Pápa és Vidéke, 38. évfolyam 1-52. sz. (1941)

1941-08-10 / 32. szám

XXXVIII. Milysis, 32. száa POLITIKAI HETILAP. METLELEHII MIHOEN VISLRIIP Felelős szerkesztő: Dr. BÜDRY FERENC Pápa, 1941 augusztus II., vasárun Polgármesterünk kéréssel fordul a város és a járás társadalmához, hogy azt a nyolcezer pengőt, mefy szükséges még a Vöröskereszt Hadikórház felállítására, összegyűjtse. Kórház, melyre az emberi természet szárnyszegettsége és derékbatörése miatt annyiszor szükségünk van, de igen sokszor irtózattal gondolunk reád. Tudjuk, hogy szükséges vagy, de azt is emlékezetünkbe vésed, hogy olyanok vagyunk, miint a hajladozó nád, esendők vagyunk, ezer nyomorúsággal telvte, minden pillanatban készen arra, hogy egy-egy láthatatlan kis baj pontot tegyen arra az álomra, melytől sokszor olyan sokat várunk és melyet anynyira dédelgetünk. Pedig rendezett életünk van, biztos alapokon állunk, külső behatásoktői nem kell félnünk. Mennyiivei inkább szükséges ez a Vöröskeresztes Hadikórház. Nem nekünk, akik kényelmesen élünk. Hanem azoknak, akik nekünk ezt a kényelmes életet biztosítják. Azoknak, akik derékig állnak a mocsárban, akiikmek gesztenyebarnára ég a hátuk a zubbony alatt is, akijk látható vagy láthatatlan ellenséggel szemben állnak és akik minden pillanatban készen állnak arra, hogy hulló vércseppjük megáztatja azt a rögöt, amelyen állnak. Lehet-e, hogy süket fülekre találjon ez a felhívás? Hogy ne nyíljon meg minden erszény és ne adakozzon abból, amije van? És ha csak egyetlen fillérje van iis, nem kell-e megfelezni még azt is, hogy biztosítsa azok életét és esetleges felgyógyulását, akik minket védenek és akiknek vérehullása a mi vérünk hullása is. Itt mérlegelésre, latolgatásra nincs idő. Adni kell, még pedig bőven kell adni. Az egészséges élet az Isten legnagyobb ajándéka. Aki egészségét veszíti el, a féléletét veszíti el, az mindent elveszített, ami e világon volt neki. Amit mii veszteségnek szoktunk nevezni, az nem más, mimt az anyagi javakhoz való' görcsös ragaszkodás. Ezen a téren azok veszítenek legtöbbet, akiknek sok adatott ebben az életben. Ha másért nem, hát azért kell segítségökre tenni azoknak, akik egészségüket és vérüket áldozzák fel, hogy ezt a sokat megmentsék. De ez a legnagyobb hazafias tett is. Mert most, hogy magyarságunk és az egész európai kultúra és fejlődés nalá®os ellenségével küzdünk, különösen szükséges, hogy a nemzet miinden megmozdulásában minden fia részt vegyen, a munkából úgy vegye ki részét, ahogyan tudja. Hisszük, hogy Hamuth János polgármester felhívását mindenki megérti és támogatni fogja és állni fog Pápán is a 110 ágyas Vöröskeresztes Hadikórház. Uj elnevezések a honvédségnél és a csendőrségnél A m. kir. honvédség és m. kir. csendőrséghez tartozó egyének állománycsoport, rendfokozat (rangosztály) és szolgálati viszonyát újból szabályozták.. Igy a gyalogsági, lovassági, tüzérségi tábornokok és táborszernagy (háromcsillagos tábornokok) rendfokozati elnevezés helyett a „vezérezredes" elnevezést rendszeresítették. Visszaállították a tábornok (egycsillagos tábornok) helyett a régi honvédség „vezérőrnagy" rendfokozati megjelöléséi. Az orvosok, mérnökök, hadbiztosok, állatorvosok és szertisztek, hasonlóképen, mint eddig a hadbírák, állománycsoportjuk megjelölésével tiszti rendfokozatú elnevezést nyertek. Igy például „o rvesezredes", „mérnökalezredes", „hadbiztos őrnagy", „állatorvos - százados" n j „szertári főhadnagy", stb. Az említett új rendfokozati elnevezések vonatkoznak a nyugállományúakra is. Rendszeresítették még a honvéd üzemellenőrző tisztviselők szolgálati ágazatát is. Megszüntették az altiszt fogalmát és a honvédegyének részére őrmestertől alhadnagyig bezárólag a sokkal találóbb tiszthelyettes gyűjtőnevet adták. Az eddigi tiszthelyettes pedig a „főtörzsőrként a 35. számú Honvédségi Közlönyben megjelent körrendelet tartalmaz. mester" elnevezést nyerte. A rendfokozatnélküli egyének tekintet nélkül fegyvernemükre, a honvéd elnevezést kapták. Részleteket egyéb! KAPTUK A KÖVETKEZŐ LEVELET: Mi van a pápai állások meghirdetésével f Igen tisztelt Szerkesztő Űr! Véletlenül tudtam meg, hogy a hivatalos lapban két pályázati hirdetmény jelent meg, mely szerint