Pápa és Vidéke, 41. évfolyam 1-48. sz. (1944)

1944-01-02 / 1. szám

» is i li ji « • ' ?'' \ rí flil 11 jp i 1 •m \ 1 • - . / * 41. Malta«, I. Pálra, 1944 taooár ffsárrap >ÁPAÉSYL MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési ára: Egy évre 1440P, negyedévre 3*60 P. KERESZTÉNY POLITIKAI HETILAP. Felelős szerkesztő: Keréityi Olaf Szerkesztőség: Horthy Miklós íő-u, 12. Telefon: 12-72. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. ff mi Ilii a' il i'iilfy nit' i'ii iiiÉM Ih'iiil 1 WNU llll M\k i II If^rW^^ ••BMMMAMi Dicsőséges magyar új esztendőt! Irta: Dr. Antal István m. kir. miniszter, országgyűlési képyiseló. Új esztendő hajnala köszönt a világra s most, mikor ágyúdörgés viharában, töldetrazó csaták tüzében búcsúzik az 1943-as esztendő, a magyarság is visszatekint a megtett útra, a letűnt esztendőre. Nehéz év ment el fölöttünk. A magyar önvédelem frontján, a csatatereken, ahol Mária országát, Krisztus kereszténységét oltalmazzuk a keleti barbársággal szemben, vért és drága magyar életet áldoztunk. Meg kellett küzdenünk a háború okozta természetszerű gondokkal, ellátási nehézségekkel és a kishitűséggel, amely a háború egy-egy fordulata, vagy az idegháború nyomán olykor felütött? fejét. Állapítsuk meg mindjárt, hogy a nagy nemzeti erőfeszítés nem volt eredménytelen. Ha még nem is vagyunk túl a nehezén, egész élesen és tisztán látjuk, hogy még súlyos megpróbáltatásokra kell felkészülnünk, látjuk azt is, hogy háborús tészvételünk ötödik esztendejében tör eilen (•\rnogyur erő. Elviseltük a ránk mért csa• »áshk.1

