Pápa és Vidéke, 38. évfolyam 1-52. sz. (1941)

1941-06-29 / 26. szám

sm POLITIKAI HEIS11P. - MEGJELENIK MINDEK IISIRHIP. XXXVIII. évfslyam, 26. száffl Felelős szerkesztő: Dr. BÜDRY FERENC ftpa, 1941 üBfns 29., vasárnap p^^l^jgfjglf^ —— Tjamdni luild&tt, lUJLLzaímp ! Diák testvérem ! Az idő homokóráján ismét lehull lottak az, utolsó perceket jelentő homok­szemcsék is. Újra bezárultak mögötted az iskola kapui. S Te, ifjúságod for­rongó tüzével, izzó lelkesedéseddel be­leszáguldasz a vakációba, az édes pihe­nésbe, Kitáguló tüdővel belekacagsz a napsugárba s elindulsz a vakáció kel­lemes élményei felé. Nem jut eszedbe, hogy ezelőtt néhány héttel még javá­ban izgultál; kihullnak emlékezeted­ből az izgalmas órák kellemetlen per­cei,; nem nyugtalanítanak ezután* i a la­tin leckék, a mennyiségtan példái, az ásványtan képletei. Nyugodtan élhetsz, fürödhetsz, táborozhatsz, kirándulhatsz. Miijén jó is diáknak lenni! De ne gondold, hogy csak ennyi a vakáció: nyugodt élet, szórakozás, pihenés, stb.,. Lehet, hogy ennyi volt valamikor. Ma?... A mai magyar fiúnak életét Csak ez nem töltheti ki Nem sza­bad arról megfeledkezned, hogy Terád hivatás vár. Talán hallottál már valamit Poly­krates király gyűrűjéről- Mi, valamivel öregebb diákok, még fordítgattuk gö­rögből Xenophonnak eme kedves elbe­szélését. Polykratesnek olyan nagy sze­rencséje volt, hogy szinte már tehernek érezte. S mindezt a bölcsek szerint gyű­rűjének köszönhette. Meg akart tehát tőle szabadulni. Ezért egy alkalommal kiment a tenger partjára és a magas sziklákról belehajította a tengerbe. Bol­dogan ment haza, hogy végre megsza­badult a terhes szerencse-talizmántól­S íme egyik napon halat kapott aján­dékba. Amikor felbontották, megtalál­ták benne a király gyűrűjét. Diáktestvéreim! Téged fajtád, a nép küldött tanulni. S ő megkivánja Tőled, hogy dolgozzál. Nem Te választottad sorsodat, úgy küldettél. S ezt a külde­tést nem tudod Magadtól elhajítani. Ta­lán voltak, vagy vannak könnyelmű pil­lanataid, amikor azt gondolod, hogy Te­érted van minden, amikor éppen azzal, vagy azokkal nem akarsz törődni, akik közvetlenül kiszemeltek erre a hiva­tásra, de éppúgy nem tudsz megszaba­dulni, küldetésedtől, mint Polykrates ki­rály a gyűrűjétől­Kedves Diák testvérem! most a va­kációban visszamész faludba. Ne úgy menj, mintha számkivetésbe mennél, hanem mint a gyermek, aki végre meg­térhet az atyai házhoz erőt, bátorítást meríteni. Tíz hónapon keresztül taní­tott, nevelt az iskola. Két hónapon ke­resztül tanítson, neveljen a maga igéző közelségével falud, falud magyarsága! Ne önts ólmot a füledbe! Ne akarj vak lenni! Terád hivatás vár és ezt csak akkor tudod betölteni, ha ismered faj­tádat, népedet, ahonnét jöttél. Tanulni küldött, de visszavár! Ne légy hűtlen hozzá!... K erényi Olaf. j Válaszok és kérdések... Egy elfelejtett és agyonhallgatott pápai múlt szólalt meg a cisztercitákról irt tanul­mányaimban. A végvár Pápa véres küzdelmei között megindult katolikus élet újjászületését jelentette a ciszterciták letelepülése. A hó­doltság alatt elpusztult rend városunk védő­falai között kezdte meg újra magyarországi életét. Innét takarították el a romokat és építették fel újra Zircet ... A pápai ottho­nukra a rohanó idő a feledés porát hintette. Az ősmultu, csodásan szép barokk épület pedig elindult építészeti értékeinek és szép­ségeinek elvesztése utján ... Az épület még igy is meghatóan szép. Tanulmányaim az olvasót bevezette még az ősi faiak közé is. Általános volt az érdeklődés és több ér­deklődő hozzászólás érkezett. Közismert és vezetőállást betöltő ér­deklődő ezt kérdezi: „Mióta van az apátsági épület Fischer Oyula kezében? Közelebbről érdekelnének az adatok." Az apátság szép } barokk stílű, emeletes épülete 1815-ig volt a ciszterciták tulajdo­nában. Ekkor megvette Rohonczy tanácsos 16.000 Frt-ért. A hatalmas épület 1881-ben öröklés utján Fábri Károlyé. Ebben az év­ben Hoffelder Ferenc veszprémi iakós veszi meg. Két év múlva az uj tulajdonos meg­hal és gyermekei (Ferenc, Erzsébet, Sándor, Julianna, Mária, Lajos és Károly) öröklik. A testvérek, hogy az örökséget megoszthas­sák, eladják az épületet. Ekkor kerül 1883­ban vétel utján a mai tulajdonos apjának és anyjának, Fischer Adolfnak és Eibenschütz Katalinnak a kezébe. 