Pápa és Vidéke, 41. évfolyam 1-48. sz. (1944)

1944-04-16 / 16. szám

1944. április 16, vasárnap gyermekek szüleinek a hozzájárulása minden évben jelentékenyen magasabb volt, mint az adakozó társadalomé. A szülők úgylátszik megértették és méltányolták az előnyt, amelyet a nyári gyermekotthonok jelentettek, másrészt beleilleszkedtek abba az új szociálpolitikai szellembe, amelyet az Alap honosított meg s amely a vissza nem térülő karitatív segély helyébe a visszatérülő támogatás rendszerét vezette be. A nyári gyermekotthonok ez évi szervezésének munkáját az elmúlt évek jó eredményei alapján most kezdték meg a vármegyékben és városokban. A szervezés alapelvei a következők: Nyári gyermekotthont elsősorban azokon a helyeken kell létesíteni, ahol ovoda nincsen és legalább 100 ovodaköteles gyermek van. Olyan helyeken, ahol ovoda működik, a nyári gyermekotthont az ovodával kapcsolatban kell megszervezni. A nyári gyermekotthonokban elsősorban ovodaköteles 3—6 éves gyermekeket vesznek fel, de a szükség szerint 3 évesnél fiatalabb, vagy 6 évesnél idősebb gyermeket is fel lehet venni, azonban ilyen esetekben gondoskodnak a gyermekeknek az elkülönítéséről, illetve megfelelő felügyeletéről és foglalkoztatásáról. A nyári gyermekotthonok szervezési munkálatait úgy irányítják, hogy június hó 1-től kezdődőleg bármikor megkezdhessék tevékenységüket. Általában két hónapi időtartamra irányozzák elő a nyári gyermekotthonok tevékenységét. A nyári gyermekotthonok vezetését önként vállalt nemzetvédelmi munkaszolgálatként a helybeli társadalom tagjai: óvónők, tanítónők, óvónő és tanítónő jelöltek végzik. Minden törvényhatóságban úgy mint az elmúlt években, április, május hónapban tájékoztató értekezletet tartanak, amelyeken a közigazgatási és társadalomtudományi elemi alapismereteken kívül a nyári gyermekotthonok szervezésével és működésével kapcsolatos kérdésekről tájékoztatják az illetékes szakemberek a gyermekotthon vezetésére jelentkezett nőket. A nyári gyermekotthonokban folyó gondozás elősegítésére az Egyesült Női Tábor, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége, a Magyar Katolikus Nőegyesületek Országos Szövetsége, Magyarország Nőegyesüleleinek Szövetsége és az Erdélyi Nő- Szövetség munkaközösségre léptek és a feladatok megoldására az ország területét törvényhatóságok szerint egymás között felosztották. A felosztás szerint Veszprém vármegyében e feladatok megoldásában a Magyar Katolikus Nőegyesületek Országos Szövetségének lesz különleges szerepe. Újabb postai rendeHseli A Magyar Távirati Iroda jelenti: A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter rendeletet adott ki egyes távbeszélőszolgálatok felfüggesztéséről. A rendelet a belföldi távolsági távbeszélőforgalomban felfüggeszti a) a meghívási és b) a külön meghívási szolgálatot, c) a meghatározott időre szóló távbeszélgetést, d) a távolsági üzenetközvetítést és e) a távolsági tudakozást. A pósta nem teljesíti az előfizetőnek azt a kívánságát, hogy az állomásával kért tátávolsági összeköttetést az általa kijelölt más állomásra kapcsolja. A távolsági beszélgetés kikapcsolását a központ csak egyszer kísérli meg. Ha akár a hívó, akár a hívott az egy percig tartó csengetésre nem jelenkezik, a bejelentést hivatalból törlik. A hívó nemjelentkezése esetében a háromperces közönséges magánbeszélgetés egy percnyi díja, a hivott nemjelentkezése esetében pedig a háromperces közönséges magánbeszélgetés egyötöd díja esedékes. Táviratot csak a feladó veszélyére lehet feladni, díjvisszatérítésnek helye egyáltalában nincs. A