Pápa és Vidéke, 39. évfolyam 1-52. sz. (1942)

1942-06-07 / 23. szám

XXXIX. évfolyam, 23. szám Pápa, 1942. június 7., vasárnap Felelős szerkesztő: KerényB Olaf POLITIKAI HETILAP. MEGJELENIK MINDEK VUSARNflP. Charkovnál újra fellángolt a magyar vitézi szellem. Tudtuk, helyesebben sejtettük, hogy a nagy csatában' a mi véreink is ott vannak. Szűkszavú hivatalos jelentéseket kaptunk mindig. De éreztük, hogy vitézeink mint mindig, most is megállják helyüket. Jól gondoltuk. Végre szárnyra kelt a hír. Szövetségeseink is elismerték a magyar katona hősiességét. 150 vaskereszt díszíti a magyar hősök mellét a magyar vitézségi érem mellett. Büszkeség tölt el ezért bennünket. De még valami miatt. Ezek a hős katonák szűkebb hazánknak, a dimbes-dombos Dunántúlnak gyermekei. Magyarok, akiknek bölcsője ott ringott a miénk mellett. Köszöntünk Benneteket hős Testvéreink és tanulunk Tőletek! Tanulunk Tőletek! Tanulunk mi, a belső front katonái, áldozatkészséget, összetartást, a közös cél érdekében kemény összefogást. Tanulunk . . . Ezzel a gondolattal hallottuk a dicsőséges hírt Rólatok. Ezzel a gondolattal olvastuk egy idegen nemzet gyermekének írását rólunk, magyarokról. Néhány évig élt köztünk. Megismerte a magyar embert, a magyar földet, a magyar tájat. Nyitott szemmel járt, magyarul beszélt. Nézett, kutatott, vizsgált. Bámulója lett a magyar nyelvnek, éneknek, szerelmese a magyar fajtának. S mikor visszatért hazájába, megírta emlékezéseit. „Ha én magyar volnék, — irja — naphosszatt járnám a városok, falvak utcáit, megállítanék minden embert, megkérdezném, haragszik-e valakire? Megmagyaráznám neki, hogy, ha azt akarják a magyarok, hogy sorsuk vi ruljon és jövendőjük fénylőn ragyogjon, tegyék félre a gyűlölet, a békétlenség eszközeit, mert kizárólag a szeretet összhangjával építhetnek. Ha én magyar nő volnék, megfognám a férfi kezét, belemarkolnék szívébe, lángra gyújtanám értelmét, és olyanná formálnám lelkét, hogy küzdjön, harcoljon, alkosson azért a közösségért, melyben született, még akkor is, ha úgy látja, hogy az életből kiveszett az a valami, amit boldogságnak neveznek. Ha én magyar nő volnék, azt hirdetném: Ébredj férfi, vedd kardodat, vedd szerszámodat, vedd ásódat, vedd tolladat, tégy bármit, de alkoss, alkoss maradandót! És ha másként nem tudnám, úgy fonnám feje köré a halhatatlanság babérját, hogy elmesélném minden magyar gyermeknek: ezért küzdött Édesapad! Légy te is hozzá méltó magyar! Ha én magyar volnék, letörölném a szenvedők könynyét, a férfiarc verítékét. Ha én magyar asszony volnék, megtanítanám imádkozni a férfit, vele együtt imádkoznék nap-nap után, mert ludom, hogy az imát. meghallgatja az Úristen. Ha én magyar volnék, szeretnék minden magyart, legyen úr vagy paraszt, szegény vagy gazdag. Mert ez a nép megérdemli. Ha én magyar volnék, ezt a szeretetet hirdetném, hogy megszűnjék a békétlenség, megszűnjék a belső viszálykodás, hogy egységesen álljon ellent minden veszedelemnek. Ezt tenném . . ., ha magyar volnék." Hősök! idegen nemzet is elismerte vitézségteket. itthon maradt Testvéreim! idegen nemzet gyermeke irja ezt rólunk. Egyik megállapítás sem új. Mi már régen tudiuk, talán sokszor mondottuk is. Mégis idegen nemzettől, idegen ember tollából másként hangzik. Figyelmeztetően, elgondolkoztatöan . . . (+) Bélyegezzék felül az élelmezési Jegyeket! Szabadítsák meg a kereskedőket a zaklatásoktól. — Újabb tartalékot lehet szerezni a meglévő készletekből. — A közeledő zöldidény kihasználására oktassák ki az asszonyokat Amikor tartani lehetett attól, hogy a szabadforgalomban levő közélelmezési cikkeket egyesek felhalmozzák, a kormányzat bevezette a jegyrendszert. Számba vette az összes fellelhető és rendelkezésre lálló készleteket s a feltétlen szükségleten felül állapította meg a fejadagokat. A napilapokból tudjuk azonban, hogy még most — a hozott rendelkezések és a történt súlyos büntetések ellenére is — sokan rendelkeznek fölös mennyiségekkel. Az ilyen árukat 20—100 °/o-os felárral hozzák forgalomba. A zugjorgalommal nemcsak az eladók követnek el bűnt a közérdek ellen, hanem az ilyen árukat vásárlók is. A falánkság, önzés és a »csakazértis« szellem sokakban inkább él, mint a háborús idő parancsolta kötelességtudás, illetve a felesleges dolgokról és mennyiségekről való lemondás érzése. Pedig ebben az országban senki nem fog éhen halni. Akkor meg minek történnek ezek a cselekedetek? Egyesek talán mohóbb étvággyal rendelkeznek, mint azelőtt iés'inkább keresik a jobb ennivalókat, — amire azelőtt nem is gondoltak. De ez csak megtorolható rendellenesség lehet. A tejforgalom megcsappanása részben annak tulajdonítható, hogy fogyasztanak olyanok is vajat, akiknek nincs szükségük rá, de mert kárt vélnek vele a köznek okozni, hát rávetették magukat. S miután a zugforgalomban a vajat drágábban lehet eladni, — sokan a^tejet is felárral vásárolják, — mégis lényegesen kevesebb tej jut el a gazdáktól a .fogyasztókhoz. Ebben a kérdésben, — mint a mult számunkban megírtuk, — városunk szeretett képviselője, dr. Antal István nemzetvédelmi miniszter úr közbenjárására fontos rendelkezés történt és így a sokgyermekes családok részére a tejellátás minden mesterkedés ellenére biztosítva van. Kenyér- és lisztfogyasztás Másik súlyos probléma talán a szegényebb néposztály részére feltétlenül szükséges kenyér. Ennél olyan súlyos esetek fordulnak elő, amelyek a jegyek okvetlen felülbélyegzését követelik. Egy kenyérjegyszelvényre jegyátváltás után 4 db. zsemle vásárolható s mivel egyes személyek naponta többet fogyasztanak, mint a megállapított fejadag, jegytöbbletre van szükségük. Tapasztalat szerint a jegytöbbletet sokan meg tudják szerezni. Már most, akik jegyüket el-, vagy átadják és pillanatnyilag előállott adagcsökkenést nem tudják áthidalni, a jegyeknek előre való beváltásával igyekeznek maguknak a szükséges mennyiséget biztosítani. Zaklatják a »szabályokhoz ragaszkodó kereskedőket, viszont sokan az ilyen kérések teljesítésével jutnak új vevőkhöz. Miután bőven van tartalék, így egyelőre csakis a túlfogyasztok kárára van ez a mesterkedés. De mi lesz, ha elfogy a jegyük? S mi lenne a kereskedőkkel, — akik a »még nem jogos jegyeket beváltják,-— ha máról-holnapra-adagleszállítás következik be? Bizonyára sok üzlet léte jutna veszedelembe! Zsír, cukor, tojás... A kenyérjegyekkel való üzérkedés maga után vonja a deljesmértékű lisztfogyasztást is, mivel egy jegyen vannak a szelvények. Ezáltal nagyobb mennyiségben fogy a'zsír, tojás, cukor, mák, lekvár, stb. is. A zsír- és cukorfogyasztás körül tehát ugyanazok tapasztalhatók, mint a kenyérfogyasztás esetében. . . Bélyegezzék felül az élelmezési jegyeket! Köztudomású, hogy valami mesterkedés folyik a jegyek körül éppúgy, mint a nem zárolt, de fontos élelmicikkeknél is. Személy szerint nem akarunk senkit sem kipellengérezni mohósága és fegyelmezetlensége miatt, de'több ember tulajdonában van olyan jegy, amelyet a Közélelmezési Hivatal nem aző részükre adott ki. Ha az említett szerv elrendeli a jegyek felülbélyegzését, akkor bizonyára tapasztalni fogja, hogy így'van. Viszont ezek a jegytöbbletek a további vásárlásból kiesnének. Mert csak azokat a jegyeket bélyegeznék le, amelyeket az ő részükre adtak ki, s nem amelyek tényleg birtokukban vánnak. Természetesen csak névvel ellátott, eredeti jegyek jöhetnének számításba, míg a gyűrött és más névre szóló, vagy átragasztott jegyeket elkoboznák. Olyan kenyér-, liszt-, cukor- és zsírtöbblethez jutna így a város, ami az adagok visszaállítását, felemelését mozdítaná elő, vagy az esetleges csökkentést tenné lehetetlenné. Azonfelül ezen az ellenőrzésen keresztül egyúttal olyan adatokhoz jutna a Közélelmezési Hivatal, amelyeket a kővetkező jegyosztásnál fel tudnának használni. A kereskedőknél levő jegykészletek repülőellenőrzését is be kell vezetni, hogy a szabályokat betartó kereskedők ne szoruljanak háttérbe a helyzetet kihasználó kereskedőkkel szemben. Tegyék lehetővé a háztartások takarékoskodását! A rádióban többször hangzik el olyan előadás, ami a zöldféleségek okos felhasználására ad útmutatást. A fővárosban már gyakorlatilag is nevelik a közönséget. Helyénvaló volna, ha Pápa város is belekapcsolódnék ebbe a tevékenységbe és falragaszok, ismertetők kibocsátásával mozdítaná elő az egyes, — tartalékolható, — cikkek' megtakarítását. A következő tél még bizonyára az elmúlthoz hasonló gazdálkodási fog követelni és így már a nyáron megindulhat az az öntudatos munka, amely a még teljesebb megelégedéshez vezet majd. A város illetékes vezetői a javasolt intézkedésekkel olyan példát tudnának állítani, — még'talán a főváros hasonló szervezetei elé is,'— ami feltétlenül megbecsülendő erkölcsi értéket jelentene a szebb jövőben. Vass János. Ha ad, Ön is kap A háború sok mindenre megtanít bennünket. Olyan használt cikkeket is meg kell becsülnünk, amelyekkel azelőtt nem sokat törődtünk, könnyen félredobtuk. Ilyen könnyen félredobott érték volt a gummi is. Mióta a Holland-indiai szigeteken is a háború szele söpört végig, minden nyersgummi-behozatal megszűnt és mint minden államban, úgy nálunk is pótanyagokkal kell a szükségest pótolni. De ebből sincs elég. Éppen ezért nemzeti érdek és mindenkinek erkölcsi kötelessége, hogy a háztartásában levő gummihulladékot: hóés sárcipőt, gummisarkot, labdát, egészségügyi gummit, stb. felkutassa és összegyűjtse, mert ezt a pótanyagokkal összekeverik és ismét forgalomba hozzák. Ezekkel az elhasznált gumikkal úgy sem lehet semmit sem tenni. Tehát felette üdvös, ha mindenki, akinél ilyen van, jún. 8—13 közötti gummihulladék gyűjtő héten átadja a házról-házra járó gyűjtőknek. Senkitől ingyen nem kérik, megfizetnek érte. Aki e nemzeti szempontból fontos gyűjtést támogatja, az nemcsak becsületes munkát végez, hanem az itthoni frontot is támogatja. A közös munkából.ő is elvégzi a reá eső feladatot és remélheti, hogy kap abból, amit adott. Senki előtt ne legyen tehát közömbös ez a gummihulladék gyüjtő-hét, hanem a használt anyagokat szolgáltassa át a lakására menő gyűjtőknek. ARA 16 FILLÉR