Pápa és Vidéke, 39. évfolyam 1-52. sz. (1942)

1942-08-30 / 35. szám

Ezután Harsányi Józsefné üdvözölte még keresetlen szavakkal a jubilánsokat. Az üdvözlő beszédek után Meizer Jőzsefné mélyen meghatva mondott köszönetet mindazoknak, akik megjelenésükkel és szeretetükkel őlket elhalmozták. A lelkeket egybeforrasztó szép ünnepség a Szózat fenséges akkordjaival nyert befejezést. az élet keresztjét és 40 évig jó példával jártak előttünk, kötelességük pontos teljesitésével. A Mindenható kegyelmét kérte az ünnepeltekre és a munkások szeretete jeléül 40—40 drb. szekfűből kötött csokrot nyújtott át nekik. Találkoztam az orosz lélekkel... — Pápa és Vidéke haditudósítójától. — s. Valahol Oroszországban, 1942. augusztus 8 án. Holdvilágos, gabonaillattal teli éjjel, nem messze a ifronttól egy besötétített, nyomotthátú, rokkant orosz fa viskóban irom ezt a tudósítást arról a nagy pillanatról, amikor több mint három hónapi kutatás és keresés után egy gyönyörű madárdalos vasárnap reggel a kereszt árnyékában megtalálta a bizalmatlanságba, gyanakvásba és hidteg letargiába ágyazott orosz lelket. Július végi ifullasztóan meleg szombat délután volt... Ebéd után mint a méhkas, megtmozdult az egész tábor. Az első ember, aki vezetett, tudta a célt, a többi meg követte. Nem volt nálunk sem puska, sem fegyver ez alkalommal, úgy láttam, jámbor céllal járunk. Ahogy kiértünk a faluból, bizony megsokasodtunk. Jobbra egy hatalmas erdő, balra ' a nagy Mindenható érő, rengő-ringó, téri tett asztala, az aranylón hullámzó búzaóceán Itt-ott a hatalmas, végeláthatatlan táblákon egy-egy széles folyosó kijgyózott végig, amit a menekülő orosz harckocsik vágtak; két részre szakadtunk, az egyik vigyázva, Szinte lábujjhegyen járva szétszóródott a búzatáblákon, a imásik meg eltűnt az erdő árnyas fái alatt. Én az utóbbi helyre mentem. Szerettem mindég az erdőt... De most, amikor itt messze idegenben is a kakukszó, meg az ezer színben pompázó érdéi vjrágok s a döngicsélő erdei méhecskék éneke köszöntött, egy pillanatra elfelejtettem, hogy háború van... És azután, mint aki megrészegedett ennyi széptől és a természet szertelen játékától, szedtii kezdtük a virágokat, a leveleket, mint csacska gyermekek. 1 A másnapi, régvárt tábori misére készültünk. Egy kedves lombos fákkal körulkoszorúzott térségen épült az oltár. Sirt a fűrész, négy honvéd' fehér nyírfából nagy keresztet ácsol az oltár fölé. Amott gyertyatartókat faragták

1 újabbak nagy buzgalommal, itt mindenki értett valamihez. A gépkocsivezetők csoportja például azon fáradozott, hogy a magasba emeljen egy kis ércharangot, amely hivja-hivja majd' a katonákat a megnyugvást igérŐ vérontás nélküli áldozatra. Vacsoraidőre el is készült az oltár. Ig»y nem gyönyörködtünk és nem örültünk még semminek, almiét a idekint vagyunk. Csak egy volt még az óhajunk: jó verőfényes napra ébredjünk holnap. Mert az bizony itt nagyon ritka. lAmióta átviharzott ezen a kis békés HALLÓ I HALLÓI Ui cikkI LEVHNTE kéztisztító. Habzó és tisztítóanyag kapható: VESZELI festék üzletben PÁPA. Fő u. 6. orosz falun a vjsszahömpölyögíki próbálkozó orosz erő az elkerülhetetlen halálos ölelés elől, azóta már folyik a lakosság nyugodt termelő munkája, készülődés az istenáldás átvételére és betakarítására. Néha-néha, ha yan egy kis szabad idő, a dünántúli földmives fiúkban kiütközik a földszeretet, nem tudják nézni az asszonyok és gyermekek által húzott primitív ekét, az elhanyagolt, gondozatlan panje-lovakat, nekivetkőznek és segítenek az orosz földmivesnek. Az először bizalmatlanul nézte a munkájába betolakodót, mert az eddigi rendszer belésúlykolta, hogy csak ő, az orosz paraszt végezheti legjobban ezt a munkát, szerte a világon. De az előbbi bizalmatlansága az alapos munka láttán egyszerre feloldódik s csodálkozássá, szinte :ámulattá válik. Tetszik neki, ahogy az izmos magyar kar bebizonyítja, hogy nemcsak a fegyverforgatásban fenegyerek, de a munkában is első. Este azután az elnevelt, dte alapjában és lelkében tiszta orosz szerényen, szinte szégyenkezve a maga egyszerű jelbeszédével meghívja egy kis vacsorára a segjédkező magyar fiúkat. Ezek bizony erősen szabadkoznak, mert nem adnák a jó magyar katonakonyhát semmi orosz ételért sem. De hát este 'mégis, hogy meg ne sértődjön ez a lelkében összetört orosz fökhniVes, elballagnak, egy-két szemet szedegetnek az olajban főtt »kartoskáböl«, aztán szintén jelbeszédtíel, mosolygós képpel értetik meg, hogy holnap örömünnep lesz. Odafent a régi templom előtt, a szabadban fel„BERKY-cipő" I

