Pápa és Vidéke, 39. évfolyam 1-52. sz. (1942)

1942-11-01 / 44. szám

V . Név t rangfokozat: tábori posta:. >ÁPÁ ES YIDEKEi XXXIX. éffolyam, 44. szám Pdpa

v 1942. lovember !., vasárnap Felelős szerkesztő: Kerényi Olaff POLITIKAI HETILftP. MEGJELENIK MINDEN YASftRNAP. Az uramat nem ismerik meg már gyermekeink — fakadt ki keservesen egy asszony, mert reggel, mikor elmegy, alszanak irtég, éj|el, mikor megjön, már lefeküdtek. A másik még azt panaszolja, hogy az ura csak aludni tér haza. A harmadik úgy vélekedik: nem volt érdemes férjhez mennnie, hiszen egész nap egyediül ván. Pedig mind a három férj és annyi más férj és pápai magyar ízig-vérig becsületes honpolgár, szorgalmas munkás, Szerény, igénytelen, megbízható, szereti a családját is, vágyik az otthon édes melege után, csak,.. j . Hát akkor mi a haj mégis? Csak mindén vérszegény pápai tígyesület tagjai közié választotta és nem ciinál mást, mint minden este rohan eg^ik helyről & másikra a rendes és rendkívüli. a választmányi és elnökségi ülésekre. - Mindenütt tigjyanazokat az arcokat látja, akikkel azelőtt egy órává! egy másik egyesületben megállapíitotfca, hogy amit meg kellene állapi tani. azt nem lehet megállapítani, vagy megállapítják, hogy amit meg kellene áll api tani, aift a jövő heti ülésen majd' megállapítják. A jövő héten ugyanez történik. Ez így megy május végéig, amikor megkezdődik a jól véglett munkaév utáni megérdemelt pihenő és elme^v az egyesület minden tagja pihenni, högy a jövő munkaévre nagyobb hévvel álljanak abba a munkába, melyet Magyarországon 16 ezer és Pápán kb. 78 egyesület áldásdúsan végez. Ez így megy, iévről^évre, mindén eredmény nélkül. Mert az mégsem eredmény, hogy az évvégi mérlegben egyetlen tétel szerepel csak: a söntés virágzott. Annyira virágzott, hogy minden mást, még a családi élet virágját is elhervasztotta. Van-e értelme annak, hogy Pápán mindén inásooik ember valamilyen tisztséget tölt be egy egyesületben? vonul? Nincs. Van-e értelme ennek a lahol a sarokban porosodik egy egyesületi zászló és ha fel kellene vonulni egy ünnepélyre, akkor az elnök, a titkár, egjy választmányi póttag és a söntés kivonul? Nincs. Van-e értelme ennek a. sok egyesületesdi játéknak, azoknak az elkámpicsorodott, agyoncsigázott, közhelyekkel dbbálódzó szónok? atokn akí, melyekkel senki semmit nem mond', melyet mindenki halálosan un, mérgelődik érte; közbe nagyokat ásit, és végül udvariasan % megtapsol? Nincs. Uraim, komoly emberek! miért gúnyoljuk ki a legnemesebb eszméiket, miért nem valljuk be Őszintén, hogy komolytalan, férfiakhoz nem méltó babaruházás mindaz, ami4 mi egyesületi életnek nevezünk. Hol vannak a komoly világnézeti és ismeretterjesztő előadások, átütő erejű megmozdulások? Legyen bátorsága néhány szereplési viszketegséggel megvert és hiúsággal kibéleli atyafinak levonni a következményeklet és számolják fel azokat a ványadt egyesületeket, amelyekre senkinek, még önmaguknak sincs szükségük és álljanak azok melle, a mai kor eszméinek megfelelő vagy régi kipróbált, vagy vallásos alapon működő egyesületek mellé, amelyek a múltban alkottak, a jelenben pedig tesznek. 'Akkor a gyermekek megismerik apjukat és nyomukba lépnek * • Dr. Czapik Gyula a piaristák ünneplésén A piarista rendnek az idén nagy jubileuma van. Három évszázaddal ezelőtt alakult meg az első rendházuk Magyarországon. A veszprémi Piarista Diákszövetség a dicső mult emlékének egy felejthetetlen diszgyűíésen hódolt, amelyen Dr. Czapik Gyula is megjelent ós ünnepi beszédét mondott. Á megyéspüspök beszédét egy költői hasonlattal kezdte. A piarista rendel a sümegi püspöki palota kertjében álló évszázados, hatalmas fához hasonlította, amely alatt már sok-sok generáció nőtt fel. Életünk legszebb részét, — mondot! la a püspök, — a fiatalságunkat töltöttük ott el. Szerettük és ma, hogy háromszázéves, büszkék vagyunk rá! Kegyelettel nézzük a gyökerét, meri; nagy erő ez a gyökér. Hiszen benne a kalazanti szellem, 1 élek-elhivottság érvényesül. Szent elhatározás mindén piaristában: Jaj nekem, ha nem hirdietem az evangjéliumot. Ez a tudat és öntudat jellemzi a midét. Feladatuk a tanítás. Es ez az Istenért váliait cél a legelső. Nem hagyják el soha az ifjúság nevelését. Egy cél és ezért minden lelkesedés. Nagyot alkotni csak iígy lehet! Hogy magyar a magyar, nekik köszönhetjük. Harcoltak a magyarságért, ,és hogy magyar a magyar, mem utoMó ísorfrian nekik köszönhetjük. Magyarságunknak fényes bizonyitéka 1848, amikor a tanárok a diákokkal együtt sorakoztak a nemzeti zászló alá. De közéleti szereplésük is bizonyítja munkájukat és fáracfhatatlanságUkat. Most az évfordulón a múltba nézünk és erőt merítünk a jövőre. Dicsőség, munka, alkotás jelenti a multat. A jövő tolván lesz, mint a mlult, Mennek örvendetes, a nemzetnek dicsőséges, az ő Egyházának pedig kívánatos! A megiyésfőpásZior nagyerejű, költői szépséglekben gazdag beszédjének elhangzása után a megjelent nagyszámú közönség a piarista rendét meleg ünneplésben részesítette. Utána Szikiay János, a veszprémi születésű ősz iró temlékezett meg a piarisita rend múltjáról, elsősorban a rend veszprémi működéséről. Maroknyi székely Megérkeztek a székely gyermekek — Madarász Miska, a kis karnagy — Kutassy Máriák és Lu* Lajojnék áldozata. Sötét este volt. A légoltalmi 'lámpa csak kis körben világította meg a székely (gyermekek arcát. Mi ott álltunK mögöttük. A kis ládák, zacskók a földre kerültek. Apró kezek szorosan feszültek a székely > harisnyákhoz« és felcsendült ajkukról a Székely himnusz. A pápai állomás II. osztályú várótermében énekelt 9 székely kis fiú, akik pedig szeretettel fogadták őket, örömkönnyet sírtak. Itt vannak, akiket már oly réglóta vártak Egy-két magyar összehajol. Még a kora nyári hónapokban történt, hogy Dr. vitéz Mezey Kálmán vezetésével — mint Ady mondaná — egykét magyar összehajolt és elhatározta, hogy a Dunántúli Református Egyházkerület nyári nyaral utasának mintájára székely, szórvány-gyermekeket hoz Pápára, főleg olyan vidékről, ahol túlsúlyban románok élnek, hogy Pápán felneveljék ezeket a kis magyarokat, aztán, mint iparosokat, kereskedőket küldjék vissza Erdély földjére, hogy őrtállók leglyenek továbbra is az ezeréves magyar földön. Az elhatározást tett követte. Nem volt nagy szónoklát, tervezgetés, de annál több volt a cselekvés. Aztán Bácsi Sándor és Bognár Károly Erbélyde utaztak és kilenc Ms székelyt hoztak ! Pápára. Amilyen fáradságos volt az utazás, annál örömteljesebb volt a megérkezés. A daloló kis székelyekre úton-útfélen felfigyeltek az utazók és megnyíltak az erszények. Névtelen emberek jelentkeztek, hogy havonta segítik majd ezt a legigazabb magyar ügyet. Voltak olyanok, mint Kutassy Mária, özv. Lux Lajosné, akik egy-egy gyermek ellát áHonvédeink üzennek... 1942. okt 2. Kedves Eőszerkesztő Úr! ígéretemhez híven kiragadtam a Viaskodunk^... c. háborús verssorozatomból egyikét a legme^kapóbbnak és legbeszédesebbnek, hogy kedves la| pom olvasóit elhozzam hozzánk egy röpke pillanatra. Szeretettel küldünk az otthoniaknak minden sor írást, mert a szívüket itt érezzük felettünk s tuajiik, hogy mögöttünk állnak mind'en gondunkban. Igaz szívvel köszönti katonaszive egész ni elegével: : > KEMENES LŐRINC karp. őrmester. Tölgyek a viharban... Előttem a szőke domboldalban Folyik a csata, forr a kráter, fígiet a láva, botlik az élet, Szárad! a lélek, halkul a sóhaj... Bukik a bűn, Szakad a lét .. .. - de fénylik az eszme! Itt a bársony völgykatlanban Tiz izmos honvéd

