Pápa és Vidéke, 41. évfolyam 1-48. sz. (1944)
1944-01-23 / 4. szám
PÁPA ÉS VWÉKEI 9 1944. január 23, vasárnap előtt megrajzolta a jövő képéi, ame'y két érdekkörből áll: angol- és szovjetKurópábóí. Megrökönyödve tiltakoztak ez ellen azok a kis nemzetek is, amelyek eddig a háborúba még nem keveredtek bele: Svájc, Svédország, Törökország, söt még az algíri francia bizottság is. Érthető, mert az Atlantic-Charta 1941ben megadott programmja két év alatt, 1943. decemberére nagyon is határozott egyszerű, de egyáltalában nem kees esegtetö alakot öltött. Érthető, mert ha ez a terv megvalósul, akkor nem ogy naövmultú és évszázadok óta önálló nemzeti életet élő, hivatást betöltő népet nyelne el ez, vagy az az érdekkör. Nekünk meg magyaroknak a két malomkő közé szorult búzaszemre váró sors jutna osztályrészül. Nem kétséges, hogy melyiken porladnánk el, ha meggondoljuk, hogy nagyon is útjában vagyunk minden pánszláv mozgalomnak és a Kelet hatalma gondoskodnék arról, hogy szájaize szerinti felelős és uralkodó® kormány intézkedjék az alkalmas pillanatban. Ezért kell nekünk ezt az előfeltétel már eleve kiküszöbölnünk az egység megteremtésével, a nemzeti fa válásiadat ápolásóból szerzett szilárdsággal, nagy magyar áldozatkészségig és önfelá.dozással, mert az elvben rólunk hozott döntés ellen mi szóval nem, csak tettekben gazdag nemzeti élettel tudunk méltóképpen válaszolni. * (- yv -) Üzlet vagy küldetés-e a film ? Kedves Szerkesztőm! A film hatása átjárja a társadalom minden rétegét. Riasztó hatalom. XI. Plus így szögezi le ezt a tényt: A film meséjét, kiváló, természetes adottságaikat mesterséglesen is felfokozva, olyan férfiak és nők játsszák, akik úgy el vannak fátva és föl vannak ékesítve mindennel, hogy az ifjúságra ingerkedő csábi tusaikkal különös vonzóerőt gyakorolnak. .Ehhez járul még a tetszetős kísérőzene, a mozitermek előkelő berendezése. a cselekmény arcátlan megjátszása és minden egyéb, ami az újdonság és változatosság varázserejével ingerel «. Ezt az idézetet Szent Ciprián szavaival folytatom. Ö ismerte az életet, a történelmet. a valóságot és nem vagyok hajlandó a kereszténységet' mástói tanulni. mint azoktól, akik meghaltak érté^ Vassínem áll-e ennek a vértanú püspöknek minden szívva a mostani filmről? Most is igy folytathatná: »Minő bemocskolása az erkölcsnek, minő tápláléka a gonoszságnak, minő melegágya a bűnnek, hogy a színészek játékából beszennyeződve; minden velünk született nemesebb érzés ellenére megtűrjük a bűnök megjelenítését. Elférfiatlanodnak a férfiak, elvész nemük minden ereje és méltósága a becstelen elpuhultsájgban és annál több sikert aratnak, msnél m'egilévcsztőbben sikerül elptihílansi magukat. A bűn tenyészti a dicsőséget és annál csillogóbbak, minél gyalázatosabbak. És mindezt szivein nézlik!«' Még a férfiaknál is utálat ez a szénimeI -fa 1 ás. de érthete11 en, hogy édesanyák, jegyesek, akiket az »ideál« névvel tisztelünk meg tés akik elé tesszük szivünket és életünket, bírják szemmel, idegekkel és nem szégyenkeznek, amikor fut előttük az ezüstvásznon mindez a szörnyűség. Riadtan tesszük szivünkre mindkét kezünk és kétségbeesve kérdezzük. Csak nem saját vágyaikat habzsolják, — azl a titkos valamit, amit helyettük mások tesznek? Mert ha a magyar nő érzelmét és vágyát, örömét és érdeklődését ez a tengernyi mocsok fejezi ki, akkor úgyis minden hiába, — akkor minden elveszett... - Ordít a plakát: Hat napig! Erről a hatnapos szenzációról mondja a kalolikas kritika: »A házasság szentségrét megcsúfoló, a sz abadszerelniet romantikus álarcban hirdető, lélektanilag is kifogásolható magyar film*. — Nem ajánl ható.