Pápa és Vidéke, 37. évfolyam 1-52. sz. (1940)

1940-01-21 / 3. szám

POLITIKAI HETILAP. MEG1ELENIK MIÜOEN ¥1SARNAP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Teieíon : 11-90. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. Laptulajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasáb­milliméter a hirdetések között 4 fili., a szöveg között 5 fill. Világhódító kereszténység Ez a címe annak a nagyszerű könyvnek, mellyel Bangha Béla meg­ajándékozta vallásos irodalmunkat. A magyar könyvpiacon ilyen egye­temes, világot átfogó kérdésekkel foglalkozó könyv még nem jelent meg. Nevezhetnénk korszakalkotó műnek is. Hiszen utat jelöl, hogy miként lehet Krisztust elhozni a krisz­tustalan világba és odafektetni ismét a világot a Megváltó lábai elé. Bárgyú és lelkiismeretlen könnyel­műség lenne, ha bárki is ki akarná vonni magát abból a heroikus küz­delemből, mely napjainkban minden emberre vár. Krisztust elhozni a világba és a ylágot meghódítani Krisztusnak, nagy munka. A nap­számostól a népek vezetőiig minden­kinek oroszlánrész jut e munkából. Krisztus országa ügye, nem hierar­chikus ügy, hanem az egyetemes emberiség boldogságának és bizton­ságának alapja. Soha bizonytalanabb jövő előtt nem állt az emberiség, mint ma áll, de soha jobban nem vágylunk a béke után, mint ma vágyunk. Állig fegyverkezett népek tűnnek el a törté­nelem színpadjáról, vagy lépnek elő új Jelmezben, új szert pben. Leszakadt a biztonság épületének szelemenfája és csak egy bizonyos, hogy a romok alatt az emberiség nyög. Lehetnek -országok, — mint Istennek hála Magyarország is, — ahol nyugalom van, de önámítás volna azt hinnünk, toogy kiegyensúlyozott helyzetünkben nincs szükség óvatosságra. Ebben az idegtépő időben min­denki keresi a kiutat, amelyiken a biztos révbe juthat az emberiség. Az örök Egyházba alig rúgtak bele valaha jobban, mint ma, de mégis soha nagyobb epekedéssel nem nézett az emberiség Róma felé, mint éppen napjainkban. Egyöntetű a nézet, kogy „itt csak a pápa segíthet". A pápa pedig szólt, hogy az igazságon alapuló békének van egyedüli jogo­sultsága a földön. Persze nem szabad, hogy bárki is vak nemtörődömséggel fogadja felhívását, melyet folytono san sürget az actio catholica révén. Rövid, de annál világosabb a parancs: világi katolikusok az élre! Mekkora hiányok vannak a világot átfogó programm megvalósításában f Több szeretet, megértés, odaadás, lankadatlan buzgalom kellene! Érdek­lődés mindaz iránt, ami katolikus ü»y, mert ez egyúttal Krisztus ügye is. Micsoda hallatlan könnyelműség Krisztus országa térhódításával szem­ben, amikcr vannak katolikusok, akik mit se törődnek mindazzal, ami vég­elemzésben egyéni üuiyük is. Félre­ál Inak, mindig a hátsó ajtót keresik, meghátrálnak a küzdelem hevében, vagy harcba se indulnak. Szellemi felkészültségük vallási kérdésekben a csillagtalan sötét éjszakához hasonlít. Minden jó, ahogy van. Rágalom, gúny, mellyel Krisztust és Egyházát illetik, nekik mit se fáj. De talán veszedel­mesebb az a réteg, mely ott sürög­forog a katolikus megmozdulásokban, de munkájukban nincsen köszönet. Ameddig érvényesülési lehetőséget szimatolnak, addig harcolnak, de tovább nem. Inkább rombolnak, mint építenek; inkább szétszórnak, mint gyűjtenek. Aztán ne csodálkozzunk, ha a gyengék és erőtlenek ezek láttán inkább elrémülnek, mintsem komo­lyan a munkába álljanak. Magától értetődik, hogy az ilyeneket félre kell állítani, hogy Krisztus országa fejlő­désének és térhódításának semmi se álljon útjába, hogy jöjjön el minél előbb Krisztus béke országa a földre. Megpp asszonyok a finnéiért Az ország minden jelen'fsebb he­lyén mtjfíiozcu ak a magyar asz­szonjok, hogy a testvér tain mm­zeiéit iregh022ák a maguk áldozatai. Bucapesttn egyik leínjintízetbtn 200 d-b. hófelér sáat, a násikban 300 pár kesztyűt, ismét máshol ne'e­gitői, Srpl ái kötnek a finn katonák részére. Tanámfk, tanítványok egy­forma lelkesedésíel veszik ki részü­ket a szorgalmas munkából. A mis­kolci assionyok pl. mirden két hét­ben úira hocsá'anak így csomagot hol 50—60 pár kesztyűvel, ho ugyan­annyi vagy még több sapkát, sálat stb. kötnek a szorgalmas asszonykezek. Pápán is lönént már dicséretes megmozduás az evangélikus egy­házban, de maga a pápai magyar társedal