Pápa és Vidéke, 38. évfolyam 1-52. sz. (1941)

1941-12-21 / 51. szám

1941. december 21, vasárnap mesternél vásároljon Amatőr felvételek gondos és gyors kido!go.;ága. Megbízásait vidékről postán is beküldheti. „Testvéreim! ha egy a cél olyan mindegy, ki a vezér!,, Kedves Szerkesztőm! A hét folyamán az egyik gyen­gén esős napon nagv utazásra hatá­roztam el magamát Miután nagy utánjárás után kitalpaltam magam­nak egy pár vadonatúj fekete, va­lódi marhabőrtalpú, elefántcsonttal kirakott és a legújabb kor minden vívmányaival felszerelt lábravalót, nagybüszkén nekivágtam az Erzsé­betvárosban levő lakásomról a lige­ten keresztül városunk belső peri­fériáinak, hogy mostoha künttakó létemre megfúrösszem magamat a belváros villanyfényeiben és meg­mutassam szeretett cipőcskémnek', hogy milyen jó dolga van némelyik társának, amely állandóan a finom jó aszfalttal állhat közvetlen érint­kezésben Nem gondoltam azonban balga fejemmel arra, hogy milyen árat fo­gok én fizetni ezért a nagyravagyó ki rándul á somért. Mi történt ugyanis velem, amint bemegyek a ligetbe, hatalmas sár tenger fogad. Dühös emberek! kerülnek el, akik tönkrement cipő­jüket sajnálva emlegették azt, aki egész nyáron és egész ősszel elfe­lejtette az utat megjavíttatni. No dje azért csak beballagtunk mindnyá­jan. Milyen meglepetés várt azon­ban reánk fvisszafelé. Űgylátszik, ae illetékes közeg észrevette a mulasz­tását és a legnagyobb esőben kezel­te hordatni a kavicsos homokot ko­csikkal a ligeti járdára, a kocsik fel­Vágták az utat és szinte lehetetlen volt a sártengeren át vergődni. Sze­gény új cipőm sirva fakadt és ki­adta fájdalmában a lelkét. Kedves Szerkesztőm! Bátor vagyok megkérdezni, miért hanya­golják el a ligeti útat ennyire és mi­ért akkor javítják, mikor szakad ad eső. Nem akarok most nagy igé­nyeket támasztani és nem említem a város'felőli lejáratod amely úgy­ilátszik, sohasem lesz elkészítve, nem említem az ózontalanitott leve­gőt, csak azért esedezem mezítláb állva az illetékesekhez, hogy néha egy-egy kávéskanál kavics3s homo­kot akkor hintsenek úgy el a lapos helyekre, mikor még nem szakad az eső, rendes útról még nem is ál­modozom. Egyelőre nekem legna­gyobb gondom, hogy elég indokj •lesz-e a ligeti rossz út, ha cipőutal­ványért leszek bátor esdekelni. Maradtam Szerkesztő úrnak jóútat kívánó híve: CIPÖNÉLKÚLI ERZSEBET Erzsébetvárosi gyalogjáró^ A hatvanéves rendőrség Miért nincs Pápán művészi élet? gatni városunk művészeit Ezen, s ha- Fiúk! A hullámvölgybe vagyunké sonlókon kívánnak segíteni városunk Sok fegyelmet és sok összetartást kéj­rajztanárai, mikor elhatározták, hogy a ^mk^ne feledkezzetek el a sportszerű kimúlt képző és iparművészeti társulat — lay Ká helyett szakszerű művészegyesülelet hív­nak életre. Első feladata lenne a valVal­kozásnak egy felsődunántúli művészeti yj .X kA^^Áüli kiállításban valórészvétel, ahol Győr, P ? 