Pápa és Vidéke, 41. évfolyam 1-48. sz. (1944)

1944-06-18 / 25. szám

László király"? A napokban új falragaszok jelentek meg városunk utcáin. — »Lászíó király« emléket idézik a Közönség számára és szólítják fel őket jubileumának megünneplésére. Érdeklődéssel olvastuk a falragaszt, mert kíváncsiak voltunk, ugyan ki lehet ez a László király. Nagyon meglepődtünk, amidőn kiderült a szövegből, hogy ez a László király nem'más, mint! Szent László, a magyar birodalom nagy imperátora, a keresztes 'lovagok! hadvezére, legendáink rajongásig szeretett Szent László királya. Elámultunik s jogga'Lmegbotránkoztunk a falragasz stílusán. Hát )1944-ben még ilyen 'lehetséges? A »hálás« utókor«letagadja a,nagy világ előtt, hogy'volt valaha iolyan királya, olyan vezetője a nemzetnek, akit a történelem Szentnek tisztel, aki életével, példájával mindenek előtt a legszebb nevet kapta meg? Történelmünk' sok Lászlója közül az ő neve »Szent«. Amint •Hunyadi Jánosnak Hunyadi, Rákóczi Ferencnek Rákóczi, Kossuth Lajosnak Kossuth a neve, ugyanúgy Szent László királynak Szent a neve. Azért csak hálásak vagyunk a jó Istennek, hogy ezt a »Szent« nevet a történelem folyamán többen viselték. Hunyadi is, Rákóczi is volt több, és még se jutott hála Isten még eddig senkinek eszéoe, hogy János kormányzóról, avagy Ferenc nagyságos fejedelemről készíttessen falragaszt. Amint volt történelmünkben Kun László, Nagy Lajos, Vak Béla SÍD. királyunk, ugyanúgy volt egy Szent László \ királyunk. S akkor - lesz méltó az ő ünneplése, ha azt a nevet, amelyet a történelmi magyar nemzet adott tisztelete, szeretete jeléül a nagy hadvezérnek!, s őrzött kegyelettel annyi évszázadon Keresztül, mi 1944-ben nem akarjuk elfelejtetni az ő népével. A falragasz azonban még se jelenhetett meg egészen a »Szent« szó nélkül. A könnyen észrevehető nagybetűk előtt ugyan nem olvasható, de ottivan az alján apró betűvel. A falragasz felelős kiadója nemes kechkeméti Pethes László dr. ny. ifőispán, akinek címe: Szent László szállás, u. p. Gebe, Szatír! ár m. Tehát nem Kun László, hanem Szent László 'szállás. Ügy látszik, mégis csak fontos e megkülönböztetés ! Végezetül álljon itt a Magyar Kultúrának egy idézete, amely Hasonlóképpen e bántó furcsaságot és történelmi, hamisítást teszi szóvá. »Minden magyar»ember,örömmel vette tudomásul, hogy dicső emlékezetű Szent László királyunk fennkölt alakjának felidézésére országos bizottság alakult, mely feladatául tűzte ki Szent László nagy katona és nemzetpolitikai jelentőségének a nemzet közvéleménye előtt való ismertté tételét, valamint a szent király emléknapjának, június' 27-nek nemzeti ünneppé nyilvánítását. Csak azt bajos megérteni, miért veszi fel az emlékbizottság az »Országos László Király Emlékbizottsága címet, »Orsz. Szent László Emlékbizottság« > helyett, amikor a bizottság neveiből ítélve nyilván jót akart? Miért maradt el a szent király neve elől, a legnagyobb és legjellemzőbb jelző, az, hogy nemcsak király, hanem szent is volt

0 A »László király« címzés, sajnos, egy-nagyon hirhedt szabadkom íves páholynak, a nagyváradi »Lászlő kir.ály« páholynak a kalózlobogójára volt felírva. Ennek a páholynak a főmestere egy Grosz Menyhért nevű zsidó orvos volt s a páholy a legradikálisabbak $özé tartozott. De ettől a kellemetlen történelmi reminiszcenciától eltekintve az emlékbizottság neve azért sem jó és célszerű, mert összesen öt magyar király viselte a László nevet. A bizottság bizonnyal fel akarja tűntetni címében, hogy nem II. László emlékezetét akarja hirdetni, Vak Béla jelentéktelen fiáét, 'sem a gyermekkorában elhúnyt II. Lászlóét, sem Kun Lászlóét, sem a szomorú emlékezetű V. Lászlóét, aki Hunyadi Lászlót nemtelen bosszútól indíttatva törvényes ítélet nélkül hóhérkézre adta, hanem első, azazSzent Lászlóról van szó. Ezen a művön ismeri őt a magyar történelem és a magyar nép szeretete. Igy »Szent László« címen írt róla a református Arany János, sőt az ugyancsak reformátusjpapköltőnek, Tompa Mihálynak is ,van »Szent László királyrók szóló költeménye. Kár volna tehát 1 elhalványítani Szent László király feje körül az őt megillető legszebb glóriát!