Pápa és Vidéke, 40. évfolyam 1-52. sz. (1943)

1943-11-21 / 47. szám

»r-v Hatalmas átalakítási munka folyik a pápai állomás­épületben Söprik az Esterházy-utcát. A tog­nap esti hóvihar a legkedvesebb pápai sétán}« fáiról tépte le a sárguló levele­ket. Mintha leforrázták volna a hársfák koronáját. Élénken gesztikulálva ma­gyarázó olasz katona csoport halad el mellettünk. Diákok is az állomás felé igyekeznek. Mi is a vasútra sietünk. Ki­vételesen most nem hagyjuk el a vá­rost. Nem izgulunk az utazás ezernyi > keilemessége« miatt. Meg akarjuk tekinteni az állomás épületében folyó átalakítási munkálatokat. Az állomás épülete előtt halmok láthatók, összetörött téglák és 'levert vakolat és egyéb törmelék található bennük Egy-két használhatatlan deszka is az elszállításra vár. Az épület külső részében egyébként nyomát sem lehet találni a nagy átalakítási munkának. A külső köntös tavaly óta diszJiti a falakat. Bent azonban hatalmas átalakító mun­ka folyik, lázas igyekezettel. Rz állomásfőnök irodájában Az állomásiéi járón igyekezünk az épületbe bejutni. Deszka zárja el útun­kat. Bent meg munkások bontják a fa­lai. Ezért a csarnok felé tartunk. Itt is látható a nagy munka nyoma. A te­lefon fülke más helyen áll. Falak leltek iedöntve, máshol meg újjáépítve. A pe­ronon keresztül jutunk a fényárban úszó és kellemesen fűtött főnöki iro­dába. A napi teendők végzése folyik. Mégis a legnagyobb készségjgel és lekö­telező kedvességgel fogadnak. 5zabó Károly nyilatkozata Érdeklődésünkre Szabó Károly ál­lomásfőnök a következő fel világosítást adta: — A csarnokot kibővítjük', mert nagyon kicsin}« és szük. Innét kike­rülnek a trafik, a málházok, a portások szobái és a három személypénztár. ' — Az I. osztályú váróterem meg­szűnik. Felét a II. osztályú váróterem­hez csatoljuk. A másik feléből, a ruha­tárból és a poggyászkamrából két sze­mélypénztár, portás és málházófülke, meg egy felvételező kamra épül. A sar­kon elhelyezzük a váróteremben trafi­kok — A III. osztály oldalán a III. osz­tályú váróteremből egy részt elveszünk. Ebből kél személypénztárt, ruhatárt és az Ibusz fülkéjét átütjük fel. Az Ibuszt elhozzuk a perronról. Mivel a meg­kisebhitéssel a III. osztályú váróterem kicsi lenne, ezért hozzácsatoljuk az ed­digi kijáró részt. A kijáró a forgalmi iroda mellé, az épület végéhez kerül. ­R jövő tervei. A mostani rendkívüli helyzet miatt sajnos mindent nem lehet megoldani. Igy még a háború utáni időkre is marad egy-két teendő. — Jóváhagyott tervek szerint, — szól tovább Szabó Károly állomásfőnök nyilatkozata, — megszüntetjük a rend­kívül magas csarnokot. A felső részben tanácstermet, két személypénztáros ré­szére lakást és vendégszobákat építünk. IfiO m 2 területből mindez bőven kijut. Marad még más teendőnk is. A kijárat faoszlopait vassal cseréljük ki. Búcsúzáskor a nyolcadik sínpár melletti céllövő pályáról beszélgelünK. Megígértük, hogy megtekintjük és ol­vasótáborunknak beszámolunk Dunán­túl egyik legkorszerűbben megépített cél lövőpályájáról. Sötétség borult már az utcákra, amikor elhagytuk az állomás épületét. A hársfák között parányi fényükkel ra­gyogó villany égők, mint a szenxjános bogárkák csillogtak a sötétben. A do­hánygyárból özönlött a