Pápa és Vidéke, 38. évfolyam 1-52. sz. (1941)

1941-01-26 / 4. szám

POLITIKAI HETILftP. - MEGJELENIK MINDEN VISflRNBP XXXVIII. évfolyam, 4. szám Dr. Felelős szerkesztő: BUDAY FERENC Pápa, I941 január 26., vasárnap Kinek a szava, kinek a lelke nyilatkozzék meg a sajtóban Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát nagyhatású beszéde a „Pápa és Vidéke" esten Sajtóünnepség van. A sajtóról magáról hivatott ember fog szólni, Kerékgyártó őméltósága. Én arról szólok, kinek a szava, kinek a lelke nyilatkozzék meg a sajtóban. Három-négy évvel ezelőtt Salazarról Magyarországon egyes kat. folyóiratok csak bátortalanul kezdtek írni, mert esetleg a béke megzavarására vezethetne. A mostani vasárnapi lapok már büszkén írnak arról a férfiúról, aki ott, ahol valóságos anarchia volt, ahol nem volt törvény, higgadt fejével, erős szívével, erős kezével pár év alatt valóságos és irigyelt rendet teremtett. Mit mond ez a Salazar magáról? Azt mondja, semmi mást nem akarok, mint véres, forradalom nélkül elérni azt, hogy ott, ahol a fejetlenség uralkodott, uralkodjék az értelmiség, az intelligencia. Ahol nem az értelmiség, az intelligencia uralkodik, ott szükségképen nem-lehet rend. Azt szeretném elérni, hogy a sajtóban, a katolikus sajtólban, a pápai sajtóban is az értelmiség töltse be a vezető szerepet. Van-e a vidéki újságnak ma nagy jelentősége? Amikor annyi budapesti újságból és az éter szárnyán, a rádión keresztül az ember szinte pillanatok alatt értesül a legfrissebb hírekről. A vidéki lapnak ilyen körülmények között van-e létjogosultsága? Mindenkit érdekelnek szűkebb hazájának, közvetlen környezetének apróbb hírei, amelyekről! a nagy budapesti lapok nem adhatnak számot. Ezekről az eseményekről a helyi lapnak kell beszámolnia, így a helyi lapnak is meg van a maga szerepe. Ebben Pápa és környéke értelmiségének kell szóhoz jutnia. Mindenki, aki jól és kritikával bdró hangon tudja a tollat forgatni, írhat a nagyközönség részére, mert az értelmiségnek kell a nemzet gerincének lennie. Minden nemzet az értelmiség osztályával emelkedik, vagy ha az nincsen hivatása magaslatán, akkor a nemzet bukik. Melyik legyen az a legfontosabb lelki tulajdonság, amelyet a Pápa és Vidékének el kell juttatnia az olvasó közönségbe? — a lélek kiegyensúlyozottsága. Az égről levéve tekintetünket elvesztettük az Atyát s ezért nem találjuk meg a testvéri, a szeretet útját. A legnagyobb feladat, meglátni a felebarátot embertársunkban. A napokban olvastam Széchenyinek naplóját. A legnagyobb magyar, aki egy nemzet terhét viseli szívén, aki egy nemzet újraszületésének a vívódásait érzi át, akkor is ott lelke mélyén ez a kérdés: honnan és miért vagyok, mi a hivatásom, megtettem-e eddig kötelességemet? Ezzel az örök, nagy, szent problémával tisztában kéül lennünk! Egyszer már meg kell adnunk a határozott feleletet arra, hogy miért vagyunk, mit akarunk, hogyan cselekszünk, és mi a cél? Ezt a célt teljes odaadással kell szolgálnunk! A bizonytalanságnak egyszer már végét kell vetnünk! Nekünk magyar katolikusoknak össze kell fognunk! Az összefogás, az összetartozás azért oly nehéz, mert embertársaink hibáit nagyitón vizsgáljuk, jó tulajdonságait pedig nem veszszük észre. Mit kell tehát tennünk? A messzelátót kél megfordítani, egymásban meg kell látni a jót is, nemcsak a rosszat