Pápa és Vidéke, 38. évfolyam 1-52. sz. (1941)

1941-04-13 / 15. szám

POL III KB I HEIILIP. - MEGJELENIK MINDEN VASARNBP XXXVIII. évfolyam, 15. szám Felelős szerkesztő: Dr. BÜDRY FERENC « Pápa, 1941 április 13., vasárnap i •Wtlimrrilflfll'l M I'll tülUI • IMIH ii IIF'BM^MMMjOBBWiSMIMIW^^ Föltámadott! Irta: Dr. Katona Isttfán. Csak alig pár napja, hogy a tömeg hozsannát kiáltott az isteni Üdvözítő felé. Az ünnepiő tömeg virágot szórt az útra, amerre elhaladt es szőnyeget terített eléje, hogy kőbe ne üsse lábait. Ebben a virágvasárnapi hozsannás hangulatban a nép örömujjongása közepette szomorúan halad a Mester a Nagypéntek felé. Ü már tudja, érzi vesztét. Tudta, hogy a tomboló tömeg leköpdösi, arcul veri, megostorozza, tövissé» kínozza az ő Megváltóját és »feszítsd meg«-et kiált feieje. Jüe tudta azt is, hogy ennek a szégyenteljes népitéletnek dicsőséges feiiamadás lesz a vége és halálával az örök békéL adja a megtérő emberiségnek. Az utolsó vacsorán elmondta a világ legcsodálatosabb, leggazdagabb végrendeletéi, amely örök es isteni. »Ezt cselekedjetek az én emlékezetemre . Ezzel jelezte Krisztus, ha örök üékét és boldogságot akarunk, nekünk is fel kelt áldoznunK magunkat érette. Az utolsó vacsorán elbúcsúzott ö.véitői, de nem örökre. Elment, mint ember és visszatéri, mint Isten fia a maga dicsőségében és isteni származásának teljességében. Elment, mint emner és visszatért, mint a bűnös emberiseg Megváltója. Az Istenember jaj- és zokszó nélkül tűrte az ostorozást, szenvedett és ehezett. Viselte a kint es szenvedest a királyok királya mindnyájunkért. Istenkirályi méltóságában emberre lett ez a Krisztus, hogy emberi gyarlóságaink, . bűneink és leikünk üdvözítője, boldogi ságunk Megváltója legyen. A Golgotán mindenki eihagyta, csak a szerelő és szenvedő jó édes anya voil mellette. Ebben a szomorú magányban lehajtott fejjel is istenségének teljes tudatában valóban mint Üdvözítő nézett le a Kálváriáról és keresztről, mert tudta, hogy az ő kálváriájának es kereszthaiáianak feltámadás lesz a vége. Hiába volt a földi hatalom minden erőszaka, hiába volL a sziklasír, a nehéz kő és hiába volt a válogatott római őrség. A kercsztrefeszitett KriszLus király megmutatta, hogy ő valóban az Isten fia. A lerombolt templom harmadnapra íijból felépült, a lélek újból egyesült a testtel, a megcsúfolt, megkínzott és megölt Krisztus halottaiból dicsőségesen föltámadt. A hozsannás virágvasárnapot a kereszthalálon keresztül fölváltotta az álíelujás húsvét, föltámadt az isteni igazság. Ennek a megdicsőült Krisztus királynak, a mindenség legnagyobb hatalmának, uralkodójának a föltámadását ünnepeljük most is. És ebben az álíelujás húsvétban a lét érthetetlensége, a feleletek kaosza, a találgatások zűrzavara ránk erőszakolja a kétséget; a kétség pedig,éj, sötét éj. Az antikrisztusok lidérctftzei újból és újból felvillannak, posványba visznek, vagy céltalan hajszába ingerelnek. Emeljük szemünket az égre, kérjük a sokat szenvedett, de dicsőségesen föltámadt Krisztust, győzze meg a világ hatalmasságának szivét, vezesse és irányítsa a népek akaratát. A sok szenvedés és nélkülözés után teremtse meg a lelkek békéjét. Világítsa és ragyogja be az egész világot a föltámadt Krisztus szeretetének fénye, legyen béke és megelégedés a földön az emberek között. Húsvéti szerenád a bűnnek Légy boldog, bűn, hogy Ádám s megízlelték a tiltott almát, legalább igy megmutathatta Urad bocsájtó, bő hatalmát! Légy büszke, bűn, hogy kigyószóra újabb teremtmény lelt, a vétek, mi ellen az Ür önmagánál találhatott csak menedéket.Amúgy az Éden kerten kívül nem pompázott volna a bőség, s József'magtára sem lett volna Izrael éhe ellen őrség. Jób nem tűrt volna példát adva, nem kellett volna Salamonnak a bölcsesége senkinek se és Dávid sem hárfázott volna. És Mária... az Istenkéznek remekbe készüli vizsga-tárgya nem lett volna szűzi kivétel elefántcsont toronyba zárva. Éva Jézus pedig, az áldott Mester sose jött volna le a földre, hogy sirt-repesztő húsvét reggel a vétkeinket eltörölje. Boldog vagy, bűn, lesóvárogtad a Magasságok Vérharmatját, ki megfizette Jehovádnak adósságod s minden kamatját. Húsvét van! Alleluja! Húsvét! Bárányból sütjük étkeinket s hozsannázzuk a legjobb Bárányt, ki elvette a vétkeinket. Húsvét van! Bűn, most te halj már meg! Feltámadt a lélek kegyelme! Sötétülj el, éggel vitázó, Lucifer-párti ember-elme. • Húsvét van! Bűn, szereped vége! Él, kit tébolyod megfeszite! És most te döfődj ál dárdával ember Barabbást kérő szive! Húsvét van! Bűn, nincs már rád szükség! Testvérünk lett az Istenember! ... halj meg azon boldog tudattal, mint folyó, mit elnyel a tenger. MAGASI ARTÚR. Tudod-e munkástestvér, mi ai a Rerum novarum ? Ivét idegen, rejtelmes szó. így magában véve egészen érthetetlen, megfejthetetlen talány. És ha megmagyarázzák neked és elmondják, hogy ez a két szó egy pápai enciklikának két kezdőszava, aztán hozzáteszik felvilágositlásképen, hogy a pápai 'enciklikákat mindig a bevezető szavaikról nevezik el, hát, testvér, még mindig nem fogod tudni, hogy mi a Rerum novarum. Majd megkísérlem másként elmondani neked, magyar munkástestvérem, ha érdekel a doiiog, s nem fog untatni a magyarázatom. Mert ennek a két szónak elhangzása ióta kereken 50 esztendő j telt el, 50 esztendő alatt pedig sok szó veszeti bele a feledés ködébe, de ez a két szó azóta bejárta és óriási viszhangra találva félelmetes erővei rázta meg a világot. De ha meg akarod érteni, munkástestvérem, ennek a ,két diák szónak magyar jelentését, ne a latin szótárt vedd a kezedbe, hanem jöjj velem vissza az 50 esztendővel ezelőtt volt társadalomba. A technika gyors megindulásának és szédületes fejlődésének korszaka ez. A hirtelen magára talált és tevékenységét főként az. ipar szolgálatába állító mérnöki tudomány egymásután produkálta a géipeket. A szövőszék munkáját, amit eleddig a háziipar végzett, óriási méretű, komplikált textilmasinák vették át, a kovács és lakatos-ipar barkácsolása helyébe a gőzpőrölvök, revolveresztergapadok lihegő zakatolása, sivilása, dübörgése lépett, az emberek szemébe kápráztatóan vágott bele az új korszakalkotó találmány, a villanynak fénye, a kohókban forrt az új anyag, az acél és a tartályokból sisteregve tört elő az új energia, a gáz. És e csodálatos káoszból, ahol minden a fejetetejére állott, hangtalanul, de megdöbbentő szaporasággal emelkedtek ki a gyárak kéményei. A .gyár pedig két új társadalmi rendet, két egymással eleinte harmóniában élő, de csakhamar érdekellentétbe kerülő osztályt termelt ki: a kapitalistát és a munkást. Csak néhány esztendő kellett és máris halálos gyűlölettel nézett egymással farkasszemet a gyáros és a munkás. A harc, ami kettőjük között kitört, rövid volt, s eredménye nem lehetett kétséges. A hatalmas tőke lehengerelte, koldússzegénnyé és alázatossá tette a munkást, aki mögött sem erkölcsi, sem anyagi támogatás nem állott. Ekkor lett a munkásból proletár. A tőke lelkiismeretlen munkáspolilikája csak anyagot látott a dolgozó emberben, akinek egyetlen hivatása és célja a haszon, a nyereség biztosítása és emelése. Kiölt a munkásszivekből mindent, ami neki, a határokat minden tekintetben átlépő, magának mindent megengedő tőkének céljait zavarta. Még a legtermészetesebb és egyetlen védelmi Három feltámadási szertartás egy körmenetben Pápán a XVIII. században eszköz, a szervezkedés ellen is hatalmi fegyverekkel tiltakozott, A munkás, a dolgozó osztály elvesztette a csatát. És ebben az időben röppent fel a Rerum novarum fényes rakétája, ami kíméletlen biztonsággal világított bele a modern rabszolgatarlás feneketlen mélységébe. A pápa, XIII. Leó, századának egyik legragyogóbb zsenije, a hercegi sarj, a munkásság elnyomásának megszüntetéséért ,szózatol intézett a világhoz. Egyik mondata c hatalmas szózatnak: Csekéiyszámú nagytőkés szinte rabszolgaigát rakott a proletárok végeláthatatlan tömegére !• Egy másik, villámcsapásként ható mondat: — Nagyon sokan nyomorúságos viszonyok közölt, emberhez nem méltó módon tengődnek. És jóslatszerű a harmadik mondat: — Szinte a bizonyosságig fokozódik az a tudat, hogy romokat és pusztaságokat maga után hagyó vihar fog Európán végig szántani. Talán még egy mondatol irok ide a nagy pápa szózatából: A munkás dolgozni akar, bért kíván és szerény vagyont. Kis házat szeretne, nem pedig bérkaszárnyát és állami konyháról közlevest. A békák rábízhatják petéiket a napsugárra, a munkás maga akarja nevelni gyermekét. És most gondold el, testvér, hogy milyen szikrázó gyűlöletlel fogadta ez a kisded számításaiban megzavart kapitalizmus, amit akkoriban az Astorok, Vanderbiltek, Rockefellerek, Morganok, stb. képvisellek. Csak olyan erkölcsi tekintély állhatta biztos nyugalommal az ellene megindított rohamot, mint XIII. Leó. Érted most már, munkástestvérem, hogy miért uszítanak Téged a papság, az egyház, a vallás ellen? Miért igyekeznek az Isteni lerángatni az égből. Miért akarnak Téged istentelenné, tekintélyrombolóvá tenni? Hogy az egyetlen erkölcsi tekintélyt, ami bátran melléd állott, a Te szeinedíben is lealacsonyítsák. Érted most már, mi volt 50 esztendővel ezelőtt és mi ma Neked a Rerum novarum? SZALAY LAJOS. A nagypénteki véres isteni tragédiának diadala a kereszténység legszentebb és legnagyobb ünnepe a húsvél. Az élet legnagyobb és legfélelmetesebb ellenségének győzedelmes ténye Krisztus feltámadása. A véres keresztáldozatnak eredménye a megváltás, az emberiség felemelése és megszabadítása. A feltámadás pedig legdiadalmasabb és legmeggyőzőbb bizonyíték a megváltás isteni cselekedetének. Érthető ezért, ha a kereszténység húsvétkor a legbensőbb és legmegkapóbb módon fejezi ki hódolatát és öröméi. Magyarországon a Veszprém-egyházmegye kivételével nagyszombat délIItán az esti órákban az esztergomi: Rituale előírása szerint tartották a feltámadási körmeneteket. Pápa csak 1777ben került az egyházmegyénkbe és ezért városunkban is a megelőző években az esztergomi Rituale előírása volt az irányadó. Az általános szabályok megtartása mellett Pápán olyan helyi szokások alakultak ki, melyek egyedül állók a hazai liturgia történelmében. Az évszázadok előtti, ősi szokásokat már elfeledték és Pápán sem tud róluk senki sem. A plébánia és a ferencesek porosodó feljegyzéseiből ismerjük a rendkívül érdekes és a maga nemében páratlan és egyedül álló feltámadási körmenetet. A feltámadási körmenetre háromszori haragozással hivták a város lakosságát a plébánia templomba. Este. 6 órakor a világi és szerzetes papság körmenetileg égő gyertyákkal a Krisztus koporsójához vonult. A plébános az Exurg'e-t énekelte. A kar folytatta : Quare obdormis Domine... A 138. zsoltár (Domine probasti me...) eléneklése után a plébános az Oltáriszentséget kezében tartva a Resurexi-t intonálta. A 4RA 16 FILLER