Pápa és Vidéke, 37. évfolyam 1-52. sz. (1940)

1940-11-17 / 46. szám

POLITIKAI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VRSARNIP. XXXVII. évfolyam, 46. szám Felelős szerkesztő: Dr. BUDAY FERENC Pápa, 1940 november 17., vasárnap A Főtér rendezése A „Pápa és Vidéke" október 20. számában cikket írtunk arról, hogy a Főteret rendezni kell, tovább a mai helyzete fenn nem tartható. Akkor jeleztük azt is, hogy részletesen közreadjuk a mi elgondolásunkat. Ugyanabban a cikkben megemlítettük, hogy „rendezendők lesznek a Főtérbe torkoló utcák is." Megírtuk, hogy „minden reményünk meg van arra, hogy megépül az új járásbíróság is és akkor eltűnik a Főutcáról a jelenlegi megyeház és annak helyén felépítendő épület is pompás hátteret adna a Főtérnek." A következő számunkban már örömmel közölhettük a hírt, hogy az igazságügyi tárca költségvetésében szerepel egy nagyobb összeg, mely az újonnan építendő pápai járásbíróság költségeit fogja fedezni. Azóta több oldalról kaptunk ehhez a cikkhez hozzászólást. Közreadtuk azért, mert így véltük az egyetemes célt szolgálni. Mindenki előtt köztudomású, hogy évekkel ezelőtt ígéretet kapott a város, hogy a járásbíróság megépül. Akkor elmaradt ez az építés eléggé ismeretes okok miatt. Bizonyára most kapva kap a város ezen az alkalmon és dönteni fog az új épület helyéről. Tekintve, hogy a járásbíróság új épülete is beletartozik a város rendezésébe, közreadjuk a mi elgondolásunkat. A járásbíróság új helyét a mostani helyén képzeljük el. Hallottunk ugyan olyan tervekről is, amely szerint a járásbíróság épületét a Korona helyén óhajtanák elhelyezni. Ezt a megoldást mi helytelennek tartjuk. Miért? Elsősorban itt az ügyvédekre vagyunk tekintettel. Nekik naponta sokszor 8—10 esetben is át kell menni a járásbíróságra. Életüket ők úgy rendezték be, hogy közel legyenek a járásbírósághoz, ennek a környékén vettek házat, itt nyitottak irodát, lehetetlen azt tőlük kívánni, hogy most egy egyébként nem eléggé szerencsés elgondolásért lakásukat és irodájukat helyezzék át egy másik városrészbe, ahol egyelőre még nincsenek is arra alkalmas épületek. Ám mi szóvá tettük egy cikkben, hogy a közérdeket kell a szem előtt tartani és nem a magánérdeket, de épen itt is a közérdeket tartjuk szem előtt. Mert azzal, hogy mi az ügyvédeknek itt most védelmére kelünk, egy másik szempont is vezet bennünket. Maguknak az ügyvédeknek, de ügyfeleiknek is nagy nehézségbe kerülne, ha egy messze fekvő irodából kellene állandóan lerohanni a járásbíróságra. De vegyük a falusiaknak a helyzetét is. Külön lenne eszerint az elgondolás szerint a járásbíróság és külön a főszolgabírói hivatal. Egy alkalom megint arra, hogy lehetetlen helyzeteket teremtsen a város, meg nem fontolt épületelhelyezéseivel. De tegyük fel, hogy a piac lekerül a Tókertbe, akkor most már egy harmadik hely is van, amit egy délelőtt kell megjárni annak a falusi embernek, aki Papára jön. Végelemzésben eleget hangoztatják a szociális problémák megoldását. Mi úgy hisszük, ez is egy szociális cselekedet, ha kímélettel leszünk embertársainkra és mindenben igyekszünk kényelmüket előmozdítani. Az az elgondolás pedig, hogy az újonnan építendő járásbíróság révén annak a városrésznek nagyobb fejlődést biztosítanak, fantasztikus álom. Józan ítéletére bízzuk mindenkinek, döntse el, hogy a tanítóképző Ranolder intézet és az Adóhivatal miatt mennyit fejlődött az a városrész, ahova azt elhelyezték. Pedig ezek építésénél színién azt mondták, hogy városfejlesztési szempontból helyezik. Mondanunk sem kell azt, hogy a járásbíróság mostani épülete és a Leszámitolóbank is mennyire elrontja a Horthy Miklós Fő utcát. Pápa belvárosának megfelelő barokk stílusban épített ház, úgy ahogyan mi azt nagyvonalakban a mellékelt vázlaton bemutatjuk, mennyire emelné a Fő utca szépségét. Az említett két épületnek a lebontása és helyükön új épület felépítése nemcsak stílusban emelné a város szépségét, hanem a forgalom szempontjából is előnyös lenne. Hiszen mindenki nagyon jól tudja, hogy a két épülettömb a mellette levő és ugyancsak utcarendezési vonalba eső házakkal együtt milyen forgalmi akadályt idéznek elő. Valóságos halálkanyar. Hacsak művészileg tekintjük is, érdeke a városnak, hogy a Főtérről a Jókai utca végéig