Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1852

5 szelíd gondolatok, magasztos érzelmek, s az előbb megvetett, sőt üldözött tudományok szeretetére, s ápolására ébreszté. Ne gondoljuk azonban, hogy az egyház papjaiban s vezetőiben hiányzott volna a lelkesedés, az ékesszólás, a hódítani képes tudományos miveltség; mert nem kellett-e több mint közönséges ékesszólás arra, hogy egy beszéd következtében egy elvadult, harczvágyó hadsereg eldobja fegyvereit, s lelkesülve kiáltson föl: „Igen! mí akarjuk imádni azon Istent, kit nekünk Rémig hirdet"!? Vagy csak lapozzuk át, félre téve a korunkhoz olly kevéssé illő előítéleteket s elfogultságot, az ó kor munkáit, találunk-e érzékenyebb panaszhangokra, erélyesebb szózatokra, magasabb történeti philosophíára, mint Szalvián a gondviselés kormányáról irt munkájában; minden abban olly megható, olly élénk! — Mintegy szemünk előtt látjuk abban a népinvásiót, s a velejáró zavarokat; a multat hibáival, a jelent szerencsétlenségeivel, a jövőt reményeivel. Gennadius folytatá a szent Jeromos által elkezdett tudományos történelmű kísérletét; Boetius a régi philosophiát a hit forrásaival igyekvék összeolvasztani. S ez még nem minden. Mint mondók, e korban e népek megtérítése volt az egyház főfeladata. S ha ez időszakban elnézte szolgáinak az izlés és fensőbb szellem munkáitól való megnyugvást, az csak addig történt, mig a térítés nagy munkája be lön fejezve. Állításunkat igazolja a római birodalom enyésztél kövelő, úgymint az ötödik, s hatodik század irodalmi története; a legünnepeltebb irók s tudósok közt pápákat, püspököket, s szenteket találhatunk. Például álljon szent Leó, ki az egyházi ékesszólás Cicerójának, a hittan Homérjának, a hit Aristotelesének, az apostoli tekintély Péterének, sa keresztény tudományok Páljának neveztetett. Hasonlóan nagyhírű pápák voltak Geláz, Symmachus, s a valóban nagy sz Gergely. E magasztos példák nem téveszték hatásukat. A katholicismus köveié a fők állal adott lendítést. Sz. Eucber, sz. Avilus és sok más vetélkedett a szellemi munkásságban. Nem sokára a szerzetes rendek, a polgárosodás e hatalmas emeltyűi fejték ki tevékenységüket. Szabad akaratból szent kötelességként vállalt folytonos munka» ima, tiszta élet, engedelmesség, minden mí a lelket Istenhez fölemelheti, minden, a mi ember előtt érdemesíthet, ez lőn a társulatokba alakult számos szellemdús, lángduzgalmu férfiak naponli foglalkozása. Gasszián, lirini Vincze menték megHellas, s Róma remekeit; nursiai sz. Benedek elárasztá a mivelendö tartományokat gyermekeivel, kik, mint a dicséreteket épen nem pazarló Levi mondja: „a szent hitnek, az emberiségnek, s a tudományoknak számtalan szolgálatokat tőnek." (Elements d' histoire générale.) A hit s polgárosodás terjesztésben! buzgalom roppant volt, s az ég segélye nem maradt el. A mag termékeny földbe esett, az aratás csodaszerü vala. Alig egy század alatt a nyugoti birodalom el volt árasztva kolostorokkal, a civilisatio ugyanannyi tűzhelyeivel; innen menté és terjeszté a tudomány a világosságot; ezek valának a szegények, idegen vándorok számára oltalom s nyugalom helyei. Nem állítunk tehát sokat, midőn mondjuk, hogy a századok mivelődésének története csaknem kizárólag az egyház története. Hogy eziránt meggyőződjünk, tekintsük e kor püspökeinek életét: „A püspök kereszteli, gyóntatott, az egyházban szónokolt, a magán, s nyilvános bűnbánókat rendezé, egyházi átokkil sujtá, vagy fölmenté a kiközösítéstől, látogalá a betegeket, viraszlolt a haldoklóknál, eltemeté a holtakat, kiváltá arabokat, láplálá a szegényeket, özvegyeket, s árvákat, építe kórházakat, kezeié a papság jószágait, békebiróként ítélt a fölmerült viszályokban, vagy kiegyenlíté a városok pöreit: ugyanazon időben értekezéseket közlött a theologia köréből, irt az eretnekek, és álbölcsek ellen, foglalkozott a történet-, s egyéb tudományokkal, válaszolt azoknak, kik némelly vallási kételyek iránt fölvilágosítást kértek, levelezett az egyházakkal és püspökökkel, szerzetesekkel és remetékkel, jelen volt a zsinatokon, meghívatott tanácskozásra a fejedelmek által, elküldetett a hatalombitorlókhoz, barbár néptörzsek fejeihez azok fékezésére. — Hármas hatalom, a vallási, politikai, s philosophiai volt a püspökben összeponlosílva." (Cháteaubriand. Elud. historj Nem is lehetett ez másként, miután tudomány és erény csaknem kizárólagosan a papságnál volt föllelhető. Minden erkölcsi erő, minden értelmiség a clerusban volt összpontosítva: ö vezette tanácsai állal a kormányokat, ö kezeié a polgári hatalmat, melly a régi társodalom föloszlásakor kezeibe adatott; s ha irodalmi neveket akarunk idézni, azokat a kolostorokban vagy egyházi palást alatt kell keresnünk. Toursi sz. Gergely, sz. Fortunát, sevillai sz. Izidor nélkül veszve volna nyugot története. Ha szerzetesek nincsenek, névről sem ismernők az ó kor remekíróit. Illy hatalmas segédkezek, hogy a vallás terjedését is nagyon előmozdíták, könnyű megfognunk. Túl is szárnyalták egyházunk győzelmei Európa szárazföldét: Irhon a szentek szigetévé lőn, de viszont az égi tannal alkalmasb társadalmi alkotmányt is nyert. Ugyanazon időben sz. Ágoston s társai Nagy-Briltániát nyerték meg a katholicismusnak, mellynek vezetése mellett Holstein vad harezosi lassankint hatalmas nemzetté, s a polgári szabadság példányaivá képeztettek.