Pápa és Vidéke, 38. évfolyam 1-52. sz. (1941)

1941-10-12 / 41. szám

Igy álltam komoran a rossz mérleg felett, melynek hajlott nyel­ve ijedten billegett az árus kezében, mikor egy anyóka lépett oda éppen. Isten nevében ki(S adományt esdett, kezében tartott egy rozsdás keresz­tet. Másik kezében kisebb kosár, nem nagyobb, mint egy főzeléked­tál, és benne az innen-onnan össze­gyűlt adomány. Ijedten néztem a kis kosárba, attól, amit láttam, szivem marko­lászta a kin és a szégyen, védelmet keresőn, kérdőn körülnéztem, hogy; hol van a rendőr, hol vannak em­berek, hát senkii sem látja az aszott kezeket, s a kézben vonagló rozsdás feszületet ? Az én szemem csak a gyűnótt, eres kezeket látta, melyben a feszü­let kiinos vonatása olyan volt, mint a testbe öltözött eszme segélykftál­tása. Csupa rothadt, férges, selejtes hulladék, szőlő-kocsány, melyen rajta maradt még Valahogy két, há­rom poshadt szőlőszem 1, maroknyi kifejtett babszemmel vegyesíen. Mintha taglóval ütöttek voina rám, szédülten álltam, hogy talán, mégis, mégis tévedek, ez a boldog­talan a földről szedte ezt a sokí sze­metet. Nyomába szegődtem, men­tem utána, ahol 1 megállt ott én is megállva, néztem adn aki-e és mii az emberek, annak, kii Krisztus ne­vében hangtalan kéreget. 1 Ahiit láttam, Rettenetes volt. g hogy van-e ennél 1 sötétebb szégyen­folt az emberi- érzés tisztább arcu­latán, azt én eldönteni sehogyan sehí tudnám Mert a disznajának akárhány nem adná, hanem szemét gyanánt a komposztra hányni, amit testvérének odavet a gyáva^ inert egy szerencsétlen, egy nyomo­rék árva, kiszolgáltatott, elnyűtt be­teg, akiiről nem tudjuk, hogy hány gyermeket nevelt fél a honnak, mennyit adott ronsyá tépett teste, Itelke ennek a nagyon beteg társa­dalomnak ­Egy szép piros almát, — talán a legszebbet — reszkető kezem a kosarába ejtett. Az alma fényes ké­pe Ízesen nevetett, nem kicsinyef­te a rothadt környezetet. De jaj, az asszonyra miilyen volt hatása, vi­zenyős, öreg szemével rám nézett, hogy lássa, csúfot ilyképen vele ki tett, ilyet nem szoktak adni az öni­berek és ráncos, öreg szája siró­san reszketett. Az arcomba szökött minden csöpp vérem, szégyen és szánalbm perzselte a képem, éreztem, hogy nem ez a legszánandőbb, hogy nem/ ez a nyomorék, hanem az, kinek ké­zében az alamizsna rothadt hulla­dék Testvér, ha igaz sziwet adni nem tudsz, akkor ne adj, de ne csú­fold 1 meg a szegényben Krisztust és önön emberi méltóságodat. Mert, hogy e szegénynek szivéből kive­szett a jobbnak reménye, téged 1 vá­dol' és ez a Vád .sikolyként kiált fel az égre. Vagyok Szerkesztő Úrnak tisz­telő hiye: BÁNYAI BORISKA. flzt beszélik veszprémi kanonok hogy az a legjobb »azt beszélifk , amelyik recepten készül. hogy nemcsak divatszalonban, ha­nem fűszerüzletben is van »keresztény hosszúnap«. hogy szerkesztőségünkben most ez a nóta járja: A szép fényes katonának gyöngy arany élete... hogy a Peru tz-futball pályán az egyik kapu mögött lévő fűcsomó bána­tában elszáradt, mert a Hungária ő miat­ta levonult a pályáról MMM Széchenyi téri karambol Szerdán reggel nyolc óra előtt könnyen végzetessé válható szerencsét­lenség történt, összeütközött egy kato­nai) autóbusz az urasági csézával, mely­nek hevében a cséza rúdja eltörött és a kocsiba fogott két ló súlyos fésüléseket szenvedett. A lovakat bevezették a Széchenyihtéren lakó