Pápa és Vidéke, 38. évfolyam 1-52. sz. (1941)

1941-02-09 / 6. szám

POLITIKAI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEK VASÁRNAP. . XXXVIII. évfolyam, 6. szám Dr. Felelős szerkesztő: BUDAY FERENC | Pápa, 1941 február 9., vasárnap > I A LEVENTE A magyar nemzet virágai, a ma­gyar jövő letéteményesei a mi leven­téink. Olyan lesz a magyar haza jövetidö sorsa, amilyenek ők lesznek. Az pedig, hogy a magyar leventék milyenek lesznek, kűárólag atiól függ, hogyan neveljük őket. Hogy rajjon a szívükbe és lelkükbe tudjuk- e iltani a hazaszeretet szent lángját, tért csak így számithatunk arra, logy ők lesznek az ezeréves magyar itárok visszaszerzöi és megtartói. A honvédelmi miniszternek pár héttel ezelőtt megjelent 70.000/1940. sz. rendelete a levente-intézményt arra a magaslatra emeli, amelyet ez az intézmény fontosságánál és je­lentősegénél fogva megérdemel. A rendelet a levente-kötelezettsé­get honvédeimi kötelezettséggé teszi. Célját a legmagasztosabban abban Február 12. Február 12-én lesz a Katolikus-bál a Griffben Az eddigi többéves gyakorlattól eltérően nem a megszokott napon: február 1-én, hanem február hó 12-én a jövő hét szerdáján lesz a Katolikus bál a Griff nagytermében, mert a megszokott napra nem tudták az egyesületek a Griff nagytermét J megkapni. Sőt ez évben annyi tánc­mulatság van városunkban, hogy sem szombati sem pedig vasárnapi napra a terem nem volt megszerez­hető. Ez a magyarázata annak, hogy szokatlan idődén a jövő hét szerdá­Tókerti gondok Irta: JÁSZAI JÓZSEF. ján fog lezajlani városunk mindenkor kiemelkedő társadalmi eseménye, a Katolikus bál. A hétköznapon való bálrendzés új kezdeményezés váro­sunkban, azt azonban nem hinnők, hogy a bál sikerét a legkevésbbé is befolyásolná, mert városunk katolikus társadalma minden bizonnyal érzi azt az erkölcsi kötelezettséget, amivel egy katolikus megmozdulás támoga­tására sietnie kell és kötelességének érzi azon megjelenni. Adhatnám néki azt a címet is, hogy mindent a gyermekért, mert amiről most beszélek, az közelebb­ről ugyan csak a tókértieket érinti, de lényegében Pápa városnak, sőt az egyetemes magyarságnak ügye. jelöli meg, hogy az ifjúságot a ha­gyományos magyar katonai erények­ben való neveles útján a haza vé­delmének magasztos feladataira test­nten és lélekben előkészítse. A kiképzés anyaga az, amit a val­láserkölcsi alapon nyugvó katonás, hazafias nevelés megkíván és ehhez a neveléshez kell alkalmazkodnia a levente kötelességeinek. A rendelet a legszigorúbban szem előtt tartja azt, hogy a leventék val­lási kötelezettségüknek mindenkor elegét tegyenek. Hogy azonban a levente-intéz­mény a kitűzött nemes és nagy fel­adatokat igazán el is tudja érni és azokat meg is tudja valósítani, ok­vetlenül szükséges, hogy az egész társadalom egységes ragaszkodással és szeretettel álljon az intézmény mellé, sokkal nagyobbal, mint eddig. Meg keli szűnnie annak az állapot­nak, hogy egyesek tehernek tekintik azt, 7ha fiuk, vagy alkalmazottjuk levente-foglalkozásra megy, mert azt a pár órát, amit a levente-foglalko­záson eltölt a legnagyobb célért, a agyar haza felvirágoztatásáért, a magyar jövendőért tölti ott el. ; Ti pedig, magyar leventék, menje­tek örömmel, menjetek lelkesedéssel a levente-foglalkozásokra, mert ott a magyar haza által reátok rótt kö. telességteket teljesítitek. Katolikus Bál vastam, hogy a németek anno a világháború előtt, Német-Keletafriká­ban úgy létesítettek gyarmattelepet, hogy először megépítették az utcá-, kat Mac Ádám szerint, s azokon az­után könnyen szál íthatták az épí­téshez szükséges anyagot. De hát az Afrikában volt, mi meg, ugyebár, Európában vagyunk 1) Legalább is ügye kell hogy legyen. Gyermekek, a magyar jövőt jelentő magyar gyermekek sorsáról, .jövőjé­ről van szó, ami önmagaban is ele­gendő az érdeklődéskeltésre. Valamikor vadvízlepte tófenék volt, természetes védőbástyája a városnak. Később kaszálóvá szelídült. De mivel város mellett vólt, korán elérte vég­zete. Városrész leit belőle. Tőkért. Felaprózták házhelyekké, szétosztot­ták a város lakói között. A módo­sabbja á városhoz közelebb, egysze­rübbje: kisiparos, kiskereskedő, kis­tisztviselő, vasutasok, postások a távolabbi részen kaptak házhelyet. Azután a takarékokban, bankokban, ládafiákban összegyűjtött pengők át­váltódtak téglára, mészre, gerendára, emberi verejtékre. Mint a gombák, úgy nőtlek ki a földből -a villák, házak, házacskák, házszeletek. Az akkor még Liget-utca porcing-füvel kerékjárásig begyepesedett területe pár év alatt portengerré. változott. Nyáron. Ősszel meg tavasszal pedig sártengerré. Az I. II.