« Ügy érezzük, hogy <e történelmi hamisítás helyesbítésérei nemcsak a katolikus, hanem -az egész magyar társadalom nevében 'fel kell szólítanunk az említett bizottságot. Amidőn a francia akadémia egyes tagjai azt javasolták, hogy hagyják el írásban a szavak végéről a soha ki nem ejtett úgynevezett néma e hangot, a többség tiltakozott ellene: nem szabad elhagyni, mert a néma e hang nemzeti vagyon. Mi nemzeti 'értékeinket liagynók elpusztulni? Ami nemzeti érték, ott nem lehet semmiféle felekezeti szempont. Az Engesztelő triduum, melyet Páduai Szent Antal tiszteletére a ferencesek — Szent Antal imaszövetségi központi — templomában tartottak meg, soha nem látott tömegeket tudott megmozgatni. Külön a férfiak, édesanyák és az ifjúság is érezték, hogy nagyon sok engesztelni valójuk van. Lélekbemarkoló volt, amikor a templomot, sőt a templomfolyosókat is zsúfolásig megtöltő férfiak között ott lehetett látni a város polgármesterétől kezdve a hivatalos vezető egyéniségeit városunknak s mellettük a katonaság küldöttségét és a családi otthonért küzdő, nemzetünk jövőjéért minden áldozatra kész édesapákat. P. Kovács Rajnér érsekújvári ferences házfőnök szívhez szóló szentbe; széde után az engesztelő ájtatossás got Németh József apát-plébános végezte. Alatta Dr. Rédei Tibor közjegyző a férfiak nevében engesztelő imát mondott a kitett Oltáriszentség előtt. Megrendítő volt, amikor az óriási férfitömeg hangos közgyónást végzett, közben megkondult a harang és a mély csendben mindenki magába szállhatott, hogy bánatot indítson és erősfogadást tegyen. Lelki erősítést kaptak az édesanvák és asszonyok abból a gyönyörű szentbeszédből, melyet P. Horváth Péter szombathelyi ferences házfőnök mondott. A lélek mélyén szántó szentbeszéd és az asszonyok nevében elhangzott engesztelő ima, melyet Hamuth Jánosné, a város polgármesterének felesége mondott el, mindenkit meghatott. Az édesapák és édesanyák mellett városunk katolikus ifjúsága is hasonló nagv létszámmal képviseltette magát. Igaz, hogy a leányok sokkal többen ott voltak, mint a nagy fiúk, de a bencés gimnázium hetven diákja az intézet igazgatójának és tanárainak vezetésével pótolni próbálta a meg nem jelent fiatal emberek engesztelését is. Dr. P. Vargha Theodorik ferences tartományfőnök szólott az ifjúsághoz. Városunk és egyben hazánk magvar fiainak vétkéért az engesztelő imát a szentbeszéd után Szilv Kálmán tanítóielölt, a lányok nevében Szegvári Mária tanítónőjelölt mondta el. A kis gyermekek rosszaságáért Kovács Terike és Rédei Tibi kértek bocsánatot engesztelő imájukban a gyermekek isteni Barátjától, Jézus Szent Szívétől. A ió Istennek különösképen tetszhetett az a színes és hangos gyermeksereg, amely Szent Antal ünnepén délelőtt az ünnepélves szentmisére megtöltötte zsúfolásig a templomot. P. Bakoss Ágoston ferences hittanár megható szavakkal szólott szentbeszédjében a gyermekeiket elhozott édesanyákhoz. Éreztük, hogy a jó Isten lemosolygott erre a gyermekseregre, amikor Dr. P. Vargha Teodorik tartományfőnök Szent Antal közbenjárását kérve rájuk, megáldotta őket. Hisszük, hogy a jó Isten szívesen vette e háromnapi engesztelését városunknak, amely egésznapi szentségimádással záródott le, felajánlva azt nehéz helyzetében lévő édes hazánkért és érettünk vérüket, életüket áldozó szeretett katonáinkért. honibkárosultakért. Az Első Magyar Alt. Biztosító Társaság pápai járási felügyelőségénél Alexay Zoltán, Borsos Róza és Árki János fizetésük 1 o/o-át, összesen 7.90 P-t felajánlottak a bombakárosultak javára. Az összeget kiadóhivatalunk rendeltetési helyére juttatta. dl iWfűJ diktátor rí2e(ji'iuj . Qvia : Sztalű^i c4Jjt'mtidej Jfliluqlo olei (3) A kereskedő felbontotta a