Pápa és Vidéke, 40. évfolyam 1-52. sz. (1943)

1943-12-12 / 50. szám

Férfihűség — magyar remény Hűvös decemberi széJ lengette a háromszínű lobogókat Mikiós-napjan. Ekkor találkoztam a magyar Férfivel. A templomba indult- hogy Istenének ajánlja nemzetéi, a magyar jövőt, amelyet hűségesen szolgált. A katonai disz igazán illik erre a magyar tölgyre! Hűségét vérnél és áldozattal pecsételte meg örökre: a legnagyobbat, amit adhatott, rátette már a haza -oltárára. Százados nemzetségének minden ága piros vérrel öntözte az ősi rögöt! Se hite. Se reménye nem fogyatkozott meg: az áldozat nem törte meg. mert tudja, hogy él az Isten... Igy találkoztam vele. Megállított, melegen megfogta kezem, valahonnét a férfisziv mélyéből szállt felém a szó. Megköszönte, hogy írni mertem az egyetlen igaz veszedelem ellen: a magyar gyermekiszony ellen. Szavánál melegebb volt a tekintete, amelyben a fogyhatatlan magyar remény nyugodott. Hát igen! Amint ez a tekintet rajiam pihent, megidéztem Hegyaljai Kiss Géza könyvének egy riasztó passzusát: Ez a könyv nagy lelki gyötrődésekből született: hetvenöt év, három egymáskövető egykenemzedék azt jelenti, hogy minden száz ember helyett a harmaduk egykenenizedékben 6.4 ember van... Ha az én népemnek csak a halottiruhát engedjük már: maradjon fönn legalább emléke ezeken a lapokon annak, hogy ez a nép is élt valamikor s mi volt az az élet, mik voltak azok a kincsek, amiket ez az élet hordozott ... Olyan ez az irás. mint a könyvbe préselt fodormenta: élet csak mögöttem áll. de a ríéjgi, mindinkább tovatűnő, majdnem biztosan halálraítélt élet illatából ad valamit: ez is magyar élet Volt.« Itt minden szó szível mardos, itt minden hangsúly lelket szaggat, itt minden betű halálról beszél. De nem! A magyar ígéret több, mint könyvbe préselt fodormenta«. A magyar Férfi tekintete ezt mondja: »Élet nemcsak mögöttem van!« — Erre hirtelen gyermek arcok, gyermek szemek bukkannak elém: gyermekhangok zsonganak körém. Somogyország szivében, a legkisebbek közé száll a lelkem. Itt történt meg velem az eset. , Eltökéltem, hogy, minden magyar egyet Jenkének fájjon a testvérhiány. És pontosan tudtam, kinek van testvére, — melyik házban hányan vannak? Előttem üli az okos. drága kis magyar gyerek, kiből sok is kevés, de akiből csak egyetlen volt. Arról folyt köztünk a szó, milyen jó is. ha van kis testvérünk! Csak azokat kérdeztem, akiknek volt testvérük. Aztán a kis Jancsit kérdem: > Hát neked. Jancsikám, van-e kis testvéred?' ! Nincs!« Ijedten szállnak feléje a kérdések: »Hát akkor kit szeretsz. — kivel játszol, — kivel imádkozol?..,« A vége az lett- hogy kis Jancsika mrnal együtt sírt az egész osztály ... Háj M 'híd borzasztóbbat elgondolni anaáiJ, n'oigly valakidnek nincs testvére? Mi nagyok tudjuk, hogy ez a halál... Selymes hajára tettem kezem: »Tudod mit, Jancsikám? Kérd az Istent minden este, édesapáddal együtt, hogy adjon neked kis testvért.« A nagy szemek rám meredtek: »De hiszen az én édesapám nem imádkozik este!« »Nem? Hát mit csinál?« — »Újságot olvas :< — »Azért imádkozik is, édes Jancsikám, csak te nem látod. Most együtt ijmádkozzatok kis testvérért!« Felszáradt a könny, — kiderült a drága arc: indul a kis magyar, hogy kiimádkozza a kicsi testvért. Horváth Béla villany

szeren mester Fí-utca 1