állatorvos lakásá­nak udvarára, aholl nyomban kezelés alá vette a két lovat. Súlyos vérveszte­ség ellenére is sikerült mindkét állatot az elpusztulástól megmenteni Az út közepén vértócsák jelezték, hogy súlyos utcai karambol történt. A rendőrségen most azt nyomozzák, hogy mi okozta a glépkocsi és Ibvaskiocsi ősz­szeütközését. Karl József kéttornyúiakii földbir­tokos két lovas csézája ütközött össze a pápai reptéri autóbusszal. A csézán ült a földbirtokos felesége és fia, aki bencés gimnáziumi tanuló és az iskio­i lába igyekezett, amikör a Széchenyi-té­: ren bekövetkezett a sajnálatos baleset. MMM A Levente Egyesületbe való belépést Mélyen tisztelt Szerkesztő Űr! Pér^telpen én is a piacon jár­tam, mint sok .más szegény asz­szonylársam Szétnéztem áru s árak felett és szédülő fejjel végigcsinál­tam a négy alapműveletet. Az ered­mény az lett, hogy vettem zöldsé­get, két szép fej káposztát, vörös­hagymát négyet. Aztán a kisfiam jutott az eszembe, Istenem, mit adok az apró kezekbe, miikor alhiát kér, szőlőt, barackot, mikor odatartja az óvó­dás tasakot? — Anyukám, tifzórás­kát kérek, — ragyogó kék'szeme, a szemembe mélyed. Olyan határta­lan benne a bizalom, hogy én — az ő szemében — a legnagyobb ha­talom, mijt szeme, szája kér, mind', mind megadhatom. Almát veszek, — gondolom, — s újból elindulok, hogy jó legyen, Olcsó és mégis sok, hogy a kisi tás­kába minden napra jusson és az apró ember arról mit sem tudjon, hogy a vijlág négy sarka lángban áll, hogy a száz arcú rém a nyomor az ajtó előtt Vár Végre megtaláltam, amijt ke­restem, alma,.. apró... sárga,,, nemesfaj, csak az ára, az ára jaj! olyan, mintha nem is Isten adta volna ingyen, hanem atomonként hozta volna létre a gőgös tudás, a tépett szárnyú szellem. Elbocsátott Bacongyári munkások Bacongyárban beállott változás 20 munkás elbocsátását eredményezte. Ezék a derék, 'talpig becsületes, csala­dos emberek most kenyér nélkül áil­naak a tél előtt, nem tudni), mit hoz rá­juk a jövő,! Poels és Társa cég, a Bacongyár hatalmas húsfeldolgozó üzemében ren­geteg hentesmunkás dolgozott éveken keresztül, akijk finomabbnál finomabb húsféléket készitettek precizitással a fo­gyasztó nagyközönség általános meg­elégedésére. A város bevétele ijs szaporodott a Bacongyár által, mert abban a régi idő­ben a külföldi; szállításokkal, az itthon maradt belső részeknek eladásával lé­nyegesen emelte a forgalmat, a kisem­berek részére pedig olcsó pénzen jutta­tott húsfélét. A szállitások megszüntetésével a gyár áttért a húsfeldolgozó üzem kibő­vítésére, ahol a munkások számát csak emelni lehetett. Igy is történt, azután, hogy a húsfeldolgozó üzemben becsüle­tes, derék magyar munkások kerültek, aki|k kora-reggeltől késő estig megállás nélkül dolgoztak a gyár és családjuk ér­dekében. Most, hogy a viszonyok rosszab­bodtak, a gyárat is nagyon veszélyez­tette a nyersanyag beszerzésének hiá­nya. Ez most elkerülhetetlenné vált. A gyár részére megszűntek a szabad vá­sárlások, mipek következtében nyers­anyaghiány állott be. A gyár vezetősége mijndent elkövetett, hogy ezt az anomá­liát valamiképen eltüntesse, de nem si­került. Igy azután végső elhatározáské­pen 20 munkást, ha nem is szívesen, de el kellett bocsátani és a gyár üzemét lé­nyegesen lecsökkentette. Az elbocsátott munkások most az illetékes fórumokat keresik meg, hely­zetük