megbízható I p k 9 *'l Boldogasszony-útja 13. < Telefon: 16—34. Sséna-térnél. állított oltár előtt, katonaünnep, tábori mise. Nem nagyon érti a szakállas öreg orosz, meg a szorgos feleség. De Huszár Estány felcsalja a családot késő alkonyatkor a templomtérre, mindent megmutogat boldogan és nagy-lelkendezve, mellét kidüllesztve és verve próbálja bizonyítani d*rága, zamatos magyar nyelven, hogy a szép nyirfakeresztet, ott az oltár közepén, bizony ő meg Kincses Pista készítette. Megértették az oroszok, mert a lefolyt lélek a boldogságban égő katonaszemektől lángot kapott s ismét lobogni kezdett a hit mély, komoly lángja, amelyet oly sokszor megcsodáltunk a cárizmus alatt. Istenem, be könnyen átalakulna e nép, csak párszáz lelkes, vallásos magyar fiút kellene ide küldeni misszióba. Másnap mosolygós képpel kelt a nap. Végigsimogatta a kis orosz falut s mikor a harmadikat harangozta Béres Gyurka rábaközi parasztfiú feszülő, acélos izmaival és boldogságtól tűzpiros arccal, már egy hatalmas tarka koszorú fogta körül az oltárt. Baloldalt az orosz lakosság

