Pápa és Vidéke, 39. évfolyam 1-52. sz. (1942)

1942-07-26 / 30. szám

IXXIX. évfolyam, 30. szám Hva, 2942. július 26., vasárnap Felelős szerkesztő: Kerényl Olaf POLITIKII MEGJELENIK MINDEN HETILAP. YBSÖRNflP Botrányos az a viselkedés, amely újabban fergetegesen viharzik mozijainkban. Nem először írunk erről lapunk hasábjain. Lássa azonban be vegre mindenki, hogy városunknak is jól felfogott érdeke, hogy az ezen a téren mutatkozó lehetetlen állapotok egyszersniindenkorra megszűnjenek. A minap egy vidéki ismerősömmel betévedtem egyik mozinkba. Úgy örültem neki, amidőn láttam arcán, hogy tetszik neki a mozi helyisége. Meg is jegyezte . Barátom, nem gondoltam, hogy ilyen elegáns mozija van Pápának! S tudod e — büszkélkedtem tovább, — hogy mindig a legfrissebb darabokban gyönyörködhetünk ? Örültem az elismerésnek, amely szeméből kicsillogott. Elaludt végre a villany s megkezdődött a darab. Tisztességes, komoly történet játszódott a vásznon, amidőn a sötétben egyszercsak felhangzott egy bárdolatlan, ízetlen megjegyzés ... hangosan. A megjegyzés uián a hasonszőrű lények hangos röhögése harsant fel. Úgy látszik, ezt többen a szemtelenség jutalmának tudták be, mert ezután hol innen, hol onnan szállj, fel cuppogás, hangos szó stb. . .. S ami a legcsodálatosabb, egyetlen illetékes sem intézkedett, hogy a rendetlenkedőket a teremből kidobják. Végre, hála Isten, vége lett a darabnak. Szégyenkezve jöttem ki a moziból ismerősömmel, aki felismerve fonák helyzetemet, csak ennyit jegyzett meg: Nem gondoltam, hogy nálatok a mozi közönsége ilyen neveletlen. — Szerettem volna elsülyedni szégyenemben. Önkéntelenül az jut eszembe, amit még valamikor diákkoromban hallottam először: Ha a kis hibát idejében ki nem irtod, hamarosan akkorára nő, hogy nem birsz vele. Lapunk már kb. két évVel ezelőtt felhívta közönségünk eme hibájára az illetékesek figyelmét. Azóta többször kértünk erélyes intézkedést. De hiába . . . S íme most már az a helyzet, hogy az esetleg nálunk nyaraló idegenek megbotránkozva hagyják el a mozi helyiségét és elviszik a hírt városunkról Az idegen, a helyzetet nem ismerő hamar általánosít s készen van az ítélet: A legutolsó kis faluban is különb a mozi közönsége, mint Pápán. Nagyon kérjük az illetékeseket, — szeretnénk ezt utoljára tenni, — hogy végre szüntessék meg ezeket a lehetetlen állapotokat. Nem egy emberről, nem néhány jobbérzésű lélekről van már csak szó, hanem városunk jóhírnevéről. S ami még ennél is nagyobb, ifjúságunkról. A mozi ma már nem luxus. S érdeklődő ifjúsá| gunk, diákjaink elég gyakran látogatl ják. De az a szülő, aki komolyan veszi a nevelés magasztos hivatását, nem engedheti el lelkiismeretfurdalás nélkül moziba gyermekét. Nem a darabtól kell azonban féltenie, hanem a trágár szemtelenségektől. Nem hisszük el, hogy nem lehetne ezen még segíteni. Csak egy-két héten keresztül kellene minden előadásról kidobni a rendetlenkedőket. Egy másik módot is ajánlunk. Tessék felgyújtani a villanyokat s a közönség szemelátlára szégyenszemre nyakoncsípni a rendetlenkedőt. Biztosra vesszük, hogy rövidesen megnevelődik közönségünk. Az olyanok számára pedig, akik minden társasági pletykát ott beszélnek meg szomszédaik nagy