Pápa és Vidéke, 40. évfolyam 1-52. sz. (1943)
1943-05-30 / 22. szám
40. évfolyam, 22. szám. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési ára: Egy évre 10 — P, negyedévre 2 50 P. KERESZTÉNY POUÍiXMI HETILAP. Felelős szerkesztő: Korányi Olaff ••MnMnHMMnMMHHBHMWHMKIH Pápa, 1943. május 30., vasárnap Szerkesztősig: Horihy Mikksfő-u, 12. Telefon: 12 72. Kiadóhivatal: Korvin'-utca 3. Hősök vasárnapján áldozták és áldozzák a hazáért, akik az otthon és a munka belső frontján erejük végső megfeszítésével kitartottak és kitartanak: a hősi halottakat, a honvédeket, anyákat, szellemi és kétkezi munkásokat meg kell becsülnünk! Hősök vasárnapján néma lisztelettel hódolunk múltunk és jelenünk hősei előtt és fogadjuk, hogy mig élünk, ezt a hősi szellemet soha él nem hagyjuk. Tudjuk, hogy ez záloga jobb jövőnknek, boldogulásunknak. (—) szefogásban meglátja a maga erejét s oda tudja kiáltani a társadalom vezetői1 nek: minket is vegyenek észre! Mi is va| gyünk a magyar hazának olyan gyermekei, kik megérdemlik, hogy kívánságukkal fogl. lkozzanak. Velünk, akik egy életen át nem tettünk mást, mint teremtő munkát végeztünk. S ha megoldják a mi problémáinkat, megértőbb polgárokat, mint a kézmííiparosok, magyar hazánk területén hiába is keresnének, mert egy társadalmi réteg sem vallja jobban a nagy költő szavát, mint a kisiparos: »Itt élned és halnod kell!« Tamás József, az Iparos Ivör« elnöke. Ipolyparti levél Mélyen Tisztelt Szerkesztő Űr! A minap, egy törökszekfűs tavaszdciután, ballagtam az Ipoly mellett és párhónapos Pápa és Vidékét olvastam... Az összes érzékemet bókra-biró természet szive szinte megfájdult a nagy. boldogságtól, a merész újhodás látásától és mindazoktól a terdreteritő folyamatoktól, melyek végbemennek ilyenkor a geológiai királyságokban, a virág szirmokban, kerti bujtásban, szöcsketáncban, a larkahyakú fülemüle énekében. . í : | ! | S mikor ott minden ragyogott, éledett, — a betűk kalauza lelkemre húzta a vészféket: állj!... halál!!!: »Pápa, lélekszámban, a megye második városává csúszott". A cikkben városfejlesztési 1, vasúti, ipari, stb. okok szövedékében csak »csúszás«, az igazság: halál. Mert Veszprém sem vasúti központ, iparoan sem Ruhr-vidék, s városfejlődési ivét is nem a belőle fogant ezrekből összeszerzett Értelem szabta meg! Mert okoskodhatnak az embereit igy meg úgy, ravaszkodhatnak, szitkozódhatnak. példázgathatnak: az élet gyilkosai ők maguk; ők, kik nem szülnek, c'letet! Megszállta őket a mindenrekapható kuluira vívmány-kihasználásának őrülete. A poklok és léhaság felől 1 beszívódott vérükbe a nemtörődés, s ajkuk jövendős, csókos cselekedeteinek forrását gúnyos nevetéssel megszüntették. ... — Ilyeneken kínlódtam ^ s szomorú lettem ott, a bölcső sarjasztást, százkezi munkát végző tavaszban, mint odább a szétrobbantott cseh bunker a szőlőhegyen fehérlő nyárilakok közt. Tisztán éreztem, hogy a ma embere minden tétlenlelkű tettével koporsót ácsol! Szerkesztő Úr bizonyára igazolja beszédemet: a sorsunkat látástól-vakulásig mutatjuk egymásnak. Hát még Istennek. EDtte nincs titok és éj- Hallod 1, te férfi, nő, orvos?!!,! És csald a világot s legfőkép magad; de azt ne feledd: ha aljas tenyeredből kifújod a szennyet, a port, — a levegőt mindig bennefelejti szuszod. S ha képzeletünk úgy elkezdi Ízlelgetni a jövőt, méricskéli fajsúlyát, puKzusozza ereit, lassan összemelegszik vele s óvatosan faggatni kezdi, kegyellen