Pápa és Vidéke, 41. évfolyam 1-48. sz. (1944)

1944-11-19 / 47. szám

ból. A röpcédulás gép egyszersmind jubileum is: ha az Anglia elleni harc kezdete óta lelőtt 86 génhez hozzáadjuk a Spanyolországban elpusztítottakat. Aztán két I. 16. típusú, legújabb mintájú szovjet vadásszal hozza össze a sors, ami újabb két légigyőzelmet jelent, az Anglia elleni harc megindulta óta lelőtt 85. és 86. gépet, amihez ha hozzáadjuk a Spanyolországban lelő tógépek számát, a rokonszenves 100-as számot kapjuk eredményül. Természetesen, az ezred illő módon megünnepli a jubileumot. 1941 július 15. Még mindig St.ben. A német támadás folytatódik, de a repülőtéren még mindig kritikus a helyzet. Későre jár már az idő és Mölders »apika« még mindig nem tért vissza. A repülőtér személyzete a kis erdő szélén, a gurulópálya mellett gyűlik össze. Az árnyak egyre hosszabbra nyújtózkodnak, mikor egyre erősbödően lehet hallani a Messerschmiedt-vadászok jellegzetes fütyülését. Kél gép, amelyik az előbb billentette a szárnyát. Az egyik hirtelen felágaskodik, az orra az ég felé fordul és bőgő motorral csap fel a levegőbe, hogy aztán zuhanórepü'ésben csapjon le ránk: mi már tudjuk, mit jelent: »apikae századik légi győzelmét aratta ebben a háborúban. Pár perc múlva mindenki ott tolong már a gépe körül. Az egyik hatalmas virágcsokrot nyújt át a hős vadászrepülőnek. Két Rátát lőtt le iVlölders ez alkalommal, 101 légi győzelme van tehát, a spanyolországiakkal együtt 115. • — Az iskoláját, fiúk — mondia homlokára csapva Mölders — most jut eszembe: ma három éve, hogy az elsőt leszedtem. Valóban. Pont három éve, hogy az Ebro felett lelőtt egy Curtiss vadászgépet. Azt sem tudjuk, hová legyünk az örömtől. A Führer gyémántokat adományozta a Vaskereszt tölgyfalombbal és kardokkal ékesített lovagkeresztjéhez — mint az első német férfinak. A mi Mölders apikánknak! 1941 iúlius 10. Mölders ezredes úr visszaérkezett. A birodalmi tábornagynál volt, majd a Vezér és legfelsőbb hadúr fogadta őket Kihallgatáson. Mélyen megindulva számolt be »apika« feledhetetlen élményeiről. De a nagy boldogságba egy ürömcsepp is vegyül: az ünneplés közepette búcsút kell vennünk Mölderstői. S a kom modor új, nagyobb megbízást kapott a Führertől. • A Führer a német vad ászfegyvernem felügyelőjévé neviezte KÍ Mölders ezredest, aki pár hétre rá, 1941. évi november 22-én, szolgálati úton nem maga vezette géppel az ellenségtől le nem győzve hősi repülőhalált halt. Gőring Hermann birodalmi tábornagy a Luftwaffé főparancsnoka adta ki a gászjelentést: »A súlyos sorscsapástól mélységesen megrendülve siratja a lémet nép legnagyobb hősét Németország szabadságáért és becsületéért vívott harcban. Büszke fájdalommal gyászolja azt a tisztel, aki máig mint egyetlen katona a győzelem tudatában szerénységgel viselte a legmagasabb vitézségi kitüntetési. Mély megilletődéssel hajtja meg zászlaját a német Véderő valamennyi fegyverneme a dicsőséggel övezett legfiatalabb német ezredes előtt, akinek nemes egyénisége és páratlan hősiessége mindenki szívét megny&rte, elöljáróinak és bajtársainak \egyaránt, íz kit a lelkes német ifjúság rajongó szeretete é* lelkesedése úgy övez, mint senki mást ebben a háborúban.