Pápa és Vidéke, 40. évfolyam 1-52. sz. (1943)

1943-05-16 / 20. szám

40. ftvfslvam, 20. szám. Páfia, 1943. május 16., vasárnap >ÁPÁ ÉS VIDÉKEi mn MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési ára: Egy évre 10-— P, negyedévre 2 50 P. KERESZTÉNY POLITIKAI HETILfiP. Felelős szerkesztő: Korányi Olaff Szerkesztőség;: Horthy Miklós fő-u. 12. Telefon: 12-72. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. BEIKTATÁSRA készül Pápa város katolikus társadalma. Ritka és lélekemelően szép ünnepre csendülnek a Szent Anna templom harangjai. hogy hirdessék az Alsóváros katolikus híveinek lelkipásztoruk megérkezését ... Ünnepi áhitat tölti be a sziveket és aranyozza be a hivőseregek lelkét s zengő hálaadás száll az embersorsokat és történelmet formáló Isten trónusa felé! A fejlődés egyre magasabbra Lvelő vonala, a katolikus hivek számának örvendetes gyarapodása tették szükségessé a Szent Anna plébánia felállítását. A népes létek-család gondjait egyedül viselő vállak testvéri támasztékot kívántak; az egyre nehezülő életúton Isten után kiáltó modern lélek problémáihoz munkatársak, segitőkezek kelletlek, mert a megnövekedett nyáj egybefogása és megtartása emberfeletti erőket kívánt! A lelkek szántóföldjén nehéz és felelősségteljes a magvetés, mert a Hitet és Istent-hintő kezek mégiscsak emberi kezek, amelyek megfáradhatnak, ha erősek is, megpihenhetnek, ha fáradhatatlanok is... Ezt érezte meg látnoki erővel az a jövőbe látó jámbor asszony is, akii vagyonának felajánlásával ietette az új plébánia alapjait s akinek ez a cselekedete Isten szándéka, a Lélek intése volt. Az ünnepi harangzúgás áhítatában most mindenkinek az új lelkipásztor felé irányul a tekintete. — 6 év óta él közöttünk. Eddig is nehéz és felemeIően szép hivatást töiitötit be, mert lelkeket ápolt és erősített, sziveket menoelt Isten Országiának, utakat egyengeted, fiatal életekre tettle rá kitörölhetetlenül! az isbenhivés fémjelét. Működésének és munkásságának köre azonban régen túlnőtte a hí tokratói kereteket, pedig saorosan vett munkahelye is egész embert, töretlen lelkű, kiegyensúlyozott, hivatását mélyen szerető papot kívánt meg. Őrhelyét szerette és becsülte, mert küldetést látott benne. Ez az erős hivatástudat azonban sohasem vetett árnyékot mások lelkének érzékenységére. Erős nevelői egyéniségét meleg szieretet és megbízható barátság izziljotta. Ezért tudott közelférkőzni az ifjúságihoz Ü tudott bizalmas jóbarátjává lenni kisdiáknak és nagydiáknak egyaránt. Ezek az erények bizonyára elkísérik őt a Szent Anna plébánia lelkipásztori székébe is, ahonnan éppen úgy szórja majd lelkének kincseit, mint a Kollégium katedráján a szavait hallgató diákokhoz! Nehéz időkben, szörnyű világégés hangzavarában tette Őt a főpászbori akarat fölénk, hogy vezessen és biztasson bennünket; jó pásztorunk, egybefogó palástunk és útbaigazító kalauzunk legyen... Az erősek lelkének sflent lobogására lesz szüksége, hogy betölthesse küldetését! Hisszük, hogy Isten küldte Őt! Molnár István 1906. augusztus 7-én született Tüskeváron, Veszprém megyében Gimnáziumi tanulmányait Tatán, a piaristáknál végezte. A veszprémi teológia elvégzése után 1928. december 8-án szentelték pappá. Papi pályájának első állomása Siótok volt, ahol nagy ügybuzgósággal kapcsolódott bele a község kulturális és társadalmi életébe. 