biA hősiesség lényege az áldozat. De nem akármekkora, hanem a legnagyobb: életáldozat. Ezernyi színével, ilatával újraéled körülöttünk a természet. A Lavasz, az új élet, a ;frií>s, ifjúi erő tombol körülöttünk. S mi az új erő, az új élet ébredése idején ünnepelünk, emlékez'übk. Emlékezünk a Hősökre, akiknek kihulló drága vére új életet, új erőt önt a mcgmaradoltak szivébe. Ünnepeljük a legnagyobb áldozatvállalókat, a hősöket. Hős az, aki egy eszméért gondolkozás nélkül küzd. Nem ismer alkut, nem ismer kényelmes megoldást vagy kibúvót. A hős nem hátrál meg akkor sem;, ha egyedül áll százakkal szemben. Tudja, hogy ő elbukhat, legyőzhetik, a nyers erő pillanatnyilag győzedelmeskedhetiik, de az eszme, az igazság, a közösség magasztos célja mégis győzni fog'. A bős nem m érdek embere, hanem a maradéktalan kötelességleljesitésé és az áldozatkészségé. A hős tudja, hogy az igazságért harcolni krll! A nehéz, komoly igazságok természetük miatt harcot követelnek. Harcot követelnek a megalkuvók, a nyárspolgárok, az ellenség ellen. Jaj annak a nemzetnek, amelyben a nyárspolgárok méricskélő önzése miatt ez a j küzdelem elsekélyesedik. A nyárspolgári nemzetnek el kell tűnnie a történelem forgatagában s helyt kell adnia a hősi nemzetnek. A hős tudja, hogy az Igazság életet ér! Az emberek mennyi mindenre tudják pazarolni életerejüket! Mily odaadással, gondolkozás nélkül tudják drága idejüket, életerejüket szórakozásokra, élveze Lhajhászásra, vagyonszerző re, hírnév-, dicsőség-szerzésre pazarolni. A. hős azonban a legdrágábbért, az igazságért adja oda a legnagyobbat, életét. Jaj annak a nemzetnek, ahol a hősök szelleme már nem élő valóság, ahol a hősök igazságért lángoló.önfeláldozó lelkülete nem eleven mozgató erő. Ahol a nyárspolgárok u. n. »okos megalkuvása«, »alkudozása« elsöpörte a hősök szellemét. Az ilyen nemzet felelt a történelem, a kemény élet förgeteges vihara romba dönti a szivárványos, délibábos élet-csalást. A hős tudja, hogy naggyá lenni: csak az; Eigazság old; l m lehel! Az igazság szolgálata szüntelen nagy áldozatokat követel, de érdemes meghozni ezeket áz áldozatokat, bizonyítja ezeréves múltunk minden dicsősége, amelyek hősök kihulló drága vére nyomán fakadtak a magyar ugaron. Hősök vasárnapján mély tisztelettel állunk a hősök emléke előtt. Tanulni akarunk telük megrendithele len lelkü'letet és végsőkig való helytállást, mert annak az új világnak építéséhez, amelyet célul tűztünk ki magunk elé, ilyen hősi lelkületre van szükség. A hősöket meg kell becsülnünk! Mindazokat, akik életüket, egészségüket Csót hősi halottat temetett Mult számunkban helyszűke miatt csak röviden tudtunk hírt adni arról a példát mutató szép cs lekedetrcl, hogy Csót község a saját költségén hazahozatta hősi halott katona-fiát, hogy a drága anyaföldben pihenhessen. Lapunk helyi tudósi tója igy számol be: A csóti Kalot keleti harcokban küzdő tagjainak egyike, Tóth József honvéd súlyos sérülésében a budapesti I. helyőrségi kórházban meghalt. Kovács János tanitó, az Egyesület vezetője a községben gyűjtött kevés pénzzel, de nagy »akarjuk* elhalározáss l elindult, hogy egyesületének legszegényebb, de közkedvelt »Jóskáját«, a beieges, egyedülálló édesanya egyetlen voh támaszát hazahozzák. Ez sikerült is. Hisz itt nem áldozatot kellett hozni, hanem csak becsületbeli magyar kötelességet teljesíteni! F. hó 19-én 10 órakor érkezett a koporsó nemzeti