s a rosszat kell a kicsinyítő szemüvegen keresztül nézni. Pázmánytól idézek: »En jártam az élet útját és nem keresem a szépet, de ha az út szélén járok, a virágot nem tiprom össze«. A jót nagynak kell látni, a hibát szeretettel és megértéssel kell venni. Ez az első és legfontosabb ahhoz, hogy közeledjünk egymáshoz. (Ezt a közeledést könnyebbé tehetjük, iha úgy nézünk embertársainkra, mint az anya gyermekére. Vagy még inkább az úr Jézus szemével, aki új parancsot adott a tanítványoknak: »Amit akartok, hogy cselekedjenek nektek az emberek, ti is cselekedjétek nekik«. Ti is fogadjátok ezt meg! S ha ilyen szemüvegen keresztül néz a magyar katolikusság egymásra, akkor a Kohézió eggyé tudja forrasztani a katolikus tömegeket. Milyen könnyű lenne ez, ha nem tapadó emberek lennénk, mint a vaj. Ide is, oda is tapad s végül még elolvad, szétfolyik. Közéledjünk egymáshoz testvéri szeretettel és akkor napjainkban megvalósul eggyé lenni s Istenben kiegyensúlyozódott békés munkához foghatunk! És milyen szempont a másik? A haza szempontja. Mint - az egyeseknek, úgy a nemzetnek is van leílke és miként ha a lélek eüszáll a testből, meghal a test, éppúgy a közösségben is elpusztul a nemzet, ha lelke elhagyja. Nehéz, de fényes sors ma magyarnak lenni. Isten választott ki bennünket s ide nyugat és kelet mesgyéjére állított. Annyiszor fenyegetett bennünket a pusztulás, de mégis élünk. A sorsközösség tudatát át kell származtatni nemzetünk minden rétegére. Falusi plébános is voltam. Láttam, milyen keveset tud a falu magyarja a nagy magyarokról. dicsőséges multunkról. A magyar remekírók műveit kellene eljuttatni a iraép rétegeibe, az iparos műhelybe a ponyvák helyett. A Pápa és Vidéke akkor szolgálja a nemzeti szent hivatást, ha a vallásos és hazafias intelligencia vezeti azt. A haza gondolatának nevében a szeretetnek és megértésnek kell kiáradnia munkájukból. Xavéri Szent Ferenc azt mondta: ^Közeledjetek az emberekhez derűs lélekkel, derűs arccal és lássátok meg a jót a felébarátban! Akkor szívesen fogadnak benneteket az emberek... Ha távoztok, soha tövist ne hagyjatok a szívekben!« Ehhez én csak azt tehetem hozzá: »Ha írtok, mindig úgy írjatok, hogy az olvasó lelkében megérakartam elmondani itt Pápán 25 évvei azután, hogy utolsó cikkem megjelent a Pápa és Vidékében. Azt kívánom, hogy ennek a szép estnek az emléke, tanulsága megmaradjon lelketekben és a szent ügyet diadalra juttassátok!... tést, szívében belátást hagyjatok!« Ezt - f 3' Pálosok Pápán Irta: MOLNÁR ISTVÁN. II. közlemény. A másfélszáz?dos török dúlás után 12 pálos kolostor maradt fenn. A megfogyatkozott rendházakban 1633ban csak 60 szerzetes él. Csáky gróf ebben az évben kísérletet tett a pálosok letelepítésére. A rendnek I. Ulászló adományából már 1441 ben volt Pápán háztelke, a Tapolca folyón pedig két malma. A rendfőnök csak öt év múlva, 1638-ban tudja a nemes szívű gróf kívánságát teljesíteni. 