munkástömeg. A közei egy hónapig lartó állomás épületét átalakító hatalmas munka de­cember elejére befejeződik. A város f >r­gaImának központja most már nemcsak külső köntösével, hanem a mostani idők követelményeinek megfelelően belső ré­szeiben is átalakulva teljesiti fontos feladatát. A közel 50.000 P-ős munka a legnehezlebb időben a magyar alkotás Hirdetője, városunk dolgozóinak pedig kény ér keresési lebe tő s ég. Molnár István. Hang a mélyből, hang a magasságba! Kedves Szerkesztő Űr! Meleg szobádban jólesik beszélgetni létünk-nem létünk nagy kérdéseiről. A napokban kiváló vezetőemberekkel ho­zott össze a hivatás. Bár az örök ma­gyarságért mindegyikünk más tereken küzd és dolgozik, meglepett, mennyire egy a gondolatunk: nem kell tépelődni bele a jövőbe, hanem nap-nap után te­gyük kötelességünket. Hűségesen, ahogy illik! — Igy, amikor veled beszélgetek, valami fojtogatja lorkom és elakad köz­tünk a szó. Kis városka temploma előtt fékez az autó. Néhány ismeretlen beront a kapun, megáll a küszöbön, elsütik né­hányszor pisztolyukat — pontosan a mi­séző papra. Csak 42 esztendős volt a vé­rében fetrengő pap... Ez a revoJver­dörrenés, -ez a halálhörgés — hang a mélyből... — 83 esztendős egykori rek­torom beszámol néhány sorral számki­vetéséből. Semmi vétke nem volt, csak éppen az, hogy hűséges volt. Elmondja, hét közülünk vértanú lett orosz földön, — öt hitvalló, aki anyánkért, az Egyház­ért, börlönökben ütést, éhséget, gyalá­Horváth Béla villany szerelő mester Fő-utca 1 1. szám. MIKA ANTAL szövő-gyárában az összes villanyberendezé­seket a fennti cég készíti el. Kapható nála mindenféle villamos cikkek rádió, csillárok. zatot szenvedtek. Hármat a gyónl a tó­székben lőttek agyon. S ki tudná elso­rolni azokat, akik mondhatatlan szen­vedések között pusztultak el? Ez a szé­gyen és gyalázat, ez a pusztulás és ha­lál csak — hang a mélyből... Az egyik idegen világnézeti lap magtalan házaspárról beszél. Gyereket szerelnének. E lap csak egyetlen po­gány, materialista megoldást dicsér: a házban él a feleség vénlány húga... Az­tán «ott rúg-kapál a bölcsőben a sors­tói kidacolt örökös«, amint öblös hang­gal leszögezi a tényt ez a pogány gon­dolkodás. Hűség, tisztaság, elemi emberi méltóság... Lekacagott szavak, letiport eszmék! A »fejetetejére áJlilott falu«, »a szószátyár fecsegők« után, »természetes, hog} ... a plébános úr is kiátkozás! rej­teget dühtől dagadozó mellében«. Te tu­dod, kedves Szerkesztőm, hogy ennek a plébánosnak nem dagad a melle a düh­től, de igenis majdnem megszakad a szi­ve népe, nemzete pusztulásán. Az is tény és valóság, hogy ez a szörnyű kí­nálgatás és feltalálás csak — hang az iszonyú mélyből... Nemrégen történt velem is valahol hazánkban... Kis leánycsoport vett kö­rül. örömmel köszön lőttem egy ritkán látottat e kedves körben. S válasz ez volt: »Mindig itt leszek, ha mulatni, tán­colni, szórakozni kell « Ijedten kérdez­tem magamtól: Csak nem hang ez is a mélyből?.,, A pogánykodó, vastagon iró ii. íi. »népi« Írókról megvan ugyan becsületes, keresztény meggyőződésem, most mégis egyikük néhány sora jutóit eszembe... Édesanyját irta le. Nem xud­tak időre csizmát venni az iskolás gye­reknek. A régiben se tudott járni isko­lába, mert a kapca bokája fölül »föl­vitte a szortyogó hólevet«. Hát az édes­anyja hetekig, naponta kétszer szánkón búzta a tanyai iskolába. Siettek, hogy titokban maradjon a dolog, mert a töb­biek kigúnyolhatták volna. De micsoda kép és emlék lebegett az iró előtt, ami­kor irja: »Anyám olt a szánkóra kötöti kötél végénél nevetett és szaladt, vigság­bói is és szükségből is...« Lesz-c ilyen anya abból az amazonból, aki csak mu­latni, táncolni, flörtölni akar, még mod is, amikor ég minden fejünk felett és kö­rülöltünk ? Hát nekünk el kell némítanunk eze­ket a mélyből, felénk próbálkozó han­gokat! A néma kutyákat kiirtják a ház­ból és mi néma ebek nem leszünk... Meri élni akarunk! Ezért tölti lelkünket öröm és szenl büszkeség, amikor nagyszerű kuliusz­iiifin'szterünk rmtfelelél olvassuk amely­fyel végleg megoldja a lev'enleteány-kér­désl. Most már tudjuk, hogy ez a moz­galom nem akarja kivetkőztetni leá­11 v a inkal nőiességéből, nem akar amo­lyan se férfi, se nő-tipusokat. A leány­nevelést az Egyházzal és az iskolával együtt akarja megoldani az örök ma­gyarság boldogságára. Semmi sorozás, semmi kényszer: az Egyház és a szülő jogát tiszteletben tartja. Ahol a sza­badság olt a lendület! Belépés tisztán önkénles. Kultuszminiszterünk -rámutat a dönlbetellen alapra: a keresztény, val­lásos nevelésre, am'ely végigvonul a le­venlel eány-ne vei és egész problémáján. A fiatal leány vallási ismereteinek kibő­vítésé!, elmélyítését, vallásának gyakor­lását Egyházának papja rányitja. Így tehát szabadon és teljesen kifejlődhetik a fiatal leányi élekben az az alap, amely­be gyökerezik az édesanya mosolygó áldozata, a hitves tündöklő hűsége, a nő ember: méltósága. Ennek a valláserkölcsi alapon nyugvó nevelésnek célja: »ese'ekvo hit­életíei párosult lie's?; élei szemléi el ki­fejlesztése, iiSíenféte ein, igazi vallásos­ság 1, ízzé Hazaszeretet.« Ez a cél, ez a lélek! A leveiiicleá­nyok közöli az Egyház papja nem ven­dég, hanem joggal felruházol! tényező, akinek joga és kötelessége van ebben a hazafias, lélekmeiilő nagy mimikában. Két plébániánk van, — két plébános kö­ré csoportosulnak az Egyház papjai. Biztosra vesszük, hogy a két plébános lelkipásztori szive megtalálja az utat és a módot. Mivel városunkban már él és dolgozik ez a mozgalom, azért a kérdés kiel égi lő rendezése sürgős. Boldogan és örömmel vesznek ebben részt Krisztus papjai! Hangok a mélyből... Nem némul­nak el egyhamar. Újra meg újra, ököl­lel és gyűlölettel próbálkoznak. Gon­dolom: velük szemben legnagyobb ha­talom a tiszta ifjúság, elsősorban az a szeplőtelen leánysziv, amely majd into­nálja, megkezdi a dalt, a hangokat a magasság felé... És biztosan él, meg­valósul, romok és rönkök között állni fog a legszebb lény és valóság: Szent István erős birodalma, a e/a­bad, független Magyarország! * * * Hangulatos, napfényes, derűs szo­bádban tovább durúzsol a kályha. Esz­mék né,kii» nincs hős, csak hóhér... Igaz, örök, meleg eszmék szólnak hoz­zánk: ezek kényszeri tik földünkre a szebb ételei. Tehát ne tépelődjünk. Te­gyük meg, reményt és hitet sugározva, helyünkön kötelességünket. Szolgáljuk az Istent, építsük az erős magyarságot! Nem szédelgünk. hanem állunk... Ez a törvényünk, ez a lényegünk. Ezt adjuk. Ezt őrizzük egymásban. Dr. Csertő Antal Figyelem megnyílt! Császár butorraktár, ahol bizalommal vásárolhat. Kossuthj LajOS-u. 1 Kassa visszatérésének 5. évfordulóján Kállay Miklós miniszterelnök ünnepi beszédét mondja rr Őszinte írás..