Pápa és Vidéke, 37. évfolyam 1-52. sz. (1940)

1940-06-30 / 26. szám

POLITIKAI HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. XXXVII. évfolyam, 26. szám Dr. Felelős szerkesztő: BUDAY FERENC Pápa, 1940 június 30., vasárnap 900 év távlatából Még élénken él emlékezetünkben a Szent István-emlékév. Idéztük az országalapitó nagy király emlékét. A múltba néztünk, hogy erőt gyüjtsünk a jelenhez. 900 éves multat idéztünk. És nem éreztük tul távolnak ezt a multat. Közel volt hozzánk. Hiszen országot akarunk ma is építeni, az első nagy király szellemében. Elmúlt a szentistváni emlékév és máris egy másik, nem kevésbbé aktuális emlékezés sürget. Talán nem is gondoltunk rá. Eszünkbe sem jutott, hogy idézzük az Ő emlékét is, aki szintén nagyon mai. Szent László királyra gondolunk. István volt az országalapitó, László a megépítője, megszilárdítója. István az alapokat rakta le, László befejezte az épületet. Melyik volt nagyobb ? Ne döntsük el. Mind a kettő a mienk. 900 év távtatából. .. Az Ur 1040-ik esztendejében szomorú volt a magyar haza sorsa. Belső viszály, egyenetlenkedés szakította pártokra a magyart. I. Béla király lengyel földre menekült. Idegen hatalom védence ült a magyar trónon. Forrongott minden. Keresztény és pogány szellem harcoltak keményen egymással. Félő volt, hogy István kezdeményezése, munkája kárba vész. De az Ur letekintett a magyarra. 1040-ben lengyel földön megszületett I. Béla király gyermeke, a legendák hőse, a magyar legendák hőse, a daliás, melegen érző kereszresztény király: Szt. László. Élete harc volt, verejtékes, de eredményes munka. Országát belsőleg megszilárdította, kifelé Európa jelentős tényezőjévé tette és végleg kiemelte a pogányságból: kereszténnyé nevelte. Egy régi írás így jellemezte Szt. Lászlót: S. Ladislaus bello magnus, pace maior, religione maximus. Szt. László a háborúban nagy, a békében nagyobb, de legnagyobb a vallásosságban volt. Nagy volt, mint katona. A háborúk hosszú sorát kellett kinn és benn végigküzdenie. És ott volt mindig. Fejjel magasabb volt a többinél. Ha katonái őt látták elől, tűzön-vízen követték. Vezér volt, aki bajba jutott katonáin segített. Ha betegek voltak, gyógyította őket. Ha szomjaztak, új Mózesként bárdjával vizet fakasztott a sziklából. Nagyobb volt a békében, mert ilyenkor épített. Építette a lerakott alapot tovább, hogy belsőleg eggyé, szilárddá, kereszténnyé tegye országát. De a legnagyobb volt vallásosságában. Szerette katolikus hitét. Ennek a krisztusi hitnek igazi lovagja volt. Érezte, hogy a nagy, boldog Magyarországnak záloga a krisztusi hit. Ezt a hitet élte is. A kemény katona sátrában térdre borult az Ur előtt, hogy áldja meg fegyverét, segítse diadalra. Az országépítő király éjszakákat töltött imádságban, hogy népének igazságos törvényeket adhasson. 900 év távlatából szól a kemény katona, a keresztény lovag mintaképe a ma magyarjához. Legyen minden magyar férfi, aki ki mer állani Egyháza érdekei mellett, aki vállalja a harcot, a fáradságos, verejtékes országépítő munkát. Sziklahitü Lászlói Most világok dőlnek, ezeréves bástyák repedezve omlanak 1 Légy ereje, pajzsa ma magyar népednek 1 Dr. Balogh József. Dr. Rntal István a Választókerületben Dr. Antal István igazságügyi államtitkár, országgyűlési képviselőnk feleségével és Dr. Ágh János min. osztálytanácsossal együtt szombaton délután meglátogatta a farkasgyepüi gyermek-üdülőtelepet, ahol Koszorú Imre igazgató fogadta az illusztris vendégeket a védőnői kar és a gyermeksereg élén. Az üdülőtelep megtekintése után képviselőnk és kísérete kocsiba szált és úttalan utakon fáradságot nem kímélve ellátogatott Németbánya és Iharkút községekbe. Németbányán vitéz Somkuti György községi bíró, Iharkuton pedig Molitorisz Ákos főmérnök fogadta. Képviselőnk mindkét helyen panasznapot tartott és választmányi ülés keretében hosszasan elbeszélgetett a nagyszámban összegyűlt választóival és késő