tisztázására. Átmeneti ka&átof?, felöltők, divat­öltHii#t*ic f magyaros formaruhák a legutolsó divat szerint készülnek HE IC Lili ™bónál KakVCZl-U'Ca O. jÓkUNOska OLCSÓ* PA, A S S I S I - U TC és nyomtatványainkat ott ren­deljük meg, mert pontos, szép és ízléses kivitelű munkákat készít. venték lehetnek, továbbá alapitó tagok és pártoló tagok A város közönsége ezen két utóbbi minőségben lehet az Egyesületnek a tagja. • A legnagyobb részben pártoló tagokként való belépés­re fogják a város lakosait felkérni,. Al pántoló tag évíij 2 P tagsági dijat köteles fijzetni. Felhiivjuk a közönség figyelmét ar­ra, hogy egyelőre csak a belépő nyilat­kozatokat irják alá, arra azonban fize­tést ne teljesiitsenek, a tagdijat majd ké­sőbb a hivatalos nyugtával jelentkező pénzbeszedő fogja beszedni). , Ha tehát akár a Levente (Egyesület vezetőségéből, akár a legapróbb leven­ték közül! valaki a Szebb jövőt köszön­téssel felkér bennünket arra, hoígy{ a Le­vente Egyesület tagjai közé belépjünk, érezzük ezt megtiszteltetésnek és a ma­gyar ifjúság iránti kötelességünk telje­sitésének. érezze minden keresztény magyar em­ber hazafias kötelességének. Ez az in­tézmény van hivatva arra, hogy a ma­gyar ifjakból hazáját szerető, igazi ma­gyar embereket neveljen. Városunkban több mint 2000 levente van és az eze­ket magábafoglaló helybeli Levente Egyesület az új honvédelmi törvény rendelkezéseinek és szellemének megfe­lelően a közel jövőben a város keresz­tény magyar társadalmához fordul, hogy lépjenek be a Levente Egyesület tagjai közé. Az egyesület tagjai közé való belépés mindenkinek olyan haza­fias kötelessége, amely elől magyar em­bernek kitérni, szinte lehetetlen. Hiszen aki) ezt az intézményt nem támogatja, az a törvény által [i|S a honvédelem egyik elemének nevezett szervezettől tagadja meg a támogatását. A Levente Egyesületnek háromféle tagja van. Rendes tagok, akijk csak le­Mély részvétet keltett városunkban Serák József veszprémi kanonok halála. Serák József lullay prépost, pápai főes­peres, veszprémi kanonok, Veszprém városának nagynevű plébánosa, a Fe­renc József-rend lovagja, több katonai, és polgári] kitüntetés tulajdonosa 58eVes korában Budapesten elhunyt. 33 évig volt áldozópapja az egyháznak, 12 évig működött mint kanonok-plébános. 1884­ben született Iskaszentgyörgyön, 1900­ban szentelték pappá. Káplán volt Gyu­iakeszi|n, Kaposvárott. Pápán 1919-ben a vészthozó vörös kommunizmus ide­jén vezette a pápai plébániát kitartó lé­lekkél és megalkuvást nem ismerő aka­raterővel. A legveszedelmesebb percekben, amijkor a vörös uralom vezetői, (puska­tűzzel árasztotta el a felsővárosi kato­likus Olvasókör helyiségében összejött felsővárosi gazdákat, akik közül hár­man életüket vesztették, adta fel az utolsó kenetet a haldokló Mórocz István­nak, Turi; Józsefnek és Stefanics István­nak. Serák kanonokot siratják a pápaiak iis, mert sorsdöntő órákban sziklaVár­ként állt a plébánia élén és nem riadt vi,ssza a vörösök fenyegető magatartásá­tól sem Nemrégiben itt járt városunkban és az országzászlónál felejthetetlen em­lékbeszédben mutatott rá azokra a Vé­szes jelenségekre, melyek a vörös ura­lom alatt pusztitó hatással voltak az egyházra és a nemzetre. Igen nagy részvét mellett temették eli Veszprémben. R. i. p. v I WMM MM M Meghalt Serák József /

Next

/
Thumbnails
Contents