1 sokszínű népviseletben, jobboldali pedig

1 a magyar fiúk. Felhangzott a magyar egyházi ének drága dallama: »Egybe gyűltünk óh nagy Isten...«, a »Boldogasszony Anyánk...« és a »Most az Úr Krisztusnak drágalátos teste...« Láttad volna, értünk aggódó drága magyar testvérem azt az örömtől csillogó orosz arcot, galambfehérhajú, szakállas, megtört, megrokkant aggastyánokat, ahogy keresztet vetettek, — még nem felejtették el, — s ahogy a mellettük kíváncsian szemlélődő kis unokát, nem is törődve a figyelő katonaarcokkal, tanítgatták a keresztvetésre. Mennyi mindent elmesélt ez a mozdulat ... Mennyi mindent megértetett velünk a boldogságtól sírásra görbülő, aszott, remegő orosz száj. Ahogy, nem értve bár nyelvünket, dé a fenséges dallamtól átszellemül ve düdotfta a dallamot: »Isten áldd meg a magyart.. .«•, hogy adott még az életükben egy pillanatot, amikor visszatérhettünk az elhagyott Vigasztalóhoz, aki ebben a félórában végigsimogatta mélyen barázdált, szenvedő orosz arcukat, amiért elhozta a soha nem remélt hajnalhlasadást s Oroszhonba újra feltámadást küldött. Itt találkozott a lelkünk a végtelen orosz pusztában a támasz nélkül maradt, szárnyaszegetten repdeső orosz lélekkel. Keblünkre öleltük a magyar honvéd szeretetével, a tábori mise után elbeszélgettünk velük, megkínáltuk a kis pöttömnyi oroszká,kía't cinkor kával, maradék csokoládéval, a felnőtt férfiakat meg dohánnyal. S mikor délben ismét megszólalt a tábor csilingelő kis harangja, ránknézett a bodór pipafüstön keresztül a lelkét megtalált orosz paraszt, remegő, száraz, aszott két kezével megszorította a kezünket, mintha félne, ha elengedi, visszazuhan a régi bódító semmibe. Nem tudott .'semmit mondani, csak fátyolos lett a szeme, mintha a felIskola-harisnyák óriási választékban Höf lénél Kossuth 281 villanó új világ fényében úszna... remegett az ajka, mintha csak a történelemtől kérdezné panaszosan: ... hát miért kellett eddig másként lenni? Azóta, néha, csendles estéken, ha elült a harci zaj, ismét ott pihen 'a jíól végzett munka után a dorongház előtti »kispadon« a magyar honvéd és beszélget vagy legalább is úgy érzi, nagyon szeretne... Istenem... mintha odahaza lennénk egy kis fehérre meszelt rábaközi faluban... pedig' csak egy kis magyar tengerszem az orosz óceánban, egy szivárvány a sötét, elborult keleti firmamentumon. Bravó, magyar bajtársak! A ti nagy hitetek egy kis mennyországot varázsolt a »vörös paradicsomban«. Kemenes Lőrinc karp. őrm. Szülők figyelrrfébe! Megkezdődik az isko\a/v. Igen sok gondot okoz az író- és tanszerek, tankönyvek beszerzése, mert egyrészt tetemes összegfbe kerül, másrészt pedig mindienki az iskolaév előtti napokban igyekszik bevásárolni a szükséges szereket. A Baross Szövetség helyi szervezetéibe tömörült könyv- és papirkereskedŐk falragaszokkal hívták fel a diákság fiigyeimét, hogy a minisztérium által kijelölt kereskedőknél vásároljanak. Jó lesz, ha a szülők is figyelembe veszik ezt és keresztény kéziből keresztény kézbe adják a pénzt. Ezek^a kereskedők: Pax, Kiss Tivadar, DómósL Bedőcs és Gigler Béla cégek, akiknél már beszerezhetők a tankönyvek, továbbá az irió- és tanszerek. Vasárnapi levél Mélyen tisztelt Szerkesztő Ürt Itt ülök a világ ellentétes pontjait összekötő csodagép, — a rádió előtt, — várom a bajtársi szolgálat megkezdését. Lelkem tele van meleg érzelmekkel, melyeket a rádió hullámhosszán szeretnék én is elküldeni névtelenül, hangtalanul a távol keletre, tőlünk messzire szakadft véreinkhez. Erősíteni, tudatosítani szeretném az együvé tartozást a hadbaszállott hős apákkal és vitéz fiainkkal. Szeretném elmondani* hogy büszkék vagyunk reájok, hogy minden honvéd ma névtelen hős, aki a távol kelet poklában, a negyven fokon felüli hőség tikkasztó, vért, verítéket sajtoló gyötrelmében, •vakító sugárzásba öltözik mindén magyar nő lelkében. Mig mindézt elgondolom a hűvös szoba homályában, megszólal a világegyetemet átfogó adás-vételi szolgálat, s min den üzenet gyorsabb, erősebb lüktetésre készteti szivemet, rn^rt érzem, hogy itt valami har.atlanul szép, csodálatosan komoly dolog megy végbe. »Katona szerencsét és Isten áldását kérem Rád«, — hangzik egy íüzenet, s ebben a pillanatban a világegyetem két pontján, két külön világ, két sziv egymásba sugárzik a szeretet édességével. Érzem, mint melegszik át a sziv, mint acélosodig az erő, miként semmisül m«g a távolság, oszlik a kétség, miként nyugszik meg Isten áldása azokon, akik ezt Tőle kérik, Tőle várják. »Veronka jól van, Pistike már mosolyog. Imádkozunk érted«. Két forró könycsepp gördül ki titkon egy kemény, hős katona szeméből és imára kulcsolódik egy percre, a fegyvert markoló kéz »Valahol«. »Mindig Rád gondolok és szüntelenül visszavárlak« zokog fél a párját, társát kereső vágy, • talán egy harmatos leány szívben, talán egy hű hitves ajkán; s »Valahol Oroszországiban«, ez a vágy kigyújtja a legpompásabb fényt, a legcsodálatosabb sugárzást egy másiik szívben. De ezek a néhány szavas üzenetek, ezek a hanggá sűrített érzelmek csak megindítói annak a titokzatos folyamatnak, mely megindul láthatatlanul két lélek között, kiket szavakkal elmondhatatlan örömök, vágyak, bánatok, emlékek, könnyes búcsúzások és eget ostromló imák kapcsolnak egybe. Nagyon fontos feladat katonáink bőséges ellátása élelemmel, a közelgő hűvösebb időszakra számitó meleg ruhával, de egy .hajszálnyival sem kisebb fontosságú az otthonból, szép Magyarországról messzire szakadt szeretteinket naponta ellátni azzal

1 a magas feszültségű erővel, melyből születik a magyar hősiesség s melyből táplálkozik az otthonmaradottak hosszú sora a magyar helytállásra. Meghatározhatatlan mennyiségű szépség, öröm, dérű sugárzott már bele a lelkek világába a rádión keresztül, de fontosabb, értékesebb, áldottabb szolgálatot miéig al'jgjha tett a Világnak, mint a bajtársi szolgálat. Ha nem lenne felfedezve a rádió, egymagában ezért a teljesítményért is fel kellett volna azt találni, mert a szivnek, a léleknek magas igényeit kielégíteni csak a szeretet képes. Tisztelettel kérem Főszerkesztő Urat, szíveskedjék az illetékes közegek előtt a magyar honvéd és a magyar belső front rádióközőnséige részéről ezért a nagyjelentőségű szolgálatért hálánknak és köszönetünknek kifejezést adni. Vagyok Főszerkesztő úrnak nagyrabecsüléssel híve: N. N.