlat, könnyű élet, termékeny tartományok mindig elpuhulást idéztek elő a nyers hódítók erős seregei közölt; Campania veszlegeté meg Hannibal addig győzhetlen csapatait, és a macedoni phalanx, mely hónából szilárd jellem , — s szigorú erkölcsökkel indult ki a leigázolt kelet töménytelen zsákmánya után, pazar bujálkodás» mialt adósságokba merült, és Sándor bőkezüsge eladósodott vitézeit hitelezőik kezébő! csak 20,000 talentummal vállhalta meg. Ily kora hanyatlása melleit a közerkölcsiségnek igen természetes, hogy még egy felöl hellen elme, kellen művészet szüleményei keletkeztek Sándor s utódai által nagy virágzásba hozott városokban , másfelöl kelet örömvadászata, kicsapongásai rongálták, sorvaszták a macedó bajnokok elfajult maradékait. Tekintsünk Egyptomra! szomorú látvány az átültetett civilisatio elkorcsulását szemlélni. Itt az udvarnál pharaóni szokásokat, s macedo ízlést egymás mellett lehetett találni; heréltek — Asiának e fertelmes találmánya vették körül a Ptolomeidák trónját, és csak hamar henye, s testiségbe merüli utódok váltották föl az erős, tevékeny és ludományszerető három első fejedelmet. A Museum és Serapis templomában fénylő könyvtárak, melyeknek párját Athene még legvirágzóbb korában sem mutathatta föl, nem vezették a Phitopaterek, a Physconok és Dionysosok tanácsosait, s midőn ez utóbbi alatt a szerencsétlen tartomány Caesar haragját fölkölté, s Octavián diadalpompájára alkalmat szolgáilatolt, kik körében volt a nép sorsa? Photinus herélt egyike volt azoknak, kik Pompejus meggyilkolására szavaztak s Caesar vesztére alattomosan törtek; az utolsó csapás pedig az országot Cleopatra alalt érte , kit erkölcstelensége — éá csábításaival szinte úgy mint rendkivüli halál nemével telte magát elhirhedtté.