Pápa és Vidéke, 37. évfolyam 1-52. sz. (1940)

1940-03-10 / 10. szám

POLITIKAI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefon: 11-90. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. Laptulajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör, Felelős szerkesztő: DK. NAGY GYÖRGY, Előfizetési ár: egész évre 8 P. félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmilliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill. Március tizenötödikén Irta: Magyarász Ferenc dr. Volt idő, amikor a magyar közélet nem ismerte március tizenötödikének ünnepét, és volt idő, amikor félreismerte. Akkor nem ismerte, mikor nem is merte megünnepelni. Akkor nem ismerte, mikor el kellett temetnie mindazokat a vívmányokat, melyeknek emléke ünneppé avatta e napot. Akkor nem ismerte, mikor a nagy tavasznak, a lelkes lendületnek, az egész nemzet szebbnél-szebb reményeinek és hősi küzdelmeinek reakciójaképen a Bach-korszak erőszakos, bosszúálló, nemzetellenes és szabadságvesztő politikája fásulttá, kétségbeesetté, vigasztalanná tette a nemzet legjobbjainak kedélyét. Akkor nem ünnepeltük e napot, mikor a legnagyobb magyarnak elméje elborult, mikor a legendás hősök bitófán fejezték be vagy börtönben, számkivetésben tengették életüket, mikor Teleki Lászlót öngyilkosságba kergette az önkény, mikor a költők csak Ráchel siralmának vagy a gólyamadárnak allegóriájában merték elsiratni fájdalmukat és hangoztatni reményüket, mikor Fáy András fóti szőllőjében, meghitt baráti körben Lévay József lantján halotti tornak hangzott a szüreti ének, de Scitovszky prímás aranymiséje alkalmából mondott pohárköszöntőjében Bartakovics Béla egri érsek félreérthetetlen világossággal és példás bátorsággal az esztergomi bazilika föliratába kapcsolta szavait: e ruinis emergor — föl fogok támadni romjaimból... Akkor, igen, az elnyomatás napjaiban elkobozták a magyar dal kobzait is és nem dalolták márciusi dalukat a tavasz madarai. Hosszú időnek, nagy változásnak, kölcsönös megértésnek, békés virágzásnak, nyugodt jelennek és biztató jövendőnek kellett jönnie, hogy a magyar nemzet megint egyre ragyogóbb szemmel tudjon visszanézni a múltba. S ahogy visszatekintett, meglátta benne mindazokat a történelmi értékeket, melyek mindmáig elválaszthatatlanok március tizenötödikétől. Meglátta a muttban a márciusi napok alkotó erejét és a márciusi emberek teremtő munkáját, melyet a magyar szív lelkesedésével kezdtek s ugyanannak a magyar szívnek a vérével folytattak. Aztán ... aztán más idők jöttek. Aztán más emberek is jöttek. S ezek a más emberek már nem ismerték, vagy félreismerték március tizenötödikének történelmi jelentőségét. Ezek a más emberek mintha a régi római március idusának a lelkével, a véré ben fetrengő Cézárnak hullája mellől, a Brutusok és Cassiusok szemével, és nem az alkotásnak, hanem a pusztításnak ösztönével néztek a jelenből a múltba meg a jövőbe. Ezek az emberek a nemzeti kegyelet oltáráról el akarták orozni a lobogó lángot, hogy fölgyújtsák vele a társadalom épületét. Ezek az emberek a március idusában csak a forradalmat látták meg, pedig a forradalmakban Is csak az a jó, az a maradandó érték, ami . . . nem forradalom. Még nagyon jól emlékszünk azokra a tömegekre, amelyek vörös lobogóval kezükben, a Marseillaise hangjaival ajkukon, egy nemzetközi világrend vágyával szivükben odavonultak a legmagyarabb, a legnemzetibb költőnek a szobra elé, ünnepelni a forradalmat, nem az alkotmányos szabadság kezdetét. Még élénk emlékünkben vannak azok a szónokok, kik március tizenötödikét szinte kisajátították maguknak s annak a romboló világszemléletnek, melyet ők, pártjuk és politikájuk képviseltek. Nem is rajtuk mult, hogy nem vált vörössé a történelem patinája s nem devalválódott pártpolitikai fogalommá a nemzeti ünnep. Megint jönnek és mennek az évek, megint fölvetődik a kérdés: ünnep-e március tizenötödike, s ha igen, kinek- kinek az ünnepe ? A nemzeté-e vagy a