« \ Így szólt Göring Hermann, a világháború legendáshírű vadászrepülője Mölders Wernerről, akit báró Richthofen Manfréd " és Udet Ernő sírjai között helyezlek örök nyugalomra — három évvel ezelőtt... T. ö. A legutóbbi légi támadások érthető módon tanácstalanná tettek sok lakót. Töpreng és okoskodik, hogy miképpen vonhatja ki magát a bombák hatása alól. A közös óvóhelyeken lejátszódott hisztériás jelenetek arra mutatnak, hogy még nagyon sokan vannak ideges emberek, akik nem készültek fel, ill. nem élték bele magukat abba, hogy totális háborúban élünk, mikor mindnyájunk élete kockán forog és hogy a haza megmentése érdekében a hátországban is kell áldozatot hozni. A tanácstalanságnak, a tétovázásnak, a jobb és biztosabb óvóhely keresésének, a népvándorlásinak: s a zsúfoltságnak el kell tűnni a jövőben. Ezek csak az áldozatok számát emelik, mert tömegpusztításokra adnak alkalmat. Légi támadások tapasztalatai egységekre. Ember, anyag ne legyen tömegekben együtt. Nagy tévedés azt hinni, hogy az a legbiztosabb óvóhely, amit a tömeg vesz igénybe. Itt kell rámutatnom pl. a szombathelyi ú. n. Jégpincére, ahol riadó alkalmával közel 1000 ember keres védefmet. Bár e pince a felette levő magas földréteg következtében a laikusok előtt bombabiztosnak számít, mégsem nevezhatő annak, mert e pince renkívül el van hanyagolva, omladozóban van és alátámasztása és megerősítése már csak azért is szükséges, mert nem lehet tudni, hogy egy bomba becsapódására nem szakad-e be a boltozat. Ajtó és megfelelő szellőztetés nélkül a Jégpince már csak azért is veszedelmes, mert a Jégpinoe bejárata elé esetleg becsapódó bomba légnyomása tömegeket pusztíthat el. Hasonlóan igen veszedelmesek azaí a korszerűtlen és megerősítés nél- > küli pincék, melyek bár emeletes j házak alatt vannak, de biztonságot : nem nyújtanak. Ezek tömegsírok- j nak tekinthetők. A korszerűen kiépített pinceóvó- j helyek azok, melyeket befogadóképességük erejéig vegyünk igénybe. Bár ezek a telitalát ellen védelmet nem nyújtanak, de egyébként légnyomás, bombaszilánk és szerterepülő omladékok ellen tökéletesen megvédettek bennünket. Telitalálat ellen, sajnos, nincs orvosság és az itt előforduló veszteségekkel számolnunk kell, de mennyivel kevesebb ezek száma, ha a telitalálat nem embertömegeket ér. Ne töprengjünk azon, hogy melyik óvóhelyet vegyük igénybe, hanem ha van felülvizsgált és megerősített pinoeóvóhelyünk, akkor j azt használjuk és ne szaporítsuk a tömegek számát, mert az csak katasztrófára vezethet. Számtalan sok ezer példa van arra, hogv úgy a pinceóvóhely, mint a fedett árokov'óhelv kiválóan megvédték a

r benttartozkodókat. Természetesen a rossz pinceóvóhely és nedves, nem e'éggé mély nyitott árokóvóhely kerülendő. Az innen kiszoruló lakó részére szolgálnak ,a házcsoportóvóhelyek és hatósági nyilvános óvóhelyek, melyek befogadóképességük határáig ugyanúgy védenek, (mint a korszerű óvóhelyek. Ne kövessük tehát a tömegei, hanem igyekezzünk minél kisebb csoportokra oszolva elhelyezkedni. Kerüljük a szabadba való menekülést, mert a városon kívül nyüzsgő tömegekre nemcsak bombákat dobhatnak, de géppuskázhatnak is. Bízzunk a jó Istenben és gondoljunk arra, hogy sorsát — végeredményben — senki nem kerülheti. Mindent meg kell tennünk saját és hozzánktartozóink védelmére, de mindig a józan ész keretén belül. Számolnunk kell azzal is, hogv a