Pápa és Vidéke, 41. évfolyam 1-48. sz. (1944)

1944-07-30 / 31. szám

PÁPA ÉS VIDÉKE He légy a kíváncsiság áldozata Akikről szó lesz, még ma is él­hetnének. Itt lehetnének közöttünk és dolgozhatnának a haza meg­mentésében egy szebb és jobb jövő érdekében. De ők a halálukat meg­előző pillanatokban nem gondol­tak sem a hazára, sem a család­jukra, sem arra, hogy mi magya­rok kevesen vagyunk, hogy min­den lélekre szüksége van a nemzet­nek, de még arra sem gondoltak, hogy Isten ellen vétkeznek, midőn életüket az ördög incselkedő kíván­csisága jármába hajtották. Ök csak egyre gondoltak, hogy a gépeket, a légi harcot látni kell, hogy arról órákig beszélhessenek, hogy ők le­jgyenek a ".mindenről értesültek^ Sajnálatraméltó szerencsétlen áldo­zatok, de nem hősi halottak. M Nézd csak, Pista, micsoda látvány! mint az ezüst sirályok, úgy úsznak a Napban. Látod eze­ket a ... Többet már nem tudott mondani, mert egy lövedéktől fe­jén találva holtan rogyott össze. Hasonlóan ugyanakkor egy 8 éves fiúgyermek sérült meg súlyosan a combján, lábát amputálni kellett. * Az egyik községben egy anva csecsemőjével a karján a konyha­iajtóból nézte a légi harcot, midőn egy lövedék nyakán találta. Pilla­natok alatt elvérzett. A szomszédok a 'véres, de élő csecsemőt alig tudták a holt anya karjaiból ki­szedni. * Egy városban történt. Egyesek hajlottak a jó szóra, ne nézzék a gépeket, — terelte fre a rendőr a kíváncsiskodó tömeget. — Menjenek le az óvóhelyre,^ ide a tömeg csak bámult, és újjon­jgott, hogy ég már a gép. Ebben a pillanatban hat repeszbomba és két súlyos bomba esik a tömeg közé. Nyolc halott és 14 súlyos sebesült maradt a kíváncsiság szín­terén. A Gondviselés az intéz­kedő rendőrt megóvta a sérüléstől. * Neki volt köszönhető, hogy a 14 súlyos sebesült nem vérzett el és megmaradt az életnek. Gazdaember hajtott szekerével vissza a faluba, midőn a gépek feje felett úsztak. Kocsiján volt felesége és két tíz éven aluli gyer­meke. Megálltak, kiszálltak a ko­csiból, otthagyva a kocsit, lova­kat az úton és bementek a vetésbe, ahonnan jobban lehet látni. Alig (nézelődnek, éles sivítás szeli át a levegőt, mire elkiáltja magát a gazda, hogy feküdjenek le. Hasra is vágódtak, de a magasból lezu­hanó súlyos pótbenzintartály a gazdát és feleségét agyonütötte. Egy óra múlva érkezett oda egy fuvaros, aki már csak a két síró gyermeket és a gazdátlan lovakat, kocsit találta sértetlenül. * Sok-sok hasonló eset történt már Nincs ellenséges berepülés, hogy ezek meg ne ismétlődjenek. Sok tragédia. És ha kérdezzük, hogy mindez miért történt? Hogy miért kell gyermekeknek elárvulni, hogy miért kell egészséges, munkabíró embereknek, asszonyoknak elpusz­tulni és miért kell gyermekeknek oly korán itthagyni az életet? Egy­szerű a - válasz. Mert k/'váncsiak vagyunk és fegyelmezetlenek va­gyunk, nem tudjuk vágyainkat le­győzni és nem tudunk gyerme­keinkre vigyázni. • Milyen vesz-ély fenyeget­heti a kíváncsiskodókat ? 1. Minden fajta bombát ejthet­nek le, 'melyeknek előjele a levegő átszelését kísérő sivító hang. 2. .Bármilyen 'okból lezuhanó, j vagy kényszerleszállást végző gép terheinek vészkioldás útján történő ledobásából eredő bombák és egyéb robbanótárgyak, esetleg 'az égő gép tö6b 'kilométerre szertehulló égő részei !stb. 3. Légi harc alatt ,gépágyúk és géppuskák földreható lövedékei. 4. Apró repeszbombák ledobása, amelyek elől minden óvóhely- jó, de a szabadban tartózkodásnál a földrefekvés sem használ, mert a" repeszek a föld felett ikörben és laposan hatnak. ' 5. Pótbenzintartályok, melyeket útközben vet le a gépekről. 