Pápa és Vidéke, 41. évfolyam 1-48. sz. (1944)

1944-01-16 / 3. szám

Pipa, 1844 lamir 18., taslraap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési ára: Egy évre 14-40P, negyedévre 3*60 P. KERESZTÉNY POLITIRII HETILIP. Felelős szerkesztő: Korányi Olaf Szerkesztőség: Horthy Miklós fő-u, 12. Telefon: 12-72. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. •MH9HMHIWBH£8S*QBKtSKBM „Fájhat, ha dőlnek a bérc ősi fái, Ha pusztulnak és vesznek a nagyok." (Tompa, Sirboltban.) Hogy megtelhessük és mérlegel­hessük a nagyok veszteségét. előbb tisztában kell lennünk azzal, kiket is nevezhetünk joggal -nagyoknak. De azt máris eíőrebocsáthatjuk, hogy Zichy János grófot merőben emberi mérték­kel ni Tve, mindlen pártszempontból vagy bárminő felekezeti vagy társadal­mi elfogultságtól mentesen is nagynak kell mondanunk. Nagy embert nein a születés vélet­lensége nem a rangnak az érdemtől sokszor független szintje, nem is maga a nagy vagyon lesz naggyá. Az sem mind nagy ember, akinek nevét a hir szárnyaira kapta. Aki az ilyen, a jel­lerfflől független tényezőkből akarná föl építeni az emberi nagyságot, csak ftzttrrvnnt jn. hogy «> • in< n'-yw^ ir rri r e-let­• ember ! ' nagy saga a szándék smv. • • vxagy és a bell. Megfontolva teltük a tett elé a szándékol. Mert.a keltő belső lényegük­nél fogva nincsenek mindig szorosan egybekötve egymással. A lett lehet nagy­méretű, de amiellell a szándék lehet nemtelen és gonosz; és fordítva, sokszor az igazán nagyszabású szándék meghiu­sul oly okok miatt, melyek nem állnak az 1 ember hatalmában. A nagy ember tehát először is na­gyot akar. Tervei és törekvései nem korlátozódnak a saját egyéni körére,ha­nem a költő szerint milliókra akarja költeni dús lelke kincseit. Nem is má­ról-holnapra van szánva kérész-életük, hanem a > hálás iutókor«-nak is kijut ál­dásaikból. A nagy ember másodszor nagy si­kereket és maradandó győzelmeket is ér el, mert önzetlen szándékait vaskö­\elkezletességgel, bátran, bölcsen, min­den áldozatra készen valósítja meg. Az az érdem, melyet a történelem Ítélőszéke a nagyság jelzőjével tüntet ki. senkinek sem hull ingyen ajándék­képen ölébe. Az mindig becsületes mun­kának és kitartó küzdelemnek eredmé­nye. Íme. ezek azok az alapszínek, ame­lyekre a magyar katolicizmus nagy ha­lottjának. YMhy János grófnak arcké­pét festi a történelem ecsetje. Festi...? Igen- már ötven év óta festi. Nemcsak halotti maszkját önti gipszbe, de egész életén keresztül gyűj­tötte össze hozzá a vonásokat. Az ősi magyar főnemesi család sarjáét, mely­nek tagjai mindig ott találtattak a köz­élet küzdőporondján. A katolikus poli­tikus arcvonásait, melyekben nagybáty­jának. Zichy Nándor grófnak pátriárka­arca tükröződött vissza. Az önzetlen ha­zafiét. ki, ha a kilencvenes évek nagy szellemi és erkölcsi harcaiban a liberá­lis oldalra lép, ég a megmondhatója, hol és hogyan végződhetett volna rögös pályája. A becsületes harcos vonásai! látjuk Zichy János képén, aki sohasem harcolt nemtelen fegyverekkel, akit el­lenfelei is csak azért becsültek meg, mert mindig nyílt sisakból tekintett le reájuk. Es mindenki, aki nem is volt vele egy harcos tagpárban, önkéntelenül megbecsülte benne a keresztény kato­likus hitvallót aki úgyis, mint magán­ember, úgyis, mint pártvezér, úgyis, mint a felelős magyar kormány tagja, tettel vallotta be hitét és ezzel is pél­dát adott nemzetének, hogy minden ma­gyar szintén mind a magán, — mind a közéletben hű fia legyen egyházának, Ifű polgára hazájának. Ez a magyar nemzet gyásza és vesz­tesége Zichy János