1928-tól 1933-ig káplánkodott Siófokon, majd Kaposvárra küldte őt a Főpásztor hittanárnak. Pápára 1937. március 1-én került s a Ref. Kollégium katolikus tanulóinak lelki gondozását irányította lelkészi kinevezéséig. — Gazdag irodalmi munkásságot fejtett ki. Különös szeretettel kutatta a történelmi vonatkozásokat s helyes történelem szemléletével komoly megbecsülést és tekintélyt vívott ki magának. Dr. Czapik Gyula Eger érseke lett Szombaton a késő esti órákban a rádió híradása nyomán terjedt el városunkban is a hire, hogy XII. Pius pápa dr. Czapik Gyula megyéspüspökünket nevezte ki a Szmrecsányi Lajos halálával elárvult egri érseki egyházmegye élére. Megyéspüspökünk kinevezése büszke örömmel tölti el városunk minden katolikusát, de egyúttal szomorú szívvel fájlaljuk távozását Négyéves püspöksége alatt többször megmutatta, hogy városunk katolikus ügyeit különösen szivén viseli. Az örömhírrel szinte egyidejűleg jutott tudomásunkra az is hogy egyik utolsó rendelkezésével megszervezte városunkban a múlhatatlanul szükséges második plébániát. Amidőn fájó szívvel búcsút veszünk főpászborunktól, azt kér jük az egek Urától, hogy Eger érseki székében kísérje minden munkáját az Ő áldása és kegyelme. Új munkahelyén is folytassa azt a nagyfontosságú munkát, amely nemcsak az egyházkormányzat, hanem a katolikus közélet terén is reá vár! Május 15-én kezdi meg munkáját a pápai Szent Anna plébánia * Dr. Czapik Gyula megyéspüspökünk körlevele vasárnap érkezett meg, amelyben az egyházmegye ludomására hozza, hogy Pápán egy új plébániát szervezett, amelynek vezetésével Molnár István hittanárt, lapunknak évek óta főmunkatársát bízza meg. Az örvendetes hír szinte órák alatt elterjedt városunkban. Különösen örvendező arccal beszéltek róla az alsóvárosiak, akiknek régi vágya teljesült megyéspüspöktink eme rendelkezésével. Az új plébánia megszervezésének előfeltételeit boldogult Rácz Anna. néhai Rácz Ferenc kanonok húga teremtette meg, amidőn egy évvel ezelőtt házat és földingatlant hagyományozott végrendeletileg egy felállítandó második plébánia szántára. Az új plébániát megyéspüspökünk a Szent Anna templom mellé szervezte meg. A plébánia területe Pápa megyei város III. kerülete (Alsóváros). Ide tartozik még a Tűzoltóutca, Major-utca, Deák Ferenc-utca, Antal Géza-tér, Tókert-utca által

1 a III. kerület felé határolt rész. Az új plébánia f. évi május 15-én kezdi meg önálló működését és június 1-én az önálló anyakönyvezést. Molnár Istvánnak ünnepélyes beiktatása f. hó 16-án, vasárnap lesz, amelynek részletes programmja a következő: Vasárnap d. e. 10 órakor ünnepi szentmise a Szent Anna plébánia templomban. Mondja a szentmise előtt ünnepiesen beiktatott plébános, Molnár István. A beiktatást dr. Hoss József pápai prelátus, «prsz. gy. képviselő végzi. Utána fél 1.óráig a küldöttségek fogadásit a plébánián (Széchenyi-u. 16.) 1 órakor közös ebéd a Griff-száUó nagytermében. Iparos problémák, melyek megoldásra várnak F. hó 2-án az iparosoknak nagy seregszemléje volt Pápán. Ekkor tartotta ugyanis az Ipartestület évi közgyűlését s ez alkalmul szolgált arra, hogy a város és vidék kézműves iparosai egymással találkozzanak s megbeszéljék az iparral kapcsolatos összes időszerű kérdéseket. A Levente-Otthonban lezajlott közigyűlés után, ahol az iparos problémák szőnyegre kerültek és gondjukat, bajukat alaposan meghányták-vetették, ellátogattam az Iparos Körbe, hogy veiük való közvetlen beszélgetés során ismerjem meg derék iparosaink gondolatvilágát. Megvallom őszintén, mindig nagy érdeklődéssel kísérem figyelemmel a magyar iparosságnak mindennemű éiet! megnyilvánulását, talán azért, mivel vérI ségileg közéjük tartozom, de még inkább az váltja ki belőlem irántuk érzett tiszteletemet, hogy a műhelynek, mint nevelő iskolának reám gyakorolt hatása él bennem s ezért becsülöm

