Pápa és Vidéke, 40. évfolyam 1-52. sz. (1943)

1943-10-24 / 43. szám

40. ívfalyam, 43. száa. Pápa, 1943 ekláber 24., vaaánaa MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési ára: Egy évre 14-40P, negyedévre 3*60 P. KERESZTÉNY POLITIKKI HETILAP. Felelős szerkesztő: Korányi Olaf Szerkesztőségi: Horthy Miklós fő-u. 12. Telefon: 12-72. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. Rkinek nem inge, ne vegye magára! Sokszor magyaráztuk, tanítottuk erről "a helyről a keresztény erkölcsöt, tisztességet, becsületet és mindazt, aminek megtartása, követése a keresztény embernek kötelessége. Parancsolói ag kötelessége nemcsak az erkölcsi világrend, hanem az ezen felépült állami és társadalmi rend érdekében is. Megmondottuk. hogy aki az isteni eredetű erkölcsi világrendbe ágyazott állami és társadalmi rend bármelyikét bánija, sérti;, rombolja, magával Isten akaratával száll szembe. Istennel szembeszállni pedig luciferi cselekedet, annak minden következményével egyetemben. Az állami és társadalmi rend legfontosabb és legértékesebb tartópillébe a erkölcs. Ezzel fejlődés, haladás, isteni célok megközelitése, öröm, boldogság jár. — nélküle: sírás és jajgatás, rom. üszök, pusztulás az osztályrész. Tiszta erkölcsi A szó hétköznapi értelmezésében Isten szándéka szerinti! testi és lelki tisztaságot jelent. Erről a tiszta erkölcsről óhajtok valamit mondani a pápaiak közül mindazoknak, akikel illet. Szólok pedig a lányokhoz, asszonyokhoz, férfiakhoz és ifjakhoz egyaránt. Beszélni róla nehéz és elszomorító is egyúttal, mert beszélni k|e3 róla, de elhallgatni azt, amit meg kell mondani, vétkes mulasztás lenne. Pápaiak! Akiket illet! Visszaemlékszem 1917-re. Akkor nyáron Szlovéniában voltunk pihenőben. Szlovéniában, Ausztria egyik tartományában, szóval: otthon. És ott. családi fészektől távol, hangsúlyozom, semmi mást, csak a családi fészek melegének egy csipetjét óhajtván, szlovén, tehát papiroson baráti nép családjaival szerettünk volna megismerkedni. Szóba sem álltak veI ii n k. P ed i g a m i a »sn e j d ig'ségc t« illeti, ahogy azt egykori fényképek tanúsítják, éppen nem voltunk utolsó legények ! Szerbia, Montenegró, Albánia leányai leköpték bennünket, jóllehet legártatlanabb szándékkal közeledtünk feléjük. És ebben a magatartásban egyek voltak a legegyszerűbb parasztlány októl kezdve az ii. n. liritányokig mindanynyian. Csak a kimondott szemetje volt kivétel. Csak a — szemetje! Háború van, tudjuk. A fékét vesztett emberi indulatok, cselekedetek száz és száz férfit vonnak el otthonuktól és szórják szét a világ négy tája felé. Férfisors. katonasors. Vállaljuk, és vállalnia kell minden férfinek a magasabb eszmények szolgálatában. De legyen az a közelünkbe vetődött idegen vendég avagy hadifogoly, sem mi máshol, niégkevésbbé mások nálunk — leijes cl látást nem igényelhetnek! Apák, édesanyák, ifjak, akiket Isten különös kegyelme ez ideig megkímélt a háború borzalmaitól, az idegenbe szórt véreinkkel, hazánkkal, a magyar jövővel, de elsősorban Istennel szemben kötelességünk, hogy városunk tiszta erkölcsét megvédjük minden mocsoktól, fertőzéstől. Talán elég lesz hozzá az intő szó! Ha nem? Pellengérre a magukról megfeled kezeitekkel! Igenis, figyelni fogjuk az utcát, a mozit, a vendéglőkel, szórakozóhelyeket, s különösképen vasárnaponként a Pápa—Somlyó-! országutat, ahol ezidőtájt