Pápa és Vidéke, 41. évfolyam 1-48. sz. (1944)

1944-03-26 / 13. szám

PÁMÉSVIDÉKFi 9 1944. március 26, vasárnap szaki lap szerkesztőjét, hogy az ítéletet, in­dokaival együtt, ugyanebben a lapban, a jogerős ítélet kézbesítése után megjelenő legközelebbi, vagy azt közvetlenül követő számánák elején, rendes nyomással, min­den lappéldányon tegye közzé. A kir. törvényszék az 1014 :X1V. t.-c. 40. és 42. §-a értelmében kimondja, hogy a pénzbüntetésért és a költségekért, a biz­tosítékul lett összeg erejéig, elsősoroan Nemcsics Elek kiadó felelős. Amennyiben azokat a biztosíték nem fedezi, abban, az esetben a pénzbüntetésért és költségekért elsősorban dr. Budimátz Mihály vádlott, másodsorban Nemcsics Elek kiadó, harmadsorban pedig a Pápai Ker. Nemzeti Nyomdavállalat nyomdatu­lajdonos egész vagyonukkal felelősek. Végül a kir. törvényszék kimond ja azt is, hogy a pénzbüntetést a felfüggesztési hatálytalanítása esetén csak abban az eset­ben kell .szabadságvesztésbüntetésre átvál­toztatni, ha azt a fentiek szerint behajtani nem lehet. (1014:XIV. t.-c. 41. §-a.) Indokolás: A vádlott beismerte, hogy a Pápán megjelenő »Pápa és Vidéke« című idő­szaki lapnak 1037. évi május hó 16. nap­járól keltezett XXXIV. évfolyam 20. szá­mában közzétett »Személvesf kérdésben« cí­mű közleményt ö írta. Ebben a közleményben Varga József főmagán vád lóra vonatkoztatva többek kö­zött a következők foglaltatnak: 1. »De ez a kérdés, a személy szerinti adózás — nem is tartozjk a közgyűlés hatáskörébe, oda tehát csali erőszakkal és zavartkelő szándékkal leh$ vinni, amely szándék nyilván a felszólalót is vezette ....« 2. »Az egyházközségnek ugyanis meg vannak a szabályszerű szervei, amelyek az egyéni adóztatás tekintetében döntenek és akik ezektől a szervektől el akarja vonni azt a kérdést és a közgyűlés elé akarja tár­ni, arról mái/ eleve fel lehet tenni, hogy nem a közérdek, hanem személyes termé­szetű gyűlölködés vezeti « 3. »Nekem mindenesetre megnyugtató, hogy a féktelen gyűlölettől eltelt és az esz­közökben nem válogatós ember mindössze annyi vádat tud ellenem a nyilvánosság 4. »Miért támadott meg fögem azért, mert adómentes jövedelmem után nem fi­zetek adót, épen ő, aki adóköteles jövödel­mei után sem fizet? Pl. neki a postánál elég magas üzjemi jutaléka van, amely nem adómentes jövedelem, de esze ágában sem volt bevallani és bölcsen hallgat arról, hogy miért nem fizet ez után adót? « 5. :>>.... kérdezem, hogy Varga Jó­zsef .... miért nem jelenti be adózás alá pucerejból származó jövödelmét is? Azt remélem tudja, hogy közös háztartásban étő felefeég jövödelme a férj adóalapjához számít?« Az 1., 2., 4. és 5. alatt írt kitételek lé­nyege az, hogy Varga József főmagán­vádló nem az arra illetékes szerv előtt dr. Sulyok Dezsőt adózása tekintetében csak azért támadja, hogy őt kipellengérezze, s mindezt annak dacára végezte, hogy úgy a saját, mint'felesége jövödelmét, egy­házközségi adó kivetése végett, az egyház­község illetékes szervénél be nem jelentette. Ily értelmezés mellett ezek a kitételek alkalmasak arra, hogy Varga József főma­gán vádlót közmegvetésnek tegyék ki. A 3. alatti kitételek pedig megszégye­nítöek Varga József főmagánvádlóval szem­ben. Mindezekre tekintettel kétségtelen, hogy a fenti írt kitételek arra is tekintettel, hogy azok sajtóban tétettek közzé, fedik a ren­delkező részben megjelölt bűncselekmények tényilladékát annak alapulvétele mellett is, miszerint a megszégyenítő, tehát a becsü­letsértés vétségének tényálladékát megvaló­sító kitételek az egyidejűleg elkövetett rá­galmazás vétségébe olvadnak be. A vádlott védekezését az 1014 .XIV. tc. 37. §-ártak 1. bekezdésében, illetve a 48. §-ában t'oglalt rendelkezések szem előtt tar­tásával az elévülésre, illetve az 1014:XLI. tc. 18. §-ára alapí­totta. A vádlott idevonatkoztatott védekezé­se azonban nem helytálló. Mert