Pápa és Vidéke, 37. évfolyam 1-52. sz. (1940)

1940-10-06 / 40. szám

POLITIKil HETILIP. - MEGJELELIK MINDEK VflSÚRNflP XXXVII. évfolyam, 40. szám Felelős szerkesztő: Dr. BUDAY FERENC Pápa, 1940 október G., vasárnap Október 6 Az Erdély egy része visszatérésének örömére kitűzött nemzetiszínű lobogó­kat vasárnap felváltják a nemzet gyá­szát jelző fekete zászlók, hogy emlékez­tessenek bennünket a nemzetnek örök fájdalmára, a tizenhárom aradi vértanú hősi mártírhalálára. Kétszeres ma a gyászunk. Megvan a régi emlékezés azokra, akik mindenü­ket feláldozták a haza oltárán és meg­van az az égető fájdalmunk, hogy vér­tanúink halálának helye még mindig oláh uralom alatt van. A vértanúk életük feláldozásával holtukban is ki tudták vívni ennek az országnak a szabadságot és szenvedé­seik színhelyén egy szabad ország ró­hatta le kegyeletét, amíg Arad a miénk volt. Huszonkét év óta azonban csak messziről szálló sóhaj»k jutnak el az országnak erre a könnyekkel áztatott részére. De amilyen mélységes a gyászunk és nagy a fájdalmunk ezen a napon azon, hogy magyar véreink még idegen né­pek igája alatt vannak, éppen olyan nagy a reményünk, hogy amint Rákóczi emléke visszahozta Kassát, Szent László szelleme visszahívta Nagyváradot és a Hunyady család hírneve és dicsősége újra nekünk adta kincses Kolozsvárt, •éppen úgy az aradi tizenhárom vértanú fölöttünk Lebegő emléke vissza fogja hozni Aradot is. Hestautáljáti a ferencesek templomit Irta: Molnár István. Városunk legrégibb istenháza a fe­rencesek temploma. A közkedvelt és messze földön híres szentély most méltó pompába és díszbe öltözik. Áp­rilis 30 óta pápai művészek és mun­kások dolgoznak benne. A XVIII. szá­zad pápai barokk művészet nagyon mostoha volt a ferencesek templomá­hoz. A világhíres művészektől és épí­tőktől csak morzsákat kapott. Most év­századok mulasztását pótolják. A ne­hézségeket legyőző, mindent irányító és megszervező akarat megtalálta a kiváló művészeket és lelkiismeretesen dolgozó munkásokat. Az előcsarnokot hatalmas deszka­kerítés zárja el a hajótól. A gyóntató­helyiség oltárán örökmécs jelzi, hogy itt őrzik a Legszentebbet. Itt mutat­ják be hétköznapokon a szentáldoza­tökat, vasárnap és ünnepnap pedig el­tűnnek az elzáró kerítések és az ideig­lenes oltáron miséznek. A hajóban négy sorban az állványok erdeje áll. A kóruson keresztül egy létra az állványra vezet. Závory Zoltán festőművész hanyatfekve éppen a mun­kásokat irányítja. 11 angyalt »helyez­nek el« a hatalmas kompozíció befe­jezésére. A kilyuggatott kartont szén­porral kenik be és percek alatt feltűn­nek az angyalok vonqlai a felhők kö­zött. A mosolygós arcú művész észre­véve a látogatót, a legnagyobb kész­séggel siet megmagyarázni az eddig végzett munkát. »Alig öt hete dolgozom — kezdi a * művész. Minden időmet itt töltöm. Sokszor még éjjel is festek, hogy minél előbb végezhessek. Igen nehéz a fel­adat. 13 méter hosszú és 7.50 m. terüle­tet kell a hajó boltozatán megfestenem. Az oszlopok boltívei három helyen megszakítják a terület egységét. Ezt úgy kell megoldanom, hogy az egész kompozíció egy gondolatot, a szeplő­telen Szent Szűz diadalát fejezze ki.