valóságos önkéntes női kerékpáros-zászlóalj veri fel az út porát. Figyelni fogunk! És ha kell, a tisztátalanság bélyegét sütjük annak a homlokára, aki magáról, családjáról, Istenérői megfeledkezve, magyar fajtánk, édes hazánk, városunk tisztessége, becsül ele ellen vétkezik. — ij — A székesfehérvári orvosi Kamara évi közgyűlése Pápán Okt. 17-én, vasárnap d- e. 10 órakor tartotta a székesfehérvári Orvosi Kamara 1913. évi rendes közgyűlését a városháza nagytermében. Városunk orvostársadalmán kiviil megjelentek az egyházi, katonai és polgári hatóságok képviselői is. Dr. Berzsenyi Zoltán, e. ü. főtanácsos, a Kamara elnöke megnyitójában többek között megemlékezett arról a felemelő körülményről, hogy ez alkalommal is egy olyan magyar városban tarthatják meg a közgyűlést, amely város talajából történelmi „levegő árad. A város múltjából merített adatokból kiemelte annak a lénynek megkapó erejét, hogy »miként lehet egy várost a teljes és tökéletes pusztulástól polgárainak önbizalmából és csüggedést nem ismerő akaratából a romokból újból felemelni és felépite ni«. — Kegyelettel emlékezel t meg az elnök és a közgyűlés közönsége a Kamara hősi halottairól és melegen ünnepelte a harctéri szolgálatokért ki tüntetet tekét. Haníuth János polgármester napirend előtti felszólalásában őszinte örömmel üdvözölte a Kamara tisztikarát és megköszönte azt a kitüntetést, hogy a magyar társadalom c kiváló vele! ével. l)r. Főnyi Jenő kórház-igazgató főorvos, a Kamara helyi szervezetének vezetője az együttműködés és szabad hozzászólás gondolatának hangoztatásával köszöntötte az egybegyűl l eket. Ezek után a folyó ügyek tárgyalására került a sor. A hozzászólásokkal kisért napirendi pontok megtárgyalása után állt fel v. Szügyi Zoltán ezredes, hogy köszönetei mondjon az orvos-baj társaki műnkájáért. Orvoshősökrői emlékezett meg harctéri tapasztalatai alapján és azt mondotta, hogy több ina az orvoshalott, mint az első világháborúban, mert a harc kíméletlenebb lett és megszületett a harcos orvos típusa. — Az elnök meghatódva mondott köszönetet az első hivatalos helyről jövő elismeréséri, amely a mult világháború alatt és ulán szinte teljesen elmaradt. — Dr. Fralrits Jenő főorvos azt kérte az elnöklői és a tisztikar lói, hogy továbbra is keresztény és magyar szellemben vezessék a Kamara ügyeil. Zárószavaiban az elnök diesérőleg emlékezett meg Dr. Domonkos Gézla tiszti orvos rendezéséről, aki a vendégek szállásáról és vendégül látásáról magyaros szeretettel gondoskodott. (...) Érdemes visszatérni az Orvosi Kamara elnöki megnyitójának egyes részeire, amelyek a magyarság : mai helyzetével foglalkoztak, mert e kijelentések mögött súlyos igazságok húzódnak meg. Eggyel tisztában kell lennünk — mondotta az elnök — s ez az, hogy a mostani minden képzeletet meghaladó mérkőzésben mi magyarok kicsiny póni vagyunk csupán, nálunknál sokkal hatalmasabb, sokkal nagyobi) államot alkotó nemzetek is kicsiny pontok leltek.: Most kicsiny pont vagyunk csupán, de mi lesz velünk azután, ha már véget ér az eddig soha nem látott világháborús mérkőzés? Van-e remény jövőnkben és mi lesz a kis népek sorsa? Ezek a kérdések támadnak fel bennünk az idézett szavak alapján. A népek életét a történelem szeszélyes és váratlan fordulataiban minden időben »három- örök mozzanat alaFeladatunk, hogy a hangunkat hallassuk, politikai készségünket, érettségünket és hagyományainkat érvényesítsük abban az életközösségben, amely a Dunamedencéjében mindig fenn fog állni. * Kis országokban nem lehet ugyanazt csinálni, mint nagy országokban. Kinek-kinek a maga körülményei szerint kell berendezkednie. TELEKI PÁL gróf. Honvédeink üzennek... Oroszország, 1943. X'. 14. Mélyen Tisztelt Szerkesztő Ür! Alulírott bajtársak tisztelettel kiérjük. szíveskedjék közölni a lapban, hogy mindnyájan jól vagyunk s a kedves hozzánktartozóknak, ismerőseinknek és jó barátainknak szeretetteljes üdvözletünket küldjük. Szakács Sándor orv., Chapo Ferenc honv., llalbtk Ernő honv., Szatay Ferenc tiz., Horváth Pál őrv., Horváth István honv., Horváth Sándor honv. Táb. p. sz. Z 207. szerve városunkat tisztelte meg összejöMinden kis nép a korszak uralkodó eszméjét a maga érdekeihez mérje! kitolta: a vallás, a föld és a faj. És iezl a három irányító erő mindig együttesen hatott. Aszerint, hogy a korszellem? melyik eszmének kedvezett, úgy adták át a népek a vezető szerepet egymásnak. Nem véletlen tehát, hogy a legkülönbözőbb népek és fajok irányítják az emberiség sorsál olyan mértékben, amilyen fokban a fejlődés folyamatában felvetődő, uralkodó eszmét hirdetik és képviselik. Ezek a változások az európai népek sorrendjében eltolódásokat idézlek elő. Éppen ezért fontos, hogy m'ind'en kii* nép az illető korszak uralkodó eszméjét a maga érdekeihez mérje, mert az idők kérlelhetetlen változása mindig újat hoz. Ha tehát olyan fejlődési folyamat indul meg, amely nem kedvez valamely nemzet sajátos érdekeinek, akkor nem szabad megfontolás nélkül, mint elkerülhetetlenhez alkalmazkodni, hanem előre kell nézni és a jövőhö-z való alkalmazkodás lehetőségeit kelt mérlegelni. Mert okosabb történelmi előrelátással és mérséklettel a lehetőt akarni, mini a korszerűségi látszatával és majmolással nagymuHú kis népek alapérdekeit könnyelműen elhanyagolni A történelem vizsgálatából megállapítható az, hogy a vallási és rendiségi szempontok érvényesülésekór a kis nemzetek a népek együttesében erősebbek voltak, mini mikor a nemlzleti eszme lett az uralkodó európai gondólat. A számszerűleg kis népek ugyanis behozhatatlan hátrányba kerültek, mert csak két út állt nyitva: vagy csatlakoznak csekély erejük tudatában a szám szerint nagyobb népekhez és ekkor számol niok kell a nemzeti önállóság megszűnésével vagy megőrzik a nemzfeti függetlenséget, de meg kell elégedniük a szomorú valósággal, hogy csak másod, ill. harmadrangú szereplők lesznek a kontinentális fejlődésben. A nemzeti eszme tehát ilyen értelemben nem kedvez a kis népek nemzeti fejlődésének, mert nemzetközi viszonylatban ez annyit jelent, hogy a szám szerint nagyobb nemzet hivatott a vezetésre! Ezért olyan fontos az a kérdés, hog|y nem tudnának-e a Iris nemzetek olyan eszmét k|gondo'tii; és Irrclelni, amely meg tudná iVUilani, azl a történelmi folyamatot, amely szükségképen a kis nemzetek fel őrléséhez és megseminisüéséhez vezet! Mert azt a tényt el kell ismerni, hogy minden más eszme alkalmasabb az európai és a mi szempontunkból fontos dunavölgyi egység megteremtésére, csak éppen a szám szerint nagyobb népeknek kedvező faji alapelv nem! Ez a felismerés döntő reánk magyarokra nézve, mert a kis államok földjén élünk, ahol a páriskörnyéki békék megfeledkeztek a kis államok közötti együttműködés alapjainak aegteáRA 30 FILLÉR