a vádlott adott esetben »közlőnek« nem tekinthető, következésképen nem alapos az elévü­lésre alapított védekezés. De nem alapos a vádlottnak az 1014: XIX tc. IS. §-ára alapított védekezése sem. Mert adott esetben rágalmazás forog fenn. Rágalmazás esetén pedig az 1014 :XLI. tc. 18. §-ának alkalmazása helyt nem fog­hat. Végső esetben a vádlott az 1014:XL1. mert a közlemény közzététele közér­deknek és jogos magánérdeknek megóvása céljából történt. Tekintettel arra, hogy a vádlott való­ság bizonyítása iránti kérelmét kellő idő­ben terjesztette elő, tekintettel továbbá arra is, hogy ahfcoz Varga József főrnagánvádló is hozzájárult, a kir. törvényszék az 1014:Xf.I. tc. 13. §-ának utolsó bekezdése alapján a valóság bizonyítását az 1., 2., 4. és 5. alatti kitéte­lekre elrendelte. Ennek során pedig Németh József, Grátzer János, dr. Csarmasz Ferenc, Varga József, Jáni József, Jászay József, Mészáros József, Varga Józsefné szül. Gönye Jolán és Závori Dezső tanúknak vallomásai, vala­mint Pápa megyei város polgármesterének 4729 1038. Bsz. számú bizonyítványa, a m. kir. posta központi számvevőség áltál Budapesten, 1043. évi június hó lS-áu ki­állított kimutatás, dr. Rott Nándor püspök által aláírt 040 1035. számú átirat, végül a:í irathoz mellékelt egyházközségi szabály­zatok alapján bizonyítást nyert a következő tényállás: A papai rk. egyházközség Pápán, 1037. évi április hó végén közgyűlést tartott. A közgyűlés többek között arról is tár­gyalt, hogy az egyházközségi adó kivetése fejadóként, vagy <Vo-osan történjék. Ennél a tárgynál felszólalt Varga Jó­zsef főrnagánvádló is, aki a °/o-os kivetés mellett foglalt állást. Varga József főrnagánvádló eleinte ál­talánosságba?! beszélt, később azonban kitért dr. Sulyok De­zső által fizetett egyházközségi adó összeg­szerűségére annak dacára, hogy ez a kér­dés a közgyűlés hatáskörébe nem tartozott Ügy Varga József üzemi jutaléka, mint felesége tisztító üzemének jövödelme Pápa város adóhivatalánál be volt jelentve. Az egyházközségi adó kivetéséhez szük­séges adókat a városi adóhivatal szolgál* tatta az egyházközségnek. Az előadottakból nyilvánvaló, hogy dr. Sulyok Dezső által fizetett egyházközségi adó összegszerűsége a közgyűlés hatáskö­rébe nem tartozott. Ha ennek dacára Varga József főrna­gánvádló általánosságban történt felszóla­lása közben az adózás mikénti módjá) nak megvitatásánál kitért dr. Sulyok Dezső által fizetett egyházközségi adó ösz­szegszerűségére, ebből még az 1. és 2. alatt írt kitéte-j lekre következtetést vonni nem lehet. Aa> előadottakból• a*- i* í.y-iivu.iváí^ 1' hogy Varga József főrnagánvádló üzemi ju­talékát, illetve felesége tisztító üzemének jö­vödelmét Pápa város adóhivatalánál beje­lentette. S minthogy az egyházközségi adó ki­vetéséhez szükséges adatokat a városi adó­hivatal szolgáltatja az egyházközségnek, kö.vetkezésképen tényként volt megálla­pítandó, hogy az üzemi jutaléknak, illetve a tisztító üzem jövödelrnének bejelentése egy házközségi adó kivetése céljából ugyancsak megtörtént. * Ekként a vádlott az állított tények va­lóságát nem bizonyította. Ezért és mert beszámítást kizáró és büntethetőséget megszüntető ok nem forog fenn, a bűnösség megállapítása mellett a vádlott megbüntetendő volt. Súlyosbító körülményt a kir. törvény­szék nem észlelt. Ellenben enyhítő körülményként mérle­gelte a vádlott büntetlen előéletét, beisme­rését és azt a körülményt, hogy a vádlott tulajdonképen szolgálatadójának megvédése érdekében szállt síkra. Az enyhítő körülmények nagy számá­ra és nyomatékos voltára figyelemmel a kir. törvényszék úgy találta, hogy a vádlot­tal szemben a törvényben meghatározott fogházbüntetésnek legkisebb mértéke is aránytalanul súlyos lenne) azért a Btk. 02. §-át alkalmazta es a bűnösség fokával, va­lamint a bűncselekmény súlyával arányban a vagyoni és kereseti viszonyokhoz