1, szeretem az én fajtámat, a keresztény magyar munkást és az állameszméhez hű, hitéhez ragaszkodó iparostársadalmat. Ahogy beléplent az Iparos Körbe, lüktető, eleven életről tanúskodó kép tárult elém. Minden szék foglalt s az asztalok mellett helybeli és vidéki iparosok szórakoznak, sakkoznak, kártyáznak, olvasnak, ahogy ez a köri életben szokás. Tamás József, a Kör agilis elnöke fogadott lekötelező szivélyesség;g|el és nyomban beinvitált az ízléses kényelemmel berendezett kis társalgóna és elmondottam neki látogatásom célját. hogy szeretnék egyet-mást megtudni az iparosok ügyével kapcsolatban s melyek azok a problémák, amelyek az iparostársadalom nagy táborát leginkább foglalkoztatják. Tamás József elnök egy ideig elgond olkozotl a hozzá intézeti kérdéseimen. majd, mint olyan intelligens iparos, aki minden kérdést világos áttekintéssel tud megítélni, a kővetkezőkben foglalta össze mondanivalóját:' — Nagyon hosszúra nyúlnék, — kezdte fejtegetését, — ha minden vágyunkat, kérésünket vagv panaszunkat egy kalap alatt foglalnám össze s azért csak a legfontosabb kérdés egyikére vonatkozólag teszem meg szerény észrevételemet. ez pedig érzékeny és fájó sebe az iparostársadalomnak hogy öregség és rokkantság esetére nem vágyunk biztosítva. A Táradalombizcositó Intézel megalkotásáról szóló törvényük • kercicbtn' neftí gbádüsfcftdiaK a közel 400.000 főnyi kézműves iparos szociális biztosításáról. Mi abban a kedvezőtlen helyzetben vagyunk, hogy fizetjük az OTI-járuJék <50 o/o-át. de semmiféle címen ellenszolgáltatást, — még csak egy aszpirint sem igényelhetünk Munkásoknak, köz- és magánalkalmazottaknak, de még az útőröknek is különféle biztosító intézetük van, melyek betegség, baleset, rokkantság és öregség esetére hónuk alá nyúl. részükre járulékot folyósít, s egyedül mi vagyunk az a réteg, melyről nem gondoskodnak s ezideig bennünket mostoha gyermekként kezelnek. Az életküzdelemben elfáradt iparos társaim, akik nem tudtak maguknak számottevő vagyont gyűjteni, melyből öreg napjaikat eltengethetuék. csak az a halvány reménysugár táplálja őket, hogy a városi szeretetház ápoltjai között fejezhetik be jobb sorsra érdemes munkáséletüket. Ennek megoldásán sokat gondolkodunk és miután más kiutat nem ialálunk. elhatároztuk, hogy a magunk erejéből alkntjuk meg az elaggott iparosok otthonát s az erre irányuló kezdeményező lépési már megtettük. Az első szerény alapítványt magam tettem le e nemes célra és hiszem, hogy példámal sokan követni fogják egyesek és közületek, hogv egy új, szükséges szociális alkotással gazdagítsuk városunk intézményeit, ahol elaggott, szegénysorsú iparosok megérdemelt békés nyugalmukat élvezhetik. Megköszöntem a kapott felvilágosítást s azzal a gondolattal köszöntem el az Iparos Kör elnökétől, hogy Isten segítse nemes elhatározásának mielőbbi megvalósításában. I Szalay Lajos. ARA 20 FILLÉR