« És mindezt hat napig! Ez magyar ? A szentségi házasság felcsúfolása, a szabad szerelmiét kínálgató pimaszság, — hát ez magyar? Nem! ez nem magyar. Érdemes akkor Jnekünk prédikálni? — Érdemes akkor nekünk Istenünk elé borulni, hogy a szörnyű paráznaságot és az eget verő káromkodást, a pogánvkodás minden diadalát kiengeszteljük? — Érdemes-e nemzelünk áldozatát mutogatni az ég felé Szent Margitunkban és oltalma alatt áldozatul kínálgatni saját életünket, hogy éljen a magyar ezen a földön és tegye őt Isten boldoggá ebben a hazában? Hát ne hagyjunk inkább mindent szabad prédára, amikor hat napig szentségcsúfol ás és szabadszerelem járja?! Minek neveljünk tiszta ifjúságot? És azt merjük kívánni, hogy, megkíméljen bennünket az Isten!. Tudod, kedves Barátom, valami mérhetetlen keserűséget éreztem' XI. Plus szavaiban, aki erről igy beszél: »Ha eszünkbe jut az ifjúságnak és gyermekeknek ez a romlása, akiknek érintetlen tisztasága forog kockán az iiyjen nyegetésére kell gondolnunk, amikor a gyermekek megrontóit sújtja e szavakkal: »... jobb volna annak, ha maiom-, követ kötnének a nyakára és a tenger 'mélységébe merítenék . Annak, vagy, azoknak, aki vagy akik okai ennek a szörnyű pusztulásnak! Lehetetlen, hogy annyira kivetkőzzünk magunkhói, hogy mindent, szivet és vért, boldogságot és tisztességet, családot és mennyországot kockára tegyünk — az üzletért. Valósuljon meg végre tehát XI. Páus akarata: Fölötte szükséges, hogy őrségen álljunk napjainkban és minden erőnkkel összefogjunk, hogy a filmelőadások ne az elcsábítás iskolái legyenek, hanem az emberek igazi nevelésének és tisztultabb erkölcseinek sikeres szolgálata^ Ehhez az első lépés: követeljük, hogy amikor egy tisztességes filmet meg akarunk nézni, a bemutatóban semmi bántó ne legyen. Felháborító, hogy az ember nem élvezhet nyugodtan, mert a bemutató már mocskol, csalogat, ingerel, kínál szennj^et és piszkot. — Követeljük, hogy az A. C. f&mfcritikája minden katolikushoz eljusson: szószékről, vasárnapról-va sárnapra, — olvashassuk lapjainkból. De legfontosabb, hogy a keresztény magyarság tömege fogjon össze és irgalmatlanul bojkottálja mindazt, ami magyarsága és kereszténysége ellen van. De tüntessen ott, hol a kereszténység és a magyarság üli diadalát. Lássák azt, hogy á magyarság és a kereszténység is jelenthet életet és diadalt. A film nemcsak üzlet, hanem küldetése van: legyen >az emberek igazi nevelésének és tjsztultabb erkölcseinek sikeres szolgálata -. Dr. Csertő Antal. filmszínházakban. Krisztus kieserü íeKilenc gyermek tragédiája í Régi és soha nuig nem cáfolt igazság, nemzetünk ^egf él tettebb é-s legdrágább kincse az ifjúság. Drága az ősök vérével (szerzőtl haza minden röge. Drága a hóval borított, magasságok felé tekintő hegy, a termékeny rónákat öntöző folyó, a föld mélyében rejtőző kincs, minden, ami a magyar föld értéke... Drágább azonban a jövőnk egyet Jön biztos ígérete, az ifjúság. Minden magyar élettfé szükségünk van. Ezerszeresen jobban, mint máskor. Le kell tipornunk és meg