rendelet kihirdetéséek napján lép hatályba. Hogyan mentette meg az árokóvóhely egy magyar gazda és felesége életét? Március 17-én szürke felhőtakaró tette fagyossá az amugyis nedves páratelt levegőt. Mégis a déli órákban felbúgó sziréna hangjára melege támadt az óvóhelyre szaladó embereknek, ki-ki törölte verejtékét, mert hallhatóvá vált a szokatlanul erős dübörgése sok-sok láthatatlan gépnek, motornak, amelyek a felhők fölött észak felé ugyancsak szelték a levegőt. Már jó negyedórája figyeltük ezt a végnélküli zúgást, midőn lassanként távoli morajjá zsugorodott össze a motoroknak idegeket korbácsoló lármája. Egy kis város polgárának régiházi óvóhellyel átalakított pincéjében vártam a felszabadító sziréna jelét, de csak nem akart megszólalni. (Jól felszerelt óvóhely volt. Hordóban víz, sok homok, takarók, tűzoltószerek, kis Légo-mentöláda, szépen elő voltak készítve. Az óvóhely-táskát is mindenki lehozta, sőt élelmiszerről sem feledkeztek meg, mert ki tudja, meddig kell a kényszerlakásban tartózkodni. Csákány, ásó, vésők, acélfürész, szintén készen álltak, hogy az óvóhelyről a ház összeomlása esetén ki tudják magukat ásni.) Tűzoltásban mindenki kiképzést nyert, az elsősegélynyújtásban pedig minden nőszemély. Gondos háziúr volt a tulajdonos, aki minden lehetőségre felkészült. Síri csend borult a kis városka egyébként élénk forgalmára. A beállt szünetben végig tekintettem a főtéren. Sehol egy lélek, mindenkinek drága az élete, vigyáz magára, de vigyáznak az emberek egymás életére is. Az egyik ház kapualjából megszólal egy érces hang. — Halló János bácsi, hol hagyta a lovait? Halló János bácsi, hol van a kocsija ? A János bácsi nagysokára előkerült a szomszédos fogadó kapujából, megadva a választ: — Ihol vagyok-e, meg a lovam is. Hát csak nem hagyom a drága lovaimat' „repecektől" agyonveretni, bevittem őket ide az istállóba 1 A lovak gazdája, akit a riasztás útban ért, ugyancsak meg volt elégedve öreg kocsisának gyors intézkedésével: — Jól van János bácsi, áldomást iszunk, ha vége lesz a riadónak, addig is bújjék az óvóhelyre, nehogy egyedül igyak a jó somlaiból 1 Alig hangzottak el ezek a szavak, máris a nyugati irányból közeledő gépek zúgása ütötte meg fülünket. Vissza az óvóhelyre! Alig érkeztem le az óvóhelyre tompa robbanások zaja hallatszott, majd néhány perc múlva erősebb dörejek, — közelebb esett bombasorozatok reszkettették meg a falakat. Itt volt a vészes pillanat, amely összeszorította a szíveket. Senkinek sem volt szava egymáshoz, csak a kezek szorultak össze, mintha magában mindenki Istenhez, a Mindenható Úrhoz fohászkodott volna. libben a pillanatban fejünk felett erős géppuska és gépágyú tüzelés váltakozott, a motorok iszonyatos erejű dübörgésével: Majd ismét a bombarobbanások nehéz tompa moraja feszítette az idegeket. Órámon figyeltem az időt és a végtelen homályban egymásra tekintő sápadt arcokat. Mintha egy hideg kripta mélyén lettünk volna, ülő halottak között. Hiába igyekeztem néhány bátorító szóval a némaságot megtörni. A szó az ajkakra fagyott. Ez az óvóhelybetegség amely a külvilágtól elzárt emberek idegeit teszi próbára, félelmet támaszt, a fantáziának szabad utat nyit és a borzalmak elképzelését nyomja az agyakra. Szerencsére ezek a válságos percek, az élet és a halál között eltöltött idő, csak addig tart, amíg a gépek dübörgése a távolba nem vész és a robbanások hanghullámai tömpa ütésekké nem válnak. Ez az óvóhelybetegség könnyen leküzdhető, ha az ember az idegeinek parancsolni tud és a válságos percek alatt nem engedi át magát a fantázia