« Közel 100 angyal, szent és emberi alak teszi mozgalmassá, csodálatos színhatásában pedig megkapóvá az egész kompozíciót. A középpontban a Jelenések könyvé­ben leírt alakjában a szeplőtelen Szűz. Az erkölcsi tisztaság diadalmas király­nője jobb lábával a felhőkön térdelve a Szentháromság felé tekint. Ruhája azúrkék és hófehér. Lába a holdon lévő sátán »fejét megrontja«. Feje fö­lött 12 csillagból álló korona. Tőle jobbra Duns Scotus, a ferencrend örök büszkesége kezét felemelve a szeplő­telen fogantatásról vitatkozik Szent Do­monkos fiaival. A beszéd meggyőző volta a domonkosok arcán és mozdu­latain is láthatók. Pompásan hat a cso­portozat további folytatása. Barokkos könnyedséggel lebegő angyalok tartják Duns Scotus híres mondását: »Potuit, decuit, ergo fecit«. Isten megtehette és illő is volt, hogy Fia anyja szeplő­telen legyen, tehát meg is tette! A má­sik oldalon virágok színpompájában an­gyal tartja Duns Scotusnak adott pápai ezüst liliomot, mely a Szent Szűz tisz­taságának a szimbóluma. Lendületes, élénk, könnyed mozgású angyal csopor­tok lebegnek, mosolyognak és örven­deznek a Szeplőtelen Szűz közelében. Az itteni csoportok Szent Ferenc rend­jének Patrónáját dicsőítik. A hatalmas freskó befejező része, a Szentháromság még hiányzik. A jövő héten a festését már megkezdik. A szentélyben nincsenek állványok. A msunka itt elkészült. Középen Szent Ferenc kérésére Szűz Mária esedezik Jézusnál a Poreinkula búcsújáért. A kisebb freskók négy rendi szentet Bo­naventura bíborost, Bernardint, Pas­kált az Eucharisztia szentjét és Leonar­dót ábrázolják. Feléledt Pápán Maulbertseh kora. Művészek dolgoznak és alkotnak év­századokra szóló értékeket. Závory festőművész a nagy falfelületet mes­teri tömegelosztással és a színhatások összehangolásával festi. Nem érheti a vád, mint sok baroKk festőt, hogy csu­pán a dekoratív színezés külsőségeit keresi. Alakjai nem ezt mondják, hanem arról tesznek tanúságot, hogy a művész lelki átérzése a bénsőség és lelkiség az alakjain is érezhetők. Freskóiban vallá­sos ihletet látunk és érzünk. Valódi ba­rokk hangulat látható a képeken. Csu­pa élénkség, mozgalmasság és lendület mindenhol a szertelenség kizárásával. f A szentély és a hajó másfél méter I magasságig márványozva lesz. Keppei Józsefnél április elejétől fogva szorgal­mas munkások készítik a süttöi már­ványból az oszlopok, fülkék, ajtók, lépcsők hatalmas darabjait. A terveket Závory művész készítette. Az aranyozás és faragványok nehéz munkáját a közismert Ruff aranyozó végzi, ö készíti Závory tervei szerint a kórus és áldozta:órácsokat, a főoltár 10 barokk gyertyatartóját és a márvány oszlopok 26 karosgyertyatartóját. Ő í — Beszámoló és felhívás aranyozza a 13 oszlopfőt, a grófi ora­tórium címerét és templom egyéb fel­szerelését. A munka irányítója és a restaurálás ezernyi gondjának vezetője a rendház főnöke: P. Markó Marcell. Apostoli munkát végez. Évszázadokra szóló al­kotásokkal gyarapítja városunk világhí­res barokk művészetét. Az ősi szentély pedig oly belső fényt és pompát kap, mely ezrek lelkét fogja közelebb jut­tatni a Mindenhatóhoz. Pápa megyei város Iskolánkivüli Nép­müvelése az elmúlt 1939—1940. tanév­ben is folytatta áldásos munkáját. A munka bizonyságtevői a különböző kultúregyesületek tagjai, kik a hét munkanapjai köa'oen is és az ezeket követő vasárnapokon szívesen látták vendégszereplésekre az I. K. N. fárad­hatatlan munkásait, hogy szórakozza­nak és komoly előadások hallgatásával bővítsék ismereteiket. Novembertől—áprilisig, minden va­sárnap és csütörtök este ellátogattunk a Perutz-gyár Otthonába, a Ker. Mun­kások