Pápa és Vidéke, 41. évfolyam 1-48. sz. (1944)

1944-09-24 / 39. szám

S. J. mondott szentbeszédet az engesztelés szelleméről és a templom jelentőségéről, majd megáldotta a templomépítés helyét. Ezután József Ferenc főherceg, aki családjával együtt nagy előmozdítója a templomépítés gondolatának, tette meg az első kapavágást. Egymás után tették le azután az adományozók a jelképes téglákat. A fővároskörnyéki, főleg pestszenterzsébeti kibombázottak közül sokan elhozták összerombolt családi házaik egy-egy tégláját, hogy azokat majd az új templomba építsék. Vasárnap délután engesztelő körmenet indult a felsővizivárosi Szent Anna templomból a várbeli Koronázó Főtemplomba, ahol ájtatosságot tartottak. Az Egyház és a politika Irta: MURAI FRIGYES. Minden időtálló és életképes gondolat a józan emberi ész természetes és szükségszerű okoskodásának az eredménye, az u. n. vaslogika gyümölcse, vagy, hogy tudományos szabatossággal fejezzük ki magunkat: a szillogizmus premisszáinak a függvénye és ezek konklúziója. A szillogizmus három egymásba szorossan kapcsolódó és egymásból folyó igazságból áll. A szillogizmus első két igazságát premisszának, az utolsót, a harmadikat pedig konklúziónak nevezi már ősidők óta a bölcselettudomány. Példáui szolgáljon a következő általánosan idézett szillogizmus: minden ember lelke halhatatan. (Ez az első u. n. premissza.) Én is ember vagyok. (Ez a második premissza.) Tehát az én lelkem is halhatatlan. (Ez az u. n. konklúzió.) Ha a szillogizmus formailag jó, úgy a premisszáktól függ a konklúzió helyessége, értéke és életképessége. Ha állnak a premisszák, feltétlenül állnia kell a konklúziónak is. A szellemi csatározásban a harcok súlypontját mindig a premisszák képezik. A hatalmas arányú szellemi hadakozások korszakában a szembenálló felek mindig a premisszákat védik vagy azokat támadják. Ha valaki a premiszszák helyességét elismerte, elismerte egyúttal a konklúzió helyességét is s ha történetesen ellenfél volt, a szellemi harc vesztese és visszavonhatatlanul kényfelen letenni a fegyvert. Bár a logika a legszárazabb tudományágnak van elkönyvelve, a szillogizmusok nemcsak a logikának nevezett elvont és kétségtelenül száraz tudományágban szerepelnek döntő tényező gyanánt, hanem magához a való élethez is sokkal több közük van, mintsem azt az első pillanatra bárki is gondolná. A társadalmi, a gazdasági, a nemzeti, az erkölcsi, de meg a vallásos életben is minden a premisszáktól függ. Őrült esztelenség az élet bármilyen vonatkozásában jó véget remélni, abban hinni vagy bízni, ha ingatag az alap, hamis az elv és rossz a kezdet. A hazugságból sohasem fakadhat áldás, az igazságtalanság nem eredményezhet békét, aminthogy az erkölcsi rossz és a bűn sem hozhat létre boldogságot. Van egy örök etika, amelynek törvényei ezt nem engedik meg és eleve kizárják mégcsak a lehetőségét is. A lét alapvető törvényei ezek. Csak a lét rendjének felborulása és ami ezzel egyértelmű: Isten felcsúfolása árán volna csak ez lehetséges. Istenkáromlás azonban ennek a puszta feltételezése is. El kell tehát mindenkinek ismernie a premisszák döntő súlyát és egyedül álló horderejét minden kor minden életmegnyilvánulásában, azaz a történelem zajlásában. A szellem életének legfőbb tényezői, fejlesztő és i kibontakoztató elemei, az emberiség művelődési tárházának gazdagítói a premisszák. A kultúrélet alapjai a premisszák. Az emberi életszínvonal megkoronázásáról, tényleges felemelkedéséről és építő átállításáról csak j akkor lehet teljes joggal beszélni, j ha