Pápa és Vidéke, 41. évfolyam 1-48. sz. (1944)

1944-02-27 / 9. szám

41. (vfalvam, 9. szám. Pftpa. 1844 február 27., vasári* MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési ára : Egy évre 1440P, negyedévre 3-60 P. KERESZTÉNY POLITIRIi HETILAP. Felelős szerkesztő: Korányi Olaf Szerkesztőség: Horthy Miklósfő-u. 12. Telefon: 12-72. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. Háborús liöfelessépiÉ A nemzetek életének legnagyobb próba­tétele a háború. Ilyenkor dől el, liogy egyes nemzetek hogyan állják meg helyüket a né­pek örök harcában. A háború kimenetele évtizedekre, sokszor évszázadokra meghatá­rozza a nemzet helyét, rangját Európa és a világ kultúrnépei sorában. A győzelem anyagi, szellemi téren fellendülést, a nemzet öntuda­tának felfokozódását jelentette mindig, míg a vesztett háború szegénységet, nyomorúságot hozott mindenkimk és meggyöngítette a nemzet önerejébe vetett hitét. — Nem lehet tehát közömbös egyetlen magyar számára sem, hogyan kerül ki hazánk a mostani vi­lágégésből. Legnagyobb erőfeszítéseket a háború­ban minden erejükkel résztvevő államok, a világhatalmak hozzák, de a kisebb államok­nak is sok terhet kell vállalniok, ami sok­szor teherbiróképességükkel nincs arányban. Magyar testvéreink közül a legnagyobb áldo­zatot azok hozzák, akik hadműveleti területen szolgálnak s életüket, egészségüket kockáz­tatják a mi nyugalmunkért, biztonságunkért. -Nem., xkgendú. azonban. csupán uíz_. á. áldozatvállalásuk. Totális, mindenkire kiter­jedő háború van, mindenkinek ki kell részét vennie az áldozathozatalokból. Ha valaminek hiányát érezzük, viseljük zúgolódás nélkül, mert minden lemondásunkkal, takarékossá­gunkkal az ő erősítésüket szolgáljuk. De lássuk, mik háborús kötelességeink, amelyeket a mostani rendkívüli időkben min­den itthonlevő magyarnak szívesen vállalni kell, hogy magyar testvéreink helytállását tő­lünk telhetőleg megkönnyíthessük. 1. Vallási kötelességeinknek fokozottabb mértékben kell eleget tennünk, mint más idő­ben, már csak azért is, mert a jó Isten se­gítségét, közbenjárását is sokkal gyakrabban kérjük a mostani nehéz időkben. Ő is el­várja, hogy a keresztény vallás parancsainak buzgóbb lélekkel tegyünk eleget, imáinkkal gyakran felkeressük és a másokon segítést, mikor csak képesek vagyunk, gyakoroljuk. 2. Embertársainkkal, magyar testvéreink­kel szemben különös feladatokra kötelez ben­nünket a rendkívüli idő. Szűnjenek meg ma­gyar és magyar között az ellentétek, legyen vége a lekicsinylésnek, gyűlölködésnek s mindannak, ami gyöngíthet. Most csak an­nak szabad érvényesülnie ami erősíthet, naggyá tehet: az egyetértésnek és a szere­tetnek. 3. A termeié munkát a lehető legna­gyobbra kell fokoznunk. Azok helyett és azoknak is kell termelnünk, akik ezt háborús foglalkoztatásuk miatt nem tehetik, vagy akik hadifogságban sínylődnek vagy a háború rokkantjaivá váltak. Mezőgazdasági termé­nyekből, ipari cikkekből és egyéb ternulvé­nyekból annyit kell előállítanunk, amennyit csak lehet. A termelés biztosítása létérdeke az egész magyarságnak. 4. Ne üljünk fel az ellenség híreszteli­stinek. A hírszolgáltatás tekintetében bízzunk a magyar rádió híreiben és a haditudósító századok hírközléseiben, akiknek nincs okuk megtéveszteni a magyar közönséget s akik­nek legfőbb hivatása az igaz hírszolgáltatás. 5. A belső rend és béke minden körül­mények között való fenntartásában legyünk a rendőrségnek és csendőrségnek segítségére. Nem szabad megismétlődnie a mult háború végén bekövetkezett belső rend összeomlásá­nak, mely félmillió hősi halottunk élete árán kivívott nagyszerű sikereit rövid idő alatt semmivé tette. A ránk leselkedő belső ve­szélyeket csak mindenkinek résen állásával és minden erőnk összefogásával háríthatjuk el. 6. Nem szabad elégedetlenkednünk, zú­golódnunk, ha valaminek hiányát érezzük. Gondoljunk azokra, akik a háború rettene­tes pusztításait saját országuk és házaik szét­rombolása képében tapasztalták meg. Ha rájuk