Egyesületébe, a Tűzharcosokhoz, a Tókerti áll. iskolába, az Alsóvárosi Olvasókörbe, a Felsővárosi Olvasó­körbe és meghívásra a város többi egyesületeibe is. Nagyobb szabású elő­adóestet kétszer rendeztünk az Ipartes­tülettel karöltve. — Analfabéta-tanfo­lyamot is tartottunk a leventék részére. Az esték műsora mindenkor változa­tos, élvezetes és tanulságos volt. Ének, zene, szavalat, felolvasás, szabadelő­adás, vetítések tarkították és tették szórakozásszerűvé a komoly művelő­dést. A munka vezetését az áll. tanító­képző tanártestülete hathatósan támo­gatta. A tantestület tanárai 45 előadás­sal, az intézet IV. és V. évfolyamú ta-' nulói pedig 146 különféle műsorszám­mal szerepeltek. A testület tagjain kívül előadásokat tartottak még: Kraft Jó­zsef ny. tan. kép. igazgató és a mező­gazd. szakisk. tanárai is. A különféle műsorszámok teljes összege 232 volt. Ezt a munkát az elkövetkezett tanév téli hónapjaiban is folytatni fogja az I. K. N. munkás serege. — Soraink ol­vasóit arra kéri a vezetőség, hogy a város 'különféle egyesületei keretében látogassák az I. K. N. előadásait. Hív­ják meg ezekre ismerőseiket. Ingyen kínáljuk, ingyen adjuk tudásunk és készségeink legjavát azért, hogy szóra­kozást, a testi munka után szellemi fel­frissülést, a továbbképzés lehetőségét elvigyük minden magyarhoz. Itt kérjük fel a városban működő összes egyesületeket, közületeket, for­duljanak igényeikkel bizalommal az I. K. N. B. vezetőségéhez és adjanak mó­dot, alkalmat arra, hogy helyiségeik­ben megjelenhessünk és előadásokat, műsoros estéket rendezhessünk. Baksy Andor I. K. N. ügyv. alelnök. Cím: Áll. tanítóképző-intézet. Hűség jutalma Felemelő ünnepség keretében adta át Békáson f. évi szeptember hó 22-én Dr. Szentimrey Sándor járási főszolgabíró a főldmívelésügyi miniszter úr elismerő oklevelét és 80 pengő pénzjutalmát Varga István mezőgazdasági cseléd, bé­kási lakosnak, aki 54 éve szolgálja hű­séggel, odaadással munkaadóját és elő­deit. A főszolgabíró mint a hűség és becsület mintaképét aposztrofálta ki­tüntetettet a nagyszámú hallgatóság előtt. A főszolgabíró beszéde után Dr. Vécsey Tamás földbirtokos, munka­adó megköszönte a kitüntetettnek min­denidőkbeni tántoríthatatlan ragaszko­dását, különösen a forradalom és az azt követő u. n. tanácsköztársaság ideje alatt és a földmíveilésügyi mi­niszter által adott pénzjutalom ere­jéig a maga részéről is hasonló jutal­mat adott át Varga Istvánnak. Az ün­nepség végével a község jegyzője és bi­rája élén a község felvonult lakosságá­nak apraja-nagyja meleg ünneplésben részesítette a kitüntetettet. Ugyancsak megkapó és kedves for­mában zajlott le hasonló ünnepség f. évi szeptember hó 29-én Marcaltőhőz tartozó Zsigmondháza pusztán. Ez al­kalommal Dr. Szentimrey Sándor fő­szolgabíró ugyancsak több mint 45 éve szolgáló mezőgazdasági cselédnek, Pálfi Antalnak adta át a m. kir. főld­mívelésügyi miniszter elismerő okleve­lét és 80 pengő pénzjutalmát. Az ünnepségen jelen volt a puszta egész lakossága, akik előtt a főszolga­bíró a kitüntetettnek egy helyen eltöl­tött becsületes és szorgalmas munkás­ságát méltatta, amely becsület és szor­galom a magasabb fórumok előtt is elismerést vív ki. Felhívta a főszolga­bíró a fiatalabb munkásság figyelmét, hogy tanuljanak a kitüntetettől becsü­letet, szorgalmat és lelkiismeretes mun­kásságot, mert csak így fejlődhetik ki

Next

/
Thumbnails
Contents