Pápa és Vidéke, 39. évfolyam 1-52. sz. (1942)

1942-07-19 / 29. szám

XXXIX. évfolyam, szám Pápa, 1942. július 19., vasárnap Felelős szerkesztő: Herényi Olaf POLITICS HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. iiiiiiiMiiiiiBgffliraM^^ '''"'fifiiiyfciMffliwmr"! leepaiMMMiiMB—i A lelkészkedő papságról beszéli Kállay Miklós piinisztérelinök Nagyk.ál'lóban. Végre egy ny ill és őszinte elismerés arról az emberfeletti munká­ról. melyet ez az elit hadsereg évszáza­dok mi át végez a magyarságért. Pedig milyen szálka volt az utóbbi negyven esztendő alatt a megkótyago­sodlak előtt. Nem. a józan nép előtt, aki­ket most széhében-hosszában az új Messiások és csatlósaik igyekeznek meg­lovagolni. Ezek tudták, bogy mit jelent számukra a papság és éppen az ő eltérí­tésük végett akarták elűzni a pásztoro­kat. Ki akarták zárni a lelkészkedő pap­ságot a nemzet egyetemes életéből. Üres szólamot kürtöltek világgá: a papok' ne politizáljanak! Mintha bizony minden páp a politikai élet ingó talaján állna. Azt, hogy szabad véleményt nyilvánítsa­nak. már megbocsáthatatlan bűnnek tar­tották. A spedSter kocsis és tanyai ka­nász, a tollas zsidó és drótos tót, a ma­samód, a cirkuszi lovarnő szabad véle­ményt nyilváníthat., választható és vá­laszthal, de az a lelkészkedő papság, akikről az utóbbi idők legpuritánabb magyar miniszterelnöke, Kállay Miklós kijelenti, hogy »a nemzet értelmiségé­nek egyik legerősebb rétege vonuljon télre, inert nein hajlandó divatos szóla­moknak. meghibbant agyú, pad alól elő­ugrott qs ; érdemel nem szerző kőtárok­nak uszályhordozójává válni. Vádolták ezt a lelkészkedő papsá­got idegén eszmék hordozójának, a ma­gyar érdekek és élet megtagadójának. És Magyarország miniszterelnöke most félreérthetetlenül kij. lenti a lelkészkedő papságról, hogy »a legősibb réteg, egy­idős a magyar állami élettel«. Minden idegen náció ivadéka, Galíciából beván­dorolt kaftános zsidó szerintük a ma­gyar élet hordbzója. de az a lelkészkedő papság 1, — akiknek apja, anyja, testvére ellen semmi kifogás nincs, — a magyar élet élősdiei lettek. Micsoda feneketlen düh vakíthatta cl azok szemét, akik nem tudták vagy nem akarták észrevenni, hogy a »legősibb réteg' e nemzet teste­ben a lelkészkedő papság. Az öreghegyi gyermek nyaraló valóságos gyermekparadicsom lett. A nyaraló gyermekek szüleitől sok szépet hallottunk róla. Kíváncsiságból kiláto­gattunk hozzájuk. De érdemes volt na­gyon. Messziről feltűnik már a látogató­nak a Kemény-villa homlokzalán a nem­zeti lobogó, amelyet pajzán jókedvvel lenget a magasan kiemelkedő dombtetőn uralkodó örökös szél. Ahogy kocsink befordult a lombos dombtetőn, a "kas­télyszerű nyaraló előtt negyvenkét apró leányka mosolygó arccal állott sorfalat. Titok maradt, honnan érezték meg érke­zésünket. Alig állolt meg kocsink, a negyvenkét gyermekszáj üdvözlő éneket harsogott felénk. Éd'esen csengett a ked­ves gyermekének. Alig érnek végiére, ki­lép a sorból egy piruló arcú kisleány. Mezei virágokból kötött hatalmas csok­rot szorongat kezében s bájos szavakká! köszöni bennünket, mint vendégeket. Mert igy szokás ez náluk ott kint. Ha vendég érkezik körükbe, ilyen meleg fo­gadtatásban részesilik. Nagyon megható ez a gyermeki szívből kitörő ünneplés és őszinte öröm, örülnek annak, hogy érdeklődnek utánuk, hogy meglátogat­ják okol. A gyermekek hálája jótevőik iránt 'Történelmünk megmutatja, hogy a legjobb kezekre bíztuk legnagyobb kincsünket: nemzeti önérzetünket és hi­tünké! - mondta Kállay Miklós. Nem­zod'ékről-nemzedékre éz a, soha elisme­rést nem váró, csak becsületes munkát végző csapat őrzi, istápolja