kikristályosult, megtiszlult, kikezdhetetlen, megcáfolhatatlan premisszákból önként folyó és magától adódó konklúzió, illetve konklúziók magának az életnek az alapjai, indítékai és betetőzői. Azok a premiszszák, amelyek az élet irányításához maguknak jogot, formálnak és igényt tartanak, elsőbbet is azok körül a helyes eszmék körül forognak, azokat ölelik fel és azokból merítik erejüket, amelyek az ember tényleges tevékenységi körének utmutatói, irányvonalai és normái. Ezek között első helyen áll közérdeklődés és közvélemény szempontjából az igazságosság, mint az á'talánosan elismert legfőbb szociális törvény. Azután: a szeretet, mint az emberek közti együttérzésnek és együttműködésnek a záloga. A szeretetben láncszerűen kapcsolódik a hit, mint olyan, amely az embereket a leghatékonyabban képes fegyelmezni és az erkölcsi jó szolgálatában erősíteni és izmosítani. Ezekhez járulnak legvégül azok az erkölcsi és jellembeli erények, tulajdonságok és sajátságok, amelyek a társadalmi szilárdságnak és általában a szociális megegészségesedésnek nélkülözhetetlen összetevői és egyetlen építő elemei. Ezek az alapigazságok, alapelvek képezik a szellemi élet sokrétű és bonyodalmas eleven mozaikjának az alaptónusát és fundamentumát. Ha az ezekből levont premisszák jók s ha ennek következtében és ennek természetes folyományaként a társadalmi élet premisszái is jók, vagyis ha a nemzeti magatartás, álláspont és életszemlélet etikai tartalma pozitív és a nemzeti, valamint a társadalmi szervezet alkatrészei egészségesek, úgy a társadalmi és nemzeti élet jó úton halad és előbb vagy utóbb, így vagy úgy, de feltétlenül megtalálja a maga életének a formáját, és történelmi fejlődést biztosító keretét. Ilyen adottságok mellett azonban nemcsak a formát, nemcsak a keretet, hanem az embereit is megtalálja a nemzeti, de meg társadalmi élet egyaránt. Az egészséges eszmék maguktól dobják az élet felszínére hordozóikat és harcosaikat. A nemzet jövője ez esetben biztos. Nem kell félni semmiféle meglepetéstől, váratlan eshetőségtől, vagy katasztrófától. Az eredménynek, amely a nemzeti és a társadalmi élet helyes premisszáiból forrásozik, minden tekintetben kielégítő lesz. Ezzel szemben felesleges és céltalan, káros és végzetes minden, akármilyen nagy anyagi támogatással űzött nyílt vagy aknamunkázó u. n. nemzeti hangoskodás és széllelbélelt demagógia, amely szembeszökően magában hordozza a tévely férgét és amelynek ilyen formán az alapjába van mintegy beleépítve és cementezve a megsértett erkölcsi rend igazságos megtorlást szomjazó és minden esetben elkerülhetetlen tragikuma. Régi igazság: az erkölcsi rossz átkot, boldogtalanságot és szerencsétlenséget szül. Ezen a megállapításon és tényen azután már mitsem változtat sem a módszereknek, sem a terveknek, sem az elővigyázatossági intézkedéseknek, sem a harcoknak, sem pedig a rendszereknek még oly kitűnő és kiváló zsenialitása sem. A helyzet ez esetben menthetetlen, mert feltartóztathatatlanul rohan a pusztúlásba. Ahhoz, hogy az Egyház és a politika kényes kérdésének a taglalásába bocsátkozzunk, feltétlenül szükségesnek bizonyult ezeknek az igazságoknak az előze'es lerögzítéseAz Egyház főfeladatát a nemzetek kebelén és keretén belül ép a nemzeti élet premisszáinak megteremtése, létrehozása, kikristályosítása, kijegesítése és szükség esetén kiverekedése alkotja. A nemzeti élet premisszáinak megteremtéséért vívott nyílt vagy passzív resistencián alapuló harc az Egyház politikája. Az Egyház e világi értelemben nem politizál. A jelenlegi politikai gyakorlat, a