kdl semmisítenünk mindent, a mii 1 magyar fajtánk életerőjének fertőző bacillusa! Szét kell rombolnunk és ki kell irtanunk a magyar jövő pusztulására törő kórokozókat! Fel kell emelnünk tiltakozó szavunkat és erélyesen kell hangsúlyoznunk és rámutatnunk minden bomlasztó jelenségre és kísérletre. Aki az ifjúságot zülleszti, a legszörnyűbb árulója fajtánknak. Minden kísérlet a legmélyebb felháborodást váltja ki Jelkünkből. Tudjuk, hogy nemcsak olvasótáborunk, de az egész váras magvai* lelkű lakossága elitéi mindent, ami, ifjúságunk megrontását, züllesztését célozza. Hogy lehetséges ekkor mégis, hogy, talán az egész országban Pápán láthatunk legtöbb gyermeket az utcán? Nemcsak nappal, hanem akkor is, amikor éj sötétje borul a város házrengetegére. Sokszor a járókelőket megbotránkoztató lármás, verekedő jelenetek, nem az ifjúság vidámságának, hanem eldurvult lelkiségének bizonyítékai. Sehol szórakozó helyek, mozik előtt annyi gyermeket nem láthatunk, mint Pápán. Remeg a kezünk irás közben, lelkünk felsikolt. Számos példa t közül messze kimagaslik a közel mult szörnyű tragédiája. Kilenc pápai gyermek állott a rendőrség előtt... Kilenc magyar fiú, akik közül a legfiatalabb 12, a legidősebb pedig 15 éves volt. Megrendülő lélekkel szólhatunk csak tragédiájukról ... A bűn sötét útján »bandába« verődtek. Az alvilág sötét lelkű züllöttjeinek szokása szerint 2bandavezért« választottak. A bartdAvezérnek > igazolnia kellett rálermettségéf 1 A legforgalmasabb negyedben ; a Belvárosban, fényes nappal, az egyik legforgalmasabb üzletben történt a »vezéri bemutatkozás*. Az árut szemlélő vevőnek pénztárcáját óvatlan pillanatban »elemelte«. Az első zsákmány ezer pengő volt. Megkezdődött ezután a »munka . A banda tagjai megkezdték az üzletek fosztogatását. Eddig kilenc feljelentés történt. Jóhiszemű embereket megtévesztettek. Mindenhol Megjelentek. ahol pénzhez lehetett jutni. Az eszközökben nem válogattak. Kiírták az ablakba, hogy felöltő eladó. Amig a meglepődött tulajdonos a banda egyik tagjával a kabátról tárgyait, a másik azalatt a konyhát fosztotta ki. A banda valóságos versenyt rendezett a gazságok elkövetésében. A gyermekek között közismert szülő reményteljes fia is szerepelt. Rongyos ruhájú, a város külső negyedében élő fiúk a bűn szörnyű sötétjében öszszetalálkoztak a jobb módban lévőkkel. Mi volt a találkozásnak szülője? A szórakozásra, a mozikra szükséges pénz! így vallottak... A kémhistóriák végig izgató, a bűnt feltálaló, szép, művészi formában..megelevenítő film felzaklatja a serdülő gyermek lelkivilágát és elindítja a bűn sötét útján ... Sokat szóiunk a film korszakalkotó jelentőségéről, keveset tettünk azonban, hogy nemzeti szellemünk éltetője, ősi világnézetünk védelmezője legyen. A? zal, hogy a filmen csak keresztények játszanak, problémáinkat nem oldottuk még meg. A város pedagógusait kérjük, akadályozzák meg a tragédiák megismétlődését. Kérlelhetetlen szigorúsáiggal őrködjenek és vigyázzanak! A kijenc gyermek tragédiája legyen okulás a szülök számára is. Értsék meg végre-valahára, hogy romlatlan gyermeki lelkekel tesznek tönkre tudatlanságukkal, vagy nemtörődömségükkel, ha válogatás nélkül engedélyezik a filmek megn épénél. Molnár Istv Mi történik a fronton? - SOMOGYI FERENC zászlós, munkatársunk naplójából. Géppuskatűz és harangszó A magyar honvédnek egyik nagyon jó tulajdonsága, hog}- nem veszíti ei humorát semmilyen körülmények között, sőt néha a nélkülözés, a hosszú, fárasztó menet, a hideg koJhoszszállás, az idegölő lesállás, bizonytalan kimenetelű járőrözés termi a legderűsebb hangulatot. Ha jól emlékszem, kilencedik-iizedik napja gyalogoltunk már. Késő délután értünk a kijelölt napi menetcélunkhoz, természetesen ebéd nélkül. A konyha lemaradt tőlünk, hogy az alakulat másik részének. — amely az előző faluban maradt, — ebédet adjon. Honvédeim fáradtan ültek az alacsony kerítésen és a kerítés tövében, míg néhányan szállás után néztek Talán tíz percig sem üldögéltek ilyen édes semmittevésben, csendben, mert csakhamar megszólalt mögöttünk egy géppuska. Sóvárogva nézett hátra — Huszár honvéd kivételével — minden baka, mert azt hitte, a konyhát támadták meg a banditák és nem lesz ebéd. A fáradtság miatt azonban mindenki hallgatott, nem bocsátkozott jóslatokba. Végül Huszár honvéd ejtett el egy rövidke mondatot. Az is a géppuskatűzre vonatkozott: »01yan közömbös már, mint otthon a harangszó;. Levél Móricz szakaszvezető levelet kapott egyik barátjától. Jó a hazai hír, főleg, ha humoros, mulattató. A feladó igy jellemzi a háborús konyhát: »Anynyi marhahúst eszünk, hogy már kezd kinőni a szarvunk. Nem baj! Szívesen lemondunk a kövér mangalicákról a ti javatokra. Milyen boldogság lesz majd, ha Te jősz haza röfögve,. én meg megyek Eléd bőgve.e Ha a honvédnek fia születik... Nagy ünnepe van Oroszországban amt*k a honvédnak, akinek Magyarországon fia születik: 14 nap szabadságot kap az utazáson kivül. Vízi honvMet is majd a nyavalya feltörte a büszkeségtől, mikor a lassan járó tábori posta biztosan meghozta a hírt arról, hogy oldalbordája egészséges fiúgyermekei hozott erre az árny ék világra. A futótűzkent terjedő hír csakhamar megütötte századparancsnoka dobhártyáját is. Mint arra hivatott, kitűzte az időpontot, amikor a fent nevezett alárendeltjét ezredes úr magas szine elé állítja, hogy előadja jogos kérelmét. Messzemenő intézkedéseket is tett az érdekében, vadonatúj zubbonyt, nadrágot, bakancsot, agy úsztál t sisakot rendszeresített számára, bajuszkenővel látta el, stb., stb. Az elővezetési előkészületekhez egészen természetesen hozzátartozik legalább fél óra tisztelgési gyakorlat. Vízi barátunk még azt is örömmel eltűrte, hogy a tenyeres-talpas Takács szakaszvezető úr vezényelje neki: »Tisztelegj, egy! ... kettő! — és félel mete* (Riadó! Robbantják a vasutat! Hiába: háborúban hallgatnak a múzsák, de csak addig, amiig a riadó tart). Hogy is akartam mondani? Persze, hogy Takács szakaszvezető félelmetes mancsaival igazgatja Vizi honvéd lányos kacsóit sapkája széléhez. Minden a legnagyobb igyekezettel a legpéldásabb rendben ment^gészen a kb. 3 km-re fekvő főhadiszállásig. Honvédünknek bőségesen volt még ideje, hogy elméletben újra és újra átismételje szerepét. Ügy látszik, a szöveggel törődött legtöbbet, gondolván, hogy a nagy embereknek állalában félszeg megjelenésük volt, mégis ékesszólásukkal beírták nevüket a történelem-könyvbe. Ez lett a veszte: annyira megijedt a »pléhgallértók, hogy elhagyta a tiszteletadást. Javára kell azonban irnom, hogy minden kertelés nélkül rátért a tárgyra; röviden, világosan megmondta, hogy: alázatosan kérek szabadságot. , (Folytatjuk). ! j _