-\ a szeietetlenségről Minden emberi lélekben olt lako­zik. Hömpölyög, sodródik és csak akkor robban ki, amikor a jóra való hajlam megfogyatkozik. Hosszú időn keresztül — sokszor egy életen át — viv ádáz har­cot a szeretettel, mely az emberi jót te­remti mindenki számára. így sokszor meg sem születik és sírba száll a nemes lélekkel, d'e ez csak igen ritka eset. Ha nem igy lenne, akkor népek, emberek békességben élnének egymással szem­ben. Soha nem venné át a döntés jelen­tőségét a fegy ver, a gáz és a kultúra ha­ladásának ezernyi vívmánya. Az önző emberiség veleszületen gyarl óságának legegyszerűbb megnyil­vánulása a szere tétlenség > diadalmas garázdálkodása. Anyagi és erkölcsi elő­nyökért — nem javakért! — sokan sza­badjáraeresztik ezt a lelki mételyt, hogy hamarabb célhoz jussanak. Nem gon­dolnak arra, liogy a maguk beleg szel­lemével másokai is súlyosán megfertőz­nek. Az ilyén létekmérgezés visszataszító hatását egykor maguk is megérzik, meri a nemtelen létek bumeráng visszarepül oda, ahonnan elindult pusztító útjára, de azzal számolni a velejáró elvakult­ság miatt nem tudnak. Mennyi baj, szomorúság és gond kútforrása a szeretet lenség, holott min­den héten legalább egyszer annak meg­szüntetésére — ki nem robbanására — mond az Űr szolgája megszívlelendő szavakat. Elrettentő példák tömegét vonul­tatja fel a mult az emberiség okulására, mégis dühöng az egész világon. A la­vina elindilói és a megtérő bűnösök később kimerülten békességért és sze­rclelérl áhítoznak. De milyen mérhetet­len pusztítás után sikerül csak a sze­retetnek nyugalmát élvezni, és akkor kezdődik a józan gondolkodás, a romok eltakarítása, az újjáépítés — az emberi testben, és véres verejtékkel... Vájjon- ha végiggondolnák sokán mesterkedésük végső eredményét, len­ne-e oly nagy a gyűlölség, az irigység, a hajsza és sok minden más. mely mind a szere tétlenség változata? Ugye nem? S mégis pusztulásba rohan az ember, mert veleszületett gyengeségét nem akarja legyőzni és magára vonja az Is­ten büntetését. Mintahogy mindenki a maga szerencséjének kovácsa, éppen­úgy a maga szerencsétlenségének is. Ha egy nemzet túlnyomó többsége egyszer­re jut abba az állapotba, hogy méltó az Űr haragjára, akkor forradalom; ha több nemzet, akkor tűzzel-vassal folyó háborúban robban ki a .szeretétlenség Megállás, visszafordulás nincs! A meg­érdemelt büntetést el kell viselni. Ie kell vezekelni... Az ilyen büntetés mértéke lehel egyenlőtlen, de soha érdemtelen. Mint­ahogy u jutalmat, ugyaniig}* ezt is ki­szabja a Teremtő. Legfeljebb azon szá­mára súlyosabb, akik a szeretet jelsza­váyal követték el a szeretellenségei. Meri — sajnos! — sokszor ilyenek is akadnak világviszonylatban, sőt társa­dalmi vagy még szorosabb vonatkozás­ban is. Péczely J. Szabole* Tan: ló választás Suron. Sur köz­ségben a megüresedett harmadik taní­tói áilásra a róm. kat. egyházközség kép­viselőtestülete egyhangúlag Mátis Jenő oki. tanítót választotta meg.

Next

/
Thumbnails
Contents