Pápa és Vidéke, 37. évfolyam 1-52. sz. (1940)

1940-09-29 / 39. szám

POLITIKAI HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASflRNAP XXXVII. évfolyam, 33. szám Felelős szerkesztő: Dr. BUDAY FERENC Pápa, 1940 szeptember 29., vasárnap Kőbányán a múlt vasárnap avatták fel a főváros adományából készített Szent László szobrot, mely alkalommal az ünnepi beszédet dr. Antal István államtitkár, kerületünk országgyűlési képviselője mondotta. Antal István dr. államtitkár bevezető szavaiban utalt a hősi tisztelet és a hősi kultusz nemzedék- és nemzetformáló jelentőségére, rámutatva arra, hogy a mai korszak felette alkalmas a hősi kultusz befogadására. — Szent László királyunk — mondotta többek között — azok közé a nemzeti hőseink közé tartozik, akiket a „világító ember^-ek sorába iktatott egy másik nagy magyar világító ember: a halhatatlan emlékű székesfehérvári püspök. Szent László egyéniségéből egyforma erővel sugárzott ki a krisztusi kereszténység mennyei fényessége, az államférfiúi elhivatottság kristálytiszta bölcsesége és a legszebb magyar katonai erények csodálatos ősereje. Egyik kezével Krisztus keresztjet tartotta magasra, a másikban kemény marokkal szorította azt a vezéri kardot, amellyel a nemzet szabadságát, függetlenségét, területi épségét és európai pozícióját védelmezte. Ma sem szabad egy pillanatra sem elhomályosulnia a magyar katonai lélek és a katonai erények tisztaságának. A magyar sors súlypontja ma is a magyar kardon nyugszik. Ékesen beszélő példa erre mai és közelmúltbeli sorsunk. Hivatkozhattunk a világ felé két évtizeden át legszentebb emberi és isteni jogainkra, évszázados kulturánkra, érdemeinkre, felmutathattuk egész felsőbb rendű kulturánk minden bizonyítékát, Európa védelmében kiontott vérünket, — mindezzel az érveréssel elrablott jogaink egy jottányiját sem szereztük vissza, s a világ csak akkor kezdett megértő lenni a magyar nemzet jogos igényei iránt, amikor jogaink, érdekeink és értékeink mögött megcsillant a szuronyok erdeje, amelyeket nemzetünk mai vezérei Szent László királyunk szellemében csiszoltak élesre. — Szent László nemes, hősi alakja, államférfiúi és hadvezéri nagysága tisztán és v lágosan áll már a mostani nemzedék előtt. Az ezeréves haza lelkünk márv nyába égetett ősi formáját az ő éles kardja rajzolta ki elsőnek végképen a középeurópai térségekbe. De nemcsak, mint országgyarapító, hanem, mint országszervező is, egyike volt a legnagyobbaknak. Nagyarányú és céltudatos telepítési politikát folytatott, faj- és népvédelmi törvényei és dekrétumai pedig ma is például szolgálhatnak arra, miként kell egy hivatása magaslatán álló nemzetvezetésnek a magyar faj érdekeit és jussát az idegen fajtákkal szemben megvédelmezni. S mindezek koronájaként nagystílű nemzeti külpolitikájával hatalmas birodalmak és ütköző nemzetközi erők között biztosította a nemzet függetlenségét és európai elhivatottságát. — A széthúzás, a torzsalkodás, pártoskodás és hatalomvágy az ő életét is számtalanszor megkeserítették. De, amint neki volt bátorsága, — ha kellett, vaskesztyűs kézzel — ezeket a széthúzó és megbontó erőket magasabbrendü nemzeti fegyelem keretébe beleszorítani, ugy minden idők magyar nemzetvezetése csak akkor lehet és akkor lesz üdvöt hozó e nemzet számára, ha bölcseséggel, eréllyel, bátorsággal és az elhivatottság tudatával párosulva meg tudja teremteni a széthúzó magyar erők összhangját. Nagy árpádkorabeli királyaink, így Szent László is, leborultak az oltár előtt, templomokat és monostorokat alapítottak, szelídségben, imádságban és alázatosságban a legjobb keresztényeknek is példát adtak, de a legkeményebb eszközöktől sem riadtak vissza, ha a királyi szék tekintélyét, a központi hatalom erejét, a nemzet egységét és az ország belső rendjét és békéjét kellett biztosítani. — Szent László