Pápa és Vidéke, 41. évfolyam 1-48. sz. (1944)
1944-02-06 / 6. szám
PÁPA ÉS YIDÉKFI 2 1944. február 6, vasárnap szervezni a riasztóügyeleti, rendfenntartó és mentőszolgálatot. Riasztás esetén az istentiszteleten résztvevőkkel az előírt szöveget kell közölni. A szöveg a következő: légvédelmi riadó van. Mindenki őrizze meg nyugalmát és a kijelölt rendfenntartó közegek irányítása mellett hagyja el a templomot és azon kívül keressen menedéket. Aki akar, továbbra is a templomban maradhat. Ne tolongjunk, nyugodtan hagyjuk el a templomok. A bíboros főpásztor szükségesnek tartja, hogy amennyiben a riasztás szentmise vagy egyéb ájtatosság közben történik, a papság a funkciót mindaddig folytassa, míg a hívek a templomot el nem hagyják. Szent flnna plébániatemplom múltjából Házi disznótoros vacsora szombaton és vasárnap este a Központi szálloda és étteremben. A város falain kívül épült a »külső temető« kápolnája, Szent Anna tiszteletére. 1752. július 3-án helyezték el az alapkövét és négyévi küzdelmes munka után fejeződött be. Egykorú feljegyzések szerint az isteni Gondviselés pápai temploma a »külső temető« Szent Anna kápolnája. Épúését ' pénz nélkül kezdték el. A hívek áldozatos buzgóságából sok fáradsággal és gonddal építették. Első jótevője Bittó József uradalmi prefektus 200 forint adományát ezzel a megjegyzéssel ajánlja fel: ha Isten még további jó egészséggel ajándékoz meg, nagyobb összeget fogok adni az építkezésekre. Az esztergomi főkáptalan 100 frt., Szentilonay József kanonok 60 frt., Szili Pál 30 frt., Horváth Miklós 25 frt. és Drocsek Julianna 14 frt. adományát jegyezték fel egykorú írások. Gróf Nádasdy Boldizsár kilenc ezer téglája a lassan haladó építkezést segíti a megvalósuláshoz. A legnehezebb körülmények között, minden nagyobb támogatás nélkül »egyedül az isteni Gondviselés« kegyelméből épült fel a »külső temető« kápolnája. A szépen felszerelt, barokk ízlést hangsúlyozó kápolnát 1837-ig temető vette körül. A város lerombolt falain kívül a te- , mető körül élet kezdett kibontakozni. A mozgalmas jé s lüktető élet azután megszüntette a halál birodalmát és a temetőt még . külsőbb területre helyezte át. Az első kísérlet A város katolikus lakosságának rohamos növekedése már a mult században a második plébánia felállítását sürgette. 1782-i összeírás szerint 6633 katolikus lakosa volt a 8049 lakójú Pápának. Ruszék József veszprémi kanonok szülővárosának egyik legfontosabb kívánságát óhajtotta teljesíteni hatalmas összegű végrendeletével. Annyira biztosnak gondolta a plébánia felállítását, hogy az első plébánost is, Köteles János karkáplán személyében megnevezte. A nagyszerű terv sajnos nem valósult meg. A hívek intenzívebb lelki ellátását azonban előmozdította. A plébánia História Domusa ezt így fejezi ki: »A végrendelet 1854-ik évben tettleg foganatosított oly formán, hogy a helybeli káplánok vasár- és ünnepnapokon reggel 10 órakor szentmisét és prédikációt, délután pedig 2 órakor tanítást és litániát tartsanak«. A nagyösszegü alapítványból csak a templom restaurációját végezték el 1874—75-ben. Felépült azonban a QO-es évek elején az alapítványból 88.000 koronás költséggel a belvárosi emeletes elemi iskola. A Szent Anna kápolna átépítése Egyházmegyénk egyik legkiválóbb püspöke, Ranolder János a hitélet emelésére alkotásokkal gazdagítja városunkat. Legelső terve a szűk és a másfélszázad alatt megrongálódott Anna kápolna átépítése. ^Elhatároztam, hogy Ruszék József alapítványából a végrendeletben reám ruházott jogaimnál fogva az átépítést még ez évben (1874.) megkezdem. E célból Horváth Sándor veszprémi építész által már a tervet is elkészíttettem a költségvetéssel együtt«. Ranolder püspök rendelkezése értelmében az alapítványt kezelő város a kölcsön kihelyezett összegeket felmondja és 35.000 frt.-ot az építkezésekre kiutalja. A hívek kívánságának megfelelően a »kápolnát oly helyzetben építették át, mint a régi volt«. Sajnos, a régi felszerelés legnagyobb részét eladták és újjal pótolták. fl 5zent Anna templom kifestése »A város katolikus hívei kínosan érezték, hogy az Anna templomban csak egyszerű fehérre meszelt falak adtak hajlékot az Ürnak. A tetőzet javítása is annyira j szükségessé vált, hogy a kapitányság már a templom bezárását lett volna kénytelen elrendelni ... A plébániatemplom, nem különben a kálvária templomnak belső dísze csak még feltűnőbbé tették az Anna templom rideg egyszerűségét... A templom kifestéséhez szükséges összeget gyűjtés útján összehozták és ifj. Fa Mihály építőmester, valamint Regner Pál festő a szent cél iránt való tekintetből a lehető legolcsóbban vállalták el a munkát«. (Veszprémi Hírlap, 1903. május 10.) Közel kétezerkoronás költséggel 1903. december 8-ra elkészül tetőzet restaurálása és kifestése. A város lelkes ünnepségek között vesz részt a felszentelésen. Dr. Rada István veszprémi prelátus-kanonok végzi a szentelés magasztos szertartását, Hock János kőbányai plébános pedig az ünnepi beszédet mondja. Az űj plébániatemplom tervei A mult év május 15-től az Anna kápolna plébániatemplom lett. Rácz Anna áldozatos jóságából lehetővé vált évszázados hitéleti kívánságot teljesíteni. Megvalósult a plébánia felállításával egy évszázados törekvés. A plébánia élet kibontásával szükségessé vált a »kápolna« átalakítása és berendezése a szükségnek megfelelően. A templom a város második legnagyobb befogadóképességű Isten-háza. A vasárnapi misék gyarapításával a mindinkább növekvő szentmisehallgatókat a templom be tudja fogadni. Előbb-utóbb, majd a boldogabb békeidőben a három hajó meghosszabbításával mégis a végső nagyságot lehet majd megadni. Most csak a legsürgősebb feladatokat, a sekrestye, a szentély melletti oratórium nagyobbítását és a szentély mögötti kultúrterem elkészítését óhajtjuk megvalósítani. A hajók befejezése és a torony építése a béke boldog idejének alkotása lesz. A város bőkezű gondosságából követ, kavicsot és homokot kapott a templom. Az egyházközség fuvarosai és fogattal rendelkező hívei az alapok kövét már Tapolcafőről meg is hordta. Lázas izgalommal folyik az előkészítés nehéz munkája. A lelkesedésnél csak a hívek bizalma nagyobb. Dolgozó munkások filléreiből gyűlik össze az az öszszeg, mely a tervek megvalósítását lehetővé teszi. Most is, mint kétévszázaddal ezelőtt, bízunk, hogy »egyedül az isteni Gondviselés« kegyelmével, a dolgozó ezrek hő kívánsága válik valóra. Molnár István. Elvek a mérlegen Lehet-e csakúgy „meglógni" az életből? Kedves Bercim! Elképedve hallgattam, mit és milyen hangon szóltál az emberiség legmélyebb kérdéseiről. Hangsúlyozom mindkettőt: a hangot is, a tartalmat is. Az döbbentett meg, hogy egy fojtogató, pogányságot árasztó világnézet és propaganda ennyire megfogott egy fiatal lelket, aki ráadásul a keresztény világnézetet vallja. Hát ennyire jutottunk! Ha az írástudó nem akar áruló és farizeus lenni, akkor neki szólnia kell, amikor a szabadító igazságról van szó. Szeretném, ha a magyar szót becsületes, magyar szívvel fogadnád! Szóval te azt állítod, hogy a gyógyíthatatlan beteget, az »improduktív« terméketlen elaggottat, vagy akár a szellemileg összetörtet holmi injekcióval, vagy egyéo drasztikus vagy enyhébb eszközökkel át lehet szépen billenteni a másvilágra. Eutanazia! Ez az a csöndes, fájdalommentes halál... Méglegy film is van erről: »Ich klage an!« A gyilkos apa tette - hősiesség, persze a filmen. Hazug, de megtévesztő szavakkal támasztja alá az egyik szekta képviselőjének okoskodását: »Csatát vesztett az az Isten, aki megengedi egy gyógyíthatatlan beteg szenvedéseik. Aztán lenyűgözően bemutatja, elmondja az eszközöket, miként lehet elintézni suttyomban a dolgot a nélkül, hogy a beteg sejtene valamit. Ragyogó bíztatás, hogy rajta, gyilkoljunk, bunkózzuk agyon, mint ahogyan megadjuk a kegyelemdöfést a vergődő állatnak... Ezzel már rá is tapintottam a kérdés egyik lényeges pontjára. A szenvedésnek nincs értelme abban a világnézetben, amely az embert megfosztja személyi méltóságától, — amelyben az ember tömegcikk. Talán igazuk lenne a lelket és másvilági életet tagadó prófétáknak, ha éppen a lélek nem lenne valóság, — ha az ember örök, kiírthatatlan kapcsolata a másvilági, örök élettel nem lenne tény. De mikor ezt a lelket és ezt az örökkévalóságot sehogyan se sikerül kimarni életünkoől! Ezért az ember nem puszta emésztő gépejet, nem csupa ha* é« garat; — ami pu&tta szám a mindenható állam irtózatos üzemében, — nem is valami automata, lélek, érző szív, gondolkodó elme nélkül. Először az a nyálkás Rousseau jutott arra, hogy szánalomból segítsük át a halálon a gyógyíthatatlant, — ő, aki irgalom és szánalom nélkül rakta saját törvénytelen gyermekeit a lelencházba... De következetesen a nyomába robogott az a vészes anyagéivűség, amely csak húst és vért, anyagot és evilági életet ismer, — amely tagad Istent és taI gadja az örök Törvényhozót, — amely letagadja személyi méltóságunkat és elrabolnatatlan kapcsolatainkat teremtő, mindenható Istenünkhöz. Amennyire igaz, hogy Isten, lélek, másvilág, Krisztus, Egyház nem pusztán költészet és álom, éppen ennyire igaz az is, hogy az anyagot imádó világnézet hazug. A szenvedést is csak Istennel, a lélek örök sorsának szempontjából, a Golgotáról tündöklő, letagadhatatlan, -- tüzes sebek fényében lehet megoldani. Mindenekelőtt életünk Istennek szent ajándéka. Ezzel Isten megajándékozta emberteremtményét, de nem azért, hogy életével az ember szabadon és saját szeszélye szerint, vagy más valakinek, legyen az még olyan hatalmas is, kényére-kedvére rendelkezzék, hanem azért, hogy életéről számot adjon a Teremtőnek, akivel kikerülhetetlenül találkozik. Eletét az ember csak akkor teheti kockára, amikor a lélek magasabb érdeke és az emberi közösség nagyobb java által ezt az Isten kívánja. Kötelessége ezt az ajándékot megőrizni, — létének egyetlen percét se lökheti el magától saját vágya és tetszése szerint. Senki se akadályoznatja meg, semmiféle ravasz módon, hogy élet keletkezzék, — az Isten által akart keretek között; — senki, semmiféle ürügy alatt, tönkre nem teheti az anyaméhben sarjadó életet; — senki, semmiféle látszat és jelszó alatt, nem irányíthatja, nem szüntetheti meg az élet folyását, — semmi módon, se drasztikus, se simogató eszközökkel. AU a tüzes és örök tilalom: Ne ölj! Gondoltál erre, kedvet Bercim? Csak aostoba, vagy megszállottan elvakult lehet az, aki káromolni meri az életet, mert nem meri vállalni az életért való felelősséget. Ich klage an! £n azzal vádolom meg ezeket a hamis prófétákat, hogy sejtelmük sincs arról, ki az Isten. Vagy talán nagyon is érzik a reájuk nehezedő örök Kezet... Találják meg, keressék meg a szívét, hogy elkerüljék büntető, lesújtó kezét! Mert az örök Szeretet közelében ki merné állítani olyan gonosznak a szenvedést, hogy még az örök Törvényhozó megsértése árán is menekülnünk kell előle? Hát igen; akik csak a hasnak és az ösztönnek örömeit ismerik, — akik csak szemmel, szájjal akarják falni és kézzel markolni az élvezetet, — hát ezek értelmetlenül és bambán állnak a szenvedés előtt, amely reájuk nehezedik. Az Egyház azonban, amely természetfölötti eszközeivel annyira felmagasztosította a kikerülhetetlen szenvedést és amely az ember dicstelen keresztjét Krisztus dicsőséges keresztfája mellé állította, azt mondja, hogy egyetlen, minden áron kikerülendő rossz van ezen a világon: a bűn, amellyel az áldott Istent sértjük. De látod, Bercim, ezt a bűnt éppen a szenvedéssel lehet pompásan kiengesztelni. Goethe vallja, hogy az ember neveletlen fickó szenvedés nélkül. A szenvedés töri át egyéniségünk érdes, nyers rétegét, hogy felszakadjanak a legnemesebb, a legszebb, a legemberibb erények. Plinius pogány volt, de kimondhatatlanul magasabban járt, mint a modern pogányok, amikor ezt írta: »Jobbak vagyunk, amikor szenvedünk... Ekkor emlékezünk arra, hogy emberek vagyunk!«Igen, mert aki bambán szenved, az a vágónídra való — állat... Az ember érti, sejti, mi a szenvedés méltósága és titka! Mivel így értékeli az Egyház az életet, azért évekkel ezelőtt — 1940. december 6-án, — utálattal lökte el magától a »kellemes« halálnak méregpoharát és megbélyegezte ezt a szörnyű tant, tévedést és merényletet. Szavaidra még XI. Pius szavát idézem: »A vízözöntől kezdve nem találunk még egy ilyen szellemi és anyagi öszszeomlást, mint amilyen most kínozza az emberiségetc:. ^Jb*" Az eutanázia kérdését még nem tettem ki, Bercim. Vannak egyéb szempontok, amelyek téged nagyon érdekelnek és talán még jobban megkapnak. Ha helyet és módot kapok, kissé tovább mosogatom fejedet, mert nincs nagyobb győzelem és boldogság, mint tiszta koponyával járni-kelni. Én a koponyát belül akarom tisztának tudni: tiszta fogalmak, logikus gondolkodás és következetes szolgálata az egy, örök Igazságnak. Dr. Csertő Antal. IRODALOM Magyar Tavasz Csfirös Zoltán ifjúsági regénye. A serdülő ifjúnak nehéz olyan könyvet adni, amely amellett, hogy nevelői szempontból kifogástalan, érdekelje is az olvasót. Csűrös Zoltán könyve ilyen könyv. Egy gimnázista fiú naplója arról az esztendőről, amikor a magyar tavasz darülni kezdett. Erdély visszatérésének lelkes idejéről mesél ez a szép, érdekes ifjúsági regény. Erdélyben járnak hősei, azon a földön, amelynek minden darabja a mult dicsőségéről mesél Örökké emlékezetesek lesznek az akkor történt események a magyar fiatalság előtt s a magyar érzés friss melegét, a szivek feldobbanását újra ét újra visszaadja ez a könyv azoknak is, akik majd csak Később olvassák. Mert olvasni fogják a mai fiúk unokái is, éppen úgy, ahogyan ma is olvassák és mindig olvasni fogják a „Hős fiúk a-at. Új Idők Irodalmi Intézet Rt. (Singer és Woífner) kiadásában jelent meg. Elárusító n8t felveszünk, saját kezűleg frt ajánlatot kérünk. Elsler-c6g Fölér 19.