Pápa város pályázatot hirdet a betöltésre kerülő vigóhidi felügyelői és egy kezelői állásra. A legnagyobb csodálkozás fogott el, hogy sem lapjukban, sem pediig a Pápai Hírlapban nem jelent meg a pályázat, amit nem tudok megmagyarázni, hogy miért nem történt meg. - Mert igaz bár, hogy a feltevés szerint a hivatalos lapot, vagyis a Budapesti Közlönyt mindenkinek olvasnia kell, mert ami abban megjelenik, azt mindenkinek tudnia kedves kötelessége, ennek ellenére azonban a célszerűség és a város polgárainak érdeke méjgls talán megkövetel! annyit, hogy egy ilyen pályázati hirdetés a helyi lapok útján is tétessék közzé, már csak azért is, mert hátha akad a pályázni akarók között olyan is, akinek nincs módjában a hivatalos lapot mindennap olvasni. Nem hiszem, hogy ez a közzététel olyan nag$ anyagi megterhelést jelentene a városnak, amit nem tudna kifizetni. Pápa, a mérleg havában. Kiváló tisztelettel: Aláírás. (A fenti; cikkre megjegyezzük, hogy mii közzététel végett a vonatkozó hirdetményt nem kaptuk meg. Annak közzététele nem került volna semmibe, mert az évi igen csekély átalány terhére azt köteles lett volna a lap külön díjazás nélkül közölni.) KÉT JÓSLAT A gyöngyösi ferences kolostor könyvtárában van P. Farkas Bernardin volt ferences teológiai tanárnak kézzel írott Egyház tör ténelme. P. Farkas 140 évvel ezelőtt kezdett tanítani a ferencesek gyöngyösi- hittudományi főiskoláján. Egy háztört éneimét 1812-ben fejezte be. Könyve utolsó "oldalán néhány megjegyzést örökített meg. Az utolsóelőtti oldalon a következő jóslat áll: »Lavinokay Péter, a szigorított szentferencrendiek Szent István királyról nevezett Erdélyi Rendtartományának áldozópapja, ki gyermekségétől kezdve az Isten Anyjának nagy tisztelője volt, Krisztusnak 1708-ik évében, december 25-én a Mikháza-i kolostorban haldokolva a körülálló testvéreknek a következőket jövendölte: 1. A keresztény világot sokkal nagyobb támadások zaklatják, mint annakelőtte. 2. A katolikus vallás látszólag majdnem teljesen elnyomatik, de két ország váratlan megmentése folytán még jobban f elvár ágzik. 3. A Liliomok (Franciaország) védelmező nélkül lesznek és egymástól elválasztatnak. • 4. A Kettőskereszt (Magyarország) bámulatosan fog virágzani, sok tartománnyal fog nagyobbodni, melyek közt két igen erős ország fogja tisztelni és sokkal erősebb védőbástyája lesz az öszszes kereszténységnek, mint bármikor. 5. Lengyelország sok vereség után végre elpusztul. 6. Sok csapás és sok jel követi és előzi meg egymást.« • * » A másik a »Magjyarság« 1926. május 9-iki számában jelent meg, melyet szó szerint itt közlünk azzal a megjegyzéssel, hogy az idén kell teljességbe menni minden pontjának: »Jelentkezik egy modern csillagjós. Lapunk egyik lelkes híve legutóbb egy éjszakát töltött a csillagos hortobágyi pusztán s ott annyira belemerült a csillagos mennybolt nézésébe, hogy az álló égitestek, valamint a bujdosó planéták sziporkázásából sikerült kiolvasnia, mi Ifesz a világhelyzet tizenöt tavasz elmultával? Tekintettel arra, hogy jóslata mireánk nézve abszolút optimista, helyet adunk a világképnek. íme: »A nyugati államok lesüllyednek,, amiinek oka számtalan erőszakoskodásuk lesz. Olaszország nagy erőre kap s csatlakozik hozzá Albánia és Dalmácia, esetleg Innsbruck is, Salzburggal egyetemben. A német meg az olasz fog diktálni Európában, Ausztriát ellenben lemossák a mappáról, ami nagy igazság lesz, mert ez az 'államalakulat végleg gerinctelen, mondja a hortobágyi jós. Hasonló sors vár Lengyelországra, melyet a német, meg az orosz szakit ketté, nem is szólva Oláhországról, amelynek egy szerűen nyakára teszi csizmáját az új muszka cár. A szerbek és bolgárok hűbéresei lesznek az oroszoknak, akiket egyébként állandóan sakkban tart majd Kemálí pasa. A cseheket járomba fogják a németek (ezi szó szerint kell venni!), »Magyarország pedig boldogan lélekzik fel majd — régi határai kőzött.« Igy a jóslat, amelyet — tekintettel a sok jóra — örömmel regisztrálunk. A derék jós megemlíti az utóiratban, hogy a mai (1926) magyar kormányt Ítélőszék élé fogja áilitani a felzúdult nacionalista közvélemény. Erről

1 azonban úgyis meg van győződve mindenki, s ezért nem taglaljuk részletesebben «