1. szám. MIKA ANTAL szövő-gyárában az összes villanyberendezéseket a fennti cég készíti el. Kapható nála mindenféle villamos cikkek rádió, csillárok. Elérkezett újból a hittanóra. Feszülten váriam, mit is mond az én kis magyarom? Jancsika azonban hallgat: látom rajta, hogy valami nagyon fáj neki. »Hát. Jancsikám, imádkoztok-e együtt? A fuldokló zokogásból csak azt vettem ki, hogv a papa kikergette a szobából. Pompás ötletem támadt. Majd megmozgatjuk mi ezt az alvó lelkiismeretet! Tudod mit, Jancsikám? Édesapád már biztosan veled akar imádkozni. Ezt tudom! Csak éppen akkor nagyon fáradt volt. Végy kicsi vizet, — aztán öntsd a fülébe. Meglátod, milyen frissen imádkozik majd vei ed N — Megvallom, egy adag komiszság is bujkált szavaimban, de az én kis diákom szentül és komolyan vett minden szót lé's hangsúlyt. Hej. milyen magabiztosan indult hazafelé a kis magyar! Várom a beszámolási. — feleletül kapom a hallgatást. Tudtam, hogy a dolog nem sikerült. Lelkemben azonban már megérett a terv. hogy hamarosan betoppanok hozzájuk. Egy csodálatosan szép őszi délután útnak indultam. Úgy ejtettem a sort. hogy az utcában előbb néhány vizitet tegyek és igy a hir megelőzzön engem. Hadd gyűjtsön az a gyönyörű emberpár erői! Amint átlépem a küszöböl, a fiatal szülők, mint a csínyen csípett kamaszok kedvesen, zavartan fogadnak. Kérdem az édesanyát: Fél ? »A saját házamban, dehogy! Megvallom azonban, hogy furcsán érzem magam. Teljes joggal! Hogv az én Jancsikámnak nincsen testvére...« A férfihez fordulva: »De már együtt imádkoznak-e?« ^Mindig szoktam én imádkozni! Egészen megrökönyödtem, amint az egyik este kisfiam reám ronl: Imádkozni kis testvérért! Bár sej tettem, honnét fúj a szél, de nem adtam be a derekam ilyen hamar. A következő alkalommal nyugodtan volt a fiam. Már azt hittem, hogy a hittanórából nem fenyeget veszély és javában szundikáltam, amikor reám zúdült a viz és a kiáltás: /Imádkozzunk testvérért! Hát persze, elcsíptem a göncét. Erre azonban anyjára borult: Imádkozzunk, hogy el ne kárhozzék az édesapám! Ezt már nem tudtam elviselni. Hogy enyéim imádkozzanak, fülem hallatára, hogy én el ne kárhozzam! Hát együtt imádkozunk!« — »Es kis testvérkéért ?« — »Képzelje, minden este, a fülünk hallatára! Ráadásul fiút kér. meVt kell neki lovazni!« És múltak az évek. — elhomályosultak az emlékek... Papi sors, katonasors: sose tekintünk vissza, hanem csak előre. Igy ellünt a láthatárról a kis Jánosi, a — kedves, csinos villa, — Somogy, a város, az a szép, magyar emberpár... A múlt évben, az egyik júliusi vasárnapra visszaszólított a vakációból városunkba a kötelesség. Nagytemplomunkba indulok, hogy a kilenc-órai misét mondjam. A pompás templomtéren csakúgy nyüzsgött a sok ember. Istenre, oltárra gondplva, igyekszem a felséges lépcső felé, amint egy nyurga legényke yiharzik felém. Még csak szippantani se tudok, már a nyakamon lóg, — ölelget, — szorongat lelkendezve: »Főtisztelendő Úr, Főtisztelendő Úr!« — ; Hát. Jancsikám, te vagy? És a kis testvéred ?« — »Lacika a neve, Lacika a neve!