m egységesen még nem vette ki részét az áldozatkészségből. Ene Itgmtgfeldöbb a kalom lesz a helybeli Mansz február 4-iki estélye, melynek tisz'a jövedelmét a finnek­nek szán'a a szövetség váasztmánya. Az t s ély február 4 én es e 6 (rakor kezdődik a református nőneve ő in<é­zet dlsztetmében, melyen Makray Sándor dr. egyeten? i tanár tart elő­adást s ne!y egyúttal Tormay Gcil országos alapító elnökének emlékét újítja fel, aki a finnekéhez hasonló magyar tragédia után gytij ötte maga köré a magyar asszmyok seregét,: hogy velük újból feléplise a magyar .otthont sa nemzet életében a pusz­tulás napjaiban megmentse azt ami még menthető. Páratlan betörés Pápán Városunk nyugodt éleiét egy szo­katlan bűntény zavaria meg. Folyó hó 17-ére vinadó éjiszaka merész beiön k be'örtek a Koréin cég fűszer­üzletébe. A valmerő teMesek eddig mén meg nem állapított módon való­színűit g az üzlet főbejáratán bejutot­tak az üzle helységbe, hol először a kezi kasszái dézsmálták meg, majd a belső irodában levő páncélszekrény oldalfalát fúrták meg oly sikeresen hogy fáradozásukat kb. 11 000 pengő készptnz jutalmazta. A rendőrség azonnal a tett fe'fedezése u án teljes apparátussal hozáiátott a nyomozás­hoz. Munkatársunk felkereste a cég tu­lajdonosát, aki készségesen megmu­tatta a rommá tett páncélszekrényt. Elmondotta, hrgy a betörők a pán­célszekrény mellett levő kályhát szét­szedték és félrerakták, majd az üzlete helységből egy zsákot hoztak be, hogy jól hozzáférjenek a pénzszek­rényhez. A külső falon valószinü'eg hidegvágóval egy kb. 20x20 cm es rést felietek szét, a beső falon pedig 8x8 cm es rést csinál ák, hol is kenyein esen be tud ak nyúlni és a kassza tartalmát elemeliék. Bár a betörés valószínű eg nagy zajjal járt, semmi különösei nem vettek észre, csak az udvarban alvó egyik alkal­mazott hal o;ta éjfél körül, hogy az udvarban a ku'ya erősen ugat. Ki is nézett, azonban semmi gyanúsat nem látott és erre megnyugodva visszament. Remé'jük, hogy ügyes rendőrsé­günk nemsokára nyomra bukkan és hamarosan lakat alá teszi a vakmerő bűnösöket és elveszi a kedvét min­denkinek, aki a bűnös úton akar meg nem érdemelt pénzhez jútni. A károsult cég a nyomravezetőnek a megtalált összeg 10%-át adja jutalomképen. lemarad«*. Farsang közepén járunk, bál bált követ. Öröm nézni azt a ragyogó­szemű fiatalságot, mely hétről-hétre ujabb izgalommal készül a báli estékre. Egyik-másik most lép be először abba a „mesevár"-terembe, melyről olyan varázslatosan szép meséket hallott a régiektől, amikor még ők is fiatalok voltak és ropták a táncot. Lehet bizonyos fojtottság a fiatalok örömén, hiányozhatik a „sohasem halunk meg" virtuskodás, de ecetbe­mártott kedélyünek kell annak lenni, aki azt merné állítani, hogy Magyar­országon nincs jókedv és vidám, kacagó hangulat. Valljuk meg őszin­tén, hogy boldogok vagyunk, ha ebben az észbontó, bizonytalan kor­ban azt látjuk, hogy a fiatal nemze­dék — szerény keretek között, de mégis — mosolyogni és mulatni tud. Nem vagyunk hivei: „szakítsd !e minden napnak a maga virágát" életelvnek, de tiltakozunk mindem olyan kísérlet ellen, mely a helyes mederben hömpölygő örömbe ürmöt akar keverni. Ne tépje szét senki az álmok fátyolát annak életében, aki jó, becsületes, erkölcsös, akinek az. Isten is megengedte, hogy egy szoba­konyhás lakásban is a jóságról,, megértésről és együttérzŐ szeretetről álmodjon. Nem lehet szavunk az ellen* ha magántársaságok, kasztrendszert klubok csak saját tagjaikat hívják meg bálra. De körömszakadtáig til­takozunk az ellen, hogy becsületes^, erkölcsileg kifogástalan érettségizett^ vagy okleveles leányokat és fiúkat kigolyózzanak nemzeti, vagy vallásos alapon működő egyesületekből csak azért, mert van egy reparálhatatlan „bűnük": szegény családból szár­maznak. Utolsó leheletünkig hivei vagyunk a tekintély tiszteletnek. Ám ez a tekintély tisztelet csak lelkségeo alapulhat. Magyarán: ember! nem azért vagy magasabbrendü nálam^ mert bíborban bársonyban születtél* szolgák sorfala leste már őseid pa­rancsát is, hogy reád nézve hasznos társadalmi összeköttetéseid révén fel­tornáztad magad az érvényesülés ranglistáján, de azért becsüllek, mert verejtékes küzdelemmel és becsület­tel odajutottál, ahol vagy.

Next

/
Thumbnails
Contents