mért pénzbüntetéssel sújtotta a vádlottat. Figyelemmel pedig az enyhítő körül­ményekben rejlő különös méltánylást ér­demlő okokra, a kir. törvényszék a pénz­büntetés végrehajtását 3 évi próbaidőre fel­függesztette, mert ettől az elítélt magavise­letére kedvező hatást vár. Az ítélet egyéb rendelkezései a felhí­vott törvényszakaszon alapul. A 3 aíatt írt kitételek tényállítást nem tartalmaznak, azért idevonatkoztatva a való­ság bizonyítása nem volt elrendelhető. Az 1014 :X1V. tc. 40. §-ának utolsó be­kezdésében foglalt rendelkezés folytán Var­ga József főrnagánvádló kártérítés iránti igénye elévült, miért is a kártérítés iránti igény tár­gyában a határozathozatal mellőzendő volt. Varga József főrnagánvádló által az 52. sorszámú indítványban foglalt bizonyí­tást a kir. törvényszék mellőzte, mert a tényállás tisztázott. Ugyanezery^kbó 1 mellőzte a kir. tör­vényszék a jvádiott^ütal megnevezett és fő­tárgyalásra/betegsége folytán meg nem je­lent Simory József tanúnak újbóli idézését. Grátzer János, Varga József, Varga Józsefné szül. Gönye Jolán tanúk megeski­tését a kir. törvénvszék ellenzése dacára el­rendelte, mert velük szemben törvényes akadály nem forog fenn. Győr, 1043. évi október hó 12. napján. Dr. Czopf Ferenc sk. kir. tszéki bíró a főtárgyalás elnöke, ítéletszerkesztő. Dr. Schannen Lajos sk. kir. törvény­széki bíró. * Dr. Dóczy fcrnő sk. kir. törvényszéki bíró. A kiadmány hiteléül: ()1 vashatatlan aláírás shiv. tisztv. Ez az ítélet jogerős. (Bp. 404. §-a.) Győr, 1043 évi október hó 12. napján. Olvashatatlan aláírás a kir. törvényszék elnöke h. A Dunántúli Tárlat seregszemléje A háború nem állította meg a művé­szi életet. Sőt bizonyos területeken olyan szorgalmas alkotótevékenységnek vagyunk tanúi, ami párhuzamba állítható a hábo­rús gyermekáldás fellendülésével. Ezt lát­szik bizonyítani a Győrben rendezett Du­nántúli Tárlat is. 67 művésznek 188 mun­kája került kiállításra, mint a képes ka ségének Patay Mihály (Szolnok) erőteljes fametszetein (pl. Abesszin kisgyermek). Pfandl Egon (Budapest) a ceruzarajz mes­tere. Győri részletein bravúrosan használja ki anyaga minden lehetőségét. A naturalizmus egyéni árnyalatait mu­Kaia Kerun Kiamiasra — minr a Kene^ . í?*^ SzabÓ A! aÍ 0 S> Rheinthaller Nándor, falógusbóL olvashatjuk Gvőr Ssvár" P o? So n> ri Németh Sándor ná,unk is ismert SSlír g^Nffi JS^t P" művészek, továbbá Mfihl Aladár, Szarka Árpad es Mende Gusztáv (Sopron), Szombathely, Sopron, Pécs muveszegyesü letein kívül 21 mas helység - köztük Pápa J- művészei küldték eí képviselőiket. A kultúrház 3 terme szűknek bizonyult az anyag számára s bizony a kiállítás képe zsúfolt, amit csak a közfalak szaporításá­val lehetett volna enyhíteni. A gazdaganya­got így nehéz áttekinteni s számos munka küzd környezete ellenkező hatást kiváltó képeivel. Zavartalan együttest csak a nagy terem két kis falrésze nyújt. Az egyik ol­dalon Tóvári Tóth István munkái ezúttal is a kiállítás legkomolyabb értékeit jelentik. Mélv szociális érzés fűti sötét színekben tartott festői meglátású vásznait (Fűrész­bak, Öregember, Báló néni). Átellenben Gallyas Frigyes Győr helyi témáinak hű­séges festője. Romantikus naturalizmusnak nevezhetjük irányát. »Reggel a Rábaparton« a kiállítás legnagyobb vászna, körülvéve poétikus kisebb daraboktól. Szembetűnő egyéniség Harmos Károly (Komárom) hallatlanul finom és differen­ciált technikákkal vetíti elénk csapongó képzelete gazdag témáit (Szanatórium, Fiimezők, stb.). Aba-Novák hűsége^ tanít­ványaként vonul fel Pleidell János (Aszód). A noyecentft neoklasszikus szellemet idézi Radnóti Kovács Árpád (Boldogasszony) és Lelkes István (Domboldal Kőszegen te­henekkel). Pontos rajz, tiszta színek és szobrászi formák, tisztult érzések hordozói. Pompás példáit nyújtja grafikai tehet­Szabó Lajos (Mérges), Dobroszláv Lajos (Tála), valamint