örömére, — úgy látszik a sötétség ennek is kedves talaja, — enyhébb büntetést javasolénk: Őket villanygyújtás nélkül is ki lehet toloncolni. Nem fontosak azonban a módok. De nyomatékosari kérjük a mozik vezetőségét és a hatóságot, hogy az említett okok miatt erős kézzel nyúl? janak végre ehhez a dologhoz és szűnjék meg egyszersmindenkorra ez a neveletlenség. (Sz) • • Kislakásokat épít a város A kormány szociális programmjába felvett ONCsA-házak építéséről, átadásáról iiaprólrnapra örvendetes hírek érkeznek, í Nem régiben adtunk hírt egyik környékbeli falunkban épített ONCsA-Tiázak ünnepélyes átadásáról. , .. . Hivatalos helyről most azt az értesítést kaptuk, hogy városunkban is építenek ÜNCsA-házakat. Megkérdeztük ezzel kapcsolatban Hamuth János polgármestert, aki a következő felvilágosítást adta: Valóban már a megvalósulás útján van az ONCsAházak ügye. A városnak 90 ezer pengő áll erre a célra rendelkezésére. -Egyenlőre , 5 ikerház van tervbe véve 10 lakással, de valószínű, hogy az összegből még egy hatodikra is futja s 'akkor 12 kislakást nyerünk. A város a Bocsor István-utcában levő telkét ajánlotta fel erre a célra. A házakat ölyan sokgyermekes magyar'családok kapják meg, akik munkájuk révén erre már érdemet szereztek. Érdemességüket egy szűkebb bizottság fogja megállapítani. A,z ONCsA-házakkal kapcsolatban kérdést intéztünk a polgármesterhez a város egyéb építkezéséről is. Természetesen leginkább az igazságügyi paiota érdekelt bennünket. Megnyugodva hallottuk a polgármester válaszát, hogy annak az ügye is napirenden van állandóan. A megvalósulás üteme azonban nem egészen olyan gyors, mint amilyennek azt eredetileg elképzeltük. Megemlítettük a polgármester úrnak szappan-ellátásunk terén felmerült panaszokat is. Ezzel kapcsolatban azt a felvilágosítást kaptuk, hogy ezek a zavarok átmenetiek s remélhetjük, hogy hamarosan megszűnnek. Pusztuló magyar szórványok Erdélyben Hozzászólás Bognár Károly „Erdélyi gyermekek Pápán

4

4 című cikkéhez * Irta: Dr. vitéz Mezey Kálmán. A »Pápai Hír!ap« mult heti 29. számában Bognár Károly izzó magyar faji öntudattal írt a 33 rongyos, vézna, kicsi székely gyermekek Pápára való érkezéséről. Nem voltam kint az állomáson, mert nem tudtam az érkezésükről. Ha ott lettem volna, én is talán sírtam volna, mint a többi kintlevő. Akik kint voltak, mind sírtak, írja Bognár Károly, mert saját szemükkel látták fajtestvéreik mérhetetlen emberi nyomorát. Én sírtam volna azért, mert bennük látom, hogy mivé lettek magyar fajtám tragikus hőseinek utódai és maradványai, akik a széleken védték és védik a gyilkos oláh terjeszkedés ellen az ősi földet, a magyar életet.' Úgy kell ezekrej a gyermekekre tekintenünk, mint a harctérről haza kerülő sebesültekre és rokkantakra, mert .ezek is a magyar életért folyó élet-halál harcnak és küzdelemnek a sebesültjei, rokkantjai és árvái, amely ádáz küzdelem ezer éve tart a maj gyar végeken. Istápolnunk és testben-lélekben erősítenünk kell őket, mert csak úgy várhatjuk tőlük, hogy a harcot, amelyet az élet ott a végeken jelent, jól megharcolják. Eddig magukra voltak hagyatva. A magyar faji közösség erőforrásai semmit sem juttattak a részükre, hogy erősítsék őket a