Pápa és Vidéke, 40. évfolyam 1-52. sz. (1943)

1943-11-21 / 47. szám

»r-v Hatalmas átalakítási munka folyik a pápai állomásépületben Söprik az Esterházy-utcát. A tognap esti hóvihar a legkedvesebb pápai sétán}« fáiról tépte le a sárguló leveleket. Mintha leforrázták volna a hársfák koronáját. Élénken gesztikulálva magyarázó olasz katona csoport halad el mellettünk. Diákok is az állomás felé igyekeznek. Mi is a vasútra sietünk. Kivételesen most nem hagyjuk el a várost. Nem izgulunk az utazás ezernyi > keilemessége« miatt. Meg akarjuk tekinteni az állomás épületében folyó átalakítási munkálatokat. Az állomás épülete előtt halmok láthatók, összetörött téglák és 'levert vakolat és egyéb törmelék található bennük Egy-két használhatatlan deszka is az elszállításra vár. Az épület külső részében egyébként nyomát sem lehet találni a nagy átalakítási munkának. A külső köntös tavaly óta diszJiti a falakat. Bent azonban hatalmas átalakító munka folyik, lázas igyekezettel. Rz állomásfőnök irodájában Az állomásiéi járón igyekezünk az épületbe bejutni. Deszka zárja el útunkat. Bent meg munkások bontják a falai. Ezért a csarnok felé tartunk. Itt is látható a nagy munka nyoma. A telefon fülke más helyen áll. Falak leltek iedöntve, máshol meg újjáépítve. A peronon keresztül jutunk a fényárban úszó és kellemesen fűtött főnöki irodába. A napi teendők végzése folyik. Mégis a legnagyobb készségjgel és lekötelező kedvességgel fogadnak. 5zabó Károly nyilatkozata Érdeklődésünkre Szabó Károly állomásfőnök a következő fel világosítást adta: — A csarnokot kibővítjük', mert nagyon kicsin}« és szük. Innét kikerülnek a trafik, a málházok, a portások szobái és a három személypénztár. ' — Az I. osztályú váróterem megszűnik. Felét a II. osztályú váróteremhez csatoljuk. A másik feléből, a ruhatárból és a poggyászkamrából két személypénztár, portás és málházófülke, meg egy felvételező kamra épül. A sarkon elhelyezzük a váróteremben trafikok — A III. osztály oldalán a III. osztályú váróteremből egy részt elveszünk. Ebből kél személypénztárt, ruhatárt és az Ibusz fülkéjét átütjük fel. Az Ibuszt elhozzuk a perronról. Mivel a megkisebhitéssel a III. osztályú váróterem kicsi lenne, ezért hozzácsatoljuk az eddigi kijáró részt. A kijáró a forgalmi iroda mellé, az épület végéhez kerül. R jövő tervei. A mostani rendkívüli helyzet miatt sajnos mindent nem lehet megoldani. Igy még a háború utáni időkre is marad egy-két teendő. — Jóváhagyott tervek szerint, — szól tovább Szabó Károly állomásfőnök nyilatkozata, — megszüntetjük a rendkívül magas csarnokot. A felső részben tanácstermet, két személypénztáros részére lakást és vendégszobákat építünk. IfiO m

2 területből mindez bőven kijut. Marad még más teendőnk is. A kijárat faoszlopait vassal cseréljük ki. Búcsúzáskor a nyolcadik sínpár melletti céllövő pályáról beszélgelünK. Megígértük, hogy megtekintjük és olvasótáborunknak beszámolunk Dunántúl egyik legkorszerűbben megépített cél lövőpályájáról. Sötétség borult már az utcákra, amikor elhagytuk az állomás épületét. A hársfák között parányi fényükkel ragyogó villany égők, mint a szenxjános bogárkák csillogtak a sötétben. A dohánygyárból özönlött a munkástömeg. A közei egy hónapig lartó állomás épületét átalakító hatalmas munka december elejére befejeződik. A város f >rgaImának központja most már nemcsak külső köntösével, hanem a mostani idők követelményeinek megfelelően belső részeiben is átalakulva teljesiti fontos feladatát. A közel 50.000 P-ős munka a legnehezlebb időben a magyar alkotás Hirdetője, városunk dolgozóinak pedig kény ér keresési lebe tő s ég. Molnár István. Hang a mélyből, hang a magasságba! Kedves Szerkesztő Űr! Meleg szobádban jólesik beszélgetni létünk-nem létünk nagy kérdéseiről. A napokban kiváló vezetőemberekkel hozott össze a hivatás. Bár az örök magyarságért mindegyikünk más tereken küzd és dolgozik, meglepett, mennyire egy a gondolatunk: nem kell tépelődni bele a jövőbe, hanem nap-nap után tegyük kötelességünket. Hűségesen, ahogy illik! — Igy, amikor veled beszélgetek, valami fojtogatja lorkom és elakad köztünk a szó. Kis városka temploma előtt fékez az autó. Néhány ismeretlen beront a kapun, megáll a küszöbön, elsütik néhányszor pisztolyukat — pontosan a miséző papra. Csak 42 esztendős volt a vérében fetrengő pap... Ez a revoJverdörrenés, -ez a halálhörgés — hang a mélyből... — 83 esztendős egykori rektorom beszámol néhány sorral számkivetéséből. Semmi vétke nem volt, csak éppen az, hogy hűséges volt. Elmondja, hét közülünk vértanú lett orosz földön, — öt hitvalló, aki anyánkért, az Egyházért, börlönökben ütést, éhséget, gyaláHorváth Béla villany