borítékot. Helyesírási hibákkal • telt rövid, határozotthangú írás volt, amelyben felszólították, hogy minden héten egy napi bevételét ajánlja fel »a nép javára«. Aláírás >voIt a levélen és egy kis illusztráció: ket egymást keresztező "tőr, két bomba, és egy koporsó. Az öreg kereskedő mélyen megdöbbent. Ujabb üveg bort hozott és elkezdett Pitonnak csendesen panaszkodni, mennyi baj, gond és kiadás terheli. Pito nem sok megértést mutatott a panasszal szemben. Kijelentette, hogy most távozik, de egy hét múlva 'újra eljön. Az egy hét lejártával azonban imár maga Sztálin jelent meg. Részletesen elmagyarázta, hogy a pénzre feltétlenül szükség van, de biztosította arról is, hogy más ^irányból jövő esetleges hasonló fellépés ellen meg togja védeni. Viszont, iha a pénzt nem kapná meg, nem vállal felelősséget a következményekért. A kereskedő mindent végiggondolt és végül is fizetett. Nemcsak akkor, hanem rendszeresen, hétrőlhétre. Mindaddig, amíg haza nem érkezett Pétervárról a fia. Az ifjúnak nem tetszett az üzlet s a rendőrséghez fordult. Detektívek bújtak el a szobában, amikor Sztálin újbóli látogatását várták. De Sztálinnak szerencséje volt. O maga ez alkalommal az utcán maradt és Pitot küldte be a pénzért. A georgiait lefülelték a detektívek és elfogták az utcán várakozó Sztálint Üs, de Pito tagadta az összeköttetést és az öreg kereskedő sem mert Sztálin ellen vallani. Csak közigazgatási rendszabályra került sor. Sztálint egy szibériai falúba toloncolták, de hamarosan mnét megszökött. Pár hónap múlva Sztálin ismét Tifliszben volt. A bolseviki párt fellélegzett: nagyon várták már Sztálint, mert kiürült a kassza. Megkezdődtek a tanácskozások és Sztálin két társával, Laskarisvilivel ésl Ivanoívval felkészült az új exre. Egy bankot raboltak ki. A délutáni órákban, amikor már sötétedni kezdett, hármasban állítottak be a bankhelyiségbe. Sztálin a kasszához megy és odasúgja a pénztárosnak: -— Azért jöttünk, hogy kiürítsük a pénztárt. Közben Ivanov villámgyorsan' bezárja a bankajtót és táblát akaszt ki: A bank egy félórára^zárva van. Laskarisvili két kezében tart egyegy bombát, és Sztálin megtömi zsebeit bankjegyekkel. Aztán elvonul a három elvtárs, különböző irányokba. De, hogy ez az ex menynyit hozott a konyhára, az nem derült ki soha. Sztálin ugyanis' hazasietett és gyors rejtekhelyet keresve, a kályhába dúgta be a pénzt, majd eltávozott, hogy az előre megbeszélt helyen találkozzék társaival. Ott azonban csak Ivanovot találta meg. Jódarabig vártak, aztán elindultak hazafelé. Már a ház előtt látták, hogv a szobában pislákol a mécses. Laskarisvilinek tehát otthon kell lenni. Megnyugodva léptek be, de a következő pillanatban Sztálin felhördült: — Mit csináltál, te boldogtalan? A 'mit sem sejtő Laskarisvili ugyanis begyújtott a kályhába és vidáman melengette kezeit, nem tudva, hogy bankjegyeket lobogtat a láng. Sztálin dühöngött. A párt pedig türelmetlenkedett, mert szükség volt a pénzre. Elhatározták az azonnali újabb exet. Az új iválasztás vonatrablásra esett. Pontos ada tokát szereztek arról, hogy a közeli napokban a Rostovból Kaukázusba haladó vasút nagyobb pénzszállítmányt visz. Odautaztak és a vasútasokkal összebarátkozva kikutatták, melyik vagont kapcsoL ják a vonathoz. Egyszerű paklikocsi volt, kis ablakkal és két fülkével a vasúti rendőrség számára. A fülkék melletti mosdóhelyiségben rejtőzött el Sztálin és két barátja. Végignézték a postazsák elhelyezését és látták, amint a rendőrök elfoglalják helyüket a kocsi belsejében. Utána lezárják és lepecsételik az ajtót, majd fütyül a vonat és zakatolnak a kerekek. Néhánv óra eltelik, a rendőrök 'bóbiskolni kezdenek. Észrevétlenül nyílik a mosdó ajtaja, hirtelen imegrohanás, pillanatnyi közelharc és a rendőrök összekötözve, betömött szájjal feküsznek a kocsiban. Feltörik a vágón ajtaját, kidobálják a pénzeszsákokat és aztán maguk is kiugranak. Az ú jabb ex teljes sikerrel járt.