Pápa és Vidéke, 38. évfolyam 1-52. sz. (1941)

1941-06-01 / 22. szám

S8E3EE POL ill KS) HU MEGJELENIK MINDEN VÉ'GlRNIf XXXVIII. évfolyam, 22. szám Felelős szerkesztő: Dr. BUDRY FERENC Pápa, 1941 június )., vasárnap ai »I tÜZ

ES NYELVEK Irta: Dr. Magyarász Ferenc 0. Cist. Valamikor régen, kétezer esztendővel ezelőtt, az égből szállottak alá a tüzes nyelvek, hogy hősökké avassák a galileai halászokat és oly világosságot árasszanak a világra, minőt nem is sejtett a klasszikus ókor semilyen filozófiája és művészete. Valamikor a Szentlélek választotta magának a tüzes nyelvek' találó szimbólumát, mikor elindította az emberhalászokat újjáteremteni a föld

f színét. Valamikor a lángnyelvek egy addig szinte teljesen ismeretien társadalmi elemet, a szeretetet -gyújtották meg a szivekben, s ahol ez a láng égett, ott lehullt a rabszolgák kezéről a hiÍíücs, ott szégé'nyhá!zák, kórházak épültek hidakul ;á nagy mélységek fölé, melyek addig elválasztották a társadalmi osztályokat egymástót és nem engedték, hogy az embertéstvérék egymásra találjanak'. Valaha az Istéh Léiké töltötte be a leikeket és Isten országa Vonult be a szivekbe. Valaha lepattant a zár az utolsó' viácsora ebédlőtermének ajtajáról, Az a pünkösdi tüz aztán az egész világot beragyogó hálaáldozatnak tüze lészen. Oly lehetetlen gondolat ez ? De hisz az első pünkösd is iehetetl'ennek látszott és mégis valósággá vált. Legyén is záloga annak á pünkösdnek. mely után epekedünk. „5zép magyar leventék, aranyos Vitézek a római-birodalom hatalmasságai elé, hogy vérükkel pecsételjék- meg világszerte, amit hangoztattak a jeruzsálemi főpapi tanács előtt: »Isiteh'nek jobban kell engedelmeskedni, mint az embereknek.« (Ap. Csel. 5.29). A tüzes inyelvek lángbetükkel irták he' á vil ág t őrién eletébe a kereszténység mái' születésnapját; S ezt aZ iniciálét hiába akarta elhomályosítani vágy kitörölni az ellenséges hatalom vagy a tagadás szelleme; a pünkösd és minden, amil e szó jelent, világtörténelmi tényezővé lett. És má...? ! ' . - Ma nem az égből szállnak le a tüzes nyelvek, ma a földről emelkedik égnék a félelmetes lángoszlop, hirdetve á háború püsztitása't, embiéreknek és alkotásaiknak megsemmisülését, kultúráknak vesztét, a gyűlöletnek paroxiz nvusát, melyben mindenki csak vesztes lehet és csak egy győző van : a Mors Imperator, á halát... .Tűzés nyelvek szálldogálnak, de fényük nem tavaszi verőfény, hanem a béke sirja fölött égő kandeláber imbolygó lángja, melynek látása gyász és szomorú súg. De a keresztény sir nemcsak a Mors Imperator néma és sötét palotája, hanem

1 egyúttal a feltámadásnak is kiindulópontja. A temető' kandeláberei, sőt a legkisebb mécsesei is világítanak, s a pünkösdi szivek ezt a világosságot nemcsak látják, de olvasni is tudnak mellette. És mit olvasnak a mai ünnepen ? Hálát és reménységet. Hálál azért, hogy a közelmúlt vérzivataros óráit használta, föl a gondviselés arra, hogy két évtized olthatatlan reményeit valóra váltsa, és annak reményét, hogy nincs messze az az idő, amikor a mostani viharok' elülnek, a gyűlölködést fölváltja a szeretet, a béke és a kölcsönös megértés, s a győző és a legyőzöttt vetélkedése helyett a küzdő felek testvári jobbjukat nyújtják egymásnak. Az igazi magyar katonaszellem szólal meg Arany János örökbecsű költői elbeszélésében, amikor az ifjú Toldi Miklós lelkének sóvárgását igy örökíti' »Hej! ha én is, én is köztetek mehetnék, Szép magyar vilézek, aranyos leventék!« Ha a magyar történelmen végig megyünk és azt, a magyar katona szempontjából tanulmányozzuk, megállapítható, hogy amikor a magyarnak jó vezérei voltak,, Európának egyetlen nemzete sem állhalott meg vele szemben, mert kiváló katonai erényei olyan teljesítményekre képesítették, amelyet a számbeli túlsúly sem egyenlithetett ki. A magyar kalona tragédiája, amely 1919 szomorú és szégyenteljes eseményeivel zárult, tulajdonképen 1849-nen kezdődölt, amikor az isaszegi csata után a magyar seregeket nem Bécs felé, hanem Buda felé vezették. Ami a közneeső hét évtized alatt történt, nem