királyunk lelke katonai lélek volt. Ezt a magyar katonai lelkületet ma is teljes épségben és tisztaságban fenn kell tartani, különösen a fiatalságban, amelyet egyenesen arra kell nevelni, hogy a legnagyobb nélkülözésekkel szemben is a legnagyobb önfegyelemmel és elszántsággal tudjon dacolni. Erre az elkövetkező időben múlhatatlan szükség lesz, mert egy pillanatra se áltathatjuk magunkat azzal, hogy a háromszori vértelen országnagyobbodás után most már ölbetett kézzel nézhetünk a levegőbe. Nemzetünk helyzete itt a Duna hajlásában mindig olyan Erdélyért A Főméltóságú Asszony, Kormányzó Urunk hitvese napilapokban felhívást intézett hazánk nemzeti társadalmához, melyben támogatását kérte a most felszabadult Erdély kifosztott lakosságának megsegítésére. Kérte ezt azért, hogy Erdély elesettjei a megpróbáltatásokkal teli keserves két évtized minden szomorúságát és nélkülözéseit feledve érezzék, hogy valóban hazajöttek. Veszprém vármegye területén a Főméltóságú Asszony felhívására megindítandó gyűjtés megszervezését és lebonyolítását egy bizottság fogja intézni és ezért felkérem a vármegye hazafias közönségét, hogy adományait az előbb említett bizottság felkérését bevárva, annak címére juttassa el. A bizottság az adakozók névsorát az országos bizottság elnökségéhez, Teleki Pálné grófné Őexcellenciájához fogja felterjeszteni. Ismerve a vármegye közönségének mély, hazafias érzését, tudom és hiszem, hogy megértve Főméltóságú Asszony kérő szavát, mindenki erejéhez mérten a támogatásra rászoruló erdélyi testvéreink segítségére fog sietni. Ezt kivánja a magyar becsület és ezt kérem a vármegye hazafias érzésű közönségétől. Mesterházy Ferenc sk. főispán. volt és faarad, hogy sohasem szerelhetünk le végképen, vagy ha technikailag talán le is szerelhetünk, lelkünket sohasem szabad demobilizálnunk. — Szent László királyunk példaadásának követése a nem csupán szorosan vett katonai, de az úgynevezett polgári vonalon is új és nagy kötelességek elé állit bennünket. Elő kell készítenünk az ország életét a reánkváró nagy feladatokra, s ujjá kell szerveznünk népünk belső erőit, hogy valóban alkalmas hátvéd és kiapadhatatlan erőforrás legyen a reánk még váró nagy nemzeti erőfeszítések számára. Meg kell erősíteni a magyar népet, ki kell építeni a magyar faj biztonságos hadállásait, hogy minél nagyobb rajokban áradjon szét az országban és visszafoglalja azokat a helyeket és térségeket, ahonnan a sors viszontagságai, letűnt korok rövidlátása és saját maga oktalan nagylelkűsége kiszorították. — Hogy ez sikerülhessen, annak első előfeltétele az osztó keresztény igazság társadalmi elvének megvalósítása, ami a mi különleges magyar viszonyaink között azt jelenti, hogy a nemzeti közösség iránt tartozó kötelessége hivséges teljesítése ellenében minden magyar embernek helyet kell szorítani a nemzet teritett asztalánál, még pedig mind a kenyér, mind a jogok asztalánál. S, ha ez elv megvalósítása végett át kell szerveznünk gazdasági életünket, meg kell szüntetnünk bizonyos előjogokat, le kell bontani egyes társadalmi előítéleteket, ezt habozás nélkül kell megtennünk, mert a magyar faj élete és örökkévalósága minden, egyébként tiszteletreméltó partikuláris érdeknél fontosabb és elCbbrevaló. Meg kell ezt tennünk az igazságosság, a társadalmi egyensúly és a fajszeretet parancsszavánál fogva, de meg kell tennünk elsősorban nemzetvédelmi okokból, mert honvédelmünk akkor nyugszik szilárd alapokon, ha az azt fenntártó és tápláló faji, gazdasági és szociális gyökérszálak egészséges és termékeny népi talajban tudnak megkapaszkodni. A mai és az elkövetkezendő magyar nemzedék tehát akkor jár Szent László király nyomdokain, ha e kötelességek felismerésébén kész minden akadállyal szembefordulni, Antal István államtitkár beszéde a kőbányai Szent László-szobor felavatásán