1899 junius 3-án Fi­scher Adolf özvegye 3/«-od n-szben a tulaj­donos, míg Fischér Gyula, Fischer Ernő dr és Austerlitz Izidorné Szül. Fischer Jolán a másik Ve-od rész örökösei lesznek. A há­rom testvér 1920 január 17-én megkapja az egész épületet. Fischer Ernő dr részét Fi* scher Oyula még 1920 június 7-én megveszi 16.666 K 67 f-ért. Azóta az apátsági épület Fischer Gyula és Austerlitz Izidorné szül. Fischer Jolán tulajdona. Egy másik levélíró azt szeretné tudni, hogy az apátsági épület a ciszterciták ma­gyarországi letelepedésének 800. éves jubi­leumára, 1942-re ismét a régi, katolikus célokat szolgáló tulajdonba kerülhet-e? Mi is ezt kérdezzük 1 Szomorú tény nemcsak Pápán, hanem sok más helyen is, hogy ösi» történelmi multu épületeink, szentélyeink és alkotásaink a nemtörődömség és elhagyatott­ság miatt a pusztulás uijait járják, ösi ko­ronázó templomunkat, királyaink nyugvó­helyét sem a török rombolta szét Székes­fehérváron, hanem a hódoltság utáni rom­boló idők vandalizmusa. Egy ébredő és fel­kelő kornak kellett az utca kövezetei alól a 900 éves jubileumkor a megszentelt és rom­bolásból megmaradt köveket feltárnia. Buda várában a Bécsi-tér kapuját is meghagyta a mult. A mult század keleti szellemű vaksága és barbarizmusa pusztította el. A felszaba­dulás 300 éves évfordulóján kellett ismét újból felépíteni . . . Talán Pápán is meg­mozdul a lelkiismeret és a 800 éves évfor­dulón valóraválik sokak kívánsága . . . A kérdéseket most mi folytatjuk. Mikor jelenik meg egy rendelkezés, amely a barokk kor házait megvédi az üzleti élet és reklám vandalizmusaitól? Lassankint legszebb épü­leteink elvesztik stílusuk minden szépségét. Pusztulásnak indult és súlyosan megrongált barokk szobrainkat mikor restaurálják? Pó­tolhatatlan károk végzetessé válhatnak. Mi­kor érkezik el a Petőfi pápai értékeinek megbecsülése olyan fokra, hogy a Petőfi házat megveszik az emlékek megőrzésére ? Ugy halljuk, hogy az „uj* tulajdonos „lé­nyeges" átalakításokat végzett . . . Mikor lesz a Korvin házból Muzeum? ... Nagyobb öntudattal és áldozatos lel­külettel kellene a mult értékeit megbecsülni és megóvni a pusztulástól. Évezredes mul­tunk, életünk és keresztény műveltségűnk legmeggyőzőbb és legmegkapóbb bizonyí­tékai és tanúi az elmúlt idők alkotásai. A i magyar mult, a magyar műveltség, a magyar lelkiség meggyalázása és semmibevétele ezek tudatos pusztítása és rombolása. MOLNÁR ISTVÁN. Jól sáfárkodtunk-e? !A pápai sportélet egy jelentős ál­lomásához értünk a tanintézetek torna­vizsgáinak, a Levente Egyesület járási versenyének és a »Pápa és Vidéke« ál­tal kiirt kupamérkőzések lezajlásával. Igen! Jelentős állomása ez a pápai sportélelnek, mert az ifjúság a jövő kertje bimbóinak kibontakozása, az utánpótlás lehetősége, a szent Mag|yar Jövő katonáinak előpróbája az Élet nagy harcához. És most kérdem az ifjúság nevelői­től, vezetőitől és tőletek magyar Anyák és Apák, hogy a rátok hízott ifjúsággal, ezzel a nagy magyar kinccsel jól sáfár­kodtatok-e? Valamikor kis első gimná­zista koromban, mikor szívszorongva léptem először intézetünk tornacsarno*­kába, annak falán egy hatalmas felirat ötlött szemembe, mely örökre szivembe vésődött: Ép testben ép lélek. Igen! E kettő