ravatalánál: az élő példa varázsereje kiesett a közélet lel­kületéből. Még az is jótéteménye a Gond­viselésnek, Fogy Zichy János emléké­nek is van vonzóereje. Ennek az emléknek koszorúját tesszük ie ravatalára, mely Plinius sze­rint mindig! korai, ha az, ki rajta nyug­szik. halhatatlan műveket alkotott. l)r. Magyarász Ferenc 0. Gist Ötvenéves a Pápai Jókai-Kör Városunk irodalmi egyesülete, a Jókai-kör, félszázados jubileumához ér­kezeit. Az ötvenedik év jelentős határkő egy ember éleiében is. Az alkotó férfi­kor delelőjén jólesik visszanézni az el­suhant évekre, lelkesedést meríteni a tüzes ifjúság forró napjainak em­iékeiből. Hasonlóképen vagyunk akkor is, amikor egy egyesületnek, irodalmi körnek félszázados jubileumát ünnepel­jük. A 'Pápai Jókai-kör, ötven éven (ít végzett munkájával jelentős tényező voll városunk kulturális életében. Min­dig arra törekedett, hogy a város szétta­golt társadalmát a legnemesebb műve­lődési javak megismerésében és tisztele­tében összefogja. Soha nem tért le e nemes eszmények meg valósításának út­járól. A Kör kiváló elnökei, Dr. Feny­vessy, Ferenc. Dr. Hegedűs Lóránt, Gyu­rátz Ferenc, dr. Antal Géza és Med­gyasszay, Vince mindig e oéJt óhajtották megvalósítani. A,Kör az ötvenedik évfordulón is abban .látja célját, hogy a szellem fel­sőbbrendűségének hangsúlyozásával, az eJ nem múló nemzeti értékek ápolásá­val, a társadalmi egység útjának egyen­getésével a nemzet életerejét gyarapítsa. Az évfordulót díszközgyűlés kere­kében ünnepli meg a Kör, amelyet f. hó 17-én,.fé| 8 órakor rendeznek meg a Jó­kai-film^zinházban. Megnyitót Biró Lu­cián alelnök mond majd a megválasz­tott új elnök tartja meg székfoglalóját. Dr. Pongrácz József az 50 év történetét ismerteti. Vitéz Bodor Aladár, a Petőfi­Társaság titkára verseiből ad elő. Te­rescsényi György novelláját olvassa fel, Agyagfalvi Hegyi István verseiből sza­val. A zenei számokat Szathmáry La­josné és Szabó Sándor adják. A dísz­közgyűlésre a belépés díjtalan. Ünnepélyesen adták át Karlovitz Adolfnénak a Vöröskereszt kitüntetését Szombaton a déli órákban kedves, meghaló ünnepséglnek volt színhelye a Vöröskereszt üdülő-kórház. Ekkor nyújtották át Karloviiz Adolfnénak. a Vöröskereszt Veszprém-vármegyei he­lyeltes főápolónőjének a Magyar Vörös­kereszt Díszoklevelét és Érdemérmét, Az ünnepélyes átadásra megjelent nemes lidértejedi és vizkeleti Kiss Emil, a III. hadtestparancsnokság mellé be­osztott Vöröskereszt főmegbizott-heJyet­les. Jelen volt a helyi Vöröskereszt egyesület választmánya, Hamuth János polgármester és felesége, vitéz Karcsay Béla ezredes, az üdülő távozó parancs­noka, vitéz Somogyi Ferenc alezredes, az új parancsnok, megjelentek a nely­beli önkéntes Vöröskeresztes ápolónők és az üdülő sebesült honvédéi. Dr. Mes­terházy Ferencné, Veszprém-vármegye 'Vöröskeresztes főápolónője táviratilag mentette ki távolmaradását és távirati­lag küldölte elismerő; köszöntő szavait a kitüntetettnek. Az ünnepséget vitéz Karcsay Béla ezredes nyitotta meg. Üdvözölte a meg­jelenteket, de elsősorban a kitüntetett Nagyasszonyt. Karlovitz Adolfné 30 éve végzi a Vöröskeresztes munkát. 