1638 junius hó fo'yamán megérkeznek az első szerzetesek P. Skotniczky Alfonz János, P. Vistóki György és P. Mikulicz Miklós. A leghíresebb és legkiválóbb tagjai Özséb remete rendjének. P. Skotniczky híres misszionárius és szónok volt. II. Rákóczi György özvegyét Báthory Zsófiát és fiát I. Rákóczi Ferencet ő nyerte meg az Egyháznak. Poitikai küldetésben is járt a len gyei királyi udvarnál... P. Mikulicz a bécsi es olmützi kollégium legtehetségesebb növendéke volt. Pápai működése után Isztria tartomány főnöke lett. Rendíthetetlen bátorság és alapos teologiai tudás jellemezte... Feladatuk rendkívüli volt. A romokban heverő Egyház épületét kellett Pápán és a vidéken felépíteni és diadalmassá tenni a végvári véres küzdelmek között. A lengyel származású Skotniczky első ízben négy évig működik Pápán. Ez alatt visszaszerzi a rend hódoltság előtti birtokainak nagy részét. Porva, Csatka, Zsámbék, Enyer és Tüskevár pálos kolostorainak hódoltság előtti birtokai ismét a jogos tulajdonos kezébe kerülnek. A fáradhatatlan buzgóságnak az lesz az eredménye, hogy a pápai ház igen előnyös anyagi helyzetbe kerül és ezért a provincia egyik leghíresebb és legjobban kedvelt rendháza lesz. A templom felépítése után kényes megbízatással Sátoraljaújhelyre küldik. Innét rövid idő múlva visszajön és még 10 évet tölt városunkban. A földesúr a „Hosszú-utcában" Koczkás György és Pesthy vajda szomszédságában ezer aranyért vásárolt, kőből épült házát adja a letelepülő pálosoknak. Az épület elég kicsiny és 5—6 szerzetes befogadására alkalmas. A grófi kastélyban egy XVII. századból származó festmény szerint a földszinten egy nagyobb és két kisebb szoba és bejáró, az emeleten pedig két nagyobb és egy kisebb szoba lehetett. Az épület az udvar felé alig nyúlhatott. Már 1696-ban panaszos levélben kérik a rendi tanácsot, hogy ne helyezzen több szerzetest Pápára, mert máris 2—3 an laknak egy szobában. 1732ben elnyeri a mostani alakját, leszái mítva a második emeletet, melyet a ! bencfsek építettek rá. Most már | 10—15 szerzetesnek nyújthat kényel| mes otthont. Mindegyiknek volt külön j szobája, sőt egyik-másiknak kettő is. A megnagyobbodott kolostor jó beosztású, boltíves folyosói és tágas szobái napjainkban is megfelelnek a szerzetesi élet követelményeinek. A letelepülés évében a gróf az alapító levélben tett Ígérete szerint megkezdte a szerzetesek templomának a felépítését. A középkori hatalmas méretű plébániai templom visszaszerzésére lépést sem tesz. Az új templom Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére épült. 1638 november 6-án szentelték fel és mondták el benne az első szentmise áldozatot. Ez a nap a megindítója a romjaiból felépülő és katolikus életnek. Közel egy évszázadig nem miséztek Pápán és nem égtek az örökmécsek a tabernákulumok előtt, mert nem lakott az oltárokon a szeretet Rabja, Krisztus a kenyér színei alatt... A pálosok hálával tesznek eleget az alapító gróf szándékainak és a szentmisében megemlékeznek róla és családjáról. Munkájukkal pedig az alapítólevélben foglaltakat teljesítik. Két évtizeden keresztül nemcsak Pápa plébánosai, hanem a környék elhagyatott falvainak és az elszéledt nyájnak voltak jó pásztorai. A hódoltság utáni első katolikus templom kicsiny és nagyon szerény berendezésű lehetett. A szentély alatt kripta is volt. Az 1696 okt. 11-én kezdődő halottak anyakönyvében a következő év aug. 8-án találjuk az első bejegyzést, mely szerint Jakasich Katalint, Bezerédi István pápai kapitány feleségét „in Templo R. R. P. P. Paulinor." temették el. Az építkezés elég gyorsan befejeződött Könnyen lehetséges, hogy egészen nem is kőből épült... Már 1663-ban olyan rozoga állapotban volt, hogy attól lehetett félni, hogy a mennyezet