Pápa és Vidéke, 39. évfolyam 1-52. sz. (1942)

1942-11-08 / 45. szám

JÁPÁ ES VIDEKEt XXXIX. évfolyam, 45. száa PÉPa, 1942. aovember 8. y vasárnap Felelős szerkesztő: Kerényi Olaf POLITIKAI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN YASARNAP Hősötről városunk hősi halotláirél emlékeztünk meg Mindenszentek napján az itthon nyugvó hősi halottak sírjainál. Édies Hazánkért, miértünk haltak meg s mindazért, ami a mi világunkat jelenti, kereszténységünkért, kultúránkéríj, szebb, boldogabb jövendőnkért. Multunk dicső Hősei nyomában bá­torszivíi utódok járnak. Az ő szenvedé­seik, vérehulfásuk, éTetáldózatuk, — az orosz pusztaságok tikkasztó hőségében és dermesztő zondons ágában, — feíjo­gpsitja őket arra, hogy tőlünk hasontó kemény helytállást, zokszó nélküli ki­tartó türelmet követeljenek. Meg keli hallanunk az ő hangjukat, amellyel pa­rancsolólag követetik tőlünk, hogy ide­haza kölcsönös munkával segítsük egy­mást, magyar a magyar testvér kezét fogva együtt munkálkodjék az etjöveh­ás& jobb korért. Aki nem akarja e testvéri összefo­gásra buzdító hangjukat meghallani, azt ők hazaárulónak bély^zik. *) Hazaárulók, akik magyar testvé­rük feléjük nyújtott kezét nem fogadják ei. Úgy gondolják, hogy mindenki más csak afeért van, hogy a másikkal torzsal­kodjék, .., addig ők mindenből leszedik a Sápot. Hazaárulók, akik azon fára­dbzrtak, hogy magyar és magyar között ellentéleket, szakadékokat támasszanak csak azért, hogy e szakadékok alján a piszkos vi2 saját malmukat hajtsa. Csodálatos eredményekei tud fel­mutatni az összetartás, a kölcsönös qgy üti működés Ne azt keressétek, ami elválaszt Benneteket egymástól, hanem ami szorosan összekovácsol többi ma­gyar testvéreitekkel. A közös építő mun­ka édes, boldog tudata és eredménye, a kölcsönös megbecsülés legyen mindnyá­junk szivének legfőbb kincse! Hazaárulók azonban azok is, akik olyanoknak nyújtják kezüket, akik nem testvéreink. Nem testvéreink azok, akik éldtükkel, cselekedeteikkel kizárják ma­gjukat mindnyájunk szive vágyából, a Szent Tstván-i nagy magyar birodalom­ból. Hazaárulók, akik egyéni hasznuklat fölébe helyezik a közének, a nemzeté­nek, dte hazaárulók azok is, akik a nem­zleíi közösséggel csak azért tartanak fenn kapcsolatot, hogy megfelelő mó­don saját hasznukat megszerezzék. ­Hazaáruló, aki más propagandát ismer, mint a szebb magyar jövő érde­kében kifejtettet. A japán győzelmi ének szavainak kelf édes Hazánkban is való­ra válnrok: Egy nép, egy a cél! S ezért mindenkinek legnemesebb törekvései­vel kelt küzdenie! Eme hazaárulókkal szemben áll a hazájukat szeretők erős, bevehíelefcn harci sora, amely él, cselekszik, egész lelkével a hazán csüng és éjt nappallá téve munkálkodik a nagy cél érdeké­ben. Multunk Dicső Hősei, jelenünk jö­vőt épitő Bátor Katonáil megértjük 1 szavatokai, minden szónál beszédesebb példátokat. ígérjük, hogy nem akad közöttünk senki, aki a hazaárulók közé állna. Egy szívvel, egy létekkel meneti­lünk Mögöttetek közös célunkért, Nagy­Magyarországért. a szebb, boldogabb magyar jövőért. Kőszeg legyen ma az egész ország! — mondotta nemrégiben egyik minisz­terünk. — erős, bevehetetlen vár, amely­nek mindleh harcosa, — legyen az férft, ifjú, gyermek vagy gyenge nő, — egész szívvel, egész lélekkel harcol a bármely oldalról ránk törő veszedelem ellen, á belső alattomos tüzeket pedig kimélette­nül eltiporja. A Hősök szelleme köztünk él! Ez a szelleih kötelez: munkára egymásért, a magyar test vérekéri, nemzetünkért! Ügy segéljen bennük a magyarok Istene, amilyen őszintén követjük a Hő­sök szellemét! H szentek a Kereszt lábánál •) Részlet Kerényi Oíaf, lapunk felelős szer­kesztőjének ünnepi megemlékezéséből, amelyet nov. 1-én mondott el a hősök sírjánál Nekünk katolikusoknak a szenten nagy lelkek, királyi lelkek, ha a iegs'zie­gényebb bölcsőben születtek is. A mi hitünk szerint Isten nagylelkű gyerme­kei a szentek, akik sokat adjak Isten­nek. azért sokat is kaptak Istentől Szent Pál azt mondja: Kriszti^ sze­reteio sürget minket (2. Kor. 5, 14). Vagv: fin pedig szívesen áldozok, sőt magam is ál dbzat leszek a ti lelketekért 2. Kor. 12, 15.). Mindent meg tudok ten­ni* abban aki nekem-erőt a<f (Fii. i, 13.). Akik az Ürban bíznak, új erőre kapnak, Szárnyra kapnak, mint a sasok; futnak és nem fáradnak ki, járnak és nem lan­kadnak el fit. 40, 31.). Ezek a szentek. Krisztusért égő, és a Krisztus szereteté­ben elégeti lelkek. Az Isten remeik^ a szentek, akik a Krisztus tanítását ma­gukban a legtökéletesíebben megvalósí­tották, akiket ezért Isten megdicsőített és példaképül és közbenjárónkul! eíénk állított. Ez a m hitünk a szén lekről. Szent Pál azt mondja: Kövessétek a példámat testvérek, és figyelmezzetek' azokra, akik aszerint élnek, amint pél­dát adtunk nektek (Fii. 3, 17.). Tartsd hát magadlat a tőlem hallott egészséges igék mintájához (2. Tim. 1, 13.). Te kö­vetted! tanításomat, életmódomat, elha­tározásomat, hitemet, béketürésemet, szeretetemet, türelmemet, üldöztetése­méi, szenvedéseimet.. Maradj hűsé­ges (2. Tim. 3, 10.). Testvérek, elfelej­tem, ami mögöttem van, és nekifeszülök annak, ami előttem van, és így törhetek a célra, annak a hivatásnak pálya béré­re. amelyet Isten onnan felülről adott Jézus Krisztusban (Fii. 3, 13...). Íme a szentírás, az Isten szava buz­dít bennünket a szentek követésére és vele az Isten odaadóbb szolgálatára. Mert ez a'szentek tisztelete: követlésük­re ösztönöznek bennünket, nemesitik a lelkünket és vele Isten odaadóbb szol­gálatára segítenek bennünket. Ha a lest egyik tagja s zen véd va­lamit, együtt szenved vele valamennyi tag, vagy ha az égvik tag megdicsőül, együtt örvendez vele valamennyi tag (1. Kor. 12.26 ). Az egyes keresztények bű­nei az egész egyháznak ártanak; az ejgyes hívek erényei az egész egyháznak dicsőségét szereznek. A szentek az egy­ház dicsőséges hadserege, akik az Is­tentől kapott kegyelemmel hősiesen együttműködtek, a harcot jól meghar­colták, érte Istentől a pálmát megkap­ták, s így az egyháznak dicsőséget sze­reztek Ki nem néz tisztelettel Szent Erzsé­betre, a cselekvő szeretet ragyogó szent­jére? Vagy Boldbg Margitra, aki fiatal szűzies életéi áldozta feí nemzetíe feltá­madásáért? Szent Imrére, az ifjúság örökszép példaképére? A szentekben Isten is megdicsőül. Ez a mi hitünk. A kiváló gyermek t»Ü­csősége a szülőnek. És a kiváló gyer­mek érvényesülése ós tisztelete nem von le semmit a szüld tisztelétéből, hanemi inkább neveli azt. A szentek is növelik Isten naggrságát. Ragyogó példaképek előttünk a szentiek, akibet segítségül is hivunki hogy Istennél szószólóink legyenek, mert tudó­nak is és akarnak is segíteni. Jób köny­vében olvassuk (42, 8 ), hogy az Úr Jób­lioz küldi ennek barátait azzal, hogy Jób könyörögjön érettük. Az Űr dicséri Ker. Szent Jánost, (Máté 11, 7...), hogy nem támad az asszonyok szülöttei kö­zött nagyobb Ker. Jánosnál, és mégis a legkisebb a mennyek országában na­gyobb nálánál. Nem imádjuk a szente­ket. egyedül Istent imádjuk, a szentjekiél tiszteljük, mert Isten . megdicsőitetUe őket és segítségüket ikér jük, mert Isten­nél kedvesek. Ezt'hisszük mi a szentek tiszteletéről. A Kereszt pedig szent nekünk, mert a világ- üdv-e függött rajta, aki a mi í runk Istenünk, akit ezért imádunk. Kempis Tamással valljuk: nincs más-, bah üdvösségünk, nincs másban re­ménységünk az örök élethez, min t Krisz­tus keresztjében. Valljuk. Stat crux, dum volvítur orbis, hogy minden ör­| vénylések között áll a kereszt, hogy . megindulhat minden és összeomolhat minden, Krisztus keresztje ál! és állni fog, és megdicsőül, mert az függött ás | halt meg rajta, aki azt mondotta: ég­és föld elmúlnak, de az én igéim el í nem múlnak. Szent nekünk a kereszt, mert a hitünk középpontja, a remény­ségünk forrása, és a szeretetünk jelké­pe. Szent nekünk a kereszt, mért az Űr szent vérét itta be és az Isten anyjának á könnyeit. Ha Kriszítus keresztjének árnyéká­ban maradunk, ahol a szentek nevelőd­tek, mindén áküozatot ^elbírunk, mindén áldozatunk megváltást és megdicsőülést hoz ránk. < NÉMETH JÓZSEF apátplébános. ­Csak jöjjenek, ha mernek!... — lapli-klmat. — Hajnalodik. A repülőjelző korong eltűnt. Csend van a levegőben, síri csend. Máskor közeli-távoli ágyúdörej, aknareccseiiés hangzott, most csak egy különös hangú madár hangja az erdő­ből Öt nem érdekli az eszmék világhá­borúja Szinte most fáj a feszült figye­lemnél, hogy a nagy csend'et megza­varja. i Előttünk 2 km-re robbanás hangja hallatszik. Akna hangja. Majd puska, golyószóró ropogása hangzik. Később a jó öreg géppuska is kontrázik a reggeli ébresztőhöz. Teljes készültséget rende­lek et Minden gépnél két kezelő és ria­dó őr van kint, mig a többiek előkészí­tik a napi lőszert a fegyverek közelébe. A tábori őrsparancsnok távbeszélőn át jelenti, hogy az aknamezőn át minden oldalról megtámadták. Nem tudja, hogy hányan, mert még igen nagy a köd és nem látni. De sokan lehetnek, mert sok orosz golyószóró és géppisztoly szól. Sebaj, csak kitartani, mig lőszer van kint, aztán halogatVa, harcolva vo­nulj be hozzám, hogy mi is kilőhessük • a »vakrozsdát«. A távbeszélő összeköt­tetés megszakad. Innen már hallani a­kézigránát huppogását. Mind' sűrűbben kerepel a géppuska és berreg a golyó­szóró. Sándor tüzér barátomnak már nem is kel 1 szólni, mert küldi az 50 kg­os csomagokat a tábori őrs elé. Az ak­navetőnek is parancsot adok a sdobá­lásra«. Seörnyű robajjal szólalnak meg egymásután, mintha ; ver senye znének egymással. A század rádiósa ezalatt ös­szeköttetést keres a tábori őrs parancs­nokával. Nagy izgalomnak közepett* először halk hangfoszíányokat haTlok. > Halló Béla! itt Jóska!« >Kb. egy ssá^. zad erejű ellenség támad. A komphoz tüzérséget kérek.* Utasítom azonnal a tüzér-parancsnokot, aknavető-parancs­nokot. hogy a komp kórnyékét vegyék tűz alá! Indulok a házam padlására;, a fi­gyelő helyemre. Nem látok semmit a reglgeli ködtől, csak néha egy boTsi ak­navető villanását, tatán ezt kell kilőni, hogy a kihelyezett 25 veszprémmegyei bakánk nyugodtan intézze el a szemte­len 150—200 főnyi bolsit. Tudhatná^ hogly mi vagyunk itt! Akkor pedig hiá­ba jön ilyen kis erővel. Csépelik is a pi­ros parolinosok a partot erősen. Ked­venceink, a vetők pedig >dobálják« a komp környékét fáradhatatlanul. A bot­sí sem rest. iKüldii szaporán a »csin-bu­mokat és a »racs-bumokat«. (A 8 cmF es tüzérségi lövedék hangja után hívja a honvéd 1 igy.) Lő, mint a bolond óra, — mondja a legényem. Fél, hogy meg kell pucolni, s nem akarja, hogy valami is a kezünkbe jusson. Várunk! A pán­céltörő ágyé, a vezér^éppuskák nem ARA 16 fhür

Next

/
Thumbnails
Contents