1 mered vigyázzba. Bennük úgy tombol, serken az élet, Pirosra csattan, gyullad az arcuk... Gárday... Szabó... érces hang ejti, Csillan az érem büszke férfi mellen... Komáromi... Józsa... tartalmatlan két szó... Némán vigyázzban tiszteleg a többi, Tiszteletet adnak tölgyek a viharban Álomvárosba költözött két hősnek... Sudaruk kettétört, koronájuk porban... De gyökerét otthon görcsösen bevájta Ujjait a földbe orkán-muzsikában. Mégis egyszer majd' csak kora tókJeMkor Kettétört tölgy újra kisarjad a földből ... édes gyermekarccal! * » * Oroszország, 1942. okt 9. Igen tisztelt Szerkesztő Úr! alahol Oroszországban, nagyon messze szép magyar hazánktól, egy páran bajtársak összejöttünk az est beálltakor és egy pislogó mécses fényénél került kezünkbe kedvelt lapja.,. és visszaemlékeztem szép szülővárosom otthonára. En is kötelességemnek tartom, hogy elküldjem őszinte üdvözletemet abba a városba, ahova most a jelen időben csak egy hosszú sóhajtással gondolok vissza. Szülőföldem szép határa, meglátlak^ valahára? PUCHINGER ISTVÁN honv. Táb. p. szám: 217/89. sához havonta tetemes összeggel járulnak hozzá, vagy vállalták egész éven ar valá kosztolását, ruházását egy-egy gyermeknek. , Rmikor a szív is beszélni kezd