a kiállítók zöme. A kiállítás néhány szobrásza közül Csík Theofilné (Győr) tanúimányfeje, Hen­dy Rezső (Székesfehérvár) zsáner szob­rocskái és Stadler József (Kadarkút) ta­nulmányfeje külön is említést érdemel. A pápaiak közül jól ismerjük Buday Lajos, Istenes-Iscserekov András, A. Tóth Sándor munkáit. Utóbbi »Vásár Pápán« c. vásznával városunk festői témáiból is ad ízelítőt. Bacsich Magda még nem hagyta el az iskola padjait, de különösen »Csetta« c. szénrajza mutatja tehetségét és Závory művészi irányítását. Friedbauer Béla vi­szont Rozs hatását tükrözi »Gerencsér« c. olajfestményén, amelyik a kiállítás egyik legerősebb darabja. Berki János lendületes munkái újabb fejlődését mutatják. 10-én délben A. Tóth Sándor tárlat vezetést tartott népes látogató seregnek, ami azt bizonyítja, hogy ezirányú szolgála­tait Győrben éppúgy becsülik, mint ide­haza. A Dunántúli tárlat bíztató állomása" vidék izmosodó művészi élétériek. örSrí látjuk, hogv ebben városunk művészei & je­lentős szerepet játszanak. A meghívón és plakáton is pápai művészek (A. Tóth és Závory) kaptak helyet linóleum-metszeteik számára. Levél a frontról a pápai leventékhez A téli- felhők úgy kergetőztek a szür­ke muszka égen, mint a vad viharmadarak. rA n. mocsarak közé ékelt kicsi város úgy el volt rejtőzve a rejtelmes őserdők közé, hogy csak kicsi templomának hagymaku­polája látszott ki belőle, mint egy Istent kereső szem. Kora reggel volt. Sietve ke­féltük le magunkról az éjszakai partizán vadászat közben ránk ragadt sarat. Ma nagy ünnep lesz ugyanis. Tábori misére készültünk. De a körös-körül suhogó ősva­donban nyüzsgő partizán bandák miatt nem ment olyan egyszerűen a dolog. Egy szakasznak ugyanis biztosítania kellett az istentisztelet zavartalan lefolyását. Igen ám, de hiába kérdezte meg a főhadnagy úr a századtól, hogy ki jelentkezik önként a biz­tosító szakaszhoz; előfordult az a hihe­tetlennek látszó eset, hogy a honvéd, aki máskor, még a legveszélyesebb vállalkozá­sokra is versengve jelentkezik, most nem je­lentkezett — senki. Egyik honvéd sem akar­ta elmulasztani a régen nélkülözött templo­mi tábori misét. A polgári lakosság vándorlása már kora reggel megkezdődött. Tikkadt lelkük sóvár áhítattal szomjúhozta az évek óta ti­lalmas szent szertartást. Mire mi is felsora­koztunk a kis oltár körül, már zsúfolásig megtelt a kicsi .templom. Mikor a régóta Totális háború van! A katona fegyverével, a polgár bajtársi szolgálattal kffzd I meg nem hallott harangszó megkondult, úgy éreztük, hogy a jó Isten különösen közöt­tünk van. I lőszöi az orosz pap szólt az ő népé­hez. Amint későbben ruszin tolmácsunktól megtudtuk, azt fejtegette, hogy azé a nem­zeté a győzelem, amelynek katonái a he­lyett, hogy lerombolnák az oltárokat, in­kább körül térdepelik, mint itt most a tna­gyar katonák. Azután a mi tábori papunk, aki »civil­ben« bencés tanár, lépett az oltárhoz. És felhangzott a sok honvéd ajkán az örökszép ének: »Bemegyek szent templomodban A kicsi oltár előtt összedobbantak a Szívek. A Haza, a Család és az Otthon szent fogal­mai felvirágoztak Istennel társalgó lelkünk­ben. Soha ima talán még bensőségesebben nem szállt fel az Igazság Trónusához, fis hiszem és tudom, hogy esdeklő imánk meghallgatásra talált a Béke Istenénél, a Nemzetek örök Uránál. A csengetyü vékony hangja túlszár­nyalta a közelben robbanó aknák és gép­pisztolyok sorozatos robbanásait, mint aho­gyan győzedelmeskedik a béke — a hara­gon és az emberi eltévelyedéseken... a ke­reszt. Ti leventék, akik otthon a boldog és békés szép Hazában csak úgy könnyelműen eljártok a templom mellett, csak egy éjt­szakára jertek ki ide és itt —- megtanuljá­tok szeretni az — Istent. Valahol Oroszországban; Móritz Gyula szakaszvezető. Tábori posta: K. 270. Hirdessen a „Pápa és HidékÉ"-ben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents