Pápa és Vidéke, 39. évfolyam 1-52. sz. (1942)

1942-12-06 / 49. szám

mév: PÁPA ÉS VII rangfokozat: tábori posta/ \t~ MUX. tmtym, 49. szám Hn, I942. december 6,, vasárnap Cl," , w . - . j| * POLITIKAI HETILAP. Felelős szerkesztő: Kerényi Olaf y ^„„g mikoeü tisirii^ 1! tn MMMSMM llWlllBMililHRMH—^Hü ro flj < "o 3j Sc "o fi magyarság elkészült Európa fogadására Irta: l)r. Magyarász Ferenc O- Cijst. Herczeg Ferencnek A hid 1« c. szín­müvében József nádor kérdi Széchenyi­től: Gondöli On arra, ki fog az Ön hídján átjárni? — A pestiek és a budaiak, fensé­ges úr. — Nagyobb úr: Európa s ve te a XIX. századi — Akkor diadaliv-formára építem a hid oszlopait, hogy méltóan fogadják a dicső vendégeket. — Biztos Ön abban, hogy a ma­gyarság már elkészült Európa fog'adá-" sára? Bizony nagyon fontos és az egesz nemzet életébe vágó kérdés: Elkészül­tünk-e Európa fogadására? Mert Európa megindult, nagyon ás nekiindult, és az egész világ elindult Európa etien. Olyan kavarodásban őr­jöng az egész világ, hogy csak a legna­gyobb energiáváí párosult optimizmus táthatja meg azt a kristályosodási ten­gelyt, amely körül ez a káosz még egy­szer szilárd' alakot tölthet. Hisz a jó Is­tenen kívül kii a megmondhatója annak, hogy még meddig tart a nagy pusztulás, és ha netán a végkimerülés hozza meg a várvavárt békét, nem forgatja-e föl azt a forradalom, a soha nem tátott inség, társadalom öngyilkossága. Üj szó a "T3 borúlátás, de hogy 'még mekkora borút ^fogunk látni, arra nem is jó gondolni. és mi magyarok mégsem vagyunk U 1_ borúlátók. A gondviselés nem engedte, S hogy azokká legyünk. Mi nem vesztet­íük el sem a múltból merj,tett tanulsá­SJg gainkat, sem a jelenben oly szükséges CTt lelki egyensúlyunkat, sem a jövőbe ve­tett reménységünket. Nekünk megad'ca isten azt a szilárd' talajt, amelyre állva kellő léteknyugalommal tekinthetünk az új európai rend elé. jA magyarság elkészüli Európa fo­Fására! A magyar nemzet katonai ereje megszerezte azí a jogot, hogy szavunk legyen ott, ahoi majd 1 az új Európa ügyeit intézik. A magyar nép gazdasági ereje mindvégig számottevő tényező a mos­tani világégésben is, Ide az marad majd 1 akkor is. ha az idők kiáradt Folyama visszatér régi medrébe. 1 A magyar nemzet kultúrája ozfer esztendőn át járta a maga külön, sajá­tos és termékeny útját s arról senki kedvéért nem fog letérni a jövőben sem. A magyar alkotmány; (Európának egyjk legrégibb közjogi alkotása; és mert az állami intézményeknek is az idő a legfőbb próbája, bízvást és büsz­kén mondhatjuk, hogy ami a múltban ezer esztendő viharával dacolt, azí a jö­vőben sem törheti le sem divatos áramj­fat. sem erőszakos jelszó. A magyarság elkészült Európa fo­gadására. mert volt, aki elkészítse és készen is tartsa. Volt a múltban, aki ki­vezette a kommunizmus íörvénvlő mély­ségéből. az id'egen megszállás elemi csa­pásából, a belső forrongás poklának tornácából és a külső ellenségek ármá­nyából. Volt és Istennek hála, van egy férfiéi, akit a Gondviselés odaállított a nemzet hajójának kormányához, hogy erős kézzel mutassa meg az egyediül helyes irányt, melyen a történelmi! ala­pon álló keresztény magyar nemzetnek haladnia kell, ha nemcsak tengődve, ke­gyelemkenyéren fönnmaradni, de erköl­csi, műveltségi és anyagi javakban gya­rapodni óhajt. Ez a férfiú hazánk országgy arapitú 1 kórmányzéja, Horthy M'kvós. kinek mai ne ven apján az egész nemzet imádsága, ártatlan gyermekajkak fohásza, hadvi­selt bősök röpimája, közös sorsban szo­morkodó és közös vigasztalást kereső özvegyek és árvák könyörgése szád az ég felé, kérve a Mindenhatót, hogy tart­sa meg őt népünknek, hogy amint sze­mélyében megtestesül a történelmi ma­gyar faj nemességének minden kiváló­sága, úgy állását is ennek a magyar nemzetnek boldbgabbá tételére még so­káig szerencsésen tölthesse be! Egyesulethozi íMttití Veszprémben Vármegyénk Főispánja dec. 2-ára egyesületközi értekezletet hiivodlí össz'e Veszprémbe. A Városi Színház helyisé­gét zsúfolásig megtöltötték a meghívot­tak és az érdeklődők. Városunk társa­dalmi egyesületeinek vezetői, illetve ki­küldöttei szintén résztvettek ,az értekez­leten. A Színház helyiségeit erre az al­kalomra gyönyörűen fel díszítették. Az értekezlet megnyitása előtt Já­nossy Baba, Dr. Jánossy József 'uörv, elnök kisleánya kedves szavakkai és virággal köszöntötte a megjelent Dr. An­tal István nemzetvédelmi-propaganda minisztert. Majd az Iparos Dalárda a Magyar Hiszekegyet énekelte el. Ezután Dr. Mesíerházy Ferenc fő­ispán megnyitotta az értekezletet, is­mertetve annak célját: a társadalmi egyesületek vállvetett közös munkáját. Köszöntötte a megjelenteket, elsősorban Dr. Antal István minisztert. Utána Dr. Donath György orsz. gyűl. képviselő tartolta meg előadását. Hangoztatta, hogy a {társadalmi egyesü­letek munkaközösségiének három alap­gondolaton kell felépülnie: 1. A szent­istváni magyar birodalom. 2. a társa­dalom keresztény magyar felépítése és 3. a szociális segítés gondolata. E bá­rom alapelvre épülhet csak fel az az egységes szemlélet, amelyre a mai vi­szonyok között feltétlenül szükségünk van. Dr. Beöthy Dezső orsz. gyűl. kép­viselő az -egyesületközi munka irányi­tó szervezetének javaslatát ismertette, amelyet a megjelentek elfogadtak. Majd! a szervezet ideiglenes elnökének megvá­lasztották Dr. Papp Sándor árvaszéki elnököt. Szabó József orsz. gyűl. képviselő tar tolta meg ezután előadását, amely­ben hangoztatta, hogy e közös munkái­ban mindenkinek szerepet kelt vállalnia és ezt lelkiismeretesen' hivatásszerűlein kelí betöltenie. 1918-nak nem szabad ha­zánkban többé megisméllődüie. Intal István miniszter beszéde A miniszter azzal kezdte beszédét, hogy felfogása szerint a társadalmi egyesü letek együttműködésének van egy pozitiv és negativ célja. A pozitiv célja az, hogy kőzreműr j ködjeik a magyar társadalom közös ne­vezőre hozásában, mindazon kérdé­sek tekintetében, amelyekben nem főhet különbség magyar és magyar ember ' között. A legfontosabb ilyen kérdés ma a világháború tetőpontján az, hogy a magyarság megmaradjan. A negatív célja'pedig az legyen a társadalmi együttműködésnek, hogy erőteljes ellenállási és küzdelmet fejt­sen ki a bomlasztás, a csüglgeszlés, a destrukció és cíefétizmus mindazon tü­netei ellen, amelyek 1918-ban már egy­szer a sir szélére juttattak bennünket. A bomlasztás és csüggeszted és* a belső erő megbontására irányuló akna­munka külföldi kezekből külföldi irá­nyítás útján jut el hozzánk. Mind azzal a céllal, hogy a belső magyar frontot íel­glöngyölitsék és az egész orsfzálg fi|sfmét szabad prédája legyen a reánk törő el­lenségnek, 24 titkos rádió ontja az or­szág ellen nap-nap után a bomlasztás­nak, a társadalmi ellentétek szitásának, a bizalmatlanság keltésének halálos mérgét, mely halálosméreg csak akkor lesz hatástalan számunkra, ha a lelki front megbontására irányuló emez ör­dögi munka ellen a társadalom szer­vezett erői felveszik a harcot. A munka nem könnyű. Nem köny­nyű azért, mert valóban sok a baj, sok gond, sok nehézség, sok hiba van a ma­gyar életben. Hibák, amelyekről tehe­tünk, hibák, amelyekről nem tehetünk. De ha azt vesszük tekintetbe, hogjy a világra szakadt szörnyűséges nyomo­rúság közepette mégis a mi hazánk rendje és erősebb belső békéje a leg­szilárdabb s hogy a sok nélkülözés el­lenére is a mi országunk életszínvonala más országokhoz viszonyítva kiel égitő­nek mondható, ez megnyugtat bennün­ket abban, hogy túlságos nagy bajok még sincsenek az'országban. A szociális kérdésről részletesen beszélt a miniszter. Szociális igényeket kielégíteni csak akkor lehet, ha a nem­zeti társadalom részéről nagyobb fe­gyelmet, nagyobb áldbzatkészséget, na­gyobb munkateljesítményt és nagyobb lemondást tapasztalunk . Beszéde befejező részében a mi­niszter arra utafcott rá, hogy a világ se­beinek begyógyulása csak akkor követ­kezik el, ha a nemzetközi rend és az államok belső rendje: civilizációja, kul­túrája visszatér a krisztusi alapokra. A minisztert nagyhatású jbeszéde után a megjelentek hosszantartó meleg ünneplésben részesítették, inajd Dr. Papp Sándór megköszönte az útbaiga­zító előadást. Az ünnepélyes értekezlet a Himnusz el éneklésével ért véget, amelyet az Ipa­ros Dalárda adott elő. Honvédéin)! Izeonels... Mélyen tisztelt (Főszerkesztő Ür f Most jöttem be az ellenőrző ufcam­ból. Sugárzik belőlem a hidleg s csillog köpenyemen, ruhámon a hő. Yz árko­kat jártam, a virrasztókat néztem az éjtszaka derekán. Az álmot kifújta a szél a szememből, aludni nem tudok. A sötétségei nem szeretem, mert az ott­honi világunk szépségeivel rámrohan. Azon meditálok, hogy szerény kéré­sünkkel merjem-e ismerőseimet zaklat ­ni. Ncni nagy db log. ami rajtunk köny­byit egy keveset. Szerény kérés. Csak annyi az egész, hogy pár szál gyertyái, fényt, világosságot kérünk az orosz éj­szakákba és szellemi táplálékot, könyvet a fénv alá, hogy bele pihentessük a szemünket a mesélő oldalak közé. Kis ajándékot, zamatosan zengő magyar írá­sokat, a hazát kivárná éber léleknek, ügy-e, nem neheztelnek meg ismerő­seink, ha Ilyesmit kérünk tőlük? Y Pápa és Vid'ékén keresztül fordulunk: az ismerősökhöz és kérjük megértő támo­gatásukat. A messze orosz földről kül­dőm üdvözletemel bajtársaimmal együtt: Párkányi] J. károly hadnagy. 118/33. Szeretette 1 üdvözlöm a Pápa és Vi­déke olvasó táborát. A legnagyobb él­ményt írom le elsősorban. Öt hónap óva először hallgathattam szentmisét. Egv kis orosz templom csendjében szállt fo­hászunk az Egek Urához, hogy segítse győzelemre feg}* verein kel. A táboripap szavai és a harcedzeti katonaszivekből feltörő magyar Himnusz hangjai köny­nyet csaltak szemünkbe. Szeretném ezt a pápai templom-kerülőkkei megértet­ni, mert itt ők is megtanuImáik Isteinlt valójában szeretni és imádni. Az idő elég hideg. November 10-én 28 fok volt már a hideg'. Szeretettel gondolok a pápai; ismerősökre és imáikban megem­lékezéseket kérek. Baboth Béla hdp. őrmester, 217 03 * * * 1942 XI. 23. 'F-ek in tefces^ S zer készt ő ség! Ma kaptam egyik bajtársamtól a Pápa és Vidékét . hogy olvassam el. Ez már a harmadik eset, hogy itt mtesz­sze Oroszországban olvashatom kedves szülővárosom új híreit. Nagy öröm íőíri el szivemet abban a rövid pár pereben, mig az újságot olvasom. Osthon érzem magámat bajtársam, Szüleim és Meny­asszonyom körében. Ilyenkor egy-egy sóhajtás száll tőlem az én drága szülő­városomba, amely szebb és gyönyö­rűbb, mint Sztálin bármelyik városa és nem adnám oda egész Oroszországért. Az én kis városomban megvan mindén, amit egy ember kiván: boldogság, mun­ka, kenyér és sok mindén ... Ott van, aki velünk is kint van, mindén magyar bajtársammai, a mindénható jó Isten, aki megáldja fegyvereinket és segít győ­zelemre, hogy megóvjuk határaink ép­ségét és egy szebb/ boldogabb Magyar­ARA 16 RUIN .. m

Next

/
Thumbnails
Contents