a magyar nemzet önérzetéi és hitel. Amikor eresz­lékeiben recseg a nemzet élete, akkor mutatja meg mindig ez a lelkészkedő papság hősies erejét. Kállay Miklós szavaival az eglész nemzet köszönte meg' ezt a hősies mun­kát: »Köszönöm a nemzel és a nagy küz­delmek előtt álló nemzedék nevében, hogy őseink hitét, becsületét, szellemi és lelki erőit megőrizték az örök nem­zet számára«. Dr. vitéz MEZEY KÁLMÁN. A boldogságtól kipirulI arcíú gyer­mekek őszinte hálája száll csengő éne­kükből és ezt a hálát rebegi üdvözlő szavuk. Szól ez a bála Hamuth János polgármester úrnak, akinek nevét éne­kükbe foglallak ezek a boldog gyerme­kek. Érzik ők, hogy a polgármester úr nagyon szeretheti a gyermekvilágot, amikor olyan előzékeny támogatással lehetővé telte számukra á nyarallatásr még ebben a nehéz háborús esztendő­ben is. Kis szivük hálája nyilatkozik meg Wollmuthné Galamb Ilona őnagy­sága iránt, akit a nyaraló gyermekek egészen szivükbe zárlak. Szinte bálvá­nyozó szeretel »el veszik őt körül. Humo­ros énekükben sok cukrot kérnek a jó Ilonka néni -tői. Amit nem kérnek' hiába. Szeretik is ezl a gyermekek iránti galambszivű jósággal megáldbtt Ilonka nénit, mint a cukroL. A nyaraló gyermekek élete Napbarnított arcú. vidám gyerme­kek csengő hangja tölti be a nyaralói környékéi egész nap. Jól érzik itt magu­kat mindnyájan. Nein csoda. Megvan: mindenük, ami az ő boldogságuknak feltétel:,'. Egyedül a szabad fürdő hiány­zik még. amit ez ideig- a kádslrandolás pótol A mai nehéz körülmények elle­nére is napi ötszöri étkezésük van. Meg is látszik rajtuk nagyon. Dicsekedtek, ki hány kilóval gyarapodott. De ők azt nem tudják- mennyi utánjárásba, kiíin­cselésbc kerüli Wollinuthné «nagyságá­nak. uz ö rajongva szeretete Ilonka né­niüknek. miig negyvenkét gyermekágyról gondoskodott, ugyanannyi szalmazsákot beszerzett s amiig ennyi éhes gyermek­szájnak szükséges ennivalót előterem­tett, Sőt még az utánuk jövő. újabb há­rom heti nyaralásra váró szintén negíy­venkét fiúra is kellete gondolnia. Hogv milyen jól főznek kint a nyaraló gyer­mekeknek, arra a legszebb bizonyíték a megerősödött kislányok állítása. őkj mondják, nem marad meg semmi ab­ból. amit a nénik megfőznek, mindent megeszünk. De jó is ám, erősítették kó­rusban. Ez a legjobb, legőszintébb dicsé­ret és elismerés azokkal szemben- akik' kimentek szívességiből, szeretetből a nya­raló gyermekekhez, hogy jól és jól főz­zenek nekik. Reggeltől estig Eerti llanitsné Vargha Ilona és Huszár Ilonka tanítónők felü­gyelete alatt vannak a gyermekek, ők igazi anyai szeretettel, leereszkedő jó­sággal de gyengédséggel párosult szigor­ral őrködnek fölöttük. Olyan népsze­rűek lettek a gyermekek között, nehéz lesz nagyon majd a válás tői,ük. Külö­nös jóleső érzés az a tisztaság és rend, amely a hálótermekel olyan kedVessé, barátságossá teszi. Látszik, lélekkel, melegséggel végzik a felügyelet munkár jál a jó tanilónénik. Jól érzik magukat „A magyar társadalom utolsó, de legnagyobb erőtartaléka a magyar nép s a magyar néphagyományok felvételé­vel, sőt az abba való beleélésével a középosztálynak meg kell újulnia, meg kell erősödnie, sőt lelkileg is néppé kell lennie, ha magyar akar maradni." 