modern politikai fogások technikája és a többnyire dicstelen politikai viharzások és változások e világi dolgok, amelyektől az Egyház mindig eltekint, fölényesen visszahúzódik és öntudatosan távoltartja magát tőlük. Ez nem az Egyház munkakőre és tevékenységi területe. A mindenkori államhatalom felségterülete egyebek között ez is. Sikamlós terület ez, ahol a szellem és a lélek emberei a legkönnyebben elcsúsznak. Érthető: hisz ez kimondottan evilági bölcsesség. A modern politikai gyakorlat e tulajdonságánál fogva ugyanennek a politikának a táltosai va.gy prófétái szinte hivatásuknál fogva, mintegy bevett és .szentesített szokásjog alapján annyira merőben csak e világ szolgái, hogy a közvélemény nyiltan bevallott vagy legalább is érzett felfogása szerint egyenesen a lehetetlenséggel határos az, hogy maguk is földszínűekké, földízüekké ne váljanak és be ne sározódjanak. Továbbmenve: épen e beállítottságuknál fogva hasonlóképen a lehetetlenséggel határos az, hogy hivatali ténykedésükbe maradéktalanul bevigyék és érvényt szerezzenek a mennyei, az égi, örökkévaló, isteni igazságoknak. Különösen áll ez akkor, amikor a napi politika ténykedési körének az alapja ingatag, mert a modern bölcselet egyikmásik végzetesen hamis gondolatának az eredeti bűnében leledzik* Fokozottabb mérlékben áll ez akkor, amikor a politika légköre kimondottan is egészségtelen, romlott, fertőző, kereszténytelen, sőt tagadhatatlanul pogány. (Folytatás következik.) bombazApor zúdúlt vasárnap délelőt ismét Budapestre. Talán a legnagyobb, ami eddig fővárosunkat érte. A csillagos lobogó és a sarló-kai3pács jelét viselték a terrorbombázógépek, melyek a halált vitték fővárosunk magyarjainak már Isten tudja hányadszor vasárnap délelőtt. Már imádkozni sem engedik a magyart és ebből láthatjuk a jövőt, melyet nekünk szántak ellenségeink. Egyben megegyezhetünk. Istentelen aljas szándék vezeti ellenségeink gépeit, erre a sokat szenvedett szent földre. Értsd meg magyar testvérem, elvesztünk, ha meginogsz. A főváros magyarjára tekints most, ki az üszkös gerendákon, paloták és kunyhók omladékain menti a menthetőt. Hányadszor? Kunyhók és paloták magyarjai lesznek egyekké a segítés óráiban. Vállvetve verejtékeznek, megtalálták önmagukat, ismét csak magyarok. Kisvárosok népe, tanulj a példán, ne várd be, hogy a szenvedés órái kényszerítsenek a közös munkára. Fogjuk meg egymás kezét, az elkövetkező élet-halálharc küszöbén. Hibás vagy Te magyar. Kinek az élet napsütötte arcát mutatta csak. Neked a jólét jutott osztályrészeSegíts a légitámadás áldozatain! dül, de nem láttad meg a napsütéstől verejtékezőt. Te közép- esetleg főiskolát jártál tán, őt a nemzet napszámosa csak betűvetésre tanította meg. De belenevelte azt is, hogy a nagyvilágon é kivül nincsen számodra hely. Hibás vagy Te is magyar, kinek a napsütésből csak kevés jutott, ezt pótolta ugyan a család, a gyermeked, de benne láttad azt, ki Téged többszörösen felülmúl, a művelt nagyúr. És úgy neveltél üresfejű, léha szamárléírázót, ki a harmadik foknál nemcsak magyart, de fejkendős anyát és Téged, jó apát is megtagadott. Ezeréves határainkon dörögnek az ágyuk. A vártán áll a magyar. Bent a belső front küzd a levegő démonaival. Értsük meg jól, nem válaszútra érkeztünk. Választottunk már! Élet, vagy halál! Az életet csak a győzelem jelentheti. Magyar ember megadásra egy percig sem gondol. És az üszkös gerendákon, a városok omladékain új világ születik. Benn új magyar, az utódaink, kik felemelt fővel büszkék lehetnek reánk, mert egymásrataláltunk. ...s .. .a