—XVI. sorszám­mal jelölt utak (még nem utcák!) pedig lódöglesztő, kocsisoknak isten, káromló tudományát hihetetlen ma­gasságig fejlesztő sárragadvánnyá lette«, ahol a gyalogjárók artista­mutatványoknak beil ő ugrásokkal tarkították máskülönben szelíd lép­teiket, És mikor már az üres telkek házakkal benépesültek, megjelent a civilizációt jelentő úthenger, hogy számos ezer köbméter mész kőtörme­léket zúzzon bele á földbe és az útból utcát alakítson. (Valahol ol­a Griff-ben Mindez, amit eddig írtam, a Tó­kert hőskorába tartozik. Arra hiva­tott toll majd megörökíti valamikor, legalább marad emlék a Tókertből, ha a Bakonyér, ami az idén is az asztal tetejére vettetett ágyat néhány boldog tókertivel, elmossa útjából az utolsó téglát is. Mert hogy először épültek a házak (tófenék helyén I), s csak azután az utak, feltételezhe­tem, hogy a Bakonyér is először el­mossa a lakókat a Tókeitből, és csak azután jönnek majd a szabá­lyozással. Addig azonban van fontosabb és sürgős elintézésre váró ügye a tó­kertieknek. És ez az iskolabővítés ügye. Mert bizony a Tókertbe ki-> i elepedett családok — hála Isten — megsokasodtak. Bő volt ott az isten­áldás. Nyári délutánon öröm látni a kocsiforgalomtól mentes tókerti utcákon hancúrozó gyermekek soka­ságát. Három-négy család két kapura játszó teljes futballcsapatot tud ki­állítani gyermekeiből. Nyáron. De télen iskola kell a gyermeknek, szülőjének egyaránt. Igaz, van is­kola a Tókeriben. Minden elismerés azé, aki Pápa legszebb, leghígieniku­sabb, legmodernebb iskoláját meg- < építtette a Tókertiek számára. Vilá­gos, tiszta tantermek, kifogástalan, minden pedagógiai' bírálatot elbíró padok, télen fűtött folyosó, Pápán csak itt látható ivókút, ragyogóan tiszta árnyékszék, tágas, gyepes ját­szótér, és ami igen fontos, a gyer­mekért minden áldozatra kész, hi-, vatásának magaslatán álló tanító­testület várja ide a tókerti istenáldást. Belőlük nincs is hiány. De annál inkább tanteremben. Mert az egész­ségtelehül kevés. Kettő összesen. Kettőszáz gyermek számára. A ta­nítótestül-t kenytelen egyes osztá­lyokat délután tanítani, mert külön­ben a jó Polikárp atya arra a kér­désre, hogy mi végett vagyunk a Földön? — azt a választ kapná, amit néhai jó emlékű Zalka püspök a veszkényi nebulóktól, hogyhát a végett vagyunk a földön, mert nem férünk el a padban. (Ülvén u. i. a megszólíott gyermek a „szamárpad" előtt levő döngölt földön.) Kevés a tanterem, sok a gyermek. (Csak rám ne támadjon azután va­laki, hogy a múltkor sarat szórtam a pápaiakra, mondván : kevés a gyer­mek, most meg éppen azt állitom, hogy a gyermek sok!) Tehát: épí­teni kell még tantermeket 1 így: tantermeket. Annyit, hogy ötven évre elvesse ennek a gondját a Tőkért. Nem tudom, ki e tekintetben a leg­illetékesebb, de ha a város polgár­mestere az, akkor jó kezekben van a tókerti iskola sorsa. Akkór a jövő esztendőben nem kell majd télen a kis nebulóknak sötét este gubáncolódniok hazafelé, a szülőknek sem kell az egész napi munkarendjüket megváltoztatni, mert hát Jancsi délután kénytelen iskolába menni. A tanítótestület is inkább emberibb életet élhet, mint így, ami-; kor csaádja körében alig tartózkodó hátik. Nem is beszélve még az iga­vonó baromnak is kijáró pihenésrőL Tudtommal a magas kormány il­letékes tényezőit kérvénnyel keres­ték fel a tókertiek, melybén iskolájuk bővítéséhez segítséget kérnek. Én most sok száz érdekelt szülő nevé­ben kérem az illetékes pápaiakat, tegyenek meg mindent, hogy a tó­kerti elemi iskola már az őszre ki­bővülve, egészséges munkarendjével, a tókerti gyermekeknek tágas, ké­nyelmes, boldogságos örömöket­nyújtó második otthonává, s ezzel a jobb és szebb magyar jövő mag­vetője lehessen. Orsz. Tuberkulózis Elleni Hét Az Országos Tuberkulózis Elleni'. Hét keretében dr. Domonkos Géza, városi és járási m. kir. tisztiorvos Pápa városban is megszervezte az ismertető, illetve propagandaelőadá­sokat, s ez ügyben már is több ér­tekezletet tartott a városházán. Az ezeken való nagyszámú megjelenés garantálja, hogy az illetékes társa­dalmi szervek, tanügyi vezetők és egyesületi elnökök mindent megtesz­nek arra nézve, hogy ezen elöadá­4ra 16 fillér

Next

/
Thumbnails
Contents