Pápa és Vidéke, 41. évfolyam 1-48. sz. (1944)

1944-10-29 / 44. szám

dig anyagi egységgé forrasztja a családot, A férfinak jelentheti a család küzdelmeinek cél ját, az élet­harcban való elfáradás utáni meg­pihenést, erőgyűjtést, vagy egysze­rűen csak »kosztot és kvártélyt« és még ez is a nőtől függ, hogy megtalálja benne, amit keres. A nőnek azonban mindig magát az életet jelenti. A nő ősidőtől fogva gyakorolja ezt a hivatását jól vagy rosszul, ahogyan éppen ösztönszerűleg ké­pes rá. Soha senki nem figyelmez­tette szerepének erre az óriási fon­tosságú kihatásaira, kegyes szóla­mokon kívül soha semmiféle út}-, mutatást nem kapott annak helyes betöltésére és semmi erkölcsi, szel­lemi és anyjagi segítségben nem részesült hozzá. Éppen ellenkező­leg. A zsidóság a liberalizmus ko­rának kezdetén felismerte, hogy ez számára a legalkalmasabb idő vi­láguralmi törekvéseinek végrehaj­tására. Élősködő faj lévén — melv soha nem volt képes önálló nem­zetet alkotni — szüksége volt rá, mint minden élősdihek, hogy .gyen­gítse és ellenállóképtelenné tegye azt az idegen nemzettestet, amely­nek véréből élni .akar. Romboló munkáját a család egységének meg­bontásával, ezt pedig — ismét he­lyes felismerésből kiindulva'— á nőn keresztül kezdte. Hatalmába kerített minden eszközt célja el­érésére: sajtót, irodalmat, művésze­tet, tanítást, nevelést és elkezdte szívós aknamunkáját. Sajnos, ered­ményesen; sikerült megszédíteniük sok nőt, akinek ösztöne nem volt elég erős. Tetszetős hamisan csil­logó lehetőségek mutogatásával megingatták a nő biztos erkölcsi ér­zékét és a maguk szennyes erkölcsi­ségét adták helyébe; a nő szellemi érdeklődését is elterelték a család­tól és ugyancsak hamis célok ki­tűzésével másfelé vezették; anyagi téren pedig úgy vonták el a'nőt á családtól, hogy részben valóban* szükségessé tették, hogy kenyérke­reső foglalkozást űzzön — mint olcsó munkaerőt kivették ezzel a biztos védelmet nyújtó családi ke­retből és gazdasági rendszerünk mindenne kiszolgáltatott rabszol­gájává tették —, részben pedig az •igéin ve kinek íh eJVSefcn iránvbfen" való felfokozásával, a tobzódó di­vathóbortok, komplikált kozmetikai eljárások előtérbe helyezésével las­sanként elérték azt, hogy a nő mind 'többet és többet költött a saiát személyére. Ez vagv a családjától vonta el, vagy pedig csupán azért hagyta el családját és vállalt vala­milyen állást, hogy a felesleges luxust megszerezze magának. Az ilyen módon testileg és lel­kjileg eltorzított nő megszűnt a család megszervezője, erkölcsi, szel­lemi és anyagi központja,, erős­sége lenni. Nem sok haszna volt belőle a nemzet közösségének sem. hiábavalóvá vált sok adottsága, mert eltért hivatásától. A hungarizjmus felismerte a nő­nek veleszületett családot össze­tartó erejét és mint hatalmas ener­giaforrást, közössége szolgálatlába állítja. Visszahelyezi a nőtl hatal­mának birtokába, a család közép­pontjába. Ezért mondjuk, hogy a hungarizmus a nőt, mint anyát szervezi és építi be a közösségbe. Hungarista rendünkben az anvák hivatásrendjén keresztül fogja ki­venni részét a közösségi élet reá tartozó területén és családjában tölti be nemzetmegtartó feladatát. Hogy ezt megtehesse, segítségre van szüksége, amelyet meg is fog kapni. A hungarista rendszer nem az eddigiekhez hasonló kegyes­kedő szólamokkal fog családvédel­met hirdetni és álszent iótékony­kod ássál elhallattatni égbekiáltó panaszokat. Hanem egyrészt meg fogja adni az anyagi lehetőségét, hogy minden nő betölthesse hi­vatását: anya lehessen és ne kelles­sen családját kenyérkereső foglal­kozás miatt elhagynia. Másrészt pedig minden rendelkezésre álló eszközzel rá kell ébreszteni a nőt hivatása fontosságára, gyermekko­rától kezdve erre kell nevelni, ké­sőbben pedig útmutatással, irányí­tással segítségére kell lenni, hogy feladatát a legjobban tudja meg­oldani. így fogja a nő elfoglalni Isten­től rendelt helyét és önmagának, családjának, Hungarista Hazájá­nak legnagyobb