működésének. Arra kell inkább gondolni, hogy a bombáknak csak egy-két százaléka esik a házakra, a legtöbbje kertekbe, utakra, utcákra, terekre, szántóföldekre, a beépítettség arányában. A gyújtóbombák viszont nagyobb menynyiségben érhetik a házakat, de nem jutnak el az óvóhelyre. Készüljünk fel tehát inkább a gyújtóbombák okozta tűzfészek bátor és gyors oltásra és gondoljunk arra, hogy azoknak gyors leküzdése megakadályozza a tűzvész keletkezését. Ne ijedjünk meg a felcsapó lángoktól, hanem homokkal és vízzel segítsen minden kéz 1 Ez legyen minden gondolatunk az óvóhelyen és akkor elkerüljük az esetleg kitörő pánikot és a tétlen nézését a tftz pusztításának. Fatalistákká kell válnunk — hiszen sorsát senki sem kerülheti el. Még vagy nyolc percet kellett várni, míg végre megszólalt a nehezen várt egyenletes szirénabugás. a felszabadító jel amely visszahozta az életszint az emberek arcába. Elköszöntem derék szállásadóimtól, majd a városka légo-központjába igyekeztem. A kárfigyelők már együtt voltak és jelentették, hogy a városka határában lévő hegyidülőbe négy bomba esett, délre, „A" község felé nagyon sok bomba hullott, észak felé, „R" község irányában pedig vagy tíz bombadobást észleltek. A városka tehát megszabadult a pusztítástól. Irányt vettem dél felé, ahol állítólag nagyon sok bomba hullott. Az „A" községbe érve, egyenesen a jegyzőt kerestem, aki a bíróval együtt járta a községet. Elmondták, hogy a község nem kapott bombát, de tőlük délre „C" és „D" községek között vagy száz bomba is hullhatott, mert a faluban is törtek be ablakok, sőt a házak is remegtek a légnyomástól. Hogyan viselkedett a lakosság a légiriadó alatt? Először is kíváncsiskodtak — mondja a jegyző, — de amint az első bomba leesett, bebújtak a „bunkerbe", magam is zavartam őket. A bunkernek valójában hivatalosan árokóvóhely a neve: 2 méter mély, 60 - 80 cm. széles, ahogy azt a hadtest rendelet előírja, de itt a nép bunkernek nevezi, mivel hogy a frontról visszatért katonák így hívják. Megkértem a jegyzőt, mutasson nekem egy ilyen bunkert. Elvezetett N. István gazda házához, akinek a kertje végében találtunk rá a jól épített árokóvóhelyre, amelynek „L" alakja hat személy részére nyújtott védelmet. Gerendára fektetett hasábfa volt a fedele, 50 centiméteres fö'ddel lefedve. Az alján farácsok óvták a védelmet keresőket attól, hogy a nedvesség átáztassa cipőjüket. István gazda jóleső érzéssel vette tudomásul, hogy megelégedetten fzemlélem bunkerét. Tovább látogattam C. és D. községet. Útközben arról értesültem, hogy D. faluban egyik gazda háza körül két bomba is esett, de a ház lakóinak, minthogy az óvóhelyen tartózkodtak, semmi bajuk sem történt. Mire odaértem a kárvallott háza elé, már nagy csődület támadt. Vizsgálgatták, mekkora kárt okozhat a bomba. A bíró ott állott közöttük é^azt magyarázta, hogy aki repeszdarabot, vagy más bombarészt talál, a jegyzőségen azonnal szolgáltassa be. Szóbaelegyediem B. Imrével, akinek házától kb. 10 méterre egy nyári konyhára esett a bomba. Még mindig izgatott volt a hangja, ahogyan elbeszélte menekülése történetét. — Kinn állok a feleségemmel — mondja — és hallom a lövöldözést. Egyszerre csak észreveszem, hogy bomba sivít. Jól ismerem a hangot a háborúból. Berántottam feleségemet is az óvóhelyre. Éppen az utolsó pillanatban, mert hatalmas dördülést hallunk, aztán mégegyet. Az egyik bomba tőlünk 20 méterre, a másik 8 méterre robbant. Nagy meleget érzünk és erős füstszagot. — Első utam az istállóba vezet, aminek ajtaját a légnyomás bevágta. A tehénnek nem történt