Pápa és Vidéke, 38. évfolyam 1-52. sz. (1941)

1941-03-16 / 11. szám

I v v »ÁBLÉSm V $ ..A POLITIKAI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VNSIRNNP. XXXVIII. évfolyam, 11. szám Felelős szerkesztő: Dr. BÜDRY FERENC Pápa, 1941 március 16., vasárnap PÁPÁ ÉS YILÉKEi jelen számával új köntösben jut ol­vasóink kezébe. Harmincnyolc év óta megszokott formát nem szívesen változtat meg egyetlen komoly újság sem. A »Pápa és Vidéke < szerkesztőségének is komoly oka lehetett, ha erre az elhatározásra szánta magát. Őszintén megvalljuk, bár egységes volt elhatározásunk, mégis sok töprengésébe került a szerkesztő­ségnek, mig a régi formát az újjal fel­cserélte. Mégis győzni kellett annak a meggondolásnak, mely az új köntösben való megjelenést javallja. Ha egy újság felcseréli külsejét, annak több oka lehet. Vagy elveszítette olvasótáborát bármilyen ok miatt, ám mégis létezni akar és ezt csak úgy tudja megvalósítani, ha gyökeres- változást hajt végre, mint ahogyan az üzleti élet­ben szokott ez megtörténni. Vagy ol­vasótábora megnövekedett és ilyenkor bizonyos lelkiismereti felelősséget érez a kiadó és szerkesztőség, hogy az ol­vasók minden igényét kielégítse anél­kül, hogy azok egyetlen szóval is kife­jezésre juttatnák óhajukat. Hz nemcsak talpraesettséget mutat, de becsületes és úri lelkületet iis. Lehet jmég egy harma­dik ok is: a világnézet bátor és őszinte megvallása, ezért való kemény kiállás, megalkuvás nélküli küzdelem a győze­lem eléréséért. Szekfü Gyula irja vala­hol: »kell, hogy minél többen legyünk képesek az illúziók ködétől, a demagó­gia lángolásától távol lenni, hogy nyu­godt szemmel tekinthessünk bele a való­ságba «. A »Pápa és Vidéké«-re csak az utóbbi két ok vonatkozik, még akkor is, ha az merőben helyi vonatkozású. Olvasótáborunk napról-napra sza­porodik. Ebben az érdem nemcsak a szerkesztőségé és az érdemes munka­társaké, hanem azoké a lelkes olvasóké is, akik lapunkban Pápa városa egyik legtevékenyebb és legöntudatosabb elő­őrsét ismerték fel. Vagy ahogyan nem­régen egyik — nem a mi táborunkból való — pápai vezető emberünk mondta egy nyilvános gyűlésen: »a Pápa és Vidéke mer csak őszintén szólni«. Ami a világnézeti kérdést illeti, na­gyon könnyű a felelet. Lapuilknak nem az a hivatása, hogy politikai, vagy vi­lágeseményeket örökítsen meg, vagy ezeknek kulisszatitkait Jegyezgesse le és belőlük hámozzon ki világszemléletet. Vidéki hetilapnál ez nemcsak lehetet­lenség, de oktalanság is volna. Nekünk egészen más a hivatásunk. Foglalkozni mindazzal, ami helyi jellegzetesség, amelyről másutt nem kap értesülést senki, de amely mellett még sem sza­bad elsiklani. Nem kisvárosi pletykál­kodás ez, hanem a fejlődésnek elvitat­hatatlan alapfeltétele. Semmi annyira le nem köt, any- * rö vidlátóvá nem tesz, mint a sza­bíf.y " Ijgigg lőadáí közeibenézés, a máról-hol­>ló élés. Valóságos kiskaliberű esuk r a alacsonyít. De mennyire ellentétje! Azok a megfi­á tett mozzanatok, melyek b hasábjain is talán túl­ságosan kicsinyek vagy jelentéktelenek, összességükben mégis helyi vonatkozá­sukat tekintve idöbbenetesen érdekfeszi­tők, mert alapjukban a haladás, fejlő­dés és jobbálevés csiráit érlelik. Ha ehhez hozzájárul az a magasabb, evilág feletti szemlélet is, mely a krisztusi gon­dolatnak az egyedek előtt való feltárá­sát van hivatva teljesíteni és annak megvalósítását nemzeti, társadalmi szo­ciális és kulturális téren is követelve végrehajtani, akkor csodás magassá­gokba emeli azt a világnézetet, melyet égy vidéki lap képvisel és amelyért har­col. Ez vonatkozik a mi lapunkra is. Több, mint három évtizede ezért küz­dött a »Pápa és Vidéke«» Voltak életé­ben fényes és boldog napok, voltak keserű csalódások és nagy megpróbál­tatások. De soha egy hajszálnyira nem tért el kitűzött céljától. A jövőbén sem teszi. Azokon a nyomokon jár, melyet a már elfelejtett és soha rétéggé nem mél­tányolt, de annál áldozatosabb szerkesz­tői és munkatársai kijelöltek. . Lehet, hogy az új köntös a mon­danivalóban is új formát hoz. De soha el nem tér attól a szellemtől, mely ed­dig éltette, különösen nem attól, mely nagysága teljében fémjelezte. Ezzel a gondolattal adjuk át la­punkat olvasóinknak. Kérjük, fogadják még hatványozoltabl) szeretettel, mint ahogyan eddig azt tették. >PAPA ÉS VIDÉKE« Szerkesztősége ps Kiadóhivatala* \ "'-"rT.Í, Légvédelmi gyaftorlotok a III. hadtest területén Országszerte folyamatban van az új légoltalmi törvény végrehajtása. Egymás után jártak le a törvényszabta határidők, amelyeken belül közületek és magánosok, üzemek és lakások bizton­sága érdekében meg kell valósítani a légoltalom érdekében köteles intézkedé­seket, meg kell szervezni a polgári sze­mélyi légoltalmi szolgálatot és meg kell valósítani a légoltalom anyagi feltéte­leit, beszerezni a szükséges szereket, esz­közöket, szerszámokat, óvóhelyeketléte­siteni, stb. Ez a polgári légoltalom kiegészí­tője csak a katonai légvédelemnek. Ter­mészetes tehát, hogy amikor ország­szerte törvény erejével megvalósul végre a polgári légoltalom, ugyanakkor gon­doskodni kell annak minél jobb össz­hangba állításáról a katonai légvéde­lemmel. Evégből a Hl hadtest területén még e hó folyamán, katonai légvédelmi gyakorlatot tartanaMA légvédelmi gya­korlat természetszei ményezhet komolyé hasznosítható tapasj minél inkább így eke; a harcszerű valósáj adataiban és azok Ecélból szükségessel Litett gyakorlatokból test tartalékából is >! Micsak úgy ered­kiértékelhető és Játokat, ha azok IHc^fiiegközieliteni £ gyakorlat fel­Ipíében egyaránt, "ft, hogy az em­l^önják a had­ikat a polgári L" -M4 •á : egyéneket, akikre a gtaferlat lebonvo litása és sikere érdedben okvetlen szükség van. A mostani szokványos ka- > tonai behívások ezt a célt Szolgálják • természetesen csak olyan ker.ötbcn tör­ténnek, aminőt a tervezett fl**^**^—*'"'• gyakorlat megkiván. édelmi Gyurkovics Mária ismét Pápán Április r 21-én rendezi a városi Közművelődési Egylet tavaszi hangver­senyét az Operaház kiváló művésznő­jének, Gyurkovics Máriának közreműködésével. Még emlékezik a pá­pái közönség a kellemes megjelenésű és széphangú énekesnő első és nagy sikert aratott fellépésére, mely egy felfelé ivelő pálya első állomásai közé tarto­zik. Azóta a rádió hullámain figyelem­mel kisérhette, hogy hangjának szépsé­gei egyre jobban kibontakoznak és az Operaház szereposztásában a fiatal gárda első tagjai között van. Tavaszi miatt sokan sajnálkozva nélkülözték. Ezeknek kárpótlást, a jelenlevőknek pe­dig fokozottabb műélvezetet akar nyúj­tani az Egyesület, mikor egy egész es­tét betöltő műsorral szerepelteti a ki­váló énekesnőt. Az előadásra kerülő darabok mindegyikét — a hangverseny­termek klasszikusait — zenekari kísé­rettel adja elő. Népszerű operettek és operák áriái (Strauss, Kacsóh, Rossini, Lehár, Mozart, stb.) kerülnek bemuta­tásra. Már most felhívjuk a nagyérdemű és zenepártoló közönség figyelmét a nagy sikerrel biztató hangversenyre. bemutatkozását a nehéz viszonyok j 1848 március pápai eseményei 1848. március 15-én zápor verte a főváros ablakait, de a szivekben napfé­nyes tavasz ragyogott. Ez a nap a ma­gyar szabadságnak, az egyenlőségnek, testvériségnek, a független öncélú ál­lam szabadságának és boldogságának szimbóluma. Az egész nemzet lelkét át­járta a vívmányok boldog érzése. A szabadság lázában és boldog mámo­rában tombolt milliók lelke. A lelkese­dés tüze, mint az orkán száguldott végig az egész országon. Március 15 történelmet csinált. Történelmet, melyet nem a politika, nem a diplomaták kiválói, nem a pár­tok apostolai, hanem az öntudatra éb­redt magyar ifjúság teremtett. Az 1848. év ifjúsága bebizonyította, hogy alkotni tudott és a lelkesedés, összefogás erejé­vel páratlan értékű vívmányokkal gaz­dagította a magyarságot. 1848. márciusa a magyar történelem dicsőséggel teli lapjain kiváló helyet foglal el. Március 16-án már a pápai ifjú­ság »fényes ünnepélyt tartott*. Az egész városban hihetetlen lelkesedés tüze lo­bogott. Este minden ablakban gyertyák és lámpák világítottak. »Világ özönben lebegett tehát ez estve Pápa«. A kíván­csiskodók ezrei gyülekeztek az nigy nevezett Gróf-úton«. Innét indultak a Fő-térre. A menet élén »egy nagy póz­nán, övegből, vagy hólyagból készült, nagyon homályosan világító lámpa ho­zatott, mely úgy látszik a szabadság napját akarta ábrázolni«. A legelső so­rokban a szereplők jöttek. Őket a »ki­váncsiak iszonyú tömege« kisérte. Az ünneplő tömeg" »zenével« érkezett a nagy templom elé. »Itt különbféle be­szédek mondattak s éljenek dördültek a király, a nádor, Kossuth. Batthyány, Széchenyi s mások tiszteletére, melyek elhangoztával az egész tovább vonult«. Az ünnepség végén a város vezetőinek és előkelőinek lakása előtt a tüntetés folytatódott. »Az éjnek haladtával az egész ünnepélynek szép csendesen vége -lett . A fővárosi lapok élén a szabadság mámora lángolt e szavakban: »A sajtó szabad«. A napilapokban és folyóira­tokban is megjelennek a lelkes hangú, a vívmányokat dicsőitő és méltató cik­kek után a »szabad sajtó« első termé­kei, a Nemzeti Dal és nemzet 12 pont­ban foglalt kívánságai. A Budapesti Hiracló elhallgatja az eseményeket, nincs is népszerűsége. A Honderű, Pesti Hirlap, Pesti Divatlap, Jelenkor, stb. ezekben a hetekben soha nem lá­tott gépszerűségre tesznek szert. Pápán azonb&v »leginkább kerestetett Pálffy Albert áíta^szerkesztett Márczius 15-e« cimű napilap> Ez a lap a ÍÖKradalmi láz ölelésé­ből fogant'március í9-én lés a márciusi eszméknek fanatikus és kérlelhetetlen orgánuma lett. »E lap a március 15 dicső eseményeiből emelkedik fel 4.,, és úgy tűnik fel, mint a legszerényebb zászló, mely az európai újjászületés ün­nepélyes diadalmenetéhez odacsatlakö­zik« (Pálffy szerkesztő első cikkéből.) Ezt a lapot az egész országban olvas­ták .. »Egy pápai sem fordult meg Pes­ten, ki ennek egy pár számát mutatvá­nyul nem hozta volna«. v A pesti ^szabad sajtó« legelső ter­méke a 12 pont és Petőfi Sándor: Talp­ra magyar cimű verse volt. A 12 pont­ban a sajtószabadságot, felelős minisz­tériumot, egyenlőséget és testvériséget követelte a márciusi ifjúság. Pápán az első »szabad sajtó ter­méke« Petőfi örök szép és a szabadság eszméjét izzó lelkesedéssel kifejező ver­se, a Talpra magyar volt. »A pápai sza­bad sajtó első nyomtatványa volt Pető­finek vad lelkesedéssel irt verse, mely igy szól«: Nemzeti dal. K x. Talpra, magyar, hi a' Laza! Itt az idő, most vagy soha? Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válaszszalok! — A" magyarok istenére Esküszünk. Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk. Rabok voltunk mostanáig. Kárhozottak ősapáink, Kik szabadon éltek haltak. Szolgaiúldben nem nyúlhatnak A' magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább­Nem leszünk. Sehonnai bitang ember. Ki most, ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a' haza becsülete. Á' magyerok istenére Esküszünk. Esküszünk, hogy rabok tovább .Vem l-'.v/.ünx. H Fényesebb a' lánc/,na! a' kard, £ Jobban ékesíti a' kart, g! És mi mégis lánczol hordtunk' £ Ide veled, régi kardunk! \ magyarok istenén­Esküszünk. Esküszünk, hogy rabok lovább & Nem leszünk. I A* magyar név megint szép lesz. : Méltó régi nagy biréliez. Mit rá kentek a' századok, j Lemossuk a' gyalázatot. A' magyarok istenére Esküszünk. | Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk. Í£ Hol sírjaink domborulnak . L'nokáínk leborulnak. És áldó imádság mellett Mondják el szent n -veinket. £ A" magyarok istenére jéj Esküszünk. Esküszünk. hogy rabok tovább 83 N<*h» leszünk. Fc(»H Máud^r. A «nM fM Bvamtatvánpa Pá^n. A fővárosi és vidéki nyomdák első lélekzései mind viharosabban zihálva u b ARA 16 FILLÉR igüjfr

Next

/
Thumbnails
Contents