küzdelemben. Az évszázados magyar betegség áldozatai ők, amely beteg kór kiölte a magyarból a faji öntudatot és engedte pusztulni, mindenki által pusztítani a magyart. Ennek a halálos magyar betegségnek az eredménye, hogy a szentistváni magyar határokon körös-körül a magyarságból csak szórványok maradtak, azok is rongyosan* véznán és betegen. Sokan még az ősi nevűIkel és vallásukat is elvesztették. így lettek a Virág Ernőkből Flórián Ernők,a Török-bői Turcu-k, az Antal-ból Antalescu-k, stb., stb.' Adjunk hálát az Istennek, hogy a halálos magyar betegségből meggyógyultunk és hogy a végeken még maradtak szórványok. „A nemzeti alapon vallott és a legszélesebb népi rétegeket testvériesen magába foglaló közösségi gondolathoz kereszténység nélkül nem tudtunk volna eljutni. A mai népi-nemzeti közösségi gondolatnak, ha valóban termékeny és maradandó értékű akar lenni, szüksége van a legnagyobb szel emi és lelki értékek összefogására képesítő krisztusi világnézetre." (Pfeiffer Miklós.) Amint Bognár Károly, igen tisztelt barátom is írja, a dunántúli magyarok, akik a küzdelemteljes magyar élet nagy nehézségeit nem ismerik, hozzunk több áldozatot a fajtánkért, de csakis a fajtánkért, mert az ilyen áldozatvállalás megkönnyíti az eddigi •terheket is, és a fajtánkért vállalt több teher felébreszti faji öntudatunkat. A szórvány magyarok segítése, erősítése nemzeti ügy, halálosan komoly nemzeti ügy és nem felekezeti ügy. Ellensége a magyarnak az, aki ebből felekezeti ügyet akarna csinálni. Csak azt nehezményezzük, hogy nem egyetemes magyar szemszögből és érdekből nyúltak hozzá a ^zórvány magyarok megerősítéséhez. Azt hiszem, senki sem Veheti zokon tőlem azt, ha fontosabb nemzeti ügynek tartom, a szórvány magyar gyermekek erősítését, testi és lelki gondozását, mint pl. a ruszin gyermekek balatoni nyaraltatását. Minden anyagi erőnk és áldozathozatalunk szolgálja elsősorban a magyar fajtánk erősítésének céljait. A magyar ügy szolgálatában egyek kell, hogy legyünk felekezeti különbség nélkül. Ezt mindenkinek meg kell értenie és szolgálnia kell, különben ki fogja rekeszteni magából az öntudatra ébredt magyar faji közösség. A pápai magyar közösség katolikus része *is áldozatot akar hozni a szórvány magyarok megerősítése érdekében. Mi is vállalunk Székely Jóskákat és Flórián Ernőket, hogy gondozzuk, erősítsük őket, hogy amint Bognár Károly barátom mondja: »magyar nyilakat faragjunk belőlük, akiket visszaküldenénk lobogó magyar lélekkel Erdélybe«, a szórványok bástyáinak erősítésére és szilárdítására. E célból a pápai közösséget megalakítjuk és' az ügyre áz illetékes miniszterek figyelmét is tisztelettel felhívjuk. Aratás, cséplés A pápai gazdák és az uradalmak az idei termésre vonatkozólag kijelentették, hogy a gabona elég jól fizet. Vannak helyek, ahol a búza, rozs, — főként a dombosabb vidéken, — gyönyörű szemeket ltozott, de vannak helyek, ahol a nedves időjárás, a nedves talaj igen befolyásolta a fejek kifejlődését. A Pátkai uradalomban a cséplésnél kiderült, hogy a vidék legszebb búzá/ját és rozsát hozta ki a gép~A gazdák közül is sokan megkezdték a cséplést, akik az uradalmakkal egyetemben nyomban a cséplőgép mellől 15 wagon gabonát vittek ki a