baja, valószínű azt is odaszorította a falhoz a légnyomás és így az össze roskadt ajtó nem dűlt rá. Csak a lábai remegtek szegénynek sokáig. Az ejtett bombák, mint megállapítottam, amerikai eredetűek voltak. A hólével erősen átitatott súlyos talajban a bombák 4—5 méter mélységben robbantak. A robbanási energia főleg a súlyos földréteg felvetésében merült ki. Ennek volt köszönhető, hogy mindkét szomszédos ház tetői főleg csak a repeszdaraboktól szenvedtek. Egyik bomba a fészerre esett. A gazda árokóvóhelye egyszerű, 1.80 méter mély, 70 centiméter széles és körülbelül 2 méter hosszú, hasábfával fedett és csekély földréteggel borított óvóhely volt. Ez esetben kitűnően megállta a helyét, de Imre gazdát figyelmeztettem, hogy építse ki jobban, fedje be jól, több földet rá, hogy ezután a jövőben a füstöt és a meleget se érezzék. A kisbíró, mint hivatalos közeg, e percben egy hatalmas repeszdarabot hozott a legelőről. Büszkén mutogatta, hogy súlyban is közel jár a félmázsához, majd hozzátette, hogy felírás is van rajta, mégpedig nemcsak angol, de magyar is, mert rá van írva magyarul, hogy bomba. Ugyanennek a községnek a legelőjére, hasonló talajviszonyok mellett, még 3 drb., körülbelül 500 kg-os bomba esett, kárt nem okozott. A szomszédos községek között déli irányban összesen 42 drb. 200 kg-on felüli és 500 kg-os bombák estek, főleg mezőkre és szántásokra. Fentieken kívül a hadtest területén még vagy 400 drb. különböző súlyú bomba robbant. „F" és „M" községek határában és máshol foszforos gyújtóbombák is estek, melyek közül egyeseket a községek tűzoltói oltottak el, legnagyobb részük azonban belefúródott a vizes talajba, majd rövid ideig tartó lángolás után magától eloltódott. Emberéletben kár sehol nem történt, ami főleg annak tudható be, hogy a lakosság fegyelmezetten végrehajtja mindazokat az óvintézkedéseket, melyeket a katonai hatóságok védelmükre előírtak. Tőrseök Károly. Országos teoyészállatliiáliítós rínmmtiú a tenyészálialÉPtéliBsítést A háborús nehézségek miatt az idei országos tenyészállatkiállítás és vásár elmaradt. Helyette az országos mezőgazdasági kiállítás rendezöbizottsága a földmivelésügyi minisztérium messzemenő és sokoldalú támogatásával megszervezte az elmúlt évben már jól bevált központi tenyészállatértékesitést. A központi értékesítés megszervezésénél a bejelentett tenyészállatok kiválasztásával megbízott szakszervek figyelemmel voltak arra, hogy az eladásra kerülő tenyészbirkáknak, kanoknak és tenyészkosoknak a lt gjava kekerüljön ilyen módon értékesítésre. A katalógusban 1129 magyar tarka tenyészbirka, 85 magyar tenyészbirka, 798 magyar fésüsgyapjas merinó kos, 105 cigálya kos, 42 egyéb fajta kos, 395 hússertés tenyészkan és 1334 mangalica tenyészkan szerepel. A bejelentelt tenyészállatoknak legalább 80 százalékát a földmivelésügyi minisztérium irányítása mellett a köztenyésztés részére vásásárolhatják meg, hogy az apaállatvizsgálatok alkalmával mngállapított apaállathiányokat pótolhassák. Az elmúlt évi tapasztalatok alapján a gazdák ez évben is bizalommal tekintenek a már megindult központi tenyészállatértékesítés felé, mert ennek segítségével a nagy gonddal nevelt és értékes tenyészállataikat a legkedvezőbben tudják értékesíteni. A földmivelésügyi minisztérium gondoskodott arról, hogy a m. kir. gazdasági felügyelőnek és a törvényhatóságok közreműködése mellett ezeknek a kiállítási következményeknek megfelelő kiváló minőségű tenyészállatoknak a felvásárlása lehetőleg április hó közepéig teljes befejezést nyerjen. Hirdessen a „Pápa és flidéfeé"ben