0GYŐRFFY ISTVÁN.) ők is a gyermekek között. Nekik is va­lódi pihenést jelent ez a nyaralás és fel­ügyelet. Mert hiszen a kis leányi,elkek fehér álmaira a jó Isten szeme vigyáz. Boldog gyermekálmok fehér galambjai szállnak az éji csendlbert a nyaraló felelt. Csak egy bánat zavarja éd ;es gyermekái­mukal. Miért kell már vasárnap délután elbúcsúzni a nyaralótól. Miért nem le­helnek tovább együtt a jó lanilónénik­kel és miért nem játszhat és énekelhet tovább negyvenkét boldog leányka. Könnyes szemmel zárják majd' imájuk­ba azok nevét, akiknek ezt a boldbgl há­rom belel köszönhetik. »»» mwwwwAwwowiív^ ^ »w ww ww w» Megérkeztek cserkészeink Katonáink izennek. Zöld tábori lapot hozott szerkesztő­ségünkbe a posta. xHorválh László őrv. fegyvermester (Táb. sz. 217/25.) lapun­kon keresztül ezt izeni a pápai Vöröske­resztnek és városunk közönségének: Magam ós honvédtársaim nevéiben ez­úton küldöm hálás köszönetünket a Kedves Vöröskeresztnek és mindazok­nak, akik adbmányaikkaPés önzetlen fá­radozásaikkal hozzájárultak ahhoz, hogy kedves cigaretta és dohány-ajándé­kukkal nekünk, az első vonalban a ke­resztény kultúráért és jobb jövőnkért küzdő honvédeknek örömet és derültsé­get szereztek az otthon levegőjéből. Mindezekért Ígérjük, hogy úgy, mint ed­dig, ezután is magyaros kitartással meg­álljuk a helyünket s büszkén harcolunk szeretete hazánkért«. Egy másik lapon Csordös Géza honvéd (Tá;b. sz. 202/53.) ezt izeni: »A mi alakulatunkká! heten vagyunk 1 pá­paiak. de sok földivel találkoztam itt a közelben. Mindannyian jól vagyunk, a legcsekélyebb aggodalomra sincs szük­ség. Az összes itllcvő pápaiak nevében üdvözlöm Főszerkesztő Uramat és önön keresztül városunk lakóit, elsősorban hozzánk tartozóinkat«. * * * Kedves Honvéd-Bajtársak, messze idegenben harcoló pápai Testvéreink! örömniiel tesszük közzé izeneteteket. ír­jatok, izenjetek csak minél többet! Lel­kileg 1 mindig Veletek vagyunk s örülünk, ha iiéha szolgálatotokra lehetünk. Ezzel is" szorossá akarjuk tenni a két front összetartását! Várjuk újabb híreiteket. A lapot pontosan küldjük számotokra. Szeretettel köszönteink Benneteket: a PÁPA ÉS VIDÉKE SZERKESZTŐSÉGE. Szerdán este érkeztek meg a Szé­kelyföldel megjárt Corvin-cserkészek. Csillogó szemmel mesélgettek a nagy­szerű táborról, amelynek első feléről: már beszámoltunk. Alljon ill most a tá­bor második részének elbeszélése, amint azl leírta a csapat krónikása. Daltól 'hänglos erdő. mező, berek, ahol járunk mi cserkészek .. . Bármerre járnak is a Corvin-cserkészek, mindig vidám nóta csendül fel ajkukról. Nem egyszer megtörtént, hogy a dlerék széke­lyek szép hazafias dalaink ballalára tap­solni kezdtek. Nem egyszer odajöttek s kérték, hogy még többet énekeljünk. Sepsiszentgyörgytől Gyergyószenlmik­lósig újra és újra láttuk, hogy a székely házak ablakai, ajtai megnyitnak, s mo­solygó arcok,- ragyogó szemek tekinte­nek felénk. Mintha azt akarták volna fe­lénk kiáltani: Székely szeretettel' üdvöz­lünk benneteket. Székelyföldét járó ma­gyar cserkészek! Jókedvünket csak fokozta a sok­féle finom hioryiz (ásványvíz). Űlon-útfé­.len gazdagon csobognak az érdőbori­lotla magas hegyekből a kénes, és szén­savas források. Nem egy faluban nincs is más víz, ember és állat egyaránt bor­vizet. azaz ásványvizel iszik. Kézdivásár­lielyen, Csiszár-fürdőn boldogan fü­rödtünk a jó borvizben. Egyébként is szinte fürdőtábornak nevezhetnénk nnozgúláborunkal. Cserkészeink elmond 1­halják. hogy Erdély legszebb tavaiban fürödtek. A Szent A,n na- tói j an ,T usn ú d ­fürdőn a Csukás-lóban és a csodaszép vidéken fekvő Gyilkos-tóban. A Szent Anna-tóhoz július 7-én mentünk. Igaz, nehéz út volt, de nagyon megérte. Egy éjjelt is olt töltöttünk. Bol­dogan gyönyörködtünk a fen y óbor it ott a tölcsérben fekvő szépséges tóban. A Szent Anna-tóhoz vezető utón néztük meg a hires kénes Torjai Büdlösbarlan­gol. Jól mulattunk, mikor kísérőnk ku­tyája prüszkölve hagyta el a barlangot. A Szent Anna-tótól Tusnádfürdőre ve­ARA 16 FILLÉR

Next

/
Thumbnails
Contents