hasznára: betölteni nemzettartó hivatását. Thoma Józsefné< Honvédjeink támadása sikerült . . . Pontosan 11 órakor hatalmas bő düléssel megszólaltak ütegeink. — Szakadatlan dübörgés tölti be a térséget. A hegyek furcsán vissz­hangzanak a pokoli zajban és fe­jünk felett sustorgó, sistergő hang­gal surrognak el az ágyú lövedékek. A kilövés döreje és a becsapódás tompa dörrenése most egybefolyiic. Nyomukban láng, vértenger borul a tájra... Aztán hirtelen csend. De csak egy pillanatig. Most már a nehéz gyalogsági fegyverek, gépágyúk és puskák zaja folytatja az ördögi hangversenyt. Támadásunk meg­indult. Itt fenn a hegytetőn, kedves kis vadászlak közelében az altábornagy a támadó tartalék hadosztály ve­zérőrnagy parancsnoka és kísérete távcsővel nézi a támadás megin­dulását. Innen pompásan látni a súlyos viadalt, amely egy erősebb kulcspont elfoglalásáért indult. A közelben hatalmas fenyőfák, sűrű bokrok tövében távbeszélők és rá­diók települtek. Állandóan cseng a távbeszélő és hol a hadosztály­parancsnokot, hol a hadosztály tüzérparancsnokot kérik a hallgató­hoz. Itt van az ütközet idegköz­pontja. Ide fut be minden jelentés. Füstöl az egész völgy már, ami­kor az egyik előretolt figyelő je­lenti, hogy két felvonuló üteget vett (észre. A másik pillanatban már azt jelenti a hadosztály szemé, hogy előrébb, dél felé a felvonuló szovjet tüzérségtől teherkocsik jön­nek előre, valószínűleg gyalogság­gal. A harmadik jelentés arról szól, hogy a folyó völgyétől jobbra emel­kedő hegy lankásán orosz gyalog­ság gyülekezik ellentámadásra. Néhány perc múlva az úton tá­madó csoport parancsnoka, E. őr­nagy jelenti: sikerült foglyot ejteni. Odalent az előttünk levő völgy­ben zúg, dörög, bömböl az ítélet­idő: fegyverek villáma villan itt­ott fel és acélesőt szór az ellen­ségre. Hirtelen felhők gyülekeznek az égre és lassan megerednek az ég csjatornái. A hadosztály tüzérpa­rancsnoka, P. ezredes, parancso­kat ad tüzércsoportjának: minden erővel ráfeküdni a felvonuló tü­zérségre, gyalogságra és gyülekező gyalogságra. Néhány perc múlva zúgva száguldanak a lövedékek a veszedelmes pontokra. E. őrnagy, akinek támadó cso­portja szépen halad előre a műút mentén, újabb nehéz gyalogsági fegyvert kér. A hadosztályparancs­nok nyomban intézkedik. — Nem is gondoltam, hogy a tartalék hadosztály üdülője körül, ilyen nagy harc kerekedik, — jegyzi meg a vezérőrnagy, amint egy pillanatra lélegzethez jut és megtörölheti homlokát. Aztán már megint megy előre a peremre és onnan figyeli hőn szeretett fiai harcát... A terep, ahol a hadosztálypa­rancsnok harcálláspontja van, min­den oldalról belátható az ellenség által. Kúszva, mászva kell előre­haladni a tetőre. Minden óvatosság ellenére az oroszok felfedezhették, Mit Az ,,Összetartás" okt. 21 -i számában olvassuk: mert már a hegyolalbóld géppus­káznak errefelé. Uj harcálláspontot foglalunk el. Nem messze az előbbitől ugyan, de mégis más helyen. Szerencsére mert nemsokára ugatva Sztálin­orgona hangzik fel. A hangja olyan mint valami óriási rekedt kutyáé és a becsapódás borzalmas menny­dörgéssé erősödik a hegyek között. A sorozat előbbi harcálláspontun­kat seperte végig. Kis idő múlva a hadosztálypa­rancsnok 'előre megy, hogy közvet­len közelről figyelje a harc mene­tét. Ekkorra felérkezik a harcállás­pontra A. vezérkari alezredes, a hadosztály vezérkari főnöke is és ő veszi át innen a támadás irányí­tását és a jelentéseket. Odalent ágyuk bömbölnek, gép­puskák tatatája hangzik és golyó­szórók berregnek. Az eső egyre jobban zuhog. A vezérkari főnök szeme ráté­ved az egyik híradósra. — Hát a köpenyetek, hol van — kérdezi az átázott híradóstól. — Alázatosan jelentem, lent van a kocsin ... A következő pillanatban már távbeszélőn értesítik a központot és kevés idő múlva köpenyben teljesí­tik szolgálatukat a híradósok... Az óramutató lassan vánszorog előre. Délután két óra múlt, né­hány perccel. És ismét ugatva meg­szólal a Sztalin-orgona, a becsapó­Cyermek