esti órákban érkezett meg Pápára. Vasárnap délelőtt képviselőnk folytatta körútját és Nagyganna, Kisganna, Döbrönte, majd Pápasalamon községeket látogatta meg feleségével együtt. Nagygannán gyűlt össze Kisganna és Döbrönte lakóssága is, ahól Schermann József c. kanonok és Erdős István főjegyző, Pápasalamonban pedig Grund István plébános fogadták a nagyszámban egybegyűltek lelkes éljenzése mellett. Képviselőnk ezen községekben is panasznapot tartott és választmányi üléseken tájékoztatta választóit az aktuális kérdésekről. Képviselőnket és feleségét mindenütt a legmelegebb szeretettel és ragaszkodással fogadták és vették körül és a méltóságos asszonyt szebbnél-szebb csokrokkal halmozták el. Alig egy év telt el az országgyűlési képviselő választások óta s ezen év alatt képviselőnk amellett, hogy mint a kormány tagja egyike hazánk legelfoglaltabb és legtevékenyebb államférfiainak, sok száz választójának hozzáintézett kérelmét elintézte és a közületeket a legkülönfélébb támogatásban részesítette és időt és fáradságot nem kímélve a magyar nagyasszonyok nemes példaképét megtestesítő hitvesével együtt végiglátogatta kerületének mind a negyvenegy községét és a kerülete székelyén is több ízben tartott választmányi ülést és panasznapot, példátadván ezzel, hogy miként kell felfogni és értelmezni a képviselői hivatást. Azon osztatlan lelkesedés és őszinte ragazkodás, amellyel képviselőnket kerülete minden községében elhalmozzák választói, fényesen igazolja, hogy a legmagasabb helyről is mily közel lehet férkőzni a nép lelkéhez és szívéhez, ha őszinte segíteni* akarással és szeretettel közeledünk hozzá. Vála a Pápai Hirlap ffOTI és MABI építkezések?" cikkére Annak előrebocsátása mellett, hogy jelen közleményünkkel nem akarunk igen tisztelt laptársunkkal vitát provokálni, de legkevésbbé személyeskedni, mégis kénytelenek vagyunk a legutóbbi számában megjelent cikkre reflektálni, mert az az OTI és MABI építkezések ügyében két } „névtelen" cikkírónk munkáját csak egy kiragadott bekezdés alapján ismerteti, melyből a két cikk tartalmára és lapunknak ez ügyben elfoglalt álláspontjára következtetni nem lehet. Téves mindenesetre a vonatkozó cikknek az a tétele — hacsak mint példát ragadja is ki, a továbbiak említése nélkül a második e tárgyban írt közleményünkből — mintha mi egyenesen a Tirol helyét jelöltük volna meg az Árok utca helyett az OTI székház helyéül. Mi első cikkünkben nem is jelöltünk meg fix helyet, hanem általánosságban szögeztük le azt az álláspontunkat, hogy a nagy építkezéseket be kell kapcsolni a városrendezés tervezetébe, — ha van ilyen — mert csak ennek a keretében oldhatók meg a város igen sürgős építkezési és közlekedési problémái. Mi természetesen tiszteletben tartjuk mások elvi meggyőződését, mert akik az Árok utcában látnák szívesen az OTI palotát, éppen úgy a közérdek szempontjából nézik ezt a kérdést mint mi, de ezt az álláspontot mi nem tudjuk a magunkévá tenni. Alaposan megnéztük az Árok és a Major utca közötti telket és az a meggyőződésünk, hogy azt még a tervezett utcanyitás sem tudná belátható időn belül a város forgalmi útvonalába bekapcsolni. De mikor lesz ott utcanyitás, milyen nagy anyagi előfeltételek biztosítása szükséges annak a megvalósításához. De tegyük fel azt, hogy az utcanyitás megtörténik, mikor fog onnét eltűnni a városmajor, a környező rossz házak, mikor fog oda tisztességes gyalogjáró és kocsiút vezetni, amikor a legfontosabb tereink és utcáink is ott állanak rendezetlenül. De mégha az utcanyitás meg is történik, meg lesz a kívánt járda, eltűnik a városmajor és az összes szükséges és remélt rendezések a í vidéken megtörténnek, akkor is el lesz dugva az az épület örök időkre, mert a postapalota, valamint az attól jobbra, balra levő, és mögötte fekvő épületek úgy eltakarják a városnak ezt a részét, hogy az soha érvényesülni nem tud. Feltűnik előttünk a Tanítóképző, ARA 16 FILLÉR