szerelő mester Fő-utca 1

1. szám. MIKA ANTAL szövő-gyárában az összes villanyberendezéseket a fennti cég készíti el. Kapható nála mindenféle villamos cikkek rádió, csillárok. zatot szenvedtek. Hármat a gyónl a tószékben lőttek agyon. S ki tudná elsorolni azokat, akik mondhatatlan szenvedések között pusztultak el? Ez a szégyen és gyalázat, ez a pusztulás és halál csak — hang a mélyből... Az egyik idegen világnézeti lap magtalan házaspárról beszél. Gyereket szerelnének. E lap csak egyetlen pogány, materialista megoldást dicsér: a házban él a feleség vénlány húga... Aztán «ott rúg-kapál a bölcsőben a sorstói kidacolt örökös«, amint öblös hanggal leszögezi a tényt ez a pogány gondolkodás. Hűség, tisztaság, elemi emberi méltóság... Lekacagott szavak, letiport eszmék! A »fejetetejére áJlilott falu«, »a szószátyár fecsegők« után, »természetes, hog} ... a plébános úr is kiátkozás! rejteget dühtől dagadozó mellében«. Te tudod, kedves Szerkesztőm, hogy ennek a plébánosnak nem dagad a melle a dühtől, de igenis majdnem megszakad a szive népe, nemzete pusztulásán. Az is tény és valóság, hogy ez a szörnyű kínálgatás és feltalálás csak — hang az iszonyú mélyből... Nemrégen történt velem is valahol hazánkban... Kis leánycsoport vett körül. örömmel köszön lőttem egy ritkán látottat e kedves körben. S válasz ez volt: »Mindig itt leszek, ha mulatni, táncolni, szórakozni kell « Ijedten kérdeztem magamtól: Csak nem hang ez is a mélyből?.,, A pogánykodó, vastagon iró ii. íi. »népi« Írókról megvan ugyan becsületes, keresztény meggyőződésem, most mégis egyikük néhány sora jutóit eszembe... Édesanyját irta le. Nem xudtak időre csizmát venni az iskolás gyereknek. A régiben se tudott járni iskolába, mert a kapca bokája fölül »fölvitte a szortyogó hólevet«. Hát az édesanyja hetekig, naponta kétszer szánkón búzta a tanyai iskolába. Siettek, hogy titokban maradjon a dolog, mert a többiek kigúnyolhatták volna. De micsoda kép és emlék lebegett az iró előtt, amikor irja: »Anyám olt a szánkóra kötöti kötél végénél nevetett és szaladt, vigságbói is és szükségből is...« Lesz-c ilyen anya abból az amazonból, aki csak mulatni, táncolni, flörtölni akar, még mod is, amikor ég minden fejünk felett és körülöltünk ? Hát nekünk el kell némítanunk ezeket a mélyből, felénk próbálkozó hangokat! A néma kutyákat kiirtják a házból és mi néma ebek nem leszünk... Meri élni akarunk! Ezért tölti lelkünket öröm és szenl büszkeség, amikor nagyszerű kuliusziiifin'szterünk rmtfelelél olvassuk amelyfyel végleg megoldja a lev'enleteány-kérdésl. Most már tudjuk, hogy ez a mozgalom nem akarja kivetkőztetni leá11 v a inkal nőiességéből, nem akar amolyan se férfi, se nő-tipusokat. A leánynevelést az Egyházzal és az iskolával együtt akarja megoldani az örök magyarság boldogságára. Semmi sorozás, semmi kényszer: az Egyház és a szülő jogát tiszteletben tartja. Ahol a szabadság olt a lendület! Belépés tisztán önkénles. Kultuszminiszterünk -rámutat a dönlbetellen alapra: a keresztény, vallásos nevelésre, am'ely végigvonul a levenlel eány-ne vei és egész problémáján. A fiatal leány vallási ismereteinek kibővítésé!, elmélyítését, vallásának gyakorlását Egyházának papja rányitja. Így tehát szabadon és teljesen kifejlődhetik a fiatal leányi élekben az az alap, amelybe gyökerezik az édesanya mosolygó áldozata, a hitves tündöklő hűsége, a nő ember: méltósága. Ennek a valláserkölcsi alapon nyugvó nevelésnek célja: »ese'ekvo hitéletíei párosult lie's?; élei szemléi el kifejlesztése, iiSíenféte ein, igazi vallásosság

1, ízzé Hazaszeretet.« Ez a cél, ez a lélek! A leveiiicleányok közöli az Egyház papja nem vendég, hanem joggal felruházol! tényező, akinek joga és kötelessége van ebben a hazafias, lélekmeiilő nagy mimikában. Két plébániánk van, — két plébános köré csoportosulnak az Egyház papjai. Biztosra vesszük, hogy a két plébános lelkipásztori szive megtalálja az utat és a módot. Mivel városunkban már él és dolgozik ez a mozgalom, azért a kérdés kiel égi lő rendezése sürgős. Boldogan és örömmel vesznek ebben részt Krisztus papjai! Hangok a mélyből... Nem némulnak el egyhamar. Újra meg újra, ököllel és gyűlölettel próbálkoznak. Gondolom: velük szemben legnagyobb hatalom a tiszta ifjúság, elsősorban az a szeplőtelen leánysziv, amely majd intonálja, megkezdi a dalt, a hangokat a magasság felé... És biztosan él, megvalósul, romok és rönkök között állni fog a legszebb lény és valóság: Szent István erős birodalma, a e/abad, független Magyarország! * * * Hangulatos, napfényes, derűs szobádban tovább durúzsol a kályha. Eszmék né,kii» nincs hős, csak hóhér... Igaz, örök, meleg eszmék szólnak hozzánk: ezek kényszeri tik földünkre a szebb ételei. Tehát ne tépelődjünk. Tegyük meg, reményt és hitet sugározva, helyünkön kötelességünket. Szolgáljuk az Istent, építsük az erős magyarságot! Nem szédelgünk. hanem állunk... Ez a törvényünk, ez a lényegünk. Ezt adjuk. Ezt őrizzük egymásban. Dr. Csertő Antal Figyelem megnyílt! Császár butorraktár, ahol bizalommal vásárolhat. Kossuthj LajOS-u. 1 Kassa visszatérésének 5. évfordulóján Kállay Miklós miniszterelnök ünnepi beszédét mondja rr Őszinte írás..-\ a szeietetlenségről Minden emberi lélekben olt lakozik. Hömpölyög, sodródik és csak akkor robban ki, amikor a jóra való hajlam megfogyatkozik. Hosszú időn keresztül — sokszor egy életen át — viv ádáz harcot a szeretettel, mely az emberi jót teremti mindenki számára. így sokszor meg sem születik és sírba száll a nemes lélekkel, d'e ez csak igen ritka eset. Ha nem igy lenne, akkor népek, emberek békességben élnének egymással szemben. Soha nem venné át a döntés jelentőségét a fegy ver, a gáz és a kultúra haladásának ezernyi vívmánya. Az önző emberiség veleszületen gyarl óságának legegyszerűbb megnyilvánulása a szere tétlenség > diadalmas garázdálkodása. Anyagi és erkölcsi előnyökért — nem javakért! — sokan szabadjáraeresztik ezt a lelki mételyt, hogy hamarabb célhoz jussanak. Nem gondolnak arra, liogy a maguk beleg szellemével másokai is súlyosán megfertőznek. Az ilyén létekmérgezés visszataszító hatását egykor maguk is megérzik, meri a nemtelen létek bumeráng visszarepül oda, ahonnan elindult pusztító útjára, de azzal számolni a velejáró elvakultság miatt nem tudnak. Mennyi baj, szomorúság és gond kútforrása a szeretet lenség, holott minden héten legalább egyszer annak megszüntetésére — ki nem robbanására — mond az Űr szolgája megszívlelendő szavakat. Elrettentő példák tömegét vonultatja fel a mult az emberiség okulására, mégis dühöng az egész világon. A lavina elindilói és a megtérő bűnösök később kimerülten békességért és szerclelérl áhítoznak. De milyen mérhetetlen pusztítás után sikerül csak a szeretetnek nyugalmát élvezni, és akkor kezdődik a józan gondolkodás, a romok eltakarítása, az újjáépítés — az emberi testben, és véres verejtékkel... Vájjon- ha végiggondolnák sokán mesterkedésük végső eredményét, lenne-e oly nagy a gyűlölség, az irigység, a hajsza és sok minden más. mely mind a szere tétlenség változata? Ugye nem? S mégis pusztulásba rohan az ember, mert veleszületett gyengeségét nem akarja legyőzni és magára vonja az Isten büntetését. Mintahogy mindenki a maga szerencséjének kovácsa, éppenúgy a maga szerencsétlenségének is. Ha egy nemzet túlnyomó többsége egyszerre jut abba az állapotba, hogy méltó az Űr haragjára, akkor forradalom; ha több nemzet, akkor tűzzel-vassal folyó háborúban robban ki a .szeretétlenség Megállás, visszafordulás nincs! A megérdemelt büntetést el kell viselni. Ie kell vezekelni... Az ilyen büntetés mértéke lehel egyenlőtlen, de soha érdemtelen. Mintahogy u jutalmat, ugyaniig}* ezt is kiszabja a Teremtő. Legfeljebb azon számára súlyosabb, akik a szeretet jelszaváyal követték el a szeretellenségei. Meri — sajnos! — sokszor ilyenek is akadnak világviszonylatban, sőt társadalmi vagy még szorosabb vonatkozásban is. Péczely J. Szabole* Tan: ló választás Suron. Sur községben a megüresedett harmadik tanítói áilásra a róm. kat. egyházközség képviselőtestülete egyhangúlag Mátis Jenő oki. tanítót választotta meg.