fénykép-különleges­ségek „FOTO-OPTIKA" műter­mében. dások a hadosztályparancsnok harcálláspontját tapogatják, aztásn negyed 3 órakor a másik sorozat következik, de ez is csak a messzi hegyoldalba csapódik, csak fákat, bokrokat csonkítanak meg a lö­vedékek ... Három óra mullott él, de a 11 óra után jelentett felvonuló orosz ütegek még mindig nem működnek. Viszont tüzérségünk jól működött. Egyre távolodik a harcizai !... Támadásunk előrehalad. Közben megtudjuk, hogy tüzér­ségünk, amely nagyobb bemérés nélkül működik most, pompásan dolgozik. Ezt a fogolyvallomások­ból tudjuk. Az egyik fogoly pél­dául azt vallja, hogy abban a szo­vjet csoportban, amelyben egy gép­puska és három golyószóró volt, már az első tüzérségi; tűzcsapás lei­hallgattatott egy géppuskát és két golyószórót. Három óra. E. őrnagy jelenti*, hogy honvédéi előrenyomulnak to­vábbra is. Halkan permetez az eső, amely ! az út poriának jó volt, de elmarad­hatott volna, - mert figyelőink ki­látását nagyban akadályozta. Óránk mutatója közeledik 5 óra felé: a haídu, békéscsabai dunán­túli bakák, kevermesi kerékpáro­sok támadása sikerrel járt. Csapa­taink elfoglalták a jobb és kedve­zőbb állásokat. Kaplonyi György hadnagy haditudósító. hagyjuk abba a rágalmazást és a névtelen leveleket! Az utóbbi napokban Budapest­ről és az ország különböző részé­ből tömegével kapunk névtelen le­veleket. Ezekben rendszerint szemé­lyeket támadnak és vádolnak. Jól jegyezze meg mindenki: becsüle­tes ember mindig és minden kö­rülmények között váltalja állítá­saiért a felelősséget és levelére alá meri írni a nevét. Csak a gyávák, a ^ sötétben bujkáló becsülétrablók bújnak a névtelenség posványába. Sokan személyesen keresnek fel bennünket és »bizalmas« bejelenté­seket tesznek. Több ilyen bejelen­tést kivizsgáltunk és megdöbbenve állapítottuk meg, hogv azok 90 százaléka alaptalan. Felkérünk min­denkit, hogy tartózkodjanak a légbőlkapott rágalmaktól, amiknek a hátterében legtöbbször személyi bosszú áll. Elmultak már azok az idők, amikor egyének apró sérel­meiket hivatalos hatalommal torol­hatják meg. Ne cískálódiunk, ha­nem dolgozzunk becsülettel a szebb magyar jövőért. Munka és fegyelem Testvéreink közül sokan keres­nek fel bennünket és bejelentik, hogy segíteni akarnak a Pártnak és Mozgalomnak, mit tegyenek, ki­hez forduljanak? Nagyon kérünk mindenkit, aki ilyen nemes szándékkal van, hogy fegyelmezzen és dolgozzék. Akkor lesz leghűségesebb katonája Szálasi Ferencnek, akkor tesz bizonyságot Mozgalmunk mellett, ha megfeszí­tett erővel dolgozik, szigorúan be­tartja felettesei utasítását, paran­csát. Munka és fegyelem! Ezt a kettőt kérjük és követeljük mindenkitől. Ugy érezze mindenki, hogy az ő munkájától függ nem­zetünk jövője. Olyain acélosan szo­rítsa a fegyvert vagy a szerszámot, olyan becsülettel álljon munkahe­lyén, mintha egyedül az ő helyt­állásától függne a háború sorsa. Ilyen szellemet, ilyen munkát, ilyen fegyelmet kérünk. Ezzel se­gítünk feletteseinknek, így osztjuk meg az ország súlyos problémáit vállunkon viselő testvéreink gond­ját és ezzel bizonyítjuk be Szálasi Ferenc testvérrel szemben hűsé­günket és törhetetlen ragaszkodá­sunkat Cs. F. 9 feensérfejadag újabb megállapítása A közellátási miniszter rendelete szerint az 1944 októben 18-tól kezdve a hatósági jegy ellenében kiszolgáltatható kenyérfejadag az ország egész területére naponként és személyenként 20 dekagramm. Ha a közellátási kormánybiztos en gedélye alapján a kenyérfejadagot kenyérlisztben szolgáltatiák ki, ha­vonként és személyenként 4 kilo­gramm kenyérlisztet kell kiszolgál­tatni a kenyérfejadag helyett. A kenyérváltó jegy-szelvények el­lenében 5 dekagramm súlyú ke­nyeret kell kiszolgáltatni. A kenyér­és lisztjegynek egy-egy érvényes kenyérjegyszelvénye 8 darab ke­nyérváltójegy-szelvényre váltható be. E rendelkezések a nehézttesti'­munkás és a testimunkás-pótadagra vonatkozó rendelkezéseket nem érintik.

Next

/
Thumbnails
Contents