Pápa és Vidéke, 37. évfolyam 1-52. sz. (1940)

1940-08-18 / 33. szám

POLITIKAI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. XXXVII. évfolyam, 33. szám Felelős szerkesztő: Dr. BUDAY FERENC PApa, 1940 augusztus 18., vasárnap Szent István Király, magyarok örök Vezére ünnepére... A nemzet Nagyjairól emlékezni hazafias kötelesség. A Hősnek kijár a tisztelet. Nem szólam az, eljárni régi fényhez új szövétnek gyújtására, hanem inkább a fajnak életparancs, hogy vérének tüzéhez, haladásának lendületéhez ősi forrásból merítsen friss orvosságot! Augusztus 20. Színekben pompás, históriás, szent nemzeti ünnepén mi magyarok, mind-valamennyien forráshoz vonulunk. A magyar sors göröngyös útjához felüdülést keresünk. Tisztelgünk a nagy szent Király, örök vezérünk előtt, várjuk parancsát, tanítását! 1940. év eseményekben gazdag, igazán történelmi év. A nagy Király ünnepének évfordulóján nem elégedhetünk meg a mult történelmének szimpla forgatásával, hanem a nagy idők komolyságának tudatában örök Vezérünk lelkiségéhez kell közelférkőznünk. Ünnepének áhítat körében magyar elmélkedést kell végeznünk! Szent István király lelkisége kimeríthetetlen, örökké új és jövőre utaló. Ő egész magyar, és mindenkié! Méltó arra, hogy Hozzá szegődjünk és nyomain járjunk! Valóban együtt meg van benne a magyar fajta jellemének kiválósága. István királyban tündöklik szent László lovagiassága, Lajos király nagysága, Hunyadi János vitézsége, Máíyás igazságossága, él benne Zrínyi Miklós önfeláldozása, nagy Rákóczink szabadságszerelme, Széchenyi István bölcsesége, minden jómagyar bátorsága, életrevalósága. Mindezért, mert tőrőlmetszett magyar jellem, a pergő korok minden igaz magyarját meghódítja és tiszteletre készteti. Hóman Bálint állapítja meg híres történeti munkájában : „A maga korából kiragadott nagy király történeti egyéniségét a mi korunk nemzetpolitikai problémáinak nézőpontjából értékelő, szubjektív méltatásokkal szemben nem lehet elégszer és eléggé nyomatékosan kiemelnünk, hogy szent István nem egy eszmény vagy irányzat, egy eszme vagy törekvés, egy erő vagy cselekvés, hanem az egyetemes magyar gondolat legnagyobb megszemélyesítőjeként került a magyar nemzet évszázados tiszteletének központjába. Századok távlatában sem halványuló hatalmas egyénisége a Kelet és Nyugat határán mindegyre nehéz próbát álló örök-magyar szimbóluma... Ő maga minden idők legnagyobb magyarja." Mert tehát Ő minden időké, minden magyaré, a mienk is! Azért magyar elmélkedésünkben problémáinkat magunk is Hozzá vihetjük. Korunk, évfordulónk minden eseményét Vele elemezhetjük. Oda visszük Hozzá egész sorsunkat, mai történelmünket. Elmondhatjuk Neki, mi, késői fiai, nehéz időket élünk. Sohasem tudhatjuk mit hoz a holnap, egyik órában nemzeti igazságaink százszázalékos teljesülése hangol büszke örömre, a másik órában rémhírek akarnak kétségbe kergetni. Egyik nap a szebb magyar jövő álompillangói hancúroznak előttünk, a másik nap éj kísértetek öltögetik ránk rágalmazó nyelvüket. Úgy sokszor ajkunkra csúszik Sik Sándor verséből: Éjfél van a Duna-Tisza táján. .. testvértelenek, árvák vagyunk,.. Petőfivel is mondhatjuk: Lement a nap. De csillagok nem jöttenek... István királyunk, vádoljuk előtted az egész világot, meggyalázták, megrugdalták néped... millió, meg millió magyar testvérünk szolga még mindig ükapáink földjén ... Tele vagyunk keserűséggel és ökölbe szorul a kezünk, mert érezzük az igazságtalanságot, sebünk be sem hegedt még. De azt sem tudjuk, nem kell-e új sebeket elviselnünk ? ... István Király, elmondjuk ezt Neked mind keserűséggel, de nem lemondóan. Szent Kezed keressük, tanácsaiddal élni akarunk 1 A rendületlen kitartáshoz erőt, bátorítást kérünk Tőled ! S Te magyarok örökös Királya, a történelem messzi távlatából belekiáltod lelkünkbe az igét: Az örökség megtartásához áldozatos szívósság kelll Tanuljatok életemből, amely élet nem volt más, mint fajtám önzetlen, állandó, hűséges, szívós szolgálata. Életem katonáskodás, mert szent és büszke meggyőződésem volt, hogy a magyart az Isten ideállította örök-föidi időkre a Duna, Tisza meg a Kárpátok tájára, és itt neki élnie kell! Elmondod azt is, Európa és a világ forrásban volt akkor is... Még nem higgadt le a népek hazát keresése, határokat toltak, szűkítettek. Akkor is egymásra törtek és én álltam a viharban nekifeszítve a magyart elseperni készülő szeleknek harcban edzett mellemet, harci győzelmekkel belesűvítve a világba: Ne bántsd a magyart!... Mondod tovább : Olvashatjátok liliomos fiaimhoz írt feljegyzéseimből, egész életemet hadba indulásokban, különféle nemzetek támadásainak leverésében, fáradalmakban töltöttem ... Népem jövőjéért meg kellett vívnom Koppánnyal, Gyulával, Ajtonnyal, besenyőkkel, bolgárokkal és aztán a Rába mentén a magyart szolgaságra kereső II. Konrád német császárral... De győztem, mert igazságunk mellett volt az Isten, győztem, mert szívós áldozatossággal szolgáltam népemet s a magyar fundust... Magyar Testvér! Aki velem olvasod ezekben a sorokban a szent Király tanítását, megérted hát a magyar küldetést és fogadod tényként, hivatásunk az, hogy küzdelmeken át védjük mi is az árpádi fundust. És pedig azzal a lélekkel kell ezt tennünk, amilyen lélekkel örök Vezérünk, szent István cselekedte. 1940. év szentistvánünnepi évfordulóján erre tegyünk szent fogadást: Szolgáljuk hazánkat, nemzetünk életét mi is áldozatos szívóssággal! A mi történelmi korunk is a bizonytalanságok, a meglepetések, a harcok, a küzdelmek ideje. Légy munkás, hivatalnok, nevelő, járj civil gúnyában, avagy komisz mundérban, egyformán légy a honnak áldozatot meghozni tudó polgára, a magyar jövődért szívóssággal harcolni kész István-katona! Magyar Férfi, magyar Nő! Nehéz időkben jellemek kellenek a gátra! Szentistvános, boldoggizellás áldozatokkal kell a hazát szolgálnunk! Légy műhelyben, vagy gyermekszobában, állj kiszolgálóasztal mögött, vagy ülj hivatali asztalodnál, dolgozz itthon békés levegőben, avagy halálra is készen katonai őrhelyeden, egyre gondolsz csak a mai időkben: áldozatosan, szívós kitartással szolgálom a hazát! A szenvedésekben megérett és megedzett nép lesz mindig a hősök népe! Az elpuhult, lemondó népekből születnek a rabszolgák! A magyar erre nem született, István Király népe rabigát tűrni nem tud, neki, minden magyarnak szabadon kell élni! A szabadsághoz csak az áldozatos, szívós élet vezet el