jövőben hirtelen kell légi riadót elrendelnünk, amikor nem lesz idő arra, hogy egész népvándorlás vonuljon a városon keresztül. Ilyen esetekben a tömeges pusztíiást — esetleg előállhat — nem lehet megakadályozni. Jó lesz tehát mindenkinek gondoskodni arról, hogy percek alatt az óvóhelyen legyen. Rá kell mutatnom még azokra a jelenségekre is, melyek az egyes óvóhelyeken lejátszódnak. A hisztérikus jajveszékelés és szaladgálás az óvóhelyen csak pánikot okozhat és a nyugodtabb idegzetű embereket, fő eg pedig a gyermekeket sújthatják. Ezt még erőszakkal is meg kell akadályozni. A házőrségparancsnokok és férfiak kötelessége az ilyen magukon uralkodni nem tudó szerencsétleneket megnyugtatni és ha szükséges a jelenetek keltésében megakadályozni. Az, hogy a bombák becsapódása behallatszik az óvóhelyre, avagy a közelben becsapódó bombák légnyomása a falakat megrázkódtatta, még nem ok arra, hogy elveszítsük a fejünket. Ezek a légi támadás velejárói, melyekhez hozzá kell szoknunk. Kerüljük tehát a tömegekel és uralkodjunk idegeinken. TÖrseÖk 'KSroly. Magyar hősök Az egyik gyalogezredünknek emékezetss napja marad július tizenharmadika. Bohorodyczánál ezen a napon erősen támadott az orosz. Bertók János őrvezető százada egyik előre o t támpontján mint géppuskás irányzó mereven vette figyelte az eseményeket. Közel félórán át tartó tüzérségi tűz után támpontjukat egy századnyi erejű orosz támadta meg összpontosított géppuska-, golyószóró- és géppisztolytüz támogatásával. Bertók őrvezető mitsem törődve a rázúduló erős tűzzel, kétízben verte vissza az oroszok támadását. A táEgyik szemed a munkán, a másik az ellenségen legyen i m'dás során a támpontba beosztott j golyószórós raj parancsnoka hősi halált halt, a géppuska kezelői megsebesültek, úgyhogy az egész támpontban mindössze négyen maradtak. Ekkor vették észre, hogy a szomszédos támpont ellen nagyobb csoport támad, amely az ő oldalukba akar kerülni. Bertók őrvezető géppuskájával olyan heves tüzet zúdított, hogy az oroszok súlyos veszteségek hátrahagyásával menekülni igyekeztek. A menekülőket mindaddig lőtte, amíg az ellenség Bertók állása ellen három irányból újabb támadást indított. Ekkor géppuskájával az oldalt támadó csoport ellen fordult és a támadást harmadszor is visszaverte. Ebben a küzdelemben támponiparancsnoka és egyik bajtársa is súlyosan megsebesült s így Bertók őrvezelő most másodmagával védte a támpontot. Az oroszok észrevették az újabb veszteséget, rohamra indultak. Bertók azonban a helyén maradt és amikor az egyik nagyobb csoport a közelükbe jutóit, géppuskájával rendületlenül lőtte az oroszt, bajtársa pedig, Gyurica Miklós honvéd kézigránáttal avatkozott a küzdelembe. Amikor azonban az oroszt már majdnem sikerült menekülésre kényszeríteni, géppuskájának elháríthatatlan akadálya lett. Bertók még ekkor sem hagyta el támpontját, hanem kézigránáttal ismét visszaverte a rohamozó bolsevistákat, majd amikor a gránája is elfogyod, szuronyos puskával rontott az állásba betörni készülő ellenségre. Az elkeseredett viadalban több oroszt leszúrt. Haláhmegvető bátorsága anynyira meglepte az oroszokat, hogy Bertók őrvezetőnek bajtársával együtt sikerült akkora tért nyernie, hogy visszahúzódhattak a főellenállási vonalba, sőt még a géppuskát is magukkal vitték.