zászlóval és gyás^fátyollal leterítve az Egyesület tagjainak és a leventék kíséretében Csólra. A házakon gyászfátyolos nemzeti lobqgök lengenek. A nap verőfényesen süt, mintha csak hősi halottunk az Ür zsámolyától mosolyogna le arra a nagy tömegre, kik a hős érkezését várják. Köztük látjuk viléz Fekete Lajos őrnagyot, Dr. Jilek József és Horváth Ernő főhadnagyokat, a pápai ejtőernyősök egy eliszszakaszát és a szomszéd községek és egyesületeik képviseletét és vezetőit. A ravatalozás a Templom-téren volt. A hatalmas lemplom a gyászmise alatt a résztvevőknek csak egy kis részét tudta befogadni. A temetőben Babarcsik Gyula plébános és viléz Fekete Lajos őrnagy könnyekig megható beszéde után megrendült lélekkel, zokogva térdeltünk le mindnyájunk közös hősi halottjának sírjánál. A csóti ICalot gárda és vezetője munkáját Völfinger György közs. jegyző áldozatos és hathatós támogatása s a község lakosainak megértése lelte tehetővé. Hozzászólás „Hz Iparos problémák, amelyek megoldásra várnak c. cikkhez" Tisztelt Szerkesztő Űr! Becses lapja május 16-i számában az »Iparos Kör«-ről és az olt folytatott beszélgetésről cikk látott napvilágot. Arra kérem a mélyen tisztelt Szerkesztő Urat, hogy az ott emliteít dolgOKat bővítve napvilágra hozhassam. Az »Iparos Kör* edelig csak a maga szerény keretein belül mert ezekkel a kérdésekkel fogl Ikozni. Az elaggott iparosok otthonának gondolatát a kolozsvári ilyenirányú intézmény adia. Kolozsvárott állandóan 20—30 elaggott iparost gondoz az Iparosok Otmona . Iskolavárosunkban soknak adtak tanulási lehetőséget az alapítványok által, viszont az el ggolt iparosokról, vagy azok feleségeire! esik a »Városi ápcIJa* és az »Ilona Szereletház« vagy helyesebben a Ruszék-; I ipilvány gondoskodtak. melyek ma is folytatják áldásos munkájukat. Hányszor száll ma ?s mindennap hálaadó ima az Egek Urához az alapító Ruszék kanonokhoz 1, hogy öreg napjaikban nem az országúti vánelorbot, hanem meleg barátságos otthon jut osztályrészükül. Ilyen, vagy ehhez hasonló az, ami I lelki szemeink elé rajzolódik, midőn az Elaggott Iparosok Otthonára gonelolunk. Legyen az ipartestületnek is szeretetháza, legyen egy mentsvárunk, amikor már kiesett a szerszám kezünkből. Legyen a magunk ere ébé 1 a magunk elesettjeinek jogos helyük, amelynek fenntartásához már ők is hozzájárultak azzal, ha egy kis bort fogyasztanak az Iparos Körben, mert a bevétel bizonyos százaléka a létesítendő otthon javára lesz tartalékolva. Ha egy új tag jelentkezik felvételre, az is fizet az alaphoz 00 fillért. Most itt a nagy nyilvánosság előtt kérem Pápa város iparos-társadalmát, hogy az általam és két iparostársam által is letett alaphoz egy-egy darab téglával járuljon hozzá. Tudom, hogy a megvalósulás útján van az iparos nyugdíj ügye, de addig, mig onnan a mai fiatalabb társaim elvezni fogják annak áldásos gyümölcseit, mi öregek tegyük lehetővé a mai fiatalokkal együtt, hogy az arra rászoruló elaggottakat az iparosság szeretetotthona fogadja ölébe, mint édesanya beteg gyermekét. Iparos Társaim! Mutassuk meg, hogy a magunk erős akaratával meg tudjuk alapítani és fenn tudjuk tartani otthonunkat. Mutassuk meg azt is, hogy az iparos világ mentalitása már oda fejlődött, hogy az elesettekrfl is tudnak goneloskodni. Az Iparos Körben azért egyesültünk, hogy szétihullott kévénknek a szálait összeszedjük és abból egy új nagy kévét rakjunk, mely azután az öszARA 20 FILLÉR