1 volt más, mint a magyar katonaszellem tudatos sorvasztása, temetése és sirbatétele. Ennek a tudatos sorvasztó és romboló léleknek volt a »Circum dederunt«ja a ifiagyar katonaszellem felett a »Nem akarok magyar katonát látni« es a sirt bezáró keresztje, Trianon. Nem tudtuk akkor, hogy az Isteni gondviselés miért mért ránk ily szörnyű csapásL. Ma azonban érezzük és világosan látnunk kell, hogy az isteni szándék nem eltemetni, hanem észrétérileni és felemelni akart bennünket, magyarokat, mert hivatást szánt nekünk. Amikor azt hitték ellenségeink, hogy a magyart sikérült eltemetni, akkor támadt fel

: Szegeden a magyar katonászellem. A' fiatal mustárhajtás a fossz időjárás dacára 1921-ben meghozta az élső rügyet, amikor a magyar tőrvéhyhozás ai 1921. évi LIH., a testnevelésről szóló törvénycikkel megalkotta. A magyar társadalom nem énekelte keUőeá eniiek a nagyjelentőségű törvénycikknek a fontosságát. Emlék tudható tóe aZ, högy az 1921. évi' LIH. törvénycikknek a végrehajtásáról csak 11)24-bén megjelent 9000 V. K. M- readcl'él. intézkeciétt. Ennek a rendeletnek a 'megjelenésével indult még ténylegesén a kóléléző testnevelés, a l'évente okAZ äZ éliehszértV, aihivel a magyar lársadalom fogadta ezt az életbevágóan fonlos intézkedést, amely az ifjúság nevelésének megszabta a helyes irányt, lerakván ezzel a magyar feltámadás alapjait, csak úgy érthetjük meg, ha tudjuk és ismerjük azoknak a faji hovatariozandóságát és lelkületét, akiknek a kezébe kerüli az Isaszegnél elkezdődött magyar Golgota alatt és után, a magyar gazdasági, társadalmi és szellemi, vezető és irányító hatalom. A magyar földmives, iparos és kereskedő társadalom túlnyomó része a levente oktatás kötelező bevezetésében nem- a hazafias célt, a nemzetmentő eszközt látta, amelylyel az iskolákból kikerülő ifjúságot elvonja á testet és lelket sorvasztó alkalmaktól, hanem csak azt látta, hogy a már használható és munkáskéznek számító ifjút elyonják a gazdaságból, az iparos műhelyből' és a kereskedői pult mellől. A közületek nem értékelték eleinte a levente oktatás kőtelezővé tételét. A községek és nfes közületek a levente oktatás céljaira fordított kiadások miatt tanúsítottak ellenszenvet és szűkmarkúságukkal alz intézmény megerősödését nehezítették. Igaz, hogy abban az időben, amikor a levente intézmény elindult a maga útjára, akkor nyögte az ország Trianon legnehezebb anyagi és erkölcsi térhét. Fokozatos nevelő munkával és az évről-evre növekvő eredmények és sikerek lassan átformálták a magyar társadalmat. Kezdték észrevenni és értékelni, hogy a serdülő ifjúság hasznos és oziikséges ismeretekkel gyarapszik a levente foglalkozásokon. Fegyelmezetlen és tisztességtudóan viselkedik. A korcsma es a kártya helyett inkább a sport és a céllövészet érdekli. Az egészségének is jót tesz a szabadban való játék és gyakorlatozás, jói fejlődik, jól eszik és mindennapi munkájában is komolyabb és használhatóbb. Az éyrői-évre megtartott levente versenyek értékes eredményei oda fejlesztették az ifjúság magasabb korcsoportjait, hogy nemcsak a sport különféle ágai és a céllövészet téren értek el kitűnő tömeg és egyéni sikereket, hanem a kilépő korosztályok, katonai szempontból is igen értékes anyagot szolgáltattak. Az a liberális,.szabadkőműves gazdasági és szellemi irányító hatalom, amely a magyar katonaszellemmei egy ti It az ezeréves történelmi Magyarországot 1918—19-ben a sirba tette, a magyar kalonaszeliem feltámadásával és ennek megfelelően a reviziós törekvéseink céltudatos irányításával szemben azóta sem szűnt meg tévékenykedni. Nem olyan régen még nyiltan hangoztatták szóban és irásbian, hogy elhibázott a külpolitikánk, nem ott a nely.ünk ebben a nagy eszmei' világháborúban, ahová álloltunk, hanem' a másik oldalon, minek a sok katona, sok embert vonnak 'el a termelő munkától, sokba kerül, kis ország vagyunk, tönkre megyünk, stb., stb., mondották, hogy propagandájuknak csak néhány vezérszólamát említsem. Az eszmék világháborúja lassan közeledik a végkifejléshez. A szörnyű háború

1 eddigi periódusaiban mindenkinek látnia kellett, hogy az Isten sújtó keze kit és miért büntet. A magyar nemzet vezetői a sok nehézség, propaganda és-»KIS Entente« támadás dacára fenntartották és fejlesztették a levente intézményt, amely ma nemzéli fejlődésünknek és jövőnknek egyik biztos bázisa. Ennek a félismerése eredményezte az 1939. évi II., a honvédelemről szóló törvénycikk megalkotását, amely szervesen és intézményesen beillesztette a serdülő ifjúság honvédelmi kötelezettségéi, á tankötelezettség és a hadkötelezettség közé. Etzel a törvénnyel a magyar katoiiaszellem kifejlesztésének széles lehetőségéi nyíllak meg. Egyben elismerést jelent a j törvényalkotás azoknak, akik áz 192L j LIH. törvénycikket alkották, de elisméj résül szolgálhat azoknak is akik felismerve a levente oktatás úémZétépitő jelentőségét, atííián közreműködtek és azt elősegítették. A munkájuk mégftöita a gyümölcsét á sport terén is GgirmiscbPartenkirchenben es az ez ér evés határok visszaszerzésében ai elíéiíséggél szemben Beremenclnél, á trianoni határon. '• r • Dolgozzatok csak tovább, Istennél az ezeréves Hazáért. »Szép magyar leventék, aranyos intézek !« Dr. vitéz MEZlEY KÁLMÁN. Á pápai járás jés megyei várós «Wfclonai parancsnoksága Í94T. június. í-éh, pünkösdvasárnap délután 3 óraj kezdettel járási Levente-versenyt rendéz a Ligeti sporttelepen. — Sorrend: 1. Félvonulás. Himnusz. (Játsza ä pápai iévente zenekar.) Üdvözlés. 2 Az I—

III. dijat nyert rajok és szakaszok zártrendű bemutatója.. 3. 10Ó tó- síkfutás döntője. 4. Bemutató. 5. Súlylökés (középisk. csapat) és távolugrás (iskolán kiv. csapat). 6. Bemutató. 7. 4x100 tri- váltófutás döntője. 8. Bemutató. 9. 40p m. Oszlopokba állás, záróbeszéd, díjkiosztás. 15. Hiszekegy. (Jáíszá a pápai levente zenekar.) Elvonulás. Díszmenet. Este 9 órai kezdettel tábortűz. Az éáli jek tánc. — Helyárak: Páholyülés 1 P, ülőhely 50 fillér, állóhely 30 fillér. Az ülőhelyeken a helyfoglalás az érkezés sorrendjében. A délutáni ünnepélyéé váltott jegyek az esti tábortűzré nem érvényesek. Az esti jegyek a láncmulatságra is jogosítanak. - Az ünnepély tiszta bevétele a levente-nyaraltatás célját szolgálja. Rérüm novafum emlékünnepély lesz Június 8-án városunkban A mai forrongó világban sok ember elvesztette az iránytűt, a szociális eligazítást. Pedig erre már ötven évvel ezelőtt klasszikus tömörséggiel és célt nemtévesztő biztonsággal, a bekövetkezett helyzetet előrelátó zseniálitással mutatott rá XIII. Leó, a nagy szociális »Rerum Novarum« kezdetű körlevelében. A társadalom

1 akkor még csak az előszelét érezte azoknak a küzdelmek^ nek, melyeket a két háború és forradalom úgy kiélezett, hogy ma az egész világ ezekre a kérdésekre vár feleletet. Azalatt a félszázad alatt, ami az enciklika megjelenése óta eltelt, sok minden történt velünk és a világ népeivel, de a szociális kereszténység tanítása ugyanaz maradt, mint volt kétezer évvel ezelőtt: jósági igazság, szeretet hirdetésé; mely után epedve vágyódik a világ

7 A jövő c.sák olyan irányzaté léh'éi, mely nyugalmai hoz, szilárd alapot je| lent, de ezt oly módon teszi, hogy a viej zető elvi szolidaritásán át a széles réi tegek megélhetését és a családok véd'el; mét és

1 erősödését szíólgíáljü. A pápai enciklika félszázados jubileuma alkalmával Pápán a Keresztényszociális Munkásegyesület a katolikus társadalmi egyesületekkel karöltve június hó 8-án Emlékünnepélyt tart d. e. 11 órai kezdettel a Jókai Mozgóban, amelyen megjelenik és beszédet mond dr. C za pi k Gy u 1 a megyéspüspökünk. Az ünnepség

1 progirammjál legközelebbi számunkban közöljük. ÚRft 16 FILLÉR