« — Négy évig készült a kis Jancsika, — már gimnazista, — hogy ezt az édes örömhírt megmondhassa nekem. Boldog voltam! • . * * * Rendíthetetlenül hiszek nemzetünk ősi erejében. — hiszek a megváltó kérész ténységben. amely nélkül nincs magyar élet. — hiszem, hogy népem nem sorvad el. — nem pusztul el, mert majd tisztaság, hit, vallás, akarat, áldozat elhordja a sok szennyet és kibukkan, tisztán és kiapadhatatianul, a magyar élet forrása. Erről a fogyhatatlan magyar reményről beszélt nekem annak a hűséges magyar Férfinek bizó. meleg tekintete Miklós napján. Ezt hálásan köszönöm neki! l)r. Csertő Antal. 157 évvel ezelőtt 4, most 15.000 katolikus lakik városunkban Advent negyedik hetében, a karácsony előtti napokban az összes hívőt megmozgató esemény lesz a Szent Anna plébániában. A kegyetlen világégés szörnyű bűneiért engesztel és boldog

1 magyar jövőért imádkozik az új plébánia hivő népe. Ez alkalommal 157 év után első alkalommal lép pálos szerzetes pápai szószékre. Hófehér ruhájában először lesz köztünk fehér barát, annyi esztendő után... Amikor 1638-ban letelepedtek városunk falai között, négy katolikus élt Pápán. A száműzetés utánii első jövetelük alkalmával már a közel 15.000 katolikus lakójú Pápa és egy új plébánia várja érkezésüket. Kutató figyelmünk a nagy esemény előtt arra az évre tekint, amikor másfélszázados pápai működés után az egyetlen magyar eredetű szerzetesrendet száműzték Pápáról. Milyen eseményekel örökítettek meg akkor, 1786-ban? 1 pálosrend feloszlatása Március 20-án megkondultak a pápai pálosrendház és gimnázium élete felett a halált hirdető harangok. Egy 43 Jagú bizottság megjelent a pálos rendházban és gimnáziumban és Némethy Elek perjel. Barabás Gellért gimnázium igazgató és szerzetes tanárok, hitszónokok előtt kihirdették a császár feloszlató rendelkezését. A rend minden ingó és ingatlan vagyonát lefoglalták. Még a szerzetesek könyveit, bútorait és legapróbb tárgyait is feljegyezték és elvitték. A rendház, a templom, a gimnázium épületeit és felszereléseit közel 30.000 Frl-ra értékelték. Az évszázados otthonukat elhagyó szerzetesek új munkakört kereshettek. A rendház falai közé pedig a császár némelesitő hivatalnokai vonultak be. Hogy rendezték az iskolák szünideit? Érdeklődve tanulmányoztuk a kalapos király iskolai szünidő rendelkezéseit. A mai diák bizonnyal csodálkozva olvassa a rendelet sorait: »A tanulásiul megszűnésnek üdéjét, mely szeptember és október hónapokban tartatott meg, ennek utánna Eő Fölsége kegyes rendelése szerint julius és augusztus hónapokban tartattatik meg, hogy pedig ezen változás miatt a Tanuló Ifjúság a tanulásnak gyakorlásában meg ne károsodjék... a most folyó esztendőnek október hónapnak első napjaiban kezdődik és a következendő 1738-ik esztendőben megesendő julius hónapnak utolján végződjék ...« R zágrábi tűz. A nyár vége felé érkezíett a borzalmas zágrábi tűz hire városunkba. A tanácsülésen is tárgyalták a horvát főváros katasztrófáját. A jegyzőkönyvben augusztus 30-ról csak nagyon rövid feljegyzést találhatunk. »Zágráb szabad királyi város a Tüz által nagy. Akaróikat szenvedett. A város megfelelő segítséget megadja.« * Új patikárius. • 1786. szeptember 23-án »Anderszek János Patikáru snak Tudományárui szóló Diplomája publikál látván, őtet manutenealni fogja a város. Felőle determináUatott.... a Tanátstul bevétetődőtt Patikáriusnak.« I :!