6. ;Mindenféle 'lőszer, fegyver, felszerelési tárgyistb. ledtíbása, me­lyek szintén halálosan érhetik a kíváncsiskodókat. Óvakod 'u k! A hazának minden­kire szüksége van! 1 Törseök Károly. A leventeifjúság és a korszellem Magyarország volt az első az európai nemzetek között, ahol nem­csak felismerték a honvédelem át­ofgó mivoltát, hanem meg i§ szer­vezték ilyen szemszögből nézve az. ifjúságot: a leventeintézményben a nemzet fejlődésének új irányt szabtak. E téren mi magyarok vol­tunk azok, akik jó példával jártunk elől Európában 'mindjárt az első világháborút követő 'forradalmak után. A levente szó mint a magyar ifjúság fizikai és szellemi erejé­nek megbonthatatlan 'és folyton növekvő tömörítője '— 1921-ben hangzott el először és azóta száz­szorosan megerősödve visszhan­gozta e szót a város és falu.. Minket követtek 'e téren más nagy európai 'nemzetek is. Viszo­nyaik, erejük, áldozatkészségük és szervezőképességük fokához mérten érték utol, vagy szárnyalták túl a magyar példát. 'Ma jóformán nin­csen oly európai nemzet, ahol az ifjúságot ne 'nevelnék intézménye­sen és egységesen a nemzeti célok szolgálatára Nemzeti céljaink és törekvé­seink sohasem 'állottak olyan tisz­tán előttünk, mint napjainkban. E világos felismerés adta kezünkbe ia fegyvert — a magyarság létének veszélyeztetése, — amellyel nem­csak önmagunkat, 'hanem az euró­pai keresztény kultúrát is védek mezzük, mint védelmeztük annyi­szor a magyar történelem folya­mán. Szövetségeseink'oldalán har­colunk az orosz horda ellen, amely a bolsevizmus köntösében tör reánk és egész Eurépára, Veszedelmes köntös a bolseviz­mus, mely alatt barátnak álcázott ördögf ellenség lappang. A nemzet­közi zsidósággal szövetkezett bol­sevizmus ellen a harcot csak ke­resztény nemzeti alapon álló, szo­ciális berendezésű állam képes eredményesen felvenni. A bolsevizmus elleni harc lénye­ges feltétele tehát a keresztény, .nemzeti és szociális erők által mozgatott népi közösség. E három szóban összefoglalva, a mai' korszellemből kiindulva vessünk egy röpke, de átfogó pillantást a magyar leventeintézményre., Büszkén állapíthatjuk meg, hogy e téren is jó példával jártunk elől a nemzet életében. A leventeifjú­ság erkölcsi nevelése és világnézeti beállítottsága keresztény nemzeti és­szociális irányzatú . volt anélkül, íhogy abból egységet megbontó po­litikát csinált volna. így maradt és csakis így maradhat meg a ma­gyar ifjúság erőteljes egységben a mai sorsdöntő időkre — amikor erre a legnagyobb szükség van. A leventeintézményt megvalósító törvény első feiezete egyenes irányt szab az intézményhez tartozók­nak, iamikor a leventeintézmény lényegét a keresztény és nemzeti erkölcsben rögzíti, Éz már eleve meghatározza és gyakorlatban végré is hajtotta azt, hogy kizárja magából mindazokat, akik a ke­reszténység és a keresztény er Gondolj légitámadástól sújtott magyar testvéreinkre I juttasd el adományaidat Kiadóhivatalunkba I köles ellenségei és nem a nemzeti, hanem a nemzetközi vonalon ''kere­sik a boldogulást. A leventeintéz­mény már évek óta zsidómentes | légköre, erős nemzeti beállítottsága • és társadalmi elkülönítést nem is­! merő szociális irányzata előre biz­I tosítottá a leventeifjúság egységét, i egészséges korszellemét, mely vál­tozatlanul és az átállítás szükséges­, sége nélkül szolgálja híven a I »szebb magyar jövőt!« (LÜK) cA aorö-3 diktátor (Qejqhui Qeta : Sztalá// cALtxanAtr JHikajjJxyoicJ (9) Lenin nyomban átvette a kom­munista párt vezetését és Sztálin ;a háttérbe húzódott. De a második vonalban szívósan és következete­sen állt helyén, tudva, hogy mód­szerei megérlelik a gyümölcsöt A kommunista pár fokozott erő­vel kezdte meg propagandáját. Az első forradalom megnyitotta a zsi­lipeket s Kerenszki úgy járt, mint a legtöbb forradalmár: felszabadí­totta az alvilági erőket, amelyek az­tán feje fölé nőttek és keresztül száguldottak rajta is. Ha a töme­geknek 'valamelyik követelését a, kormány elutasította: Lenin meg­ígérte a teljesítést. Ha hírek jöttek arról, hogy a hadsereg fáradt, Le­nin békét/ ígért. Ha a csőcselék kenyeret követelt, Lenin kalácsot helyezett kilátásba. így dobták bele a közvéleménybe a hármas jelszót: Békét! Kenyeret! Szabadságot! Pétervár legelőkelőbb utcájában, a Newszkij-prospekten, gazdag oo­járok és pénzarisztokraták házai között pompázott Ksesinszkaja tán­cosnő empire-palotája. A háborús Pétervár balettcsillaga volt a bronz­vöröshajú, lobogótemperamentumú táncosnő, akinek palotájában 1914 17 között a pétervári társaság kémjei szoktak gyülekezni. Ebben a palotában ütötte fel főhadiszállását Lenin és vezérkara, s a selyem tapé­tával burkolt hálószoba nehéz párfőm illatát rövidesen vodkaszag cserélte fel. Minden további nél­kül beköltöztek, jeléül annak, hogy ;az ő szemükben már nincs magán­tulajdon. De Oroszország ennek ellenére is élt. A vonatok, ha pontatlanul is, de közeledtek, a 'telefon kap­csolt, a villany világított és bár Szűkösen, de el volt látva élelmi­szerekkel a város. A közigazgatás' évszázados gépezete is dolgozót^ automatikusan, túlnyomórészt meg­szokásból. Mindenki érezte, hogy ,mindez csak- átmenet, de senki sem tudta, mit hoz'a jövő és mí­lyer változásra ébred fel holnap. Csak a bolsevisták haladtak követ­kezetesen a maguk célkitűzése kor is kételkedtek. Ketten azonban felé. A vezetők nagyrészt'még ek­biztosak voltak dolgukban: Lenin és Sztálin. A doktriner forradal­már, — és a kaukázusi aktivista, aki az egészet, olyan szemmel nézte, mintha egy nagyszabású exről, egy óriásméretű rablótámadásról volna szó. Sztálin vérlázító cikket 'írt a Pravdában s a párt 'minden esz­közt tudatosan felhasznált a 'köz­rend lezüllesztésére. • Július 3-án volt az első erő­próba. A bolsevisták elérkezettnek látták az időt a cselekvésre. Éj­szaka hatalmas plakátokat rágasz­tottak ki: Minden hatalmat a szo­vjet kezébe — és délben már vér folyt Pétervár utcáin. Két napig tartott a júliusi felkelés s a Ke­renszki-kormánynak a frontról ha­zahozott katonákkal sikerült rendet teremteni. A következményeket azonban a gyöngekezű kormány nem vonta le. Béketárgyalásokat kezdett a pártvezetőséggel és eré­lyes eszközök helyett megelégedett annyival, > hogy néhány vezetőt börtönbe zártak. Sztálin természe­tesei/»brutális eszközökről, véres­kezű elnyomásról«r panaszkodott a Pravdában és a nép elleni me­rényletnek nevezte »a polgári cső­cselék uralmát. A bolseviki párt erősebbnek érezte rnagát, mint az­előtt, s talán óvatosabban, 'de fo­kozott erővel készült a végső össze­csapásra. Esős ősz volt, 1917-ben 'Péter­váron. Az agyonázott utcákra'nyo­masztó gönd nehezedett. A rKe­renszki-kormány sikeresen leverte Kornilov tábornok ellenforradalmi megmozdulását, 'de a győzelmet csak a bolsevista matrózok és ka­tonák 'segítségével tudta biztosí­tani, — és ezt a segítséget drágán fizették meg. A munkás, katona és parasztszovjetek ekkor már egyre erőteljesebben és egyre súlyosabb követelésekkel léptek fel. Évszáza­dos elnyomott erők lettek szabaddá ' és korlátlan szabadosságot köve­; teltek maguknak. Sztálin lázasan I dolgozott, írt, agitált, bár hivatalos ' szerepe ezekben a hónapokban má­; sodrendű volt. Lenin, Trockij és az I az emigránsok álltak előtérben. A ! főváros teljesen a csőcselék uralma alatt állt. Az élelmiszerek fogy­tán voltak. A frontról vigasztalan hírek érkeztek, — békét kívánt az egész ország. A bolsevista párt úgy érezte, hogy az idő megérlelte szá­mukra az eseményeket. Orosz idő­számítás szerint október 10-én ösz­szeült a párt vezérkara és határoza­tot hozott: — A nemzetközi és .katonai helyzet, a szovjetek többségének hangulata, a parasztság magatar­tása, a párt növekvő népszerű­sége és egy második ellenforra­dalmi felkelés veszélye időszerűvé tették a fegyveres forradalmat. A központi intéző-bizottság azon a véleményen van, hogy ilyen körül­mények között a fegyveres forra­dalom sürgős és elkerülhetetlen.

Next

/
Thumbnails
Contents