gondolunk, není fogunk zúgolódni, hanem béketűrő lélekkel viseljük el a nél­külözéseket. Összefoglalva kötelességeinket: vallási, hazafias és emberbaráti kötelességeinknek Az igazság nem árthat nekünk! tegyünk sokkal inkább eleget, mint máskor, saját magunk, főképen pedig hazánk érdekei szempontjából. Utolsó szavaink Istenhez szálljanak, akihez 95 évvel ezelőtt a nagy költő, Petőfi is fordult, amikor szeretett hazáját az orosz támadás veszélyétől féltve Föl a szent hábo­rúra c. költeményében így ír: „És te Isten, magyarok nagy Istene, Légy népeddel, jó népeddel, Hű népeddel légy vele!" „Tedd hatalmad fiaidnak lelkére, Világdöntő s győzelmethozó haragodat Fegyvereink élére!" Üalló Pál. Az európai népközösség minden egyes tagjának szükségképpen törődnie kell azzal, hogy élete, cselekedetei és alkotásai milyen visszhangra találnak az egyetemes gurópai közvéleményben. Még inkább szükséges ez akkor, ha kis nemzetről van szó, amely hosszú ' évszázadokon át jelentős európai korne r r i'i j' ^mTf, nmw WBH A VT nr sp af népközösséghez és ennek szolgálatában ala­kította és ma olyan kérdések megoldása előtt áll, amelyek Európát. élénken foglal­koztatják. A Hungaria. abscondita-ról van itt szó, az elrejteti, ismeretlen Magyarországról, amelynek arcképe érdekesen alakult ki a nyugateurópai nemzetek körében. Sajátságos ország olvassuk majd minden, idegen nyelven írt, hazánkról szóló könyvben vagy tanulmányban számtalan változatban, de lényegében "mindig ugyan­abban az értelemben. A nyugateurópai em­ber számára valóban rejtély volt a magyar nemzet európai történetének évszázadain ke­resztül: érdekes, rendkívüli vagy ellenséges. Ennek a felfogásnak a kialakulásához bizo­nyos feltételek adva voltak. A magyar az a nép, amelynek a/ európai élettérben nagy rokonok nélkül kell utat keresnie és helyt­állnia, nyelve rokontalan a nagy népek nyel­ve szempontjából, népisége, szokásai, művé­szete, irodalma és zenéje sokat megőrzött a keleti örökségből. A török dúlások után a külföldi utazók ismét békés, alkotó és nem harcos magyarságot találtak a Kárpátok­medencéjében és életformáiban és hazája arculatján a romantikus, exotikus Kelet vo­násait keresték. Magyarországnak ez a ro­mantikus képe, amelyet kívülállók alkottak meg és amely élénken foglalkoztatta a kép­zeletet, a mai időkben sem halványodott el, sőt gazdagodik új vonásokkal a megnöveke­dett idegenforgalmi hírverés, a régi k. u. k. operettek nyomába lépő színművek és a szé­leskörű tömeghatásra törekvő filmek követ­keztében. Ezt a romantikus, cigányzenés és pusztahangulatos Magyarországot általában igen kedvezően fogadják. De ma még in­kább, mint régen, pusztán képzeleti alkotás ez, amelynek a valósághoz semmi köze. De nem sok köze annak a képnek sem a valósághoz, amelyet a Nyugat ellenséges érzelmű politikai közvéleménye az elmúlt ötven év alatt Magyarországról alkotott. Nem tagadható és épeszű ember nem is fogja elhallgatni, hogy a magyar alkot­mány, az ország társadalmi, gazdasági és ! politikai felépítése, népisége és eszményei , olyan vonásokat tartalmaznak, amelyek a Nyugat kereteitől és eszményeitől nagyon elütnek. Szinte már közhely az európai gon­dolkodásban az, hogy minden népnek az a hivatása, hogy önmagát liihontakoztassa és ezáltat Európa egyetemes lftipe, annak sok­oldalúsága és gazdagsága ne halványuljon jék. Magyarország ellenségei, bárhol is él­nek és bármilyen okból is fordultak ellene, a magyar fejlődés egyes sajátságait, bizo­nyos elmaradottságot és bizonyos, nekik kellemetlen erőket hevesen támadnak és ha­mis megvilágításban állítanak be. Módsze­rük-pedig az egyes jelenségek alapján való — = általánosítás, amelynek eredményeképpen az egész magyarság-kép minden, csak nem a valóságnak megfelelő. Nagyhangú és felületes hírveréssel menni át ellentámadásba, elhibázott és cél­talan törekvés lenne. A nyugati világlxin ró­lunk elterjedt nézeteket nyugodtan és tár­gyilagosan kell összegyűjteni ás súlyuk, fontosságuk