1913­ban választották meg a Nőegyesület el­nöknőjévé. A múlt háború kitörésekor a hadbavonultak it thonmaradottjaii, majd a sebesültek gondozásában vég­zett eredményes munkát. A Hadigon­dozó Véleményező Bizottságának is el­nöknője volt s nagyon sokan hálás szív­vel gondolnak jóságos szivére, jótevő kezére Később a Jótékony Egyesületek közös bizottságának lett elnöke, s mint ilyen, asszonytársaival együtt a városi szegényügy dzsungelében teremtett ren­det. Hogy ma van szegénygondozás, sze­retetház és egyáltalán ezen a téren bár­milyen szociális intézmény, az rpind Karlovitz Adolf né érdeme. Eme szociális tevékenykedésén fe­lül mindig lelkes 'munkása, vezető egyé­nisége volt a helyi Vöröskereszt Egyesü­letnek békében és háborúban egyaránt. Az ünnepség során nemes lidérte­jedi és vizkeleti Kiss Emil kedves sza­vakkal köszöntötte Karlovitz Adolfnét, majd átnyújtotta a Díszoklevelet és az Érdemérmet. Utána Hamuth János pol­gármester, a Vöröskereszt Egyesület he­lyi csoportjának elnöke köszöntötte a 2s. kitüntetettet, majd a sebesült katonák sorából egy tiszthelyettes köszönte meg lelkes szavakkal a helyettes-főápolónő áldozatos, gondoskodó munkáját. Végül Karlovitz Adolfné köszönte meg a meleg ünneplést. Legelsősorban volt és jelenlegi munkatársainak mon­dott köszönetet, hogy a közös munka erejével sikerült terveiket megvalósíta­niuk. Az egybegyűltek lelkes hangulat­ban ünnepelték a kitüntetettet s ezzel az ünnepség véget ért. Nem lenne teljes a beszámolónk, ha nem írnánk ide ezt a szivünkből fa­kadó jókívánságot: Adja az Isten, nogy Karlovitz Adolfné nagyasszony még so­káig működhessék e gyönyörű munka­területen! Tapasztalatokban gazdag tu­dásával irányítsa tovább a munkát! Az utána következők pedig tanulják meg Tőle az áldozatos társadalmi munka szeretetét, az önkéntesen vállalt köte­lességek lelkiismeretes teljesítését. (—>) „tettek—tehveh" Megjelent a Tettek—Tervek II. kö­tete. A kötet a Kállay kormány mun­kásságáról és politikájáról számol be az 1942. október 1.—1943. szeptember 30. közötti időben. Ennek a beszámoló­nak első kötete egy év előtt jelent meg és ha a két kötet tartalmát összehason­lítjuk, megállapíthatjuk, hogy a magyar kormányzatnak politikáját és munkás­ságát az egyenes és változatlan irányvo­nal jellemzi. Ez a változatlanság azon­ban korántsem jelent merevséget, moz­dulatlanságot. Ta.án soha kormányzati tényezők és hivatali szervek, de talán a társadalom sem végzett olyan erőfeszí­téssel munkát a hadbanáLó ország ér­dekében, mint az elmúlt esztendőben. Látjuk ezt a most kiadott Tettek—Ter­vek cimű kötet II. kötetének úgyszólván minden lapján. Háborúban élünk. Ez egymaga megmagyarázza, hogy szükségképpen gyökeres változások következtek be az ország egész gadasági életében. Vezetés és irányítás érvényesül politikában és gazdasági téren egyaránt. És ez szüksé­ges. Szükséges elsősorban azért, hogy minden erőnket a magyar honvédség fejlesztésére fordíthassuk, amit ez a kormány a beszámoló szerint meg is tett, szükséges azért, mert tökéletesen át kellett alakitani a termelést, hogy megfeleljen a háborús szükségleteknek, meg kellett reformálni és rendszeresí­teni az egész közellátást, hogy a rendel­kezésünkre álló nyersanyag egyrészt elég legyen, másrészt mindenkinek jus­son. Ezek a nagy erőfeszítések sem aka­dályozták meg azonban a kormányt ab­ban, hogy a társadalom bevonásával ko­moly szociális és gazdasági gyámoiitás­ban ne részesítse a hadigondozottakat és hadviselteket. De ezentúl egy percre sem született az a törvényhozási és kor­mányzási tevékenység, amely a szociá­lis haladást jelenti. A lehetőségek korlá­tozottak, de a szociális alkotások, ame­lyek ez alatt az egy esztendő alatt léte­süllek, maradandók és nomizetí érté­kűek. Ezt olvassuk a most megjelent be­számolóból. Tettekről értesülünk, ame­lyek a nemzet egyetemét szolgálják és tervekről, amelyek ugyanennek a nagy célnak a szolgálatában állnak.

Next

/
Thumbnails
Contents