-. * * A pálosrend száműzetésének megrendítő éve után Európa nyugati részéiben vihar támadt, mely milliók életét oltotta ki. Évszázados alkotásokat rombolt le. Most meg keleten tombol az orkán. Soha nem volt nagyobb a megpróbáltatás. mint napjainkban. Az öszszefogáson. a belsőfront erején kivül a magyar katona fegyvere a biztató reménység. A fegyverek sikere, egv nép jövője azonban Isten kezében van. Ezért engesztel és imádkozik nemcsak az új plébánia hivő serege, hanem minden becsületes magyar ember. Molnár István. fillaodisítHí bell a Fő-utcai aszfaltozást ?! — Levelesládánkból. — Mélyen Tisztelt Főszerkesztő Úr! Talán nem elbizakodottság részemről, ha azt állítom, hogy sokak nevében esengek. Méltóztassák kiharcolni, hogv az utcaaszfaitozás állítólag tervbevett rendezése, amelynek elgondolása szerint a kazán (tartozékaival együtt a Fő-utcából soha többé nein fog eltávozni, valóra váljék. , . Bár mérhetetlenül távol áll tőlem, mégis^.szükségét érzem, hogy kérésemmel kapcsolatban az önzés" vádját jóeleve a legmerevebben visszautasítsam Igaz ugyan, hogy az egész javulásnak indult útszakasznak éppen a legszűkebb részén lakunk s igy mi élvezhetjük teglöményebben a válogatott fafíéleségek füstjének és a melodikusán fortyogó kátrány, meg aszfalt gőzének keveredéséből előálló iliatszinfóniát ebben a szinfóniaszegény világban. Élvezzük, de csak a tudat alatt abban a meggyőződésben, hogy a patikusok szerint a legfinomabb illatszerek is kátrányból készülnek. Igaz az is, hogy a dobhártyánk valósággal orgiázik, amikor atonikus felhangokban gazdag, nem egészen zenei kísérel mellett az aszfaltlyukakkal kapcsolatban megindul a körök négyszögesitése és valahogy úgy vágyunk, mint az a szállodában lakó ember, aki várja, hogy felette lakó bájos idegen mikor rúgja le a másik cipőjét is, amikor a téli alkony méla zsongásába — mint a sorscsapás pörölye — belevág a csúnya üst fenekét kiporoló kalapács döngése. Mindez igaz, de — miként már imént mondám, — félre az önzéssel, mert belőlem a közérdek beszél. Mint egy haldokló elemmel bélelt zseblámpa, csak néhány szempontra bátorkodom rávilágítani és a Nagyságos Főszerkesztő Ür minden bizonnyal bátran ki fog állni igazunk mellett. 1. Várospolitikai szempont. A város szivében lakunk, itt fordul meg a legtöbb embíer — városi es idegen, ide juthat el legkönnyebben mindenki, aki a fentvázolt immár egyedülálló élvezetekben részesülni akar. Itt lágyulhat el leginkább a Járókelők szive, amikor a kazán alól meleg közvetlenséggel feléjenyal egy-egy barátságos tűznyelvecske. Talán az utca két végén fel lehetne állítani egy-egy pénztárt, ahol belépőjegyet 'lehetne váltani mindazoknak. akik az élvezés szándékával járnak erre. A befolyt összegből újra üzembe lehetne helyezni az elárvult kazán testvérkéit is. 2. Munkapollti'kai szempont. A mai időben, amikor annyit hallunk a túlfeszített munkaütemről, igazán jólesik megpihenni egy olyan ponton, ahol a munka tempósan folyik. Szinte ideálisan megvalósítva látjuk itt a munkatakarékosság elvét. Ha még a pirosbetűs ünnepeket is felhasználnák munkaközi szünetre, minden nehézség nélkül megvalósulhat a bevezetőben vázolt elgondolás, mert mire az utca végére érnek, az elején már újra kezdhetik majd a javítás munkáját. 3. Szimbolikái szempont. Itt a városházán kavargatják a várospolitika üstjét. Miért ne itt a közelében fortyogjon-rotyogjon egy másik sö-' tét matériával telt katlan? Maradtam teljes tisztelettel: Tar Sámson amatőr munkakerülő. Két hónapos malacok eladók. Kazinczy-ii. 19 sz.