1 • kivettük részünket a nagy áklozamUhú, dl- -ikerö't ro/iio,

nink.-o izékkel az áidozátokkai^úgv irtcgovni, hog)' normálisabb visiönyok, jobb lehetőségek között étünk, mint Európának bármely had Viseld és semleges .»rs/ága.'Kz pedig nem valami szerencsés véletlennek, hanem egyedül a nemzet érdekei fölött őrködő magyar allampolitikának, az ezer éven át kipróbált államépítői és vezetői képességnek köszönhető, amely az újabb történelmi évszakunk legnehezebb próbáját állja most. Nem lehet kétségünk aziránt, hogv ha súlyos volt a letűnt esztendő, még súlyosabb lesz ránk a következő, amelyről hírügynökségek, politikusok, katonák és államférfiak egyaránt úgy beszélnek, mint a döntés esztendejéről. Természetesen sénki sem fpp ezért nyugodtan lehet állítani, hogy magyar viszonylatban az 1944-es esztendő alakulása csakis önmagunktól, a magyar társadalomtól függ. Az ellenséges behatás alatt dolgozó bomlasztó energiák ellen végtelen pozitív erőtöbbletet tudunk latba vetni. Legelsősorban gondolunk az Anyaszentegyház kifogyhatatlan és felmérhetetlen lelki erőtartalékaira, arra a csodálatosan gazdag, szellemi és hitbeli fényforrásra, amely a magyarság történelmi megpróbál ásának tíz kemény évszázada során mindígj a krisztusi szeretet megtartó fluidumait s a krisztusi hit eligazító fényét sugározta a csüggedők, a sokat szenvedettek és a megt'ántorodók felé. Ezen a mindenek felett való lelki és szellemi értéken túl itt van a nemzet ősi józansága, a magyar gazdatársadalom egészséges konzervativizmusa, a középosztály intelligenciája, tájékozottsága, a kisiparosság, a keresztény kereskedő réteg önálló életet kívánó hajlama és a munkásság kiábrándultsága a .íieni/r tkö/i u>nokb'Y! Mindezek n datosan állnak szemben minden, lássál s összefogva magát a enf®. ségbe, a mag) ar-elszántság.)'. teúLL minden külső vagy belső szemben. Ennek a belső lelki .Ji^g rapocinse. a jövőt illetően biiaiomma! tölthet el mindenkit. Ez a cselekvésre, áldozatra és küzdelemre kész egységes nemzeti társadalom lehetővé teszi, hogy államvezetői végre tudják hajtani legfontosabb programjukat; ;a ^nemzeti erők esszefogását, megszervezését és nemzeti céljai, k köré való koncentrálását. Súlyos lesz a ránk következő új év, de minden okunk és jogunk meg van arra, hogy bízzunk a jövőben és higyjünk nemlétünknek Isten rendelte hivatása van, elsősorban a szentistváni birodalom területin, de azon túl egész Európa és az egész keresztény emberiség üdvére. Ezért szeretnénk, ha az újesztendőben minden magyar lélekben felgyúlna ennek a nemzeti hivatásérzetnek magasan lobogó lángja s minden magyar szívet betöltene az a tudat, hogy a puszta létezés, a nyomorúságos vegetáció negatívumán túl, ott van előttünk a pozitív cél, a nagyszerű és dicsőséges feladat: a fövendő, a nemzeti fejlődés biztosítása; az új magyar évezred reménye, akarata, amely megacélozhatja, felemelheti a hitvány csüggedés mélységeiben vergődő lelket is és megtöbbszörözheti a magyarság erőit. Az újév hajnalán tudjuk, hogy nehéz idők elé megyünk, de tudjuk azt is, hogy ha megőrizzük lelki energiánkat, ha fel tudjuk gyújtani a társadalom lelkében a naggyá-növekedés Ámgyát, — bármilyen megpróbáltatásokét tartogasson a sors, — dic$ösag*súj magyar esztendővel jutalmaz az isten. ^ Honvédeink üzennek... Tekintetes Szerkesztőség! A távoli sivár Orosz pusztaságról üdvözlöm szülőföldünk szeretett lapját és kedves hozzátartozóinknak, rokonainknak és barátainknak boldog karácsonyi ünnepekel kívánunk és Istentől megáldott boldogabb új esztendőt, amely mindnyájunk számára meghozza a boldog magyar békét, amiért mi idekint Istenbe vetett hittel és szilárd akarattál harcolunk. Bajtársi üdvözlettel: Szakács Sándor őrv., Sza'al Ferenc tiz., Tóth Gábor őrv, Varga János honv. Horváth István honv . Pék Lőrinc honv., Csapó Ferenc honv., Ha bäfe Ernő honv Tábori posta: Z. 297. gy le lesz esz: | jósolhatja meg, hogy a döntés valóban j csak a magyar megmaradásában, hanem a ^ V I . Páncélosok a téli csatában. megtörténik-e?'Egy azonban nem vitás. Ha 1944-ben el is következik a döntés órája, ez a történelmi sorsforduló nem hozhat reánk meglepetést, bajt és veszélyt, hogyha a nagy percek idején keményen kézbe fogjuk az ősi magyar fegyvert, ha erős az ősi magyar lélek és töretlen a nemzet belső rendje. Ezektől a követelményektől függ életünk, halálunk. Ezeken fordul meg a magyar sors: az új, dicsőséges és boldog ezer esztendő, vagy a gyötrelmes, teljes pusztulás. A felkészültség, a lelki nyugalom és a belső rend megmaradása azonban nem teljes mértékben függ az államhatalomtól. Legnagyobb részben magán a társadalmon múlik, hogy sikerül-e a legzordonabb megpróbáltatások, vagy legbizonytalanabbnak látszó helyzetek közepett megőrizni és biztosítani a 'belső nyugalmat és rendet, amely a nemzeti erők gyarapodását és megnövekedését teszi lehetővé. Ma már szinte történelmi bizonyosság• az, hogy 1918-ban sem' következeti volna be az összeomlás, ha a háborúvesztés jelismerésekor az államszervezet működését jól megszervezett erők biztosították volna. Válságos órákban ezeknek a társadalmi tényezőknek