elválaszthatatlan. Az éptestű spor­toló ifjú lelke ép, szép és mondhatnám romlatlan, mert az igazi sportélet kizár minden más lehetőséget. Nem szép-e ez, nem-e felemelő tudat ez úgy a taná­roknak, mint a szülőknek és az ifjúság egyéb vezetőinek. Nem példaadó-é ez a lelkület és élet a többi ifjak számára! És most újból kérdem az illetékesektől: Jól sáfárkodtak-e? A látottak alapján azt mondhatjuk, hogy igen. Hálás szívvel köszönjük a pápai is­kolák testnevelő tanáraiknak a kifej­tett nemes munkájukat és ugyancsak hálás köszönet jár leventéink vezetőinek és oktatóinak, valamint a sportélet ve­zetőinek, hogy ifjaink e nemes versen­gésben oly szépen megállták a helyüket. Mi pedig, a csendes szemlélők fo­gadjuk meg, hogy tőlünk telhető min­den eszközzel, erkölcsi és anyagi támo­gatással (hiszen csak fillérekről van szó) tesszük lehetővé, hogy e nemes és szép megmozdulás minél nagyobb ará­nyokat ölthessen- Ne nézzük a pálya sarkáról a mérkőzéseket, ne lopózzunk be azf est leple alatt az ünnepségekre, ne kerüljük el a sporttelep pénztárát, meri sportoló fiainktól vonjuk meg a fillére­klet. A katonának ruhára, fegyverre van szüksége — és ezek a kis jövő katonái sem küzdhetnek felszerelés nélkül. Tá­mogassuk erkölcsileg is őket. Szeres­sük, emeljük fel és nézzük el az esetle­ges kis hibáikat, gyengéiket, és ne gin­csoljuk el az élet lehetőségei elől ezeket a fiúkat önfejűen, dacosan csak azért, mert hatalmam van rá Inkább sokszor érdemtelenül is kedvezményeket kell, , hogy adjunk, mert ezz:el legtöbbször jobb belátásra és hálára birjuk a sport­arénában jelesen küzdő, de másirány­ban talán kissé lanyhább fiatalsagot! Sajnos, Pápa városa sport szem­pontjából nem a legideálisabb a fiatal­ság részére. Úszásról szinte szó sem le­het, mert az amúgy is jéghideg meden­ce az iskolaév legnagyobb része alatt természetesen zárva van. A téli sportok közül ezidőszerint úgyszólván egy sem űzhető. Mi marad hát? A fotball, a torna és az atlétika. Legalább hát eze­két emeljük és fejlesszük lehetőség sze­rint:— inn i • - — Lapunk ezt a célt akarta szolgálni, mikor a kupát felajánlotta és lám, már ebben a csonka tavaszi fordulóban is meglepően szép eredményt produkál­tak a helybeli intézetek csapatai. Né­hány szóval ismertetem, hogy milyen­nek láttuk a mérkőzéseket, jót, szépei és hibákat egyaránt megemlitve a további miheztartás végett. A kupát a Bencés gimnázium csa­pata nyerte meg jól megérdemelten. Ez a lelkesen küzdő kis együttes mindvé­gig taktikában és technikában egyaránt oly fairen oldotta meg problémáit és oly nagy sportszerűséggel, sőt mondhat­nám hangos szó nélkül játszotta végig mérkőzéseit, hogy a nagyok sokat ta­nulhatnának tőlük. A W. M. rendszert játszó csapat megmutatta, mit tesz a kitartó edzés, a szorgalmas összmunka és a fegyelem! Jellemző, hogy összes mérkőzéseit és edzéseit ugyanazzal a 11 emberrel tehát abszolút fegyelmezet­ten küzdötte végig. A csapat egyes posztján levő játékosai nagy remények­kel állanak a jövő elé, sőt már most el­vették méltó jutalmukat. Lelkes vezető­jüknek nagyon sokat köszönhetnek! Második helyezettje a listának az Áll. Tanitóképző-intézet csapata. Sokat és jól fotbaloztak a fiúk. Lelkesen és lel­kiismeretesen tudásuk javát adták és egyénileg több jó játékosuk van. Csak kissé hamar fáradnak és nem tudják a végküzdelem előnyeit kihasználni. No meg egy kicsit hangosak. (Ejnye fiúk, erről le kell szokni!) Egyébként jól megérdemelték a kitüntető második he­lyet. Harmadik helyezett a Kinizsi ifjú­sági csapata. Jobb sorsra érdemes együttes A régi nagy Kinizsit jellemző sziv és lelkesedés dolgozik bennük. Itt azonban más baj van. Nem a csapat, hanem a Vezetőség (ha egyáltalán van ilyen!) hibás, hogy mint a hontalan ár-

Next

/
Thumbnails
Contents