Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1853

A szent irodalom, s egyházi remekírók használatáról az iskolákban. •tSSOffiü'

C —A. társadalomnak nagy hatalmas orvosra van szüksége. Az evangeliomi boldogító erények számkivetvék legtöbbek szíveiből; az újabb kort kevélység, élvkór, s a keresztény érzelem hanyatlása jellemzi. Vizsgáljuk meg a társadalmat minden rétegeiben, ugyanazon hiányokat s kinövéseket tapasztalandjuk mindenütt; és a mi felötlő, a tanult, az úgy nevezett mívelt osztálynál a baj legnagyobb mértékben mutatkozik. A szellem elragadtatva kevélységétől föllázadt Isten s egyháza ellen, megvetett minden törvényes tekintélyt, s ez által az elégedettséget, a közboldogságot végtelen zavarok, sőt gyakran az anarchia kegyetlenül du!ó árjaival temeté el. S ki nem látja, ki nem tapasztalja, hogy mindent, s bár mi áron élvezni bevallott végczélja korunknak? Nem e kór tépi-e szél a szív erény virágait, melyeknek helyébe egyesek, s egész népek boldogságát elölő bűnös szenvedélyek magvát veti el? Nem e kór gyilkosa-e a földieket túlszárnyaló lélek boldogságának? annyira, hogy nem csak azt értük el már, hogy tanult inkább mint tudós férfiak a testiség evangeliomát hirdetve, a testnek fölszabadítását, mint ők mondák, a lélek járma alól tűzék ki czélul, hanem oda jutottunk, hogy egész pártok, erősek számuk, s félelmesek merészségük által fenyegetik a társadalom békéjét, sör. fönállását; mivel nem lévén hitük a kereszténységbe, nem lévén reményük az ettől hirdetett sirou túli jövőbe, a jelen élvezetén kivül más boldogságot nem ismernek, ismerni nem akarnak. E veszély félelme nem aggasztotta a keresztény Európát, míg a vallásosságnak fája alatt nyngovék, mely az annyira gyalázott középkor századaiban oly dúsan tenyészett, s az emberiségre annyira üdvös gyümölcsöket termelt, most azonban a vallásgúnyolók által méltatlanul gyaláztatva, ha bár gyökereiben megingatható nem volt, de jótékony árnyával, s tanainak szívet nemesítő gyümölcsével napjainkban sokakra nézve, haszlalanúl kínálkozik. Ebben nem lehet kétségünk. Hisz a keresztény vallás tanítása homlokegyenest ellenkezik korunk romboló elveivel. A ker. vallás tanílja: Boldogok az alázatosok. A ker. vallás az önmeglagadásnak vallása. A ker. vallás az Istenhez föltörekvő szellem megdicsőítése. Micsoda kéz szórta tehát a kereszténytelen elveket a keresztény társadalomba? Honnan e szomoríló ellentét a nem rég lefolyt idők s jelenkorunk között? Alapos, nagytekintélyű Ítészek e hitetlen, minden tekintély ellen törekvő kort a renaissance-tói szeretik számítani, mely túlbecsülvén a pogány remekírókat, a még ingatag ifjúságot leginkább ezekkel foglalá el. Maisíre szerint a renaissance óta a történelem folytonos öszszeesküvést hirdet az igazság

1 ellen. A renaissance — irja Gaume — nem volt más, mint a pogányság föltámadása, s őrjöngő imádása minden irodalmi, művészeti, bölcsészeti, erkölcsi, s vallási bálványaival együtt; a renaissance sziilte a reformatiót, a reformalio a voltaire-féle erkölcstelenséget, ezafranczia forradalmat, a franczia forradalom pedig a legnagyobb erkölcsi rombolás volt, melyet a világ valaha látott. Infandorum idolorum cultura omnis mali causa est, et initium et finis. Állíthatjuk ekként, hogy korunk veszélyes divateszméi a pogányságból meríttettek; annál inkább, minthogy czáfolhatlanúl áll, hogy a múlt századvége felé, midőn a pogány remekírók iránti lelkesedés új lángra lobbant, a keresztény érzelem s élet legnagyobb mértékben hanyatlott. Tagadhatían tehát, hogy társadalmunk orvosiásat, sőt biztosítását csak az által remélhetui, ha keresztényebb leend, ha engedelmes gyermekként fűződik a rendíthetlen alapon nyugvó egyházhoz Ez átalakításban nem csekély osztályrész jutand az oktatás, — és nevelésnek. Nagy tekintélyek Ítéletét fejezzük ki, midőn állítjuk, hogy az oktatás és neveiét" a? erköksi regener