párté, a szabadságé-e vagy a forradalomé, az alkotmányéi, mely felé tartott évtizedeken át a magyar közjog szerves fejlődése, vagy a tagadásé, mely nem keres közösséget a magyar lelkiség múltjával és jelenével? A Talpra magyar-nak ünnepe-e ez a nap vagy a Marseillaise-é? A kérdést nem mi vetjük föl, hanem a történelem, s nem e sorok írójának, hanem a nemzetnek kell reá megfelelnie. A nemzeteknek, melynek csak akkor van joga ünnepelni, ha hű marad ünnepeinek eszmei és történelmi tartalmához. Mert a magyar nemzet ünnepeit csak a magyar lélek ülheti meg igazán, méltóképen és gyümölcsözően. Volt idő, amidőn az ünnep harangjait az erőszak nem engedte szólni; de annak az időnek nem szabad elkövetkeznie sohasem, hogy ezeket melyek a nemzet jövőjét nem az ő múltjára akarják fölépíteni. A félrevert harang mindig a veszedelemnek, a pusztulásnak hirdetője — bennünket azonban bízni tanít a magyar ünnep, bízni a magyar á harangokat olyan kezek verjék félre, j jövőben. Megfogltó a Korein-ceg betörőit Rendőrségünk előtt nincsenek megoldhatatlan feladatok. A Koréin cég betörői nem hagylak hátra semmi lényeges nyomot, m^gis rendőrségünk csodá atraméltó ügyességgel nyomukra jött és megérdemelt helyükre juttatta őket. A tettesek Ágoston G>ö'gy pestszenterzsébeti és ifj. Pápa város hódolata a Kormányzó Ur előtt Kuczor János budapesti cipészsegédek, akiknek nem ez volt az egyetlen hasonló cselekményük. Budapesten más ügyben kerültek kézre és a vallatás során ezt a belörést is beismerték. Most a budapesti ügyészség fogházában várják méltó büntetésüket. Lapzárta miatt nem számolhaitunk be azon nagyszabású ünnepélyről, amelyet Pápa városa március 1-én a Kormányzó úr országlásának húsz éves jubileuma alkalmából a Jókai színházban rendezett. Ezen hódoló ünnepségen megjelent a város közönségének nagy része társadalmi különbség nélkül, ott láttuk a város képviselőtestületének tekintélyes részét, a hatóság k és katonaság képviselőit, az egyesületek vezetőségét és az iskolákat. A színpadon volt felállítva a Kormányzó úrnak arcképe nemzetiszínű és a város színeit viselő szalagokkal díszítve, körülötte ízléses elrendezésben zöld dísznövényekkel. Az ünnepély megnyitásaként a ref. tőiskolai kántus Szabó Sándor vezetésével elénekelte a Hiszekegyet, amit a közönség állva hallgatott végig. Az ünnepi beszédet dr. Uzonyi Kálmán h. polgármester mon dotta. Hazafias érzéstől áthatott beszédében méltatta a Kormányzó úr érdemeit, költői szavakkal fejezte ki Pápa város közönségének hódolatteljes tiszteletét és háláját a magyarság vezetője iránt. A beszéd befejeztével a közönség sokáig lelkesen ünnepelte a Kormányzót, majd dr. Uzonyi Kálmán felolvasta azon hódoló távirat szövegét, amit a város a Kormányzó úrnak küldött. Galavits András tanítóképzős növendék mély átérzéssel elszavalta Somogyváry Honhy c. köl'eményét majd a Perutz énekkar Pernyeszi Ferenc vezetésével hazafias dalokat adott elő. Az egyes számok lezajlása után a közönség végighallgatta gróf Teleki Pál miniszterelnöknek a Vigadóból közvetített ünnepi beszédét. A szép lefolyású ünnepély a Himnusz elénekiésével ért véget. Délelőtt az összes templomokban hálaadó istentiszteletek voltak, melyen a hatóságok és intézmények képviseltették magukat. Éneklő ifjúság A pápai Jókai színház az elmúlt hétfőn valahogy teljesen átváltozott, üde friss levegő költözött bele, a pápai tanuló ifjúság tartotta benne ritka szépséget nyújtó hangversenyét. Az egész színház mosollyal, derűvel és szépséggel le t tele, apró leánykák és pöttömnyi fiúcskák léptek a színpadra, hogy megmutassák a pápaiaknak az igazi szépséget és művészetet. Művészek voltak ők mindannyian, nem az alakítás, az erőltetett színészi pózok művészei, hanem az éneken keresztül a lélek művészei, kik elénk varázsolták a magyar lélek szépségeit és gazdagságát. Őszinte szeretettel köszöntjük a pápai „Éneklő 'ifjuság"-ot, kik ezen első bemutatkozásuk alkalmával beigazo iák, hogy