szerint mérlegelni. Az egész műveletet pedig át kell utalni a tudomány terére, mert ezt csak a tudományos aprólé­kosság és lelkiismeretesség tudja megolda­ni. A gondos gyűjtés és selejtezés eredmé­nyeképpen adódó anyag feldolgozása után következik a bel- és külpolitikai tanulságok levonása. De ez az éremnek csak egyik ol­dala, a kérdés befelé fordított fele. Kifelé azonban arra kell törekednünk, hogy ne őröljük fel erőnket meddő cáfolással, ha­nent mutassuk meg a magyar életet, ahogy az az európai kapcsolatok és a nemzeti sa­játságok alapján kialakult. Mert az igazság nem árthat nekünk. Magyarország mindig megértette az idők szavát és követelményeit, de ki is tartott a viharok idején is nemzeti sajátságai mel­lett v Az örök európai eszményekhez és az önmagához való hűségnek köszönhette éle­tét, fennmaradását ebben a szép, de veszé­lye se s "az"'ellenséges hatalmak-tői oly gyak­ran megtámadott hazában. Ennek a hűség­nek kell irányítania a jövőben is életünket és tetteinket. Ezzel a tudattal el is igazo­dunk a magyar nemzet hírét és nevét oly sokszor nagyon is ellentétesen és ellenmon­dóan meghatározó vélemények útvesztőjé­ben. — yv —­Ahol áldott a magyar élet A város külső negyedében, dolgozó munkások egyszerű otthona előtt sáros gyalogjáró terül el. A gondosan eltakarí­tott járda mellett hatalmas hóhegyek a ké­ső tél utolsó emlékei. Olvadva sárossá te­szik a járó-kelők útját. A szürke felhőkből hópelyhek szállingóznak. Télies a hangu­lat. Alig egy-két dolgát végző emberrel ta­lálkozunk a Somlói-úton. Családokat láto­gatunk. A legelhagyatottabb otthonokat ke­ressük fel. Az érdeklődő kíváncsiság kísér a vámház közelében, a Somlóra vezető út legutolsó házak egyikéhez, a 70. számú la­káshoz. Szegényes udvaron keresztül hátsó la­kásba nyitunk be. Egyszerű, festetlen ajtó földes előszobába nyílik. A sarokban gyalu­pad és sok szerszám teljesen betölti a ki­csi helyiséget. Az egyik sarok erősen be­ázott. Ügy látszik, az olvadó hó szivárog át a rossz tetőzeten és nedvessé teszi a fa­lat. Barátságos, kellemesen fűtött kis kony­hába kopogtatunk be. Az ajtó nyílás után rendkívül érdekes kép tárul szemünk elé. A* ablak melletti gyalult asztal mellől gye­rek sereg pattan fel és kórusban, mosoly­gós arccal dicsértessék kel köszönt. Megha­tódva fogadjuk az üdvözlést. Az első pillá-" natokban azt sem tudjuk, hogy melyik gyer­mek szavát viszonozzuk. Bátran, lelkes örömmel sietnek felénk. Pár barátságos szóval viszonozunk minden kedvességet. Elfoglaljuk az asztal mellett felkínált helyet. Szemben velünk a fekete kendős, sze­gényes ruhájú édesanya, Simon Ferencné foglal helyet. Ragyog az arca a boldogság­tól. A sok gyermek között, hol ide, hol oda tekint. Jóságos figyelme mindenre kiterjedi Boldogan szól családjáról. - Istennek hála, jól vagyunk. Minden időmet családomnak szentelem. Szegények vagyunk, de azért nem panaszkodom. Küz­dünk és dolgozunk. Most a gyerekek készül­nek és tanulnak. A kis Bözsi előtt VII. osztályos Olvasó könyv fekszik. Magyar Lászlóról, a Kongó medencéjének lelkes kutatójáról olvasgatott. Afrika lelkes kutatójáról bizonnyal jól sike­rült feleletben számol majd be a jóságos kedvesnővéreknek. Mária elmondja Jézus elfogatását. A Csóka-iskola második osztályos kis tanulója ügyesen és bátran ejti ki a nehéz mondato­kat. Lajos a meleget ontó takaros tűzhely mellett a hóvirágról olvasgatott. Érdeklődve nézte a színes képeket is. Legmozgékonyabb és legfürgébb a Pis­tike. A mosolygós arcú apróság óvodába jár. Ragyogó kék szemével állandóan fi­gyel. Először bátortalanul, de később már határozottan mondja el apró óvódás élmé­nyeit. , Az otthon egyszerűsége A n gyermek otthona szegényes, de mégis tiszta és rendes. Konyha, szobából áll. A falon petróleum lámpa, az egyik sa­rokban szekrény, a másikban tűzhely sze­rénykedik. A földes, szűk helyet székek valósággal betöltik. Nyitott ajtó a szobába ARA 30 FILLÉR 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents