Pápa és Vidéke, 41. évfolyam 1-48. sz. (1944)

1944-11-19 / 47. szám

ból. A röpcédulás gép egyszers­mind jubileum is: ha az Anglia el­leni harc kezdete óta lelőtt 86 gén­hez hozzáadjuk a Spanyolország­ban elpusztítottakat. Aztán két I. 16. típusú, legújabb mintájú szo­vjet vadásszal hozza össze a sors, ami újabb két légigyőzelmet jelent, az Anglia elleni harc megindulta óta lelőtt 85. és 86. gépet, amihez ha hozzáadjuk a Spanyolországban lelő tógépek számát, a rokonszenves 100-as számot kapjuk eredményül. Természetesen, az ezred illő módon megünnepli a jubileumot. 1941 július 15. Még mindig St.­ben. A német támadás folytatódik, de a repülőtéren még mindig kri­tikus a helyzet. Későre jár már az idő és Mölders »apika« még min­dig nem tért vissza. A repülőtér személyzete a kis erdő szélén, a gurulópálya mellett gyűlik össze. Az árnyak egyre hosszabbra nyúj­tózkodnak, mikor egyre erősbödően lehet hallani a Messerschmiedt-va­dászok jellegzetes fütyülését. Kél gép, amelyik az előbb billentette a szárnyát. Az egyik hirtelen felágas­kodik, az orra az ég felé fordul és bőgő motorral csap fel a levegőbe, hogy aztán zuhanórepü'ésben csap­jon le ránk: mi már tudjuk, mit je­lent: »apikae századik légi győzel­mét aratta ebben a háborúban. Pár perc múlva mindenki ott tolong már a gépe körül. Az egyik hatal­mas virágcsokrot nyújt át a hős vadászrepülőnek. Két Rátát lőtt le iVlölders ez al­kalommal, 101 légi győzelme van tehát, a spanyolországiakkal együtt 115. • — Az iskoláját, fiúk — mondia homlokára csapva Mölders — most jut eszembe: ma három éve, hogy az elsőt leszedtem. Valóban. Pont három éve, hogy az Ebro felett lelőtt egy Curtiss vadászgépet. Azt sem tudjuk, hová legyünk az örömtől. A Führer gyémántokat adományozta a Vaskereszt tölgyfa­lombbal és kardokkal ékesített lo­vagkeresztjéhez — mint az első né­met férfinak. A mi Mölders api­kánknak! 1941 iúlius 10. Mölders ezredes úr visszaérkezett. A birodalmi tá­bornagynál volt, majd a Vezér és legfelsőbb hadúr fogadta őket Ki­hallgatáson. Mélyen megindulva számolt be »apika« feledhetetlen élményeiről. De a nagy boldogságba egy ürömcsepp is vegyül: az ünneplés közepette búcsút kell vennünk Möl­derstői. S a kom modor új, nagyobb megbízást kapott a Führertől. • A Führer a német vad ászfegy­vernem felügyelőjévé neviezte KÍ Mölders ezredest, aki pár hétre rá, 1941. évi november 22-én, szolgá­lati úton nem maga vezette géppel az ellenségtől le nem győzve hősi repülőhalált halt. Gőring Hermann birodalmi tábornagy a Luftwaffé főparancsnoka adta ki a gászje­lentést: »A súlyos sorscsapástól mély­ségesen megrendülve siratja a lé­met nép legnagyobb hősét Német­ország szabadságáért és becsüle­téért vívott harcban. Büszke fájda­lommal gyászolja azt a tisztel, aki máig mint egyetlen katona a győ­zelem tudatában szerénységgel vi­selte a legmagasabb vitézségi ki­tüntetési. Mély megilletődéssel hajtja meg zászlaját a német Véd­erő valamennyi fegyverneme a di­csőséggel övezett legfiatalabb né­met ezredes előtt, akinek nemes egyénisége és páratlan hősiessége mindenki szívét megny&rte, elöl­járóinak és bajtársainak \egyaránt, íz kit a lelkes német ifjúság rajongó szeretete é* lelkesedése úgy övez, mint senki mást ebben a háború­ban.« \ Így szólt Göring Hermann, a világháború legendáshírű vadász­repülője Mölders Wernerről, akit báró Richthofen Manfréd " és Udet Ernő sírjai között helyezlek örök nyugalomra — három évvel ezelőtt... T. ö. A legutóbbi légi támadások ért­hető módon tanácstalanná tettek sok lakót. Töpreng és okoskodik, hogy miképpen vonhatja ki magát a bombák hatása alól. A közös óvóhelyeken lejátszódott hisztériás jelenetek arra mutatnak, hogy még nagyon sokan vannak ideges em­berek, akik nem készültek fel, ill. nem élték bele magukat abba, hogy totális háborúban élünk, mikor mindnyájunk élete kockán forog és hogy a haza megmentése érdeké­ben a hátországban is kell áldoza­tot hozni. A tanácstalanságnak, a tétová­zásnak, a jobb és biztosabb óvó­hely keresésének, a népvándorlás­inak: s a zsúfoltságnak el kell tűnni a jövőben. Ezek csak az áldozatok számát emelik, mert tömegpusztí­tásokra adnak alkalmat. Légi támadások tapasztalatai egységekre. Ember, anyag ne le­gyen tömegekben együtt. Nagy té­vedés azt hinni, hogy az a legbizto­sabb óvóhely, amit a tömeg vesz igénybe. Itt kell rámutatnom pl. a szombathelyi ú. n. Jégpincére, ahol riadó alkalmával közel 1000 ember keres védefmet. Bár e pince a fe­lette levő magas földréteg követ­keztében a laikusok előtt bomba­biztosnak számít, mégsem nevez­hatő annak, mert e pince renkívül el van hanyagolva, omladozóban van és alátámasztása és megerősí­tése már csak azért is szükséges, mert nem lehet tudni, hogy egy bomba becsapódására nem sza­kad-e be a boltozat. Ajtó és meg­felelő szellőztetés nélkül a Jég­pince már csak azért is veszedel­mes, mert a Jégpinoe bejárata elé esetleg becsapódó bomba légnyo­mása tömegeket pusztíthat el. Ha­sonlóan igen veszedelmesek azaí a korszerűtlen és megerősítés nél- > küli pincék, melyek bár emeletes j házak alatt vannak, de biztonságot : nem nyújtanak. Ezek tömegsírok- j nak tekinthetők. A korszerűen kiépített pinceóvó- j helyek azok, melyeket befogadó­képességük erejéig vegyünk igény­be. Bár ezek a telitalát ellen védel­met nem nyújtanak, de egyébként légnyomás, bombaszilánk és szerte­repülő omladékok ellen tökéletesen megvédettek bennünket. Telitalálat ellen, sajnos, nincs orvosság és az itt előforduló veszteségekkel szá­molnunk kell, de mennyivel keve­sebb ezek száma, ha a telitalálat nem embertömegeket ér. Ne töprengjünk azon, hogy me­lyik óvóhelyet vegyük igénybe, ha­nem ha van felülvizsgált és meg­erősített pinoeóvóhelyünk, akkor j azt használjuk és ne szaporítsuk a tömegek számát, mert az csak ka­tasztrófára vezethet. Számtalan sok ezer példa van arra, hogv úgy a pinceóvóhely, mint a fedett árok­ov'óhelv kiválóan megvédték a r benttartozkodókat. Természetesen a rossz pinceóvóhely és nedves, nem e'éggé mély nyitott árokóvóhely ke­rülendő. Az innen kiszoruló lakó részére szolgálnak ,a házcsoport­óvóhelyek és hatósági nyilvános óvóhelyek, melyek befogadóképes­ségük határáig ugyanúgy védenek, (mint a korszerű óvóhelyek. Ne kövessük tehát a tömegei, ha­nem igyekezzünk minél kisebb cso­portokra oszolva elhelyezkedni. Ke­rüljük a szabadba való menekülést, mert a városon kívül nyüzsgő tö­megekre nemcsak bombákat dob­hatnak, de géppuskázhatnak is. Bízzunk a jó Istenben és gondol­junk arra, hogy sorsát — végered­ményben — senki nem kerülheti. Mindent meg kell tennünk saját és hozzánktartozóink védelmére, de mindig a józan ész keretén belül. Számolnunk kell azzal is, hogv a jövőben hirtelen kell légi riadót elrendelnünk, amikor nem lesz idő arra, hogy egész népvándorlás vo­nuljon a városon keresztül. Ilyen esetekben a tömeges pusztíiást — esetleg előállhat — nem lehet meg­akadályozni. Jó lesz tehát minden­kinek gondoskodni arról, hogy per­cek alatt az óvóhelyen legyen. Rá kell mutatnom még azokra a jelenségekre is, melyek az egyes óvóhelyeken lejátszódnak. A hisz­térikus jajveszékelés és szaladgálás az óvóhelyen csak pánikot okozhat és a nyugodtabb idegzetű embere­ket, fő eg pedig a gyermekeket sújt­hatják. Ezt még erőszakkal is meg kell akadályozni. A házőrségpa­rancsnokok és férfiak kötelessége az ilyen magukon uralkodni nem tudó szerencsétleneket megnyug­tatni és ha szükséges a jelenetek keltésében megakadályozni. Az, hogy a bombák becsapódása behallatszik az óvóhelyre, avagy a közelben becsapódó bombák lég­nyomása a falakat megrázkódtatta, még nem ok arra, hogy elveszítsük a fejünket. Ezek a légi támadás ve­lejárói, melyekhez hozzá kell szok­nunk. Kerüljük tehát a tömegekel és uralkodjunk idegeinken. TÖrseÖk 'KSroly. Magyar hősök Az egyik gyalogezredünknek em­ékezetss napja marad július tizen­harmadika. Bohorodyczánál ezen a napon erősen támadott az orosz. Bertók János őrvezető százada egyik előre o t támpontján mint gép­puskás irányzó mereven vette fi­gyelte az eseményeket. Közel félórán át tartó tüzérségi tűz után támpont­jukat egy századnyi erejű orosz tá­madta meg összpontosított gép­puska-, golyószóró- és géppisztoly­tüz támogatásával. Bertók őrvezető mitsem törődve a rázúduló erős tűzzel, kétízben verte vissza az oroszok támadását. A tá­Egyik szemed a munkán, a másik az ellenségen legyen i m'dás során a támpontba beosztott j golyószórós raj parancsnoka hősi halált halt, a géppuska kezelői meg­sebesültek, úgyhogy az egész tám­pontban mindössze négyen marad­tak. Ekkor vették észre, hogy a szom­szédos támpont ellen nagyobb cso­port támad, amely az ő oldalukba akar kerülni. Bertók őrvezető gép­puskájával olyan heves tüzet zúdí­tott, hogy az oroszok súlyos vesz­teségek hátrahagyásával menekülni igyekeztek. A menekülőket mind­addig lőtte, amíg az ellenség Bertók állása ellen három irányból újabb támadást indított. Ekkor géppuská­jával az oldalt támadó csoport ellen fordult és a támadást harmadszor is visszaverte. Ebben a küzdelemben támponiparancsnoka és egyik baj­társa is súlyosan megsebesült s így Bertók őrvezelő most másodmagával védte a támpontot. Az oroszok észre­vették az újabb veszteséget, rohamra indultak. Bertók azonban a helyén maradt és amikor az egyik nagyobb csoport a közelükbe jutóit, géppus­kájával rendületlenül lőtte az oroszt, bajtársa pedig, Gyurica Miklós hon­véd kézigránáttal avatkozott a küz­delembe. Amikor azonban az oroszt már majdnem sikerült menekülésre kényszeríteni, géppuskájának elhá­ríthatatlan akadálya lett. Bertók még ekkor sem hagyta el támpontját, hanem kézigránáttal ismét vissza­verte a rohamozó bolsevistákat, majd amikor a gránája is elfogyod, szu­ronyos puskával rontott az állásba betörni készülő ellenségre. Az elke­seredett viadalban több oroszt le­szúrt. Haláhmegvető bátorsága any­nyira meglepte az oroszokat, hogy Bertók őrvezetőnek bajtársával együtt sikerült akkora tért nyernie, hogy visszahúzódhattak a főellenállási vo­nalba, sőt még a géppuskát is ma­gukkal vitték.

Next

/
Thumbnails
Contents