nyilt kilátás legyen. Ezzel kiszabadítjuk a református nőnevelő, református templom és a kollégium hatalmas épületeit. És közvetlen belátást nyerhetnek ezek is a város szívébe. Egyetlen helyes megoldás az lenne, ha a város megvenné a Wittmann, Ludvig és Foris- féle házakat és ezeken és a megyeház területén felépítené az új hatalmas járásbíróságot, ahol a főszolgabírói hivatal is elhelyezést nyerne. Magát az épület kivitelezését majd hozzáértő mérnök megtervezi. Mi csak azt tartjuk okvetlenül kívánatosnak, hogy az a belváros stílusának megfelelően barokk stílusban épüljön. Természetes és elodázhatatlan követelmény, hogy ezzel kapcsolatosan azt az épületet is lebontsa a város, melyben jelenleg a Leszámitolóbank van. Azt hiszszük, hogy ez egy államsegéllyel megoldható lenne. A Fő utca másik oldalának mikénti szabályozását, majd egyéb terveinkkel együtt fogjuk ismertetni. A felépítendő új járásbíróság vázlatos elhelyezése. Ezzel az egész Horthy Miklós Föut rendezre lenne. Képviselőnk nagy beszéde Párkányban A Magyar Élet Pártja párkányi választókerületének választmánya vasárnap délután ülést tartott, amelyen megjelentek Esztergom vármegye többi MÉP szervezeteinek kiküldöttjei is. Az ülésen ott volt Antal István igazságügyi államtitkár, Frey Vilmos főispán, Reviczky Elemér alispán, Porubszky Géza, Salkovszky Jenő és Gürtler Dénes országgyűlési képviselők is. Porubszky Géza a kerület képviselője beszámolt a kormány és a törvényhozás munkásságáról, majd Antal István államtitkár másfélórás beszédben ismertette az ország időszerű külső és belső kérdéseit. A nemzet előtt álló legfontosabb feladat ma az, — mondotta többek között — hogy helyt tudjon állni a körötte tomboló világzivatarban, amelynek időtartamát ma még senki sem láthatja előre. A helytállás nem megállás, ellenkezően: továbbépítése az államnak, társadalomnak, közgazdaságnak — az idők reális követelményei irányában. Féltő gonddal kell ügyelnünk a magyarság erkölcsi és hatalmi erőinek épségére, ellenállnunk minden oly igyekezetnek, amely az erők aláásására vezetne és küzdenünk azok ellen a kísérletek ellen, amelyek ezekben a válságos időkben meggyengithetnék a nemzet egységes lelki és politikai erőkifejtését. Sajnos, a veszedelmeken még nem vagyunk túl s minden pillanatban készen kell állnunk, hogy ismét latba vessük a nemzet egész anyagi és lelki ellenállóerejét. A belső egység, rend, nyugalom s a termelő munka zavartalanságának fenntartása ma nemcsak élet — de egyenesen sorskérdés a számunkra s nagy barátainknak is az ő hatalmas élethalál küzdelmükben azzal tesszük a legnagyobb szolgálatot, ha a mi kis országunkat itt a hátuk mögött a rend, a nyugalom, a munka és a termelés mintaállamává fejlesztjük. E cél elérése végett vannak feladataink gazdasági téren, szociális téren, a nemzetszervezés, illetve a közjog területén — de vannak feladataink lelki téren is. Gazdasági téren egy tervszerű gazdálkodási rendszer bevezetésével a maximumra kell fejlesztenünk a termelő erőket, de egyben gondoskodni arról, hogy a termelés eredménye és haszna ne partikuláris érdekek csatornahálózatában porladjon szét, de a nemzeti közösségnek, a magyarság egyetemének szolgáljon javára. Szociális téren a dolgozó néprétegekkel szemben vannak múlhatatlan kötelességeink: ezek számára olyan szinvonalat kell biztositanunk, amely mellett a magyarság biologiai ereje, egészsége, szaporodása a mainál erőteljesebb lendületet vesz. Közjogi és nemzetszervezési téren pedig az uj európai szellemiség jegyében, de a régi magyar tradíciók alapján keresztül kell vinnünk az állam szerkezetén mindazokat a változásokat, amelyek a törvényhozás házát a nemzet szellemi és erkölcsi elitjének gyülekezetévé és egyben a közjóért való önzetlen munkálkodás színhelyévé teszik. Erős, stabil központi kormányzást biztosítanak a nemzet számára, a közigazgatást pedig képessé teszik a nemzeti akarat gyors és erőteljes megvalósítására — különösen a szociális feladatok megoldása tekintetében. De talán legnagyobb feladataink lelki téren vannak: egyensúlyt, békét, bizalmat kell teremtenünk a magyar lelkekben, kiűznünk a kétkedés, a csüggedés és a kicsinyesség szellemét s megszüntetnünk a defetizmusnak azt a ragályát, amely néha erőre kap a polgárság szellemén.