Pápa és Vidéke, 39. évfolyam 1-52. sz. (1942)

1942-12-13 / 50. szám

XXXIX. ővfalfam, 50. szám Pipa, 1942. december 13., vasárnap Felelős szerkesztő: Herényi Olaf POLITIIII HETILAP. MEGJELENIK MINDEN TNSIRNNP. Honvédeink a mi őrtáüió hőseink ott állnak vaiiahol a Dten mentén. A metsző orosz szél a csontukjg hatol, a hulló hó jégszji Hají­tó kka! verdesi arcukat. A dermesztő hi­ffeg átjárja testüket s míg meggémbe­redett ujjakkal a puskát fogják, az ágyút irányozzák, feltűnik lelkükben az oá­hon képe, családjuké, hozzátanoZój|ké. Mindten pillanatban a hideg' haláiíLal néz­nek farkasszemei s mégse a saját éle­tükre, gondolnak, hanem szeretteiikiére, «kiket iithon hagytak, akikrőt nekünk éppúgy kelt gondoskodnunk, amint ők v^yáznak a mi biztonságunkra. A hős magyar honvéd nem saját­magának kér könnyebbségjet, hanem azoknak, akiket'itthon hagyott, akik rá­szorulnak a magyar társadMOm segítsd­1942. karácsonya a honvédeké es azok hozzátartozóié. Nem szabad annak megtörténnie, hogy léppen azoknak a c saládoknak legyen fekete, (szomorú ka­rácsonya. akiknek 'fenntartója értünk viaskodik ázástentelenséggel., Hathasson el a sok gáncsoskodó, csak a saját életét néző és féltő, a ren­geteg áruhabnozó. a sok szívtelen era­beb es (ébredjen tudatára, hogy közös az életűnk, közös a sorsunk! Hiába félti valaki az étetét. — ha ideig-óráig ki is szakítja azt a közösség sorsábiók — Tnásf­kép úgysem alakulhat ­va saját sor^ía', mint valamennyiünké. Hiába van tetie élelemmel az éléskamrája, szénnel, fá­val a pincéje, ha a mások, sokak élete nincs tisztességesen biztosítva. Az ilyen eljárás mi miig megbosszulta magái es meg fogja bosszulni magát a jövőben is Szívlelj ük meg' «honvédeink hősi önfeláldozását és hallgassuk meg, telje­sítsük egyetlen kérésüket. Városunkban, a falvakban, a tanyákon keressük fei a hadba vonultak családját és ha csak bár­miben is szükséget szenvednek, még a lemondás árán is, segítsük meg őket. Nemcsak tudnunk és hirdetnünk keli az összefogást, hanem azt meg is kell cselekednünk. Nem eshetik, jiól a falat kenyér, »óm a meleg szoba és gyártó életünk sok ap­ró kényelme, ha .tudjuk, hogy körülöt­tünk szükséglet szenvedők (étnek!, hogy a hadba vonultak családjai 1 nélkülöznek. Mi, itthoniak, honvédeink győzel­mes harcát segítjük elő, ha beáUunk ugyancsak nemzetvédőínek .ós levesszük a harcoíók válláról a családról való gondoskodás súlyos /terhét. \ Hassa át»szivünket a közelgő kará­csony szent melege! Öleljük magunk­hoz hálás szeretettel a hadba vonultak családjait! Ilyen összefogással, ilyen segitő testvéri szeretettel válunk igazi magyar testvérekké, s leszünk a jöven­dő Nagy-Magyarországának majdan tel­jes jogú polgárai. (—) Vállaltuk a harcot, mert élni akarunk Rmaáuvzé Urunk aeveaapjáoak ünneplése véresuakbaa A Kormányzó Űr Öfőméltóisá^á­nak nevenapján városunk társadalmi egyesületei, a különböző közösségek hó­doló tisztelettel emlékeztek meg ország­gyarapító Hadúrunkról. A délelőtti órákban a templomokban istentiszxete­teken vettek részt a hívek A plébánia­templomban Németh József apátplébá­nos hosszabb szent beszédben mutatod rá a nap jelentőségére és Isten áldását kérte Kormányzó Urunkra. fiz ejtőernyős úloncok nskülitale Az istentiszteletek után az ejtőer­nyős zászlóalj a Fő-téren állott fel. A Hungária szálló előtt felállított oiS/.­emei vényen a város katonai és polgári előkelőségei foglaltak helyet. 10 óra 45 perckor vette kezdtetót az ünnepélyes es­kütétel. Először Borbándiy János tábori esperes, a légierők vezető lelkészeí lépetl a mikrofon elé. Lelkes szavukkal szólí­totta fel iaz újoncokat az eskütételre. Ke­gyeletes szavakkal emlékezett irríeg a fronton harcoló honvédekről. Hangsú­lyozta, hogy az ő önfeláldozó magatar­tásuk legyen mintaképe mindlen ittlion­maradónak, mert győzelmesen kell m)eg­harcolnunk ezt a harcot, amelyet azérl vállaltiunk, nrerl élni akarunk, meri ma­gvarok akarunk maradni. Utána Peti Zoltán prót. tábori itel­kész. a légierők lelkésze buzdította ün­nepi beszédével az újoncokat. majd Petneházy Imre századós a suttogó pro­paganda elleni kötélességszerű harcunk­ról emlékezett meg és elitélő szavakkal' bélyegezte meg városunk defetistáit. A megható eskütétel <után Egyeé'y Béla al­ezredes szólott az új honvédekhez, majd Bozóky Tasziló ezredes, városparancs- [ nok két kitüntetettnek ;átadta a ki tűnte- j téseket. Ezután az egész zászlóalj disz- J menetben vonult el a megjeleni eiőkétő­ségek előtt. Miklós-napi ünnepségeink Az ejtőernyősök jól sikerült Mikii­lás-délután keretében emlékezlek meg Kormányzó Urunk uevenapjáról. Tré­fás jelenetek, ének- és zeneszámok, ko­moly és 1 humoros szavalatok alkották az előadás gerincét. Az est tiszta jövedel­mét az ejtőernyős hősi halottak hozzá­tartozóinak felsegélyezésére fordítják. A leventék a levente-otthonban hó­doltak a nagy'napnak. Csekő Árpárti ía­nitóképző-intézeti igazgató ünnepi be­szédben köszöntötte a Kormányzó Urat. Szavalatok, énekszámok, a leventezenie­kar indulói és tréfás játékok egészitei­lék ki a műsort. A Nemzeti Munka Közpunt szintén Mikulás-est keretében ünnepelte Kor­mányzó Urunkat. Mintegy ,400 tag- és 65(1 gyermek jelent meg az esten, amelyen Horváth Imre. kerületi titkár a követ­kezőket mondotta: Ez «a miai - üninep minden pompája, minden kedvessége, minden szeretete azé az első magyar emberé, aki szegény hazánkat kivezette a csonkásátgból ... Hűsegünk és kitar­tásunk legyen legszebb ajándékunk Kormányzó Urunknak, akiit az Isten sí­káig éltessen. Szavalatok, énekszámok voltak még, .majd!a jóságos Mikulás bá­csi 7(X) csomagol osztott ki a gyerme­kek között. > A Baross-szövetségben is bensősé­ges ünnepélyt rendeztek. Ünnepi beszéd hangzott el, majd szavalatok és énekszá­mok tették változatossá az estet. A Perutz-gjyár munkásai a Gnff­száilé nagytermében > ünnepelték a Kor­mányzó Űr Öfőmétlóságát. Nemes Mártsa Dániel ezredtes, a gyár kaionai parancsnoka köszön tői te a Kormánvzó Urat: r\j*\j fldjuk a Vöröskeresztnek! A háborús viszonyok, különösen a nagymennyiségű tábori lapok, levelek és csomagok szinte emberfeletti munkát rónak a -postára. Ez az egyik ok, amely arra indítson bennünket, bogjy men lesb­sük a postát a rengeteg üdvözlőlap ki­kézbesítésétől. A második: takarékoskodjunk a papírral! Teljesen felesleges, hogy ilyen üdvözlőlapokra fogyasszuk el a" drága papírt Adjuk inkább át a Vöröskereszt­nek, vagy a hadba vonultak hozzátarto­zói fel segítésének céljaira azt az össze­get, amelyet üdvözlőlapokra költenénk. Értsük meg ezen a téren is a nehéz idők követelményeit! (—) Az Egyház és a háború Mert a haza védelme minden pol­gár kötelessége, a keresztény katolikus erkölcstan az önvédelem miatt nemcsak megengedi a kard használatát, hanem a haza védelme céljából parancsolja is, hogy hon polgári kötelességünknek e«e­get legyünk. Ez nem azonos sem a há­borúra való biztatással', sem az Egyház­nak a háborúban való részvételével. Az Egyház nem vesz részi a háborúban; ellenkezőleg: a háborús felek kibékíté­sére törekszik, védvén mindig a sértett fél jogait is. A jogos háborúban azÉgy­hiz megáldja a, katonákat, a zászlókát, — de a fegyverek megáld ásától tartóz­kodik. bár jogos háború esetén ezt Is megteheti. Meg kelt jegyeznünk még azt is. hogy az Egyház sohasem buzdít hadüzenetre, bár igáz, hogy XI. Pius pápa már 1922. dec. 26-án kiadott en­cyklikájában felemelte szavát'a mester­séges és csak papíron létező olyan bé­kék ellen, amelyek csak a gyűlölet és hosszú szellemét tör vény esitették. Ha MagVarosrzág a békeparancsok felül­vizsgálásáért revíziójáén) küzdvvagy a bolsevizmus terjeszkedése ellen harcol, háborúja jogos. Ha pedig az Egyház imádkozik a hazáért és a hadbavonuit katonákért, azt teszi, amit minden édes­anya tesz. (bí) Honvédeink üzennek... Liba helfet leglfet feeteek — Naplórészlet. — Alig egy órai mély alvásból orosz géppuska ébreszt fel. Megdöbbenve hallom, hogy egész közel a konyha-völgyben kele­pel, ahol a mi állásaink vannak, ahol a meggyesben a szakácsok tanyája is van. Talán valami módon a sok szakadék vala­melyikén bekúszott s a harcárok mögé jutva a mieinkre támad. Riadót rendelek el a parancsnokságon. írnok, rádiós hírvivő, csa­patcsendőr pillanatok alatt megtömték grá­náttal, tölténnyel a kenyérzsákukat, hogy a beszivárgott bolsikat rohammal kifüstöl­hessük. Lélekszakadva rohan Kiss, a villamos­kalauz, a főszakács: A konyhavölgy ben előttünk százötven m-rel oroszok vannak. Látad? Nem. De orosz géppuska szól nem messze a mi konyhánktól. Azt hallom én is. A szakácsok a konyhabunker irányá­ból a gyümölcsösön át előre, mi a rommá­égett házakon keresztül támadunk, az ötök géppuska hangja irányában ! „Parancs va« rá!" Megraktam a zsebeim kézigránátokkal, sőt még a sapkámba is került, mert a töb­biekre is kell gondolni. Figyelőim a padlásról a reggeli- köd miatt nem látnak semmit. Nincs más mód, mint előre a romokon át a futóárkok felé, közben pedig kiverni a befurakodott bolsit. Ideges mindenki, mert most még közelebb szól az orosz géppuska. Összevissza " fegy­verropogás, gránátvető, de mi nem látunk semmit. Mellettünk az aknavetők szörny* durranással szólalnak meg, hogy szinte el­vágódunk a nagy légnyomástól. Egy a még épen maradt tejcsarnokot találja. Foszforos páncéltörő-ágyú, nehézpuska lövedék ugyan­csak szaporán esik, de mi csak rohanunk az orosz géppuskahang irányában. Akna vágódik le eiibénk és mi ösztönösen pilla­natok alatt elvágódunk. A repeszek mésszé fejünk fölött repülnek el. Itt nem maradha­tunk, érzi és tudja mindenki. Szemben ve­lünk a dombon a bolsi minden mozdula­tunkat látja. Szerencse, hogy a közelben van egy leégett ház. Beleugrunk annak pin­céjébe, alighogy leérünk csak ugy zuhog a közepes és nehéz aknák becsapódásától. Ekkorát még életemben nem ugrottam. Zengi a göcseji Rosta. S morog a foga között még egy csomót. Marx önkéntes, mint afféle tanítóhoz illik, a pincében szanaszét heverő kémiai és fizikai, algebrai könyvek halmaza közt ko­torászik. Legényem viszont a géppisztolyát egy patkányon próbálja ki. Egyenként gyü­lekezünk a gyümölcsösben, adom ki a pa­rancsot. Hordóból, üszkös gerendából feljá­rót készítünk és egyenként mászunk ki a gödörből. Szerencsére akna-párbaj van. Igy azután nyugodtan mozoghatunk, mert a puskagolyótól ugyan ki fél és ki törődik vele. Most már egész közel hallani a bolsi géppuska kelepelését. A mi nehézpuskáink, géppuskáink, golyószóróink is beleszólnak, hogy az összhang teljes legyen. Halálos csendben félkör alakban ká­szunk előre. Kézigránát a kezünkben, hogy adott pillanatban üzembe helyezhessük köz­ár ä 16 fillér

Next

/
Thumbnails
Contents