súlya, köztekintélye, morális és számbeli fölénye a forradalomra törő, kanálisból előbújó, alantas indulatú csoportokat megjelenésük pillanatában semmisíti meg. magyar hivatásnak új és teljes kibontakozásában. Mert magában véve nem elég a megmaradás programja, sőt ernyesztő és sorvadásra vezető tévedés; nagy múltú nép, egészséges, nagyrahivatott nemzet nem elégedhet meg a létezés puszta tényével. Magyarhoz nem méltó, sekélyes, materialista befolyás \hatisa lenne ez a felfogás. Mert a puszta élet megtartása, a lassú és méltatlan vegetáció soha nem lehet emberi, még kevésbbé nemzeti cél. Maga az Üristen oltotta belé az emberbe azt a lebir'natatlan örök vágyat, hogy necsak a megmaradásért, szük korlátok, gyatra lehetőségek fenntartásáért küzdjön, hanem igyekezzék fejlődni, gyarapodni, isten képére hasonulni. A nemzet számára még inkább kötelező ez az isteni parancs, a nemzet hivatása rejtőzik benne. Emberek, pártok, frakciók szükség esetén elfogadhatnak ilyen minimalista programot is. Életre termett nemzet és társadalom célja azonban mindig csak maximalista lehet a hivatás lehető teljessége. Nemcsak a puszta létet, nemcsak a területi és biológiai birtokállományt kell biztosítani, hanem a felemelkedés útján, a nemzeti élet és hivatás minden lehetőségét. Elérni azt a tökéletes biztonságot, amelyben a nemzet szabadon, fejlődésképesen növekvő céllal és növekvő mértékben teljesítheti hivatását. Mi magyarok, a Regnum Marianum hűséges fiai mélységes hittel valljuk, hogy nemzeA rögtönzött ezredirodában beszélgetünk. Az alig néhány négyzetméter nagyságú szobában serény munka folyik: parancsokat írnak, felterjesztéseket készítenek és az elmúlt harcokról vázlatokat rajzolnak. Az írógépkopogás egyhangú lármáját minduntalan megszakítja a telefon csengése és a küldöncök rövid jelentése. Fiatal főhadnagy ül velünk szemben. Talán ő a páncélos hadosztály legfiatalabb főhadnagya: vitéz Lacz Csaba. Szinte félszegen tiltakozik minden kérdés ellen. Nem akar semmiről sem beszélni, ami a személyével összefüggésben van. Hosszú érdekes és szakszerű előadást tart a hadosztály harcairól, mesél elöljárói és alárendeltjei hősi közdelméről, csak saját magáról feledkezik meg. Interjúnak készült a beszélgetés. Szerénységén azonban csődöt mond minden kísérlet. Pedig érdemes vitéz Lacz Csabával foglalkozni: ő a hadosztály egyik büszkesége. A legviharosabb napokban, amikor minden ember tudása, harckedve és példamutatása döntötte el egész seregcsoportok sorsát, a fiatal főhadnagy átvette a zászlóalj parancsnokságot, majd amikor az ezredparancsnok is megsebesült, az ezredparancsnokságot. Mint újdonsült ezredparancsnok megmutatta, hogy igazi férfi került a sok vért vesztett páncélos lövészek élére. A nagy téli csata első napjaiban történt: a páncélos lövészek parancsot kaptak, hogy harckocsitámogatással törjenek előre és támadják oldalba az ellenséget. A parancsot hősiesen teljesítették, pedig amint utóbb kiderült, többszörös túlerővel álltak szemben Délután fél három órakor indult meg a nyolc kilométernyire fekvő község ellen a támadás és öt órakor már a>Jalu határában harcoltak a meglepett vörösökkel. A géppisztoly- és puskatűzben mindkét részről beleszóltak a tankok ágyúi. A szovjet sztalinorgona sem maradt veszteg. Ebben a véres harcban hal^hősi halált vitéz Lovay Ferenc alezredes, az egyik zászlóalj parancsnoka, Ugyanezen az éjszakán pedig Herke Ferenc százados zászlóaljparancsnok-helyetíes erőszakos felderítés közben megsebesült. Ekkor kapott parancsot vitéz Lacz Csaba főhadnagy a zászlóaljparancsnokság átvételére. Január tizennyolcadikán az A.-i harcokban vitéz Lacznak jutott feladatául az állomás környékén elrejtőzött vörösök kifüstölése. Másnap a hadosztály tovább vonult L-re. Ez volt a visszavétel fedezésének kulcsállása. Itt kellett föltartóztitni a bolsevistákat az utolsó szál emberig. Mielőtt azonban A.-t a hadosztály elhagyta volna, gondos munkát végzett: fölrobbantott mindent, aminek a vörösök a legcsekélyebb hasznát vehették volna. Egymás után repü tek a levegőbe a hidak, a gyárak, a katonai berendezések és az egyes épületek. A bolsevisták minden oldalról támadtak. Az utolsó robbantást nem lehetett már végrehajtani. A pályaudvar felől nagy ellenséges kötelékek közeledtek. Pedig ott állt egy vasúti szerelvény, amelyet a vagónok befagyott tengelye miatt nem lehetett elindítani. Pedig fontos lett volna, hogy ne kerüljön ellenséges kézre: az orosz vasúti vágányok ugyanis széies nyomtávuak és így nem használhatják a saját szerelvényeiket az általuk elfoglalt területen, ahol a műszaki századok, közvetlenül a harcoló csapataink nyomában haladva keskényre építették a vágányokat. A szerelvény azonban ott maradt... Huszadikáról huszonegyedikére virradó éjjel szörnyű robbanás rázta meg a levegőt. Majd röviden utána több kisebb hallatszott. A.-ban vad pánik tört ki az oroszok között. A pályaudvar felől. sűrű füstfelhő szállt a a csillagos ég felé. Magyaroknak azonban nyomuk sem volt. Az l-i hídfőnél pedig ugyanekkor megelégedetten nézett az órájára a parancsnok: — Egy óra husz. Lacz Csabának igb&r rí nji" y • A

BA 30 PttJLfeR