5 Ji 6 S 8 K • i « hogy Bandi bácsinak már nem télik többre: állandóan csenget. hogy Nórápon Sz... sok fogadko­zás ellenére trónörökös helyett kis ka­rácsonyi angyal köszöntött be. hogy karácsonyra megváltozik az j idő. Ha esik a hó és fagy nem lesz, aki-, {kor sár lesz... hogy egy asszony olyan kétpengő­sökért adott él libát, amik a zsebében teilolvadtak. Valószinű csak kivül volt alumínium, belül... hogy a két ballábasok nem kapnak cipőutalványt addig, amíg részükre kü­; lön kigyártás nem történik. hogy az élmult ködös hetekben igen sok vakbélmegbetegedés történt. A radi­kális intézkedések megtörténtek. hogy az egyik emeletes ház lakásá­ből egy alumínium kétpengőst kifújt a sizől Miért nem tettek rá egy ezüst 5 pengőst? hogy az aranyszívű B. bácsinak sárgarépa-papucsot hozott a Mikulás; UHR szivhevitésre pedig valódi brikettet. ^Mi­Európa keresztény népei élet-halál ilyen jó érzéke van a — Mikulásnak?!...) | harcukat vivják a szörnyű bolsevizmus j hogy az Öreghegyben egy kecske | éllen. A havas orosz mezőkön küzdenek megette a tehén árát. Vájjon miért volt : fiaink, az itthonmar adottak pedig meg- anyagias? j feszitett erővel dolgoznak értük. Amig ők egyenruhában küzdenek, ) az itthonmaradottak közül igen sokan vjisélik azt a jelvényt, amely kifejezője az ő győzélmüknek. : Nem kötélező ezt senkinek sem hor­mindennap ívfiri DSme Rudolf cigányzenekara muzsikál. Pápa, Sopron művészei lépnének közös anyaggal egymás után mindhárom vá­ros közönsége elé. Éppen a mai idők­ben van fokozott szükség reá, hogy fel­frissülést, bizalmat, erőt merítsünk a szépség birodalmában:, s ezért meleg ér­deklődéssel nézünk rajztanáraink üdvös vállalkozása elé. MW W^JWWW) WWW OLCiŐH Karácsonyra Kar aÍ*ndékot: ' csony ra örömet szerez, ha Mielőtt bútort venne, nézze meg raktáramat, hol a legjobb minőségű bútorokat mind készen, mind rendelésre leg­olcsóbban kaphatja. Fizetési kedvezmény ! vagy m a r K a s kerékpárt vásárol PA P SANDOR SZV puskaműve* és műszerész cégtől, Páo Főt ér 13 Raidl-Páoa Vasárnap délelőtt 11 órakor tartja MÁV Kinizsi tisztújító közgyűlését Rosszul sikerült Őszi szereplés után "a csapat 13-ik helyen kötött ki. A hibákra már e lap hasábjain sokszor rámutat­tunk, éppen ezért most nem akarunk az­zal foglalkozni, de az összeülő közgyű­léshez és az új tisztikarhoz van pár ké­résünk Vasárnap egy nagyinultú egyesület jövője felett kell dönteni. Ez a dicsősé­ges, fényes mult. ami a szimpatikus kék­lilák mögött van, kötelez a jövőre is. amit csak sok-sok munkával és sok-sok odaadással lehet biztosítani. Sok szeretetet, megértést és áldo­Átmeneti Stabáfoic, felöltők, divat­öltönyök, magyaros formaruhák a legutolsó divat szerint készülnek HEKLER ú'!t z/ bóné ! e . Rákóczi-u 1ca 6. ; zatot kérünk az új vezetőségtől. Egy pil- | lanatra sem szabad elcsüggedni, hanem | önzetlenül, áldozatos lélekkel és ; tiszta kötélességérzettel kell a sport j ügyét félkarolni s előre vinni. Ne tiszt- \ séget vállaljanak, hanem munkát! A csapat játékosaitól is kérünk va- ! llnmit dania, de érthetetlen előttünk az a iélek­rombolás. amelyet egy pápai keresz­tény édes úr hajtott végre alkalma­zottaival. amikor a Viktória jelvényt a zsidó vendégek kívánságára letetette ve­ink i Szerény kérdésünk a következő: 1 Mi a fontos: az üzlet, vagy Ma­gyarország megmentése? 2 Miért ellenszenves a zsidók szá­mára a keresztény munkások által hor- j dotl V jelvény? Feleletet nem várunk, majd meg- : adjuk mi ; —. 1 — Iy. I ! zöt és az Maiorlol is, mellyel Somog}' Pál Uram bir«. * Hasonlóan érdekes várostörténeti fél jegyzés: ^Vargha Imrét tiltattya Miskoczi Erszényiártó Márton, húgánál Eorsik­kel, az Attyátol eladatot kerttől, mely vagyon a Viz Uczában való Zúgó alat való kertek közöt t ' Csapó Imrét pedig a békás Toó mellett«lévő föld használatától tiltják el. A Protocollum háromszáz éves lap­jai az akkori idők ezernyi bajait, pana­szait, bűneit és azoknak orvoslását es büntetését őrzik. Ma már ismeretlenek, í Soraiból azonban városunk múltjának | értékes adatai kerülnek napfényre. »Christoph Uczában« lévő házak hasz­nálatától tiltják el. Jogtalanul! használ­ták, vagy foglalták le ugyanis a kérdé­ses házakat. A Kristóf-utca érdekes helyzetére mutat a következő adat: »Tapolczai Miklós deák tiltattya So­mogi Pál hadnagy Uramat szőlős kert­ről és füves kertétől, amely vagyon a í Christoph Uczában való Majorok kö- | A mágyar rendörség, a jogrend őre hatvau éve teljesiti fontos hivatasát. Megalapításától kezdve sok változáson ment át a nemzet. A rendőrség munka­köre is megnagyobbodott. Nemcsak a megsértett jogrend helyreállításához nyújt segédkezet eredményes, gyakran bravúros nyomozásaival, hanem tapin­tatosan és rugalmasan kezeli a megelő­zés módszerét is. Ebből a szempontból versenyre kelhet rendőrségünk a világ bármely hasonló intézményével. A rendészeti féladaton kívül a vég­rehajtó és bírói funkciót is nagy hoz­záértéssel látja el. Elismerésre méltó munkát végzett és végez a közlekedés szabályozása és a légoltalom terén is. A magyar rendőr a hűség, a meg- j bizhatóság, a derekasság mintaképe volt a múltban s iaz ma is. Az ország polgár­sága mindig bizalommal tekint a délceg, erős, Zrinyi-sisakos magyar rendőrök felé, mert érzi, hogy ahol rendőr van. onnan élkotródik a fegyelmezetlenség, a zavartkeltés és a bűn. Rendőrségünk hatvanéves múltjá­ból sok szép lapot emelhetnénk ki. Elég azonban, ha csupán emlékeztetünk azokra a rendőrökre, akik életük felál­dozásával is szolgálták azt a gondolatoi, amely az egész magyar rendőrséget at­hatja. Adja az Isten, hogy rendőrségünk minden jubileumán, múltjára a jól vég­zett munka büszke tudatával te^insen vissza! J Ez a kérdés szorongat, ha a győri kultúrház egyik termében rendezett kép­kiállítást nézzük, ahol szélesebb réte­gekhez szóló tetszetős képecskék mellett egész komoly vásznak is szóhoz jutnak (pl. Gallyas, Tóvári, Tóth képei). Az or­szágos irodalmi és művészeti tanács is elküldte delegátusát a zsűribe (Kontuly Bélát), s a hivatalos megtekintés se ma­radt él. A szomszédos teremben a Szép­művészeti Múzeum új szerzeményeinek egy vándor csoportja vár rendezésre. Hol vagyunk mi ezektől? Hiszen a mű­Vészi kérdésekben se szokás meghall-

Next

/
Thumbnails
Contents