Pápa és Vidéke, 41. évfolyam 1-48. sz. (1944)

1944-08-06 / 32. szám

— Isten, ki bölcs előrelátással és gondoskodással jelölöd ki a nemzetek úlját, áldd meg ezt az országot és ifjúságát, hogy törhetetlen hittel, erős lélekkel, izzó magyarsággal teljék meg élete és maradéktalanul teljesíthesse kötelességét. A nagyhatású beszéd után vitéz Béldy Alajos vezérezredes, akit vitéz Haynal Alajos vezérőrnagy, a Székesfőváros leventeparancsnoka kíA névtelen levél... sért, átadta a leventéknek a pirosfehér szalagon függő bronz kitüntetést, a Levente Teljesítmény Érmet. Vitéz Béldy Alajos vezérezredes és kísérete, valamint a kitüntetett leventék a Hősök emlékmüve előtt állottak fel és a levente díszszázad, valamint a leventeleány-mozgalom képviselői tisztelgő díszmenetben vonultak el előttük. (LHK.) A névtelen levelek tömege érkezik naponkint a hatóságokhoz. Alattomos, aljas rágalmak tömegét zúdítják az emberek egymásra. Sőt, most már annyira haladunk ezen a téren, hogy egyesek az aljasságnak legmagasabb fokára jutva nem szégyenlik a közvéleményre hivatkozva, de gyáván a névtelenségbe megbújva a hatóságokat is megrágalmazni és azokat agyonterhelt munkájuk közben megzavarni. „Jó magyar", „Hazáját szerető magyar" és hasonló jelzőkkel helyettesítik gyáván elhalgatott nevüket és nem szégyenlik a nevük helyett ezeket a jelzőket használni. A „jó maNői ruhák Szőnyeghynél gyar"-nak sohasem volt tulajdonsága a gyávaság és az alattomos támedás. Nem a kitörni vágyó magyarságuk ösztökéli erre őket. Máshol kell keresni az indító okokat. Franciaország egyik kerületében a hatóságok kiderítették 10 névtelen levélíró személyét. Vizsgálat alá vették égyéniségüket és kiderült, hogy a tiz egyén közül hat többszörösen büntetett volt, kettő alkoholista, kettő pedig elmebeteg. 75 névtelen levél közül pedig kettőnek volt komoly alapja, a többit személyes bosszú sugalmazta. íme a névtelen levelek keletkezésének oka! Családi béke, jövő boldogulás' tisztesség, becsület és ami az embernek a legszentebb dől romokba egy aljas névtelen levél következtében. A becsület a „jó magyar" érzés, nem a gyáva névtelenségbe való burkolózást, hanem a nyilt kiállást parancsolja. Igenis kell, hogy a közönség a hatóságokat támogassa és ha tudomására jut törvénytelenség, azt a hatóság tudomására hozza, de ne aljas módon, névtelen levél utján, hanem nyilt kiállással. Nem szükséges, hogy a hatóság előtt valaki a nevét elhallgassa. Megteszi ezt a hatóság úgyis és védelmébe veszi a bizalmas bejelentőt. A névtelen levél sor?a pedig rendelet alapján a papírkosár! Szomorú és az 1918-as jelenségekre emlékeztető tünetek ezek. Szégyen a városunkra! Vegyék tudomásul a névtelen levélírók, hogy gyáva tevékenységük ára nem a dicséret, mint ahogy ők azt elképzelik és gondolják. Sokkal többet használnak a nagyon hangoztatott jó magyarságuknak, ha hallgatnak és a hatóságokat nyugodtan hagyják dolgozni a mai nehéz időkben. Hagyjanak fel az egymásnak internálótábort és akasztást kívánásokkal, mert rájuk tartozik, hogy kit hogyan és mire kell büntetni. Különben pedig nagyfokú jellembeli gyengeségre vall ma, amikor a hatósági szervek tul vannak terhelve munkával, azok ténykedését egyéni bosszú eszközének felhasználni. Hirdessen a „Pápa és Vidéhé"-bBH

? Erdélyi képek dunántúli szemmel Széki lányok, széki legények j A Mese csak Hencidától Boncidáig ismeri a világot, pedig van az még azon túl is. — Kolozsvártól a kincses várostól a Szamos 'mentén kell még vagy 30—40 kilómétert menni, hogy Bonchidát megtalá'ja az ember. Az ezentúli világnak kicsiny fészke a hegyek között Szék. Kapaszkodós sáros hegyi út vezet ide. Pedig nevezetes hely. Nemcsak azért, mert a mesebeli Bonchidán is túl* van, mert azon túl még sok minden van — tul van rajta egész \ Erdélyország —, hanem nevezetes < hely, mert a népe nevezetes. A széki j lányok, széki legények messze földön híresek. Nem rösteiik a munkát s nem szégyelik a paraszti sort. Pedig az egyszerű gazdalegények között akad nem is egy, akinek 3-4—5, sőt 6 száz hold földje is van. Igaz ugyan, hogy nem príma dunántúli fekete föld,- hanem csak afajta sovány legelőcske a iórésze, de azért csak 600 hold az. És ezek a legények éppen úgy teszik-veszik minden mesterségnél szebb dolgukat, mint a tizedannyi fö'ddel bírók. Akinek meg még ennyi sincs, vagy világot akar látni, az elme y Kolozsvárra szolgalegénynek, cselédnek. Maga az elszegődés is érdekes dolog. Nem mennek ezek helyszerzőhöz, közvetítőhöz: kiállnak minden hónap 1-én és 15-én a Mátyás tér sarkára," ott aztán reájuk akad aki „sziki" leányt, vagy legényt akar. S ők kapósak. Leánya, legénye egyaránt.'Van is itt a városban belőlük vagy 2—300. S úgy összetartanak, hogy ez az összetartás 'példa lehetne fél Magyarországon. Valami különös szép törvénye az ősiéSségnek, amivel őrzik egymást, vigyázzák egymást. Szabad vasárárnap délutánjaikon ezek a leányok, legények a világért el nem mennének titkos sétákra. Titkos találkákat, apró összebujásokat nem ismernek. Minden vasárnap valamennyien, ünneplőbe öltözötten a Széchenyi téren gyűlnek össze. Ide úgy mennek, mintha hazamennének. S itt egymásra találnak. Csodálatosan szép, s festői ilyenkor a Széchsnyi tér. Sötétbordó szín a népviseletük uralkodó színe. Nem rikító, nem kiabáló ez a szín, inkább a sok egyforma leány megnyugtató, mint ahogy megnyugtató a legények kék zekéje is. Ezen sárga gombok világítanak. Apró fények a komoly áradatban. A leányok, legények tereferélnek, beszélgetnek, hazai híreket hallgatnak a frissen jöttéktől s néha táncra perdülnek. De a teret el nem hagyná egyik sem. Hogyisne, a világból is kinéznék a többiek. N ncs is elzüllött, elesett egy se közöttük. S ez így megy vasárnapról vasárnapra. Aki széki legényt, széki leányt akar látni, csak itt találhat. Máshol sehol. Vagy néha nagy ritkán a „táncban." — Ilyenkor se kocsmába mennek, hanem maguk rendelnek muzsikát maguknak haGyermekruhák Szőnyeghynél zulról Székről, s kibérelnek egy nagyobb szobát a „hostátban" s itt mulatnak maguk között. Mint o>thon, Táncaik is, mint öltözetük, erkölcsük s szokásaik: ősi. Tiszta, szép, s magyaros. Ahogy elnézem ezeket a mosolygós, vígkedvű, boldogarcú kis cselédeket, s vidám leg'nykéket, s ahogy szemlé'em ezt a módját a városi cselédsornak, végigszalad rajtam sok tragédia, mi szolgalegényeken, kis cselédeken esett Pesten és Győrben, Pécsett és Fehérváron, s egyebütt. Bekényszerül a várösba sok falusi magyar. S ha a falusi gyökeret elvesz i a város hamarosan elnyeli. S nem is adja vissza a falunak soha. Sokszor csak a lelkét, de sokszor az éledét is elveszti ebben a talainélkttliségben, társtalanságban. Mindenki idegen neki,* s ha szóbaáll leány a legénnyel, legény a leánnyal, annak mindig ára van: betegség, halál. Állnak itt a városi aszfalton, mint akik a meséből keltek ki, s mint akik csak arra várnak, hogy egyszer a meséből valóság legyen, hogy ott Bonchidán tál, Hencidától1 Boncidáig tartó lakodalmat csapjanak, ők a várostjá't de józan falusiak, ősi szokásaikban, ősi összetartozandóságukban, példamutatóan igaz magyarnak a megmaradt széki lányok, széki legények. Fonay Tibor. cA iwré'j diktáló* ^Qt/jjtny 9*TA • (SRLAITFL NÍJURJIMÁTR ^JFLKAFL&TÜDI (10) Az intézőbizottságnak, amely ezt a határozatot hozta, 28 tagja volt, — de ma már egyedül Sztálin van közülük az élők sorában. A tiuszon hétből öten természetes halállal haltak meg, míg a többiek a GPU börtönében, száműzetésben, vagy gyanús körülmények közt végrehajtott öngyilkossággal fejezték be életüket. 1 A központi bizottság felhívása nyomán a forradalom előkészítése iaz egész vonalon megkezdődött iés orosz naptár szerint október 25-én — ,a mi időszámításunk tszerint november 7-én — megtörtént 'a döntő fordulat. A párt által megszervezett matrózok és katonák szállták meg a pályaudvarokat, a LPéter-Pál erődöt, a főpostát, a bankokat és szerkesztőségeket. — Amikor Pétervár'népe reggel 1 feliébredt, már befejezett tényeket talált. Áz Auróra páncélos cirkáló és a Péter-Pál erőd ;ágyúi tűz alá vették a cári palotát, iahol a kormány tanácskozott. A Kerenszkikormánynak fegyveres ereje alig volt és helyzetét lehetetlenné 1 tette az a körülmény, hogy a távírót és telefont a bolsevikik (tartották kezükben. Megindult az utcai harc, amelyet Irockij és Sztálin irányítottak. A matrózok lépésről-lépésre szorították vissza a kormány fisapatait s az esti órákban benyomuljak a 'télipalotába, ahol hajnal óta folyt,a minisztertanács. Drámai pillanatok következtek. A kormány tagjait elfogták, 'csak Kerenszkinek isikerült elmenekülni. Trockij az idegfeszültség lázától önkívületbe esve jelentette: Az ideiglenes kormány nincs többé. A bolsevista párt kezébe^ vette a hatalmat. Moszkva még néhány napig ellenállt, de a forradalom ott is győzedelmeskedett. A főváros eldöntötte az egész birodalom sorsát. Sztálin diadalmasan jelentette a -Pravda vezércikkében: — 'Megtörtént. A hatalom a munkások, a katonák és a parasztok kezében van. Egyetlen csapást imértek a forradalmárok a nép ellenségeire és a Téli palotán már vörös zászló leng. Megalakult a.bolsevista kormány Lenin elnöklete alatt. A népbiztos miniszterek listáján, mint nemzeti kisebbségi miniszter utolsó helyen szerepelt Sztálin. De azokból, akik a kormány tagjai lettek, ,ma már egyedül ő tartja kezében a hatalmat ... VII. A Bolsevista forradalom, a mi naptárunk szerint november 7-e, jelentette a fordulópontot Oroszország történelmében. Az újdonsült Urak átvették a hatalmat, de a következő hetekben és hónapokban senki sem tudta, mi fog történni, — legkevésbbé a hatalom új birtoíkosai. Maguk a vezetők sem hitték, hogy uralmuk tartós lesz. Csak a Lenintől való félelem tartotta össze a pártot. A pártvezetők is megdöbbenve nézték a kiadott rendeleteket és megemlítették Leninnek, hogy Oroszország tönkremegy a kísérletezésben. De Lenin cinikusan válaszolt: t Oroszországra fütyülök. Az egész csak ugródeszka a világforradalomhoz. Általában az új rezsim legnagyobb reménye a világforradalom volt. A népbiztosok tanácsa.nyakrafőre ontotta a rendeleteket, de, hogy ezeket végrehajtja-e valaki, azzal már senkisem törődött. Maga Lenin sem. Célja csupán annyi volt, hogy példát adjon más országok . kommunista forradalmának arra, milyen irányban kell elindulnia. Ebben \k zűrzavaros helyzetben, amikor mindenki fejét vesztette, Leninen 'kívül a kormánynak csak egy tagja, Sztálin maradt céltudatos. Naponként 'járt hivatalába, ahol nem volt írógép, tintatartó, sőt még egy darab papíros sem, de volt kényelmes karosszék s csendesen pipázgatva terveket lehetett szőni a jövendőről. A Szkolni-intézetben ,székelt ekkor a bolsevista párt vezérkara. A cári Oroszország legelőkelőbb iskolája volt ^ez az intézet, amelyben csak főnemesicsaládok leányai juthattak be. Ott nevelték a cárné udvarhölgyeit és Oroszország legelőkelőbb dámáit